Egyszer fent, Egyszer lent.

A GOTT épületében már nagy a nyüzsgölődés, hiszen a Deukalion hihetetlen mértékű felelőtlen használata miatt az emberek nagyot csalódtak a politikusokban. Nem mintha azoknak lehetne hinni. Eclair és Lümiere a munkájukat végezték. A recepción voltak. Eclair mosollyal fogadta a vendégeket, akiknek nagyon tetszett ez a fajta kiszolgálás, hiszen ki ne mosolyogna vissza, ha egyszer az útbaigazító ennyire bájos. Lümiere felsóhajtott.

(Lümi): Eclair, szerintem hamarosan lejár a munkaidőnk… nem gondolod?

/fordult gúnyos fintorral az arcán Eclairhez/

(Eclair):Nocsak Lümiere…miért vagy ennyire türelmetlen?

(Lümiere):Semmi semmi…csak már halálra untam itt magam…főleg mivel mindenki tőled akar eligazítást… /pedig én sokkal okosabb vagyok/-piszmogta az orra alatt Lümiere.

(Eclair):Csak nem az zavar, hogy én kedvesebb vagyok?

Mosolygott Eclair.

(Lümiere):Én úrilány vagyok, ha nem tudnád, Eclair!

Eclair erre nagyot nézett….

/Eclair magában/: Hát ennek meg mi baja .. ma valahogy sokkal cinikusabb , mint eddig.

Lümiere szomorúan bambult maga elé, és észre sem vette, hogy Vendredi elötte áll.

(Vendredi): Lányok! Jó hírem van. Teaszünet.

Kacsintott Vendredi.

(Eclair): Óh…köszönjük Vendredi. -Mosolygott Eclair Vendredire.-Lümiere, te nem is örülsz? Lümiere…

(Lümiere): Dehogynem örülök Eclair. Milyen ostoba kérdéseid vannak..

És Lümiere arcára valami mosolyszerű fintor ült ki.

(Vendredi): Lümiere…a Főnökasszony hivattat egyébként. De előbb nyugodtan idd csak meg a teádat… majd falazok neked.

(Lümiere): Kösz Vendredi, nem szükséges.

Ezzel Lümiere elindult Eclips irodájába.

(Eclair): Hát ebbe meg mi ütött?

(Vendredi): Nem szabadna elmondanom, de ha megjön a váltás, majd beavatlak. Jó?

(Eclair): Miért?? Tán ennyire titkos?
Vendredi megfordult, és visszament az irodájába.

(Eclair): Én nem értem itt az embereket… Mindenki olyan savanyú…

Nyúlt el a pulton Eclair. Eközben megjött Bonita és Liquity.

(Bonita): Nocsak nocsak… Uncsizol?? -mosolygott- akkor felváltalak…de a rosszkedved ne hagyd itt…

(Eclair): Szia Boni, Liqui. Mindent kösz.

Eclips irodájában eközben Lümiere helyet foglalt.

(Eclips): Biztos vagy a döntésedben Lümiere?? Mi számítunk rád…

(Lümiere): Igen, teljesen biztos.

(Eclips): Hát akkor elintézzük a formaságokat, és akkor számíthatsz 4 havi végkielégítésre is, és még addig maradhatsz a számodra fenntartott lakásban, ameddig kedved tartja.

(Lümiere): Ez nagyon kedves asszonyom, de nem tartok rá igényt.

-mondta gúnyosan Lümiere-Majd veszek magamnak másikat.

(Eclips): Vendredi, kérlek kísérd ki a lányt. Lümiere, ha te így döntöttél, akkor én nem tartalak vissza.

(Lümiere): Köszönöm asszonyom.

(Vendredi): Gyere Lümiere.

(Lümiere): Sajnálom ezt az egészet, de az édesapám rám hagyta a számítástechnikai vállalatát, és nekem kell ezek után továbbvinni…

(Vendredi): Rendben Lümiere.. tehát visszaköltözöl édesapád házába?

(Lümiere): Az nem tartozik rád.

(Vendredi): Nos akkor én most visszamegyek. Egyedül is kitalál a kisasszony.

Eclair megunt várni Lümiere-re, és úgy döntött, hazamegy. Nem tudta, mi lehet Lümcsi baja. Ráadásul még az eső is eleredt.

(Eclair): Na puff….eddig jó kedvem volt… nem baj, ha hazaértem, vár rám egy kis fagyi a frigóban, és veszek egy jó kis fürdőt is….már a gondolatától is jobb a kedvem. -mosolygott-

Ezután nagy durranást, és fékezést hallott. Az emberek sikítozni kezdtek, és hirtelen felrobbant valami.

(Eclair): Na ennyit arról, hogy pihenni akartam…

Aztán már száguldott is a robbanás irányába. Nagy volt a felfordulás, mondhatni, minden ember pánikolva szaladgált az utcán, nem figyelve egymásra rohantak. A föld teli vérrel, és segítségért rimánkodó emberek fetrengtek a mocsokban.

(Eclair): Hát senkiben sincs emberség??????

Mindenki mentette magát, és eltaposták a sebesülteket. Kiabáltak, és dühöngve ordítozták, hogy: Le A Bürokratákkal!

(Eclair): A Bürokratákkal? Én ezt nem értem, de hagyják abba, vagy erőszakhoz folyamodom!!!!!!

Pár ember, egy kis csoport felkiáltott: Ott van!! Ő is biztos hozzájuk tartozik! Leckéztessük meg a pénzhatalmat! A Bürokratákat!! RAJTA!

(Eclair): Én próbáltalak figyelmeztetni titeket!

Ezzel Eclair előkapta a rúzsát, és egy határozott mozdulattal védőfalat vont a megzavarodott emberek köré. Riasztotta a GOTT-ot.

(Eclair): A politika nem rám tartozik…utálom! Már az iskolában utáltam a gazdaságpolitikát. Bleee- és kinyújtotta a nyelvét-

Megérkeztek a GOTTosok, An-ou, Un-ou, Dextera, Sinistra, Tweedledee és -Dum.

(Eclair): Csakhogy ittvagytok! És most hogyan tovább?
(An-ou): Verjük meg őket!

Un-ou adott ebben a pillantaban neki egy tockost..

(An-ou): Nahát.ez fájt!

(Eclair): Más ötlet?

(Tweedledee): Nekem lenne…

(Eclair): Gyerünk barátném…akkor rajta…és mi az?

(Un-ou): Gondoltam, hogy a mi kis értelmiséginknek lesz hozzá valami megjegyzése…. -mondta gúnyosan Un-ou.-

(Tweed): Nagyszerű. Akkor találj ki te valamit melák!

(Eclair): Nem érünk rá erre srácok!

(Tweed): A Bürokraták nem tettek ellenetek semmi rosszat! Nem egyéneket akarnak sérteni, hanem csak a munkájukat végzik! Nem kimondottan ellenetek irányulnak támadásaik. Ha ez titeket erkölcsileg sért, akkor én kérek bocsánatot most a nevükben, mert így esélyük sincs védeni magukat! Hallgassatok rám!

(a tömegből egy ember): Ez a nő is velük van! Ne is hallgassatok rá! Méghogy nem egyénileg ránk irányul??
(Tweed): Én sem tartom helyesnek, hogy amíg ők dúskálnak a pénzben, és gyémántban fürdenek, addig itt nekem kell maguk ellen kiállnom a jogaikért, de nem tehetek mást. Sajnálom, de fel kell kérnem önöket, hogy térjenek haza, és nyugodjanak meg!

(xy): Ha te sem velük vagy, miért véded őket ilyen szorgosan?

Erre csend lett. A Tűzoltók már eloltották a felrobbant autókat, és az égő pavilonokat. A szirénák sikolya visszhangzott csak az utca neszeit elnyomva. Értetlenül álltak az emberek, meredtek maguk elé. Mit is keresnek itt???

(Eclair): Szerintem mindenki menyjen haza, és próbáljanak megbékélni azzal a gondolattal, hogy a kisember itt nem tehet semmit.

(xy): És a mi jogainkért ki fog felszólalni?? Miért őket védik, mikor mi nyomorgunk??? Ahogy már a lány is mondta, dúskálnak a pénzben és gyémántban fürdenek…én meg nem tudom eltartani a családomat! Mi értünk ki fog kiállni??
Ismét felzúgott a tömeg. Egyre hangosabbak lettek, és lármájukkal betöltötték az egész területet. Eclair úgy gondolta, itt az ideje végre tenni is valamit.

(Eclair): Figyelem emberek! Megpróbáltam elnéző lenni, de ha ezek után sem takarodnak haza, kénytelen vagyok megfékezni ezt a kis zendülő társaságot!

Eclair a tömeg közé vetette magát, és kiáltott:

(Eclair): Rajta! Gyertek! Még ma 10 percen belül le akarom zárni az ügyet! Engem egy fagyi és agy jó kis fürdő vár haza…

Az ügynökök elmosolyodtak, és már indultak is segíteni Eclairnek. A társaság nagyobb volt mint hitték, és felkészültebb is. De Eclirnek ez semmiség. Hamar feloszlatták a tömeget. A mentőautó is megérkezett. Elvitték a sebesülteket a közeli közkorházba.

Az ügynökök is elindultak haza.

(Un-ou): Csajszika….látod? Ez ide kevés volt. És értelmetlen is. Csak jobban felhúztad őket.

(Tweed): Én legalább csináltam valamit behemót… attól még, hogy nem értetted azt, amit mondtam, lehet, hogy nem hülyeség…

(Dextera): Hölgyeim…hagyják abba a veszekedést!

(Eclair): Igaz. Szóval ki akarja, hogy megverjem???- kacsintott-

(Sinistra): Gyere Dex. Azt mondtad, veszünk nekem egy új fegyót!

(Dex): Oké öcsi. Na sziasztok! Szia Eclair…Szép munka volt.-Dextera mintha elpirult volna-

Mindenki elindult haza..

Eclair mikor hazaért, már éppen a hűtőjét nyitotta, mikor csengettek. Lümiere állt az ajtóban, lehajtott fejjel.

(Eclair): Szia Lümiere. Mi az?

(Lümiere): Eclair. Elbúcsúzni jöttem.

Eclair nagyra tárt szemekkel meglepődve állt az ajtóban.

(Eclair): MI?
Lümiere befáradt a szobába, és leült Eclair legkényelmesebb székébe.

(Lümiere): Kiléptem a GOTT-tól.

(Eclair): Azért mert mindig gyerekesen viselkedek?? Bocsánat, de ilyen a..

de Lümiere közbevágott…

(Lümiere): Nem erről van szó. Nagyon aranyos vagy…

(Eclair): Szóval azért mész el, mert aranyos vagyok???? De Lümiere….

Lümi ezen elmosolyodott, majd nevetni kezdett…majd megszólalt.

(Lümiere): Milyen egy szórakozott lány vagy.. ez fog… talán ez fog a legjobban hiányozni.

(Eclair): Hát akkor miért mész el Lümi?

(lümiere): Apám rám hagyta a vállalkozását…

Eclair nagyon megdöbbent…még a szája is tátva maradt.

(Eclai): Nekem nem is… Én nem is tudtam, hogy van apukád.

Eclair elpirulva leült a székére, és kezét a szájához kapta.

(Eclair): Bocsájts meg…nem akartam.

(Lümiere): Igen.. mindenkinek azt mondtam, hogy nincs már. De csak elbúcsúzni jöttem be. Remélem találsz majd egy másik társat, bár gondolom, te egyedül is jól helytállsz.

Eclair bólintott, majd kikísérte a kis vendéget. Becsukta ajtaját és azt mondta…

(Eclair): Hiányozni fog.. hiányzik…hiányz…valami hiányzik… Ó istenem a víz!!!!