..::KGF::..

Társoldalak
[X] [X] [X] [X] [X] [X] [X]

KÉPTÁR

Friss:
- Új történet [KG]
[2010. június 19.]

                                        

>>Navigáció<<

ð Vendégkönyv

ð Fanfiction lista

ð Fanfiction vélemények

ð Insrukciók a fanfiction íráshoz

ð Itt hírdess!


[X] Menü
[
X] Kiddy Grade

[X] Inuyasha
[X] Full Moon wo Sagashite
[X] YuYu Hakusho
[X] Romeo x Juliet
[X] Elfen Lied


>>Fanfiction<<


[X] Kiddy Grade
[
X] YuYu Hakusho
[
X] Inuyasha
[
X] Elfen Lied
[
X] Egyéb

[X] Idegen nyelvű

 

[X] Extrák

[X] Szerkesztők

[X] Regisztráltak

 

>>Anime-újság<<

 

[X] Fanart és fafic küldése

[X] Az újság címe...?

[X] Hónapja fanja...


Ennyien voltatok eddig!
Indulás: 2005-08-19
 

Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
A GOTT by. Kirara
A GOTT by. Kirara : Pleasure/Crisis - (Gyönyör/Válság) 1/b

Pleasure/Crisis - (Gyönyör/Válság) 1/b

Kirara  2006.10.09. 16:51

- Biztos, hogy ide kellett jönnünk? –kérdezte fejét vakargatva Leone

- Igen, holt biztos. Mert elvileg ez az a gyakorló terem. –pillantottam körbe a csövekkel felszerelt hatalmas és ezen kívül –meg persze minket leszámítva– tök üres helyiségben.


- Biztos, hogy ide kellett jönnünk? –kérdezte fejét vakargatva Leone

- Igen, holt biztos. Mert elvileg ez az a gyakorló terem. –pillantottam körbe a csövekkel felszerelt hatalmas és ezen kívül –meg persze minket leszámítva– tök üres helyiségben. Nagyon furcsának és érdekesnek tűnt minden. Főleg az, hogy ezen túl hozzá kellet szoknom a tűsarkú cipő, és a szuper-mini hófehér, fekete hímzésekkel díszített ruhámhoz. Leginkább ez az, amivel meg kellett békélnem. Sosem hordtam ilyesfajta ruhát. Iszonyúan zavart, hogy úton-útfélen mindenki megcsodálhatja a bájos rucim alól kivillanó bugyimat. Ma már legalább öt ember figyelmeztetett hogy ne hajoldozzak olyan mélyre! De hát Istenem! Ha pont a földön van az amit a kezemben szeretnék tartani…

Nem sokára kitárult az ajtó és két fiatal nő lépett be rajta. Kajakra ugyanolyan volt a tekintetük! Tartózkodó, visszafogott, magabiztos. Hasonlítottak. Azt leszámítva, hogy egyikük legalább egy fejjel magasabb volt a másiknál.

- „De helyes lány!” –vigyorodott el mellettem Leone, ahogy a két csaj közelebb ért.

- „Leone! Ne merészelj rögtön az első találkozás alkalmával randit kérni tőle!” –néztem mélyen, megrovón bátyám szemeibe. De nem nagyon törődött velem. Ehelyett inkább tovább vizslatta a magának kiszúrt csajt.

- Szóval ti vagytok a kis újoncok. –mondta a magasabbik lány amint elénk értek, jó alaposan kihangsúlyozva a jelzőt.

- Fogjuk rá. –feleltem de közben fél szememmel a bátyám fél pislogtam. A köztünk lévő kapcsolatnak hála minden gondolatáról tudtam. „Enyhén” arcpirító dolgok jártak a fejében az előttünk álló lány duó magasabbik tagjáról. Hogy kerüljünk a kényes szituból észrevétlenül bátyám lábára tapostam, aki szerencsére kivételesen vette az adást.

- A nevem Leone, ő a húgom Miryam. És a hölgyeket hogy hívják?

- Alv vagyok. –válaszolt az a lány, akiről a bátyám épp fantáziált.

- Én meg Dvergr. –mondta a másik

- Eclipse ránk bízta a kiképzéseteket. –vette át a szót Alv –Tehát, most azt fogjátok tenni, amit mi mondunk. Világos?

- Hogyne, kisasszony. Ilyen elbűvölő hölgyektől öröm lesz tanulni. –vett elő egy lehengerlő mosolyt Leone

- Hiába próbálsz bevágódni, attól még ugyan olyan keményen fogunk veled bánni, mint a húgoddal. –adta meg egyből a kegyelemdöfést az én drága, drága, drága testvéremnek. Majd elindult a csövek felé.

- „Hát ez bizony szoppancs!” –vigyorogtam Leone felé. Szegény, eddig mindig olyan magabiztos volt. Nem emlékszem, hogy egy lány valaha is visszautasította volna. Pedig idáig már sok csajra kettyent rá.

- Azt majd meglátjuk! –fortyant föl.

- Nem értettem, mondtál valamit? –kérdezte Alv szembefordulva bátyámmal.

- Nem. Semmit.

- Én is így gondoltam. –mondta a lány majd elrugaszkodott és könnyedén felszökkent az egyik legmagasabban elhelyezkedő csőre.

Rápillantottam Leone arcára, hatalmas vigyor terült szét rajta. Ezen már felesleges lenne meglepődnöm, így hát nem is teszem –annyira–.

- Na mi lesz már?! Jöttök végre vagy azt óhajtjátok, hogy egésznap itt ácsorogjak. –kiáltott felénk a lány.

- Gyerünk, mozgás! –mondta a másik.

- Rendben főnök… –nyögtem unottan, majd elrugaszkodtam én is –igaz hogy fele olyan elegánsan mind ő– és pár pillanat múlva mellette teremtem.

- Ha leesek, elkapsz? –kérdezte vigyorogva Leone a Dvergr nevű lánytól, aki ennek hallatára elég érdekes arckifejezést öltött, majd ő is elrugaszkodott a földről…

 

***

 

- Tessék, itt az első közös küldetésetek anyaga. –mondta Eclipse. Föl álltam és átvettem a kezéből a dokumentumot, majd gyors tempóban olvasgatni kezdtem. A szemem végig cikázott a sorokon, amíg meg nem akadt egy érdekes bejegyzésen. Amint elolvastam, kitört belőlem a hangos nevetés. Amit hamar abba is hagytam hála a drága főnökasszony igen csak megrovó pillantásának. De fura hogy mindent pontosan leírtak, vajon mindig így van, vagy csak azért mert ez az első feladatunk…?

- Mi ilyen vicces benne? –érdeklődött nem túl kedves hangsúllyal Alv

- Leone, ez tetszeni fog. –mondtam, majd átnyújtottam bátyámnak az iratokat, és megmutattam neki azt a bizonyos bejegyzést. De ő nem kezdett el nevetni, csak kéjesen elvigyorodott.

- Ide vele! –pattant föl a helyéről Alv, és kikapta bátyám kezéből a dokumentumot. Mintha ő is meglepődött volna a tartalom részletességén de... De amikor végig futotta a szöveget és megtalálta nevetésem tárgyát, nem nevetett, el se mosolyodott. Egyszerűen csak elsápadt.

- Mi?! Miért pont én?! Miért nem lehet Miryam, vagy Dvergr?!

- Mert erre te vagy a legalkalmasabb. –hangzott a tömör, kielégítőnek szánt válasz Eclipse felől. –Tehát, mind az olvastátok, el kell mennetek a Diké nevű bolygóra, és fel kell számolnotok egy emberkísérletekkel foglalkozó szervezetet. Ezek a veszélyes bűnözők egy gyermek-termékekkel foglalkozó cégnek álcázzák magukat, miközben veszélyes mérgeket kísérleteznek ki. Informátoraink úgy jelentették, valamiféle újfajta biológiai fegyvert akarnak létre hozni.

- Biológiai fegyverhez miért használnak emberkísérleteket? –tette föl azt a kérdést Dvergr, ami valószínűleg mindanyiunkat foglalkoztatott.

- Nem tudom. –érkezett a válasz az igazgatónőtől. –Sajnos fogalmam sincs. De Alvnak és Leone-nak kell el terelnie a központi figyelmet, miközben te és Miryam felderítitek a terepet.. Teljes miértékben úgy kell játszaniuk, hogy hihető legyen. Ez parancs. Ők lesznek azok, akik elfogják terelni az ottaniak figyelmét, míg ti ketten körül néztek. –nézett rám és Dvergr-re a mi drága, drága, drága főnökasszonyunk.

- Főnök! Be lehet egy picit gyakorolni? –érdeklődött Leone

- Miféle gyakorlásra gondolsz? –kérdezte gyanakodva Eclipse. Meg értem, ez a kérdés belőlem is furcsa tekintetet váltott ki. Igazság szerint az irodában ülő nők minden tagja kérdő arckifejezéssel nézett Leone-ra

- Pl. becézgetés.

- Jesszus, szegény csaj. –mondtam somolyogva, majd óvatosan Alv felé pillantottam. Akinek egy cápa gyilkos pillantása ült ki az arcára.

- Alv, hogy szólítsalak? Cicus, cica, vagy cicamica? –kérdezte vigyorogva Leone, miközben ültében előre dőlt.

- A nevemen!!!

- Hmm. Tudod mit? Inkább Kistigris. Rrrrrr! –recitált bátyám, ennek hallatán nem sok kellett, hogy le ne forduljak ültömben a heverőkről. Sőt, még Eclipse se tudta visszatartani a mosolyát. De Dvergr, mint általában továbbra is semleges tekintettel követte az események folyamát.

- De... de miért én...–dadogta Alv. Idegesnek tűnt, de ennek ellenére látszott, hogy próbál minél illedelmesebb hangot megütni a szöszivel.

- Mert ez a parancs. Nem azt akarom, hogy valóban megtörténjen, ami le van írva, hanem hogy játsszátok el, az előbb említett okok miatt. –mondta következetesen a főnökasszony. Fogalmam sincs Alv miért hisztizik, hiszen a bátyám olyan férfi –legalább is a tapasztalatok ezt sugallják– akibe az összes nő meglátja álmai hercegét.

- De…

- Semmi de, ez a parancs. –szigorította meg a vonásait Eclipse –És most induljatok.

- Értettük főnök! –válaszoltuk kórusban, majd sarkon fordultunk és elhagytuk az irodát. Ez a parancs, ez a parancs, hogy miért kell ezt ennyiszer elismételni? Normál esetben megkérdeztem volna hogy „meg akadt a tű?” legalább is, ha Leone magyarázott volna ennyit. De mivel Eclipse volt az, így nem tettem. Nem szeretnék rossz pontot szerezni nála, meg különben is, kezdem megkedvelni.

Ráléptünk a futószalagra, és hagytuk had vigyen magával, majd végig mentünk a hosszú folyosókon.

S nemsokára már az épület aulájában jártunk. Ahogy elhaladtunk a recepciós pult előtt, még oda köszöntem Eclairnek és Lumiere-nek, aztán siettem a csapat többi tagja után. Hamarosan már a hangárban sétáltunk, Alv egész idő alatt nem szólt egy szót sem. Máskor mindig beszélt –habár nem annyit mind Viola, és nem is velem, általában Leone-al vagy Dvergrrel–, akkor most miért nem szól egy szót sem? Ennyire megsértődött volna a bátyámra, aki egyben a hivatal béli társam is volt? Vagy Eclipse-re haragudott meg, amiért neki kell játszani ezt a szerepet? És ha nem, akkor…?

- Hugi! Te nem arra mész! A mi hajónk itt van! –kalimpált felém Leone. Kissé elpirultan állítottam magam irányba, és oda mentem a hajónkhoz. Isil, a hajónk a Svlat egyik prototípusa volt. Remek stabil, pont ezért ez lett a miénk. Leone azonnal fölturbózta valamivel, amiről sajnos fogalmam sincs mi célt szolgál.

Amint a hajónkba léptünk, az kedvesen, üdvözölve fel pittyent. Megeresztettem egy mosolyt és egy sziát, majd elfoglaltam a helyem a jobb oldali vezető ülésben.

- Irányítótorony! Itt a 602-es Isil cirkáló, engedélyt kérünk a felszállásra! –mondtam nyugodtan

Pár másodperc múlva finom sercegés hangzott fel, aztán a hang teljesen tiszta lett.

- Itt az irányítótorony! 602-es Isil cirkáló, az engedély megadva, hármas kilövő. Jó utat kívánok! –

Miután megkaptuk az engedélyt a felszállásra, követtük Alv-ot és Dvergr-t, akik már jóval előbb elindultak.

- Szép, a csajod és társa hogy leráztak bennünket…–dörmögtem unottan, majd ijedten fordultam hátra kis híján kiestem a helyemről, amikor egy hang igen csak tahó módon ráförmedt.

- Nem vagyok a csaja! –kiabálta a hátam mögött rák-vörös arccal Alv. Nocsak! Elpirult? Őfelsége, a rideg Miss. Alv? Ez elég különös… már is kezd az idegeire menni a meló.

- Jól van, nyugodj már le. –csitítottam, miközben alig bírtam visszatartani a nevetésemet.

- Ez egyáltalán nem vicces! –nézett rám villámló szemekkel

- Neked. –válaszoltam pimaszul két bugyborékoló röhögési roham közben– Mert szerintem vicces. Főleg az, hogy felhúztad magad! Te, Alv. Azért én kíváncsi vagyok, hogy fogsz kinézni öt hónapos terhesen. –vigyorogtam a szeme közé, mire azonnal bontotta a kapcsolatot. Elégedett mosollyal dőltem hátra a helyemen, Leone rosszalló pillantásait semmibe véve. Nyújtózkodtam egy kellemes nagyot, a csontjaim csak úgy ropogtak közben. Majd felültem, és a küldetésre kezdtem koncentrálni.

 

***

 

- Nos, erre láthatják azt a részleget, ami a gyermeket váró anya számára nélkülözhetetlen termékeket sorakoztatja föl. Mind például: a popsi krém, paraffinolaj és a többi, és a többi. Ugye tudja kisasszony, hogy ezek mire valók?

- Hát, ö, igen. –mondta Alv. A lányról sütött, hogy halvány gőze sincs mire valók ezek a kellékek. Na jó, talán a popsi krémről sejthetett valamit, de azon kívül szerintem semmit. Erre az ingatag feleletre még az is rásegíthetett, hogy Leone végig az ölelésében tartotta. A mellettem haladó Dvergr ezzel ellentétben, mindentudóan elmosolyodott. Mintha lenne benne tapasztalata. Na peeersze... Nem néz ki olyan tipikus éjjeli bagolynak, és buli-csajnak mind Alv. Bár nem tudom hogy köthető ez a két dolog össze…

- Értem, de minden estre adok egy tájékoztatót. És még egyszer, had gratuláljak a gyermekükhöz! Olyan nagy öröm ez ilyenkor! Anyuka, tessék boldognak lenni!

- Az vagyok… –nyögte kelletlenül Alv

- Remek! Nos akkor hol is tartottam? Azon az oldalon láthatják a... –és ez így ment hosszú-hosszú perceken keresztül. A fiatal nő csak magyarázott –legalább annyira, mint Viola szokott, bár ő sokkal tündéribb, mint ez a nő–, és időnként hátra fordult megnézni, élünk e még.

- Alv, hitelesebbre kéne venni a figurát... –súgta Leone „barátnője” fülébe.

- És még is mit csináljak?! Másszak rád a folyosó kellős közepén?! –sziszegte a lány

- Azt nem kell. Csak maradj nyugton. –Ez nekem egyáltalán nem tetszik. Leone mire mi a jó fenére…

- Mit akar… –kezdte volna Alv, de ideiglenes szerelme nem hagyta, hogy befejezze. Egyszerűen magához húzta és megcsókolta. Alvnak kerekre tágult a szeme a döbbenettől, már lendítette volna a kezét, hogy pofon csapja Leonet, de –gondolom– eszébe jutott mit mondott Eclipse. És pechére idegenvezetőnk –a folyamatosan dumáló csaj– is pont akkor fordult felénk. Ó ezek az áldott-átkozott véletlenek Így hát nem lévén más kiút, visszacsókolt a bátyámnak és a pofozni készülő kezét a nyaka köré fonta, aki a kezével immár a derekánál tartotta a lányt.

- De jól csinálja! –hallottam Leone hangját a fejemben. Kezdett idegesíteni ez a helyzet, és nem csak engem, hanem Dvergr-t is. Ő is épp ugyan olyan arckifejezéssel bámulta ezt a furcsa párost mind én. De a hölgy, aki kísért, szemmel-láthatóan élvezte az előadást. El is fordul, hogy ne zavarjon meg semmit, alkalmat adva nekem, hogy kötést hozzak létre Alv és köztem. S hogy miért? Igen egyszerű. Csak azért, mert kíváncsi voltam mire gondolhat ilyenkor. Reményeim szerint semmi olyan perverz dologra, mind perpillanat a bátyám, akinek a fantáziálásai a fejemben dübörögtek. Tehát, mintha egy belső hang parancsolta volna közelebb léptem, és óvatosan a lány hátához érintettem a kezem. Abban a másodpercben elárasztották elmémet a pillanatnyi, futó gondolatai.

- Mi ütött belém?! És ő egyáltalán mi a fenének képzeli magát, hogy ezt csinálja?! Miért…? És a többiek miért nem avatkoznak már közbe?! Basszus, hagyja már abba, mert esküszöm rögtön pofán vágom! Eclipse megparancsolta… hogy… De… de… Ez már… Olyan jól… Mi a fene van velem? Miért nem hagyja már abba? És én miért… És… és… olyan hülye vagyok… Most itt a vége! A k*va életbe, fejezze már be! Milyen útszéli cafkának néz, hogy csak így… Senkiházi tahó…–ennyi nekem bőven elég volt a hallottakból. Óvatosan levettem a kezemet a lány hátáról, és hátra léptem egyet. Nem hiszem el, hogy Alv szájából (na jó, nem mondja, csak gondolja. De akkor is!) hallottam, hogy Leone milyen jól csókol! PFÚÚÚJ!! Ez olyan kiábrándító! Pont Alv? Végül is, nem olyan csúnya lány, de akkor is! Messze nem a kedvesség mintaképe. És ahogy szidja Leonet! És… és… és…

Nem tehettem mást, mind élesen megköszörültem a torkomat. Aminek hallatán az előbb még oly hevesen smároló párocska –pontosabban a döbbenettől tehetetlenül ácsorgó Alv, és a szívből csókoló Leone– hirtelen rebbent szét. De még ezek után is hosszan egymás szemébe néztek, (Bátyám kedves pillantásokat vetett Alv irányába, míg a lány –tekintetéből következtetve– a pokolra kívánta.) végül Leone egy kedves puszit adott Alv arcára. Aki (döbbenetes és tőle a legszokatlanabb módon. –Ma különben is egész nap úgy viselkedik, mintha teljesen kifordult volna önmagából.– Ennyire zavarná ez a küldetés?) halványan elpirult.

- Itt az idő. –súgta a fülembe Dvergr. Bólintottam.

- Mi megyünk és elintézzük a melót, ti tartsátok szóval. –adtam az utasítást a bátyámnak és „kedvesének”. Az utóbbi enyhe ijedelemmel fordult felém. Hoppá, most jutott csak eszembe hogy még nem is tud a kötésről. Vagy is, most már tud…

 Dvergr és én pár másodperc múlva dobbantottunk a helyről. Rátértünk egy hosszú folyosóra, (valahol az épület északi-szárnyában tartózkodhattunk) ablak nem volt, csak a félhomály. A falai csupaszok voltak, itt-ott meg-megcsillant néha egy érdekes tócsa a padlón. Kihinné, hogy egy ilyen jó hírű „baby-termék gyártó cég”, ember kísérletekkel foglalkozna? Csak az a kár hogy mindez csak álca. Semmiféle gyermek-terméket nem gyártanak. Csupán aljas módon becsapják az embereket, és undorító kísérleteket végeznek rajtuk.

 

Mi pedig csak battyogtunk végig a folyosókon, azaz csak volna. De egy három különböző irányba vezető elágazáshoz értünk. Dvergr nyugodt volt, én viszont idegesen kezdtem vakargatni a fejem.

- És most merre menjünk? –kérdeztem tőle nyugtalanul. Volt bennem valami, valami rossz érzés.

- Én megyek jobbra, te balra. –adta meg a választ.

- Muszáj külön válnunk?

- Miért? Csak nem félsz? –ércelődött velem.

- Nem, csak attól tartok, hogy nem tudnád megvédeni magad. –kezdtem finoman cukkolni –Bármelyik idióta azt hiheti, hogy csak egy védtelen kislány vagy. Úgy is olyan vékony vagy, mint két összekötözött fogpiszkáló, a magasságod meg akkora mind a nokedli hanyatt lökve. Egyszóval úgy nézel ki, mint gilisztán a csomópont.

- Még van valami mondani valód, vagy esetleg elindulhatunk végre? –kérdezett vissza csípősen a lány. Úgy tűnik, sikerült fölhúznom. Megeresztettem felé a gonosz vigyort. –Merre menjünk? Jobbra, balra vagy egyenesen?

- Szerintem először balra. –mondtam, majd se szó, se beszéd elindultam az említett irányba. Azaz csak indultam volna, ha…

- Azt mondtad balra, akkor ne jobbra menj! Mi az, elfelejtetted az irányokat?

- Jól van na, tévedni emberi dolog! –emeltem föl védekezően a kezeimet. Majd sarkon fordultam, és követtem Dvergrt a BAL oldali bejáraton. A fényviszonyok ott is legalább olyan pocsékak voltak, mind azt előző folyosón. Sőt, ha lehet még annyit, sem láttunk.

Végig trappoltunk azon a –piszok hosszú– folyosón, és… és nem találtunk semmit. Zsákutca. Komoly szitkokat hadartam el, miközben hátraarcot csináltunk. Elindultunk visszafelé, de még mindig bennem volt az a különös érzés, ami ide érkezésünkkor magába kerített. Egyre csak mentünk, és mentünk. Mindenhol egyenletes félhomály vett körül. Lehet, hogy hülyén hangzik, de bennem kezdett kialakulni egy fajta megmagyarázhatatlan bezártság-érzet. Olyan volt, mintha a folyosó meg nyúlt volna, vagy legalább is olyan, mintha csak körbe-körbe topognánk.

- Dvergr…

- Már ki kellett volna érnünk. –mondta, még mielőtt bármit is kérdezhettem volna.

- Neked is van egy olyan érzésed, mintha…

- Csak körbe-körbe sétálgatnánk? Igen. Nekem is van, sőt. Már biztos vagyok benne, hogy ezt tesszük.

- Príma. Ennél jobb már nem is lehetne. –morogtam és megfordultam megszemlélni azt a távolságot, amit eddig megtettünk.

- De, lehetne…

- Hm? Miről beszélsz?

- Fordulj meg, és meglátod. –adta meg a túl higgadt választ. Megpördültem a tengelyem körül, és egy elég szépen felspécizett cyborgal találtam magam szembe. A lehető legkülönbözőbb dolgokból volt összetákolva. Nem is hasonlított semmire, ami robotforma.

- Ezt küldték, hogy ne unatkozzunk?  Akkor már is szétkapom…

- Lassan a testtel! Ha ez valahogy be tudott jutni, akkor mi is ki tudunk innen keveredni.

- Rendben. De én minden esetre felszerelkezek. –mondtam és elővettem a jobb lábamra erősített tokból a pengét, a másikból pedig a remek kilencmilliméterest, egy harmadik tokot pedig kicsatoltam. S hogy mi volt benne? Egy lehelet vékony ámde borotva éles tőr. Két késsel is hadonászhatok, ha úgy hozza a szükség. Lehet, hogy ilyesfajta fegyverek nem illenek egy Ász kezébe, de én ragaszkodom hozzá. A küldetés előtt pakoltam a stukkerembe új tárat –a késeim pengéje pedig frissen lett élezve–, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy kihúzzák, mert kevés töltény hoztam magammal. Oldalra pillantottam és azt láttam, hogy Dvergr érdeklődő –vagy még inkább csodálkozó– pillantásokat vet a kezemben lévő „harceszközökre”.

- Jóságos ég! Mi vagy te? Élő fegyver-arzenál? –kérdezte árnyalatnyi döbbenettel a hangjában.

- Ezt mondta Un-ou is. –mosolyodtam el, ahogy a „kis zöldségre” gondoltam. –Akkor hát, kezdjük! –rikkantottam és arra a pontra emeltem a tekintetemet, ahol a cyborgnak kellett volna állnia. De nem volt sehol. Mi pedig annál az elágazásnál találtuk magunkat, ahonnan elindultunk.

- Valaki szórakozik velünk. –adta tudtomra Dvergr azt, amire már magamtól is rájöttem. Lopva körülpillantottam, de nem láttam semmit.

- Vagy valakik… menjünk.

- Még is merre?

- Passz. –mondtam egy kielégítőnek aligha tűnő, halovány választ. Majd elindultam a középső irányba. Dvergr egy zokszó nélkül követett, nem kérdezte miért erre, csak némán ballagott mögöttem. Olyan csöndes, mellette Alv szószátyárnak tűnhet, pedig ő fele olyan nagy dumás mind Viola.

Tehát csak mentünk és mentünk és mentünk. Ismét semmi. A pengét még mindig a kezemben szorongattam, a másikat pedig lazán visszacsúsztattam a helyére. Óvatos léptekkel haladtam előre. Dver elég magabiztosnak tűnt, még ebben a helyzetben is. Bár nekem se lenne több okom félni mind neki. De valami még mindig nyugtalanított. Lopva körbepillantgattam, egyszer csak megakadt a tekintetem egy nehéz, fém ajtón.

- Dver. Oda nézz! –böktem állammal a bejárat felé.

- Látom, és ha kérhetném, szólíts a teljes nevemen.

- De ezt így sokkal könnyebb kiejteni. –indokoltam a becézgetésemet. Majd az ajtóhoz léptem és egy nőiesnek nem nevezhető mozdulattal berúgtam.

Azt a látványt, ami oda benn fogadott, soha életemben nem fogom elfelejteni. Az ereimben megfagyott tőle a vér. Szűr alatt ideiglenes társamra pillantottam, az ő arcára is kiült a döbbenettel vegyes undor.

- Jó ég… –suttogta.

 Hát ez volt az a nyugtalanító, rossz érzés, ami ide érkezésünk óta a markában tartott. Ez volt az, amit ugyan sejtettem, de titokban reméltem hogy még sem így lesz. Rátaláltunk arra a laborra, ahol az emberkísérleteket végezték. Szörnyűbb volt mind azt először gondoltam volna. A szobában rettenetes szag terjengett. Olyan, amitől könnybe lábadt a szemem.  Ide nem jutottak le a kinti napsugarak. Komor sötétség borított mindent, amit csak egy-két gyertyaláng tört meg. A falakon emberi fejek szolgáltatták a díszítést. Beleborzongtam ebbe a véres kegyetlenségbe. Velünk szembe egy hosszú asztal foglalt helyet. Az asztalon különböző méretű üvegedényekben, különböző emberi szervek és testrészek voltak. Mellettük pedig két éles vértől csatakos kés.

- Mit csináljunk? –kérdeztem, ahogy újból körbepillantottam ebben a sírboltban, amit bátran neveztetnék mauzóleumnak is

- Nem tudom. –érkezett jobbom felől egy gyönge válasz. –Hogy akartak ezekből biológiai fegyvert csinálni?!

- Ezekből? Most már sehogy... –hallottam Dvergr kérdésére a választ a hátam mögül. Á, nem ijedtem meg… Épp hogy csak két métert ugrottam a levegőbe…

- Alv. Ti már végeztetek? –fordultam meg enyhén ingerült tekintettel.

- Amíg ti itt játszadoztatok, mi lekapcsoltuk az egész bandát. –mondta a lány

- Pontosabban Alv lekapcsolta. Nem nagyon hagyott nekem a galeriből. Az idefelé vezető úton pedig nem is szólt hozzám. Igaz cica? –kérdezte hatalmas vigyorral az arcán Leone, ami pár pillanat múlva le is olvadt a képéről, Alv kijózanító pofonja hatására –Ezt most miért kaptam?! –méltatlankodott bátyám

- Meg mondtam, hogy ne becézgess! Nem vagyok a barátnőd! –sziszegte Alv

 

***

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre