Sasha/Holdtölte... +18/Démon csapda          

Holdtölte

A történetem semmi képen sem egy gyerekeknek való tündérmese. Sőt! Ez egy olyan történet, amit még érettebb fejjel is nehéz megemészteni. Ezért kérlek, ha nem bírod azt, amit leírok, azonnal tedd el ezt a dokumentumot és többet ne is, nézz felé...

***

Prológus:

- Mit gondolsz Devil, megtegyük? -kérdezte egy férfi a vele szemben ülőt.

- Igen. Ne felesd, mindjárt telihold. Fönn kell tartanunk a fajunkat.

- Rendben. De én még nem csináltam ilyesmit.

- Diabolus! Nyugi, csak semmi pánik.

- De akkor is.

- Figyelj rám Diabolus! Neked semmit sem kell tenned. Egyszerűen mögéjük lépsz, és valamilyen testi kapcsolatot létesítesz velük.

- Mint például?

- Meg masszírozod, átöleled, vagy mit tudjam én! A lényeg hogy érj hozzá! A vektorjaid tudják, mit kell tenni.

- Mennyire fogják ezt érezni?

- Nem tudom. Nem tudok a halandók értelmével gondolkodni, úgy ahogy az érzelmeiket sem birtoklom.

- De ezek nem közönséges halandók, a testükben nanorobotok vannak. És ezeknek köszönhetően különleges képességük is van.

- De attól még ugyan olyan emberi lények. Képesek lesznek kihordani a Hell-fire következő nemzedékét.

- És mikor...

- Szerda éjjel lesz telihold, arra egy holdhónappal megszületik a gyermek. Habár az emberi lényeknek kilenc hónapig tart kihordani halandó kölyküket. De ez a mi fajunkkal szemben nem érvényes. De szerdáig még van teljes két napunk.

- És mit fogunk tenni, ha a két Exortcist megjelenik?

- Mentjük az életünk, mi mást?!

- Devil! Hogy fogod elintézni, hogy Ászok legyünk?

- Már elintézem. -válaszolt elégedetten mosolyogva a férfi, miközben hátra dőlt a székén...

***

- Eclair! Hivatott a főnök! -a fiatal lány a pult mögé lépett, ahol a barátnője állt.

- Szia Lumi! Mi lesz a küldetés?

- Új kollégák érkeztek. Őket szeretné bemutatni.

- Új kollégák? Na és hogy néznek ki?

- Nem tudom. Még én sem láttam őket. Annyit tudok hogy két férfi.

- Áááh! Azt hittem legalább lányok. Remélem nem úgy fognak kinézni, mint az a két divatmajom...

- Kösz. Mi is szeretünk Eclair. -válaszolt kórusban két fiú, akik most értek a pult elé

- Megértelek. Titeket is hivatott a főnök?

- Természetesen. Az új ügynököket kívánja bemutatni.

- És hogy néznek ki?

- Eclair, már én is megmondtam, hogy még nem láttuk őket.

- De lehet ők igen. -akaratoskodott Eclair

- Nem még mi sem láttuk őket. Gyere Dextera

- Rendben, menjünk. Ti is gyertek!

- Oké! Csak meg várom, amíg Bonita ide ér.

- Már itt is vagyok.

- Akkor mi mehetünk is! -mondta vidáman Eclair -Indulás!

A négy főre kerekedett csapat elindult a főnökük irodája felé.

- Tádám! -nyitott be az ajtón Eclair

- Eclair, talán lehetnél egy kicsit nőiesebb. -szólt rá Lumiere.

- Úgy van cicus. Viselkedj egy kicsit elegánsabban.

- Hozzád meg ki szólt Armbrust?! Szia Dee!

- Szerbusz Eclair. Szia Lumiere.

- Tweedledee örülök, hogy látlak. -köszönt vissza mosolyogva Lumiere.

- Ó! Sziasztok! Hallottátok? Új ügynököket vettek fel a GOTT-hoz! Képzeljétek, azt mondták róluk, hogy rettentő félelmetesek! Részben vámpírok, részben zombik és részben vérfarkasok! Bizony! Amikor feljön a hold, felöltik igazi alakjukat. Hatalmas foguk nő és pirosak lesznek a szemeik, és emberi húst esznek! Az áldozataikat a sötét utcákban kapják el, és amikor jól laktak, ott hagyják őket. De ezt az áldozatok már nem érzik, ugyan is csak ennyit hallanak: Nyamm! És kész! -mondta Viola és igyekezett minél szemléletesebb kalimpálást hozzáfűzni a mondandójához.

- Igazán frappáns kis előadás. De ugye tudod, hogy a GOTT nem szívesen alkalmaz ilyen bizarr lényeket? -kérdezte nevetve Dee.

- Igazad lehet. -mondta a kislány.

- Szia Viola!

- Kérlek titeket, foglaljatok helyet. -szólt Eclipse -Már csak percek kérdése, hogy a két új ügynök megérkezzen.  Nos amíg várunk, elmondom róluk a legszükségesebbeket. Először is...

- Felesleges előre bemutatót tartani. Már itt vagyunk.

- Önök nem szoktak kopogni? -kérdezte Eclipse

- Az csak felesleges idő pazarlás.

- Hol hagytad a modorod Devil?

- Ne aggódj öcsi, majd felébred a teliholddal.

- Megmondtam... -suttogta Viola, miközben Cesario mellkasához bújt.

- Nos akkor. Mercredi megkérlek hogy...

- Hagyja csak, majd mi bemutatkozunk magunktól. -mondta a férfi.

- Devil! Nem illik félbeszakítani egy hölgyet a mondandójában! Elnézést kérek öntől, a társam nevében is.

- Semmi baj. Nyilván már nagyon...

- Minden bizonnyal hölgyem. De ha megengedi innentől magam, beszélnék...

- Hé, tuskó! Nem hallottad hogy nem illik félbeszakítani egy hölgyet?! Ráadásul ő lesz a főnököd! -kiabált Eclair.

- Pont te mondod, hogy ne szakítsuk félbe a másikat? Különben is, ez nem egy hölgyhöz méltó viselkedés.

- Devil, hagyd abba és kérj elnézést. Különben is, a kisasszonynak igaza van.

- Jó. Elnézést kérek a hölgyektől.

- Na, így már mindjárt sokkal jobb. -mondta Eclair

- Rendben, kérnek egy kis teát? -kérdezte az igazgató asszony.

- Én köszönöm elfogadok egy csészével.

- Én nem kérek. -mondta tömören Devil

- Mercredi.

- Már is asszonyom. -mondta a lány és kiszolgálta a férfit.

- Kérem önöket, hogy foglaljanak helyet. Mercredi...

- Értem asszonyom. Nos, az új ügynökök, Diabolus és Devil. A testükben nem találtunk nanorobotot, de ennek ellenére is van különleges képességük. Mégpedig az, hogy akárki személy azonosságát és külsejét le tudják másolni.

- Ez hasonlít a mi képességeinkhez. -szólalt meg halkan Alv.

-Hmm. Micsoda édes kis kékség. Már tudom ki a második a listámon. Milyen szép hosszú lábai vannak, nem is rossz... -vigyorodott el Devil miközben ránézett. Alv bizalmatlankodva fogadta ezt a tekintetet, főleg azután hogy a férfi szeme nem csak a lábát és az arcát bámulta meg...

- Tessék? -kérdezte a titkárnő, de választ nem kapva inkább folytatta- Ezen kívül Devil különleges támadása, hogy képes egy pusztító tűzvihart, úgynevezett FyrStorm-ot létrehozni. Amint láthatjátok kettejük között igen nagy a különbség. Devil amolyan előbb lő, és csak aztán kérdez típus. Diabolus pedig a szöges ellentéte. Ő a higgadtabb, a nyugodtabb. Az ő különleges támadása is a tűzhöz kapcsolódik, csak más nevet visel. Méghozzá a Pokoltüze elnevezést kapta. Ez a támadás abból áll, hogy összegyűjti minden erejét, és egy dárdában egyesíti azt. Majd egy általa gyűlölt személyhez vágja. Ezen kívül meg kell, mondjam, hogy Diabolus fekete, és Devil ködszürke szeme nem vakságot mutat. Csupán egy bizonyos örökölt hormon miatt van.

- Köszönjük Mercredi. -mondta Eclipse

- Ó, bocsánat! Véletlen volt, higgye el, nagyon sajnálom.

- Semmi baj.

- Én... én tényleg nem... nem szándékosan csináltam...

- Nyugodj meg nem történ semmi, különben sem vagyok cukorból. Egyébként nyugodtan tegezz. Mi is a neved?

- Tweedledee.

- Légyszí majd írd le, mert nehezen jegyezném meg. -mosolyodott el Diabolus.

- De a... a ruhája...

- Ki tudom mosni, ez csak tea és kérlek, tegezz.

- Elnézést uram... -mondta fülig vörösödve Dee

- Még mindig magázol... -szólt nevetve a férfi, és ezzel sikerült még jobban zavarba hoznia Tweedledeet.

- Húgocskám, hogy lehettél ilyen ügyetlen? Ha nem ismernélek komolyan mondom, azt hinném, hogy...

- Kérdezte valaki a véleményedet?! És már ezerszer megmondtam hogy ne szólíts így nyilvános helyen!

- Bocsánat... -szólt a fiú halványan elpirulva.

- Szóval ti testvérek vagytok? Amint látom, nálatok minden bizonnyal te viseled a nadrágot Dee.

- Majdhogynem zsarnok...

- Tweedledum!

- Bocsánat.

- Nos, azt hiszem, végeztünk is. Devil, Diabolus, önöknek holnaptól kezdődik a kiképzésük. Addig is, csak annyit szeretnék kérni, hogy...

- Felesleges a kiképzés, mi anélkül is jók vagyunk.

- Mi... mi az hogy felesleges a kiképzés? Ha rögtön az első küldetésük alkalmával meg akarnak halni, akkor...

- Felesleges felizgatnia magát igazgatóasszony. Nem szorulunk rá a kiképzésükre.

- Devil! Hogy lehetsz ilyen modortalan? Kérem, bocsássa meg a bátyámnak főnökasszony.

- Hagyd abba Diabolus. Különben is, azt hittem végre bemutatják a kollégáinkat.

- Akkor, ha nem bánja főnökasszony, átveszem a kommentátori szerepet. Ő itt Sinistra, a társa Dextera, vagy ha úgy tetszik, jobb és bal. -szólt közbe a vitát megelőzendőn Armbrust. - Íme Tweedledum és társa, egyben testvére Tweedledee. Őt ugye már ismeritek. Ők ketten A-ou és Un-ou. Remek srácok, de ha parancsot kapnak valamire, azt kíméletlenül teljesítik.

- Kösz ezt a szívet melengetően jó kis reklámot Armbrust. Egyébként üdv az Ászok között. -mondta a látszat ellenére nem túl lelkesen Un-ou. -Ezekkel valami bűzlik. Még nem tudom hogy mi, de az biztos, hogy valami nem stimmel. Mintha már láttam volna őket valahol... Vagy ha nem is mindkettőt, de azt a Devilt biztos... Különös, mit ne mondjak, különös...

- Ő itt Cesario, és az, aki a lábai között bujkál, a társa Viola.

- Hmm... Viola. Milyen szép kislány vagy, a neved is nagyon szép. -monda Devil.

- Ők itt pedig Alv és Dvergr.

- Szóval Alv a neved. -szólt Devil

- Igen. -hangzott a tömör, nem túl barátságos válasz.

- Azt jelenti tündér.

- Lehet, hogy azt jelenti, de a jelleme nem ezt tükrözi. Jobban illene rá a... -kezdte volna Tweedledee.

- Kérte valaki a véleményed? -vágott a szavába Alv -Nem. Úgyhogy fogd be a szád.

- Na de hölgyeim. Mi az Ász ügynök szerepre vettük a jegyet. Nem pedig az ellenszenvet kifejező macska viadalokra. -szólt Devil

- Hogy mondtad?

- Alv nyugodj meg, ne engedd felhúzni magad. -suttogta Dvergr.

- És végül, de nem utolsó sorban. Eclair és Lumiere.

- Örvendek. -köszönt Devil

- Nos akkor kérem, fáradjanak ki. Kivéve Eclairt és Lumieret. -mondta Eclipse

- Már is kidob minket? -kérdezte Devil

- Nem, csak megkérem önöket, hogy hagyják el az irodát.

- Akkor mi léptünk. -mondta Alv, aztán Dvergr-el az oldalán elhagyta az irodát.

- Ez esetbe, jobb lesz, ha mi is távozunk. -szólt Devil és a két lány után eredt

- Holnap találkozunk. -köszönt el Diabolus Tweedledee-től, majd a bátya után ment...

- Várj egy percet Alv! -kiabált a lány után Devil

- Mit akarsz?

- Alv, megvárjalak? -kérdezte Dvergr

- Felesleges, mindjárt jövök, menj csak előre. Te meg nyögd, már ki mi van!

- Csak azt szeretném kérdezni, ráérsz-e valamikor egy találkára? Mondjuk holnap?

- Felejtsd el.

- Ne tegyél lapátra, nem bírom a stresszt. -rimánkodott Devil

- Ha így nem érted, akkor olvass a számról. Felejts el!

- Nem tudnálak, a formás kis lábaiddal beloptad magad a szívembe. Ha a találka nem áll, akkor legalább az éjszakát had töltsem veled...

- MINEK NÉZEL TE ENGEM?! VALAMI ÚTSZÉLI CAFKÁNAK?!-ordított magából kikelve Alv, mire Devil elkapta a derekát, magához rántotta és befogta a száját.

- Csitt legyen cica. Nem kell kiabálni, hmm... milyen finom illatod van.

- Engedj el te nyomorult. -sziszegte a lány miután Devil levette a szájáról a kezét. De ezt is csak azért csinálta, hogy szabaddá tett kezével  Alv fenekét simogassa. Majd a másik kezét elvette a lány derekáról, és a mellére tapasztotta. Alv felsikoltott és minden erejével próbált szabadulni az őt tartó karokból. De ekkor Devil ismét fogást váltott, és mind a két kezével markolta a lány mellét. Alvnak könnyek szöktek a szemébe attól, amit a férfi csinált.

- Devil! Hagyd békén a lányt! -ordított bátyára Diabolus

- Csak beszélgettünk, drága öcsém. Akkor hát nem áll a találka?

- De még mennyire hogy nem! -mondta Alv mikor Devil végre elengedte. Majd sietős léptekkel, rákvörös arccal, és könnyekkel a szemében otthagyta a két férfit. Abban a pillanatban csak a szabadulás járt a fejében, eszébe sem jutott, hogy megtorolja a történteket. Remegett minden porcikája, és a könnyek, amiket próbált visszatartani, elszabadultak. Majd miután látótávolságon kívül hagyta a két férfit, futni kezdett.

- Mi történt? -kérdezte Dvergr amikor a lány beérte.

- Semmi. -válaszolta ingerülten Alv

- Te sírtál? -kérdezte óvatosan

- Normális vagy?! Dehogy sírtam! Minek nézel te engem?!

- Jól van, ne kiabálj. -csitította Dvergr- Csak olyan pirosak a szemeid.

- Mit érdekel, az hogy milyenek a szemeim? -kiabálta a lány, majd mikor meglátta társa döbbent pillantását, némileg lenyugodott. -Bocs...nem rajtad kéne levezetnem a feszültséget. De tűnjünk már innen, minél hamarabb itt akarom hagyni ezt a helyet.

- De áruld el mi történt. -mondta kérlelő hangon Dvergr

- Semmi. Az az állat randit kért tőlem. -suttogta Alv

- Mi? És mit mondtál?

- Szerinted?! Elküldtem a fenébe, de aztán...

- De aztán mi? -nézett kérdőn a nála legalább egy fejjel magasabb lány szemeibe. Alv nem volt biztos benne, hogy el akarja mondani mindazt, ami ebben a negyed órában történt vele.

- Kérlek Alv.

- Gyere, közben menjünk. -suttogta elcsukló hangon a lány, ami Dvergrt igen csak nyugtalanította...

***

- Devil, én nem akarom megtenni.

- Na és miért nem? -kérdezte Devil, miközben sötétszürke ingjét gombolta.

- Nem akarom megtenni és kész.

- Neked tetszik a csaj. Az a Tweleedee vagy hogy hívják...

- Tweedledee, nem pedig Tweleedee...

- Nem mindegy? Akkor úgy mondom, hogy az a bige, amelyik leöntött kávéval.

- Ha megkérhetnélek, ne beszélj így róla. És különben is tea volt. -szólt Diabolus

- Nem mindegy? Különben is, miért ne? Ő is csak egy ba**ni való liba... -amint a férfi kimondta a mondatot, Diabolus már is ott termett előtte és teljes erejéből pofon vágta.

- Ejha öcsikém, látom, bekeményítettél. De nyugi, akkor neked nem kell tenned semmit. Majd én megcsinálom, pontosabban, felcsinálom...

- Egy újjal se merj Tweedledeehez nyúlni te állat!

- Nyugi Diabolus! Nyugi...

- Nincs nyugi!

- Rendben. Megígérem, hogy egy ÚJJAL sem fogom bántani.

- Jó, egyébként meg melegen ajánlom, hogy meg se próbáld. Különben is, mi történik azzal a nővel akit...

- Akit megke*éltem?

- Igen... és használhatnál finomabb szavakat, kérlek.

- Az egy holdhónap elteltével gyereket szül, azután meghal.

- Hogy?!

- Igen. A Hell-fire következő nemzedékének szülötte megöli, és elfogyasztja. Lehet hogy te nem így tetted, de én igen. És mi tagadás fenséges volt hallani annak a ribancnak a sikolyát.

- Én is az vagyok, mégis él még az anyám... Különben is, hogy beszélhetsz így az anyádról?!

- Igen egyszerűen. De holnap már holdtölte és azt ajánlom, találj ki valamit, de sürgősen. Ha nem akarsz te is kb. két napig nyomorult halandó életet élni.

- Miért?

- Mert az a Hell-fire, aki nem szaporodott egy holdhónapban, halandóvá változik. Majd pár nappal később szétmállik a teste és megdöglik.

- Ezt még nem említetted.

- Akkor most tudod. Na én megyek és rákészülök a holnapra.

- Csak azt nem mond, hogy már tudod, hogy kit óhajtasz...

- De képzeld, már tudom. Veled ellentétben ÉN gondolkoztam azon, hogy kit fogok megke*élni. Először is, a főnökasszonyt, Eclipse-et mert elég macán néz ki, másodszor azt az édes kis kékséget, Alvot, mert a gyönyörű hosszú lábai, és a formás felső teste, pontosabban a melle levett a lábamról. És talán még azt a Dvergr nevű tyúkot. Meg gondoltam még Violára...

- Te perverz állat!!! Ő csak egy kislány! Mocskos disznó... -harsogta Diabolus

- Rendben, őt talán mégis kihagyom. Majd ha eléri a megfelelő kort. Na, jó éjt, drága öcsikém.

- Mond csak Devil. Miért hívsz öcsinek? Hiszen...

- Mert ahhoz támadt kedvem.

- Én is mindjárt megyek. Jó éjt... Bátyám.  

- Mé’ mit csinálsz még? -kérdezte Devil

- Van egy aprócska elintéznivalóm.

***

- Pattanj te papucs! Ki az ágyból! Vár a GOTT és a ke*élni való libák!

- Fogd be Devil! Különben is már megmondtam, hogy én senkinek sem akarok ártani. -szólt Diabolus

- Te még annál is nagyobb f*sz vagy mint amekkorának tegnap mutattad magad! Meg akarsz dögleni?! Legalább azt a Tweleedeet csináld fel!

- Nem Tweleedee. Tweedledeenek hívják!

- Tök mindegy! -ordított Devil, majd fölvette az ingjét. -

Készülődj és indulás. Ki az ágyból b*meg!

- Jól van, ne ordítozz. -szólt majd öltözködni kezdett.

Nem sokkal később már mindketten az utcákat rótták. Épp egy étterem előtt haladtak el amikor, szembe jött velük Tweedledee és Tweedledum.

- Sziasztok! -köszönt a lány

- Üdv. –mondta a bátyja.

- Szevasz fa**kalap! Ne félj, ma szét b*szom a húgod pi**áját. -morogta Devil

- Szia Tweedledee! Hogy vagy? -kérdezte őszinte mosollyal Diabolus.

- Köszönöm jól. Ööö... ki jött a tea a...a ruhádból...?

- Amint látod. Reggeliztetek már?

- Nem. Még nem...

- Rendben, akkor ugye nem bánod, ha meghívlak titeket?

- Hát... ööö... izé...én...nem

- Rendben akkor gyertek. -mondta a fiú és elindult az étterem felé.

- Mi a fene van veled hugi? Nem szoktál így beszélni...

- Hallgass már Tweedledum!

- Jól van na, bocsánat.

- Kár... Most veszem észre, hogy itt csupa kétszemélyes asztal van. Milyen étterem az ilyen?! -szólt Diabolus

- Akkor a húgom és én egy asztalhoz ülünk, ha nem bánod. -mondta epésen a fiú

- Tweedledum!

- Most meg mi van?

- Semmi gond. Gyere Devil. Kisasszony! Az étlapot, mind a négyünknek! -mondta Diabolus. Majd ezek után megreggeliztek.

- Elmegyek fizetni.

- Rendben öcsi, menj!

- Ne feledd Devil, amiben megállapodtunk!

- Ne aggódj már! Megmondtam, hogy egy ÚJJAL sem érek hozzá. -suttogta a férfi.

- Tweedledum, menj és fizess. -parancsolt ellentmondást nem tűrő hangon Dee.

- Miért pont én?!

- Mégsem várhatod el, hogy egy hölgy fizessen!

- Milyen hölgy? Inkább rabszolgahajcsár...

- Mondtál valamit?

- Nem. Semmit. Megyek és kifizetem a reggelit.

- Maradj csak! A vendégeim voltatok! -kiáltott oda Diabolus, majd elindult a pulthoz.

- Na végre! Már azt hittem a nyakamon marad... Na várj csak Dee cica... -suttogta Devil, majd behunyta a szemét. Látta maga előtt hogy a karjai nőnek. De nem olyan karok mind, amik már voltak neki. Halvány, ködszürke derengésű vektorok, amiket a neki hátat fordító lány felé irányít.

- Mi a baj hugi? -kérdezte ijedten Tweedledum, amint látta hogy a lány elsápad, majd hirtelen megfordul.

  Megfordult, de nem látott semmit. Csak, azt hogy Devil szürke szeme az arcát fürkészi. Majd a férfi alig észrevehetően, elmosolyodik. A lány visszafordult, majd hirtelen halkan, egész halkan fel nyögött. Különös érzése volt. Mintha valaki állna mögötte, és a mellét szorítaná. Majd abba hagyta egy pillanatra. De ezután a legnagyobb gyengédséggel simogatni kezdte.

Tweedledee, aki eddig falfehér volt, most vörösödni kezdett.

- Hugi, mi a baj?! -kérdezte ismét Dum. - Hugi! Válaszolj már!

 De a lány még mindig hallgatott. Érezte, ahogy ezek a kezek a lábát is simogatják. Majd följebb tapogatóznak a ruhája alatt... Ekkor a lány fölpattant és kirohant a vendéglőből.

- Hugi!!! -kiáltott utána a fiú.

- Mi történt, hol van Tweedledee? -kérdezte Diabolus

- Fogalmam sincs. Egyszerűen elrohant! -válaszolt Dum, majd a lány után ment

- Devil, mi történt? -kérdezte sötét tekintett küldve a bátya felé.

- Honnét tudjam, nem figyeltem. -válaszolt Devil, a szokásos unott, lekezelő stílusában.

- Gyere, menjünk utánuk. -mondta Diabolus és kilépett az ajtón. De Deevel és Dummal már csak a GOTT épületében találkoztak.

- Dee, mi történt? -ment oda Diabolus a lányhoz- Kérlek, áruld el.

- Én... Én... Én... Semmi. -mondta végül

- De, minden bizonnyal történt valami. Máskülönben nem rohantál volna el.

- Áh! Itt vagytok! Épp titeket kerestelek. Hivatott a főnök asszony. -mondta Mercredi -Már mindenki az irodában van, csak egyedül ti hiányoztatok.

- Mit akar már megint? -kérdezte Devil

- A kiképzésetek menetét akarja elmondani...

- Ez a nő nem ért a szóból?! Hányszor mondjam még el neki, hogy semmi szükség kiképzésre!

- Devil! Ezt azonnal fejezd be és indulás az irodába! -parancsolt Diabolus. -Gyere Dee, menjünk. -mondta kellemesebb stílusban a férfi. Azzal elindultak ismét az irodába.

- Főnökasszony, megjöttünk!

- Szerbusztok. Örülök hogy ti is megérkeztetek. De hol van Diabolus?

- Ő azt mondta, nemsokára jön. -válaszolt Mercredi

- Értem. De addig el is kezdjük...

- Már tegnap megmondtam, hogy semmi szükség a kiképzésre.

- Devil, ha megkérhetem, ne vágjon a szavamba.

- Drága hölgyem. Maga pedig értse meg végre, hogy nincs szükség...

- Hé, te tuskó!!! Hogy mersz így beszélni a főnökasszonnyal?! -kiabált Eclair

- Eclipse, maga olyan keményen dolgozik. Értékelem, amit értünk tesz. De... Megpróbálhatna egyszer lazítani is... -mondta halkan Devil, és Eclipse mögé lépett.

- Kérem, foglaljon helyet valamelyik...

- Ugyan már főnök! Lazítson egy picit. -mondta ismét majd gyengéden masszírozni kezdte a nő vállát.

- Ezt hagyja abba! És kérem, menjen a...

- Nyugodjon meg. Feleslegesen ne idegeskedjen, egy olyan szemre való nő, mint maga, megérdemel egy kis kényeztetést. -suttogta egész közel hajolva hozzá, majd megnyalta a nyakát.

- Menjen innét! Most azonnal! -kiabált Eclipse. De addigra már késő volt. Devil vektorjai végig simították a testét. Benyúltak a szoknyája alá, és egy mozdulattal félrehúzták a fehérneműt. Majd behatoltak. A nő felsikoltott, majd fölkapta a legelső tárgyat, ami a kézébe került, és a férfihoz vágta. De nem találta el. A többi Ász ügynök értetlenkedve nézte ezt a viselkedést. Fogalmuk sem volt róla mi történt. De nem szemlélhették tovább az eseményeket, mert két ember az ablakot berúgva érkezett az irodába. Egy fiú és egy lány. Mind a ketten 17 év körülinek tűntek. A lány fekete ruhát viselt, fehér hímzésekkel, amik különböző szimbólumokat mintáztak. Az arca kivételesen szép volt, arany szemei szinte ragyogtak. Hosszú aranyló haját összefonva hordta.                      

A fiú fehér ruhát viselt, ugyan olyan a szimbólumok voltak, rajta mint a lányén, csak az övét feketével hímezték rá. Hosszú ezüst haját ugyan ő is összefogta a tarkóján, de pár tincs még így is kiszabadult, és szemtelenül rakoncátlankodott ezüst szemei előtt.

- Ba**ki! A két rohadt Exortcist!

- Szerbusz Devil. -szólalt meg a lány -Most nem fogsz meglógni, ezt garantálom.

- Sasha. Micsoda kellemetlen meglepetés. Látom téged nem ölt meg az a fattyú.

- Nem, de te most megdöglesz. -mondta a lány fagyos nyugalommal. Majd Devilnek rontott, olyan szélsebesen, hogy a férfi nem tudta kikerülni.

- Nocsak Devil! Mintha néhány fokkal gyengébb lennél, mint régen! -nevetett a fiú -Ugye nem az a gond hogy ezen a helyen nem tudod bevetni a te híres FyrStorm-odat?

- Már miért ne tudnám?

- Mert már napok óta védett a GOTT. Ezért. -válaszolta a lány. - Bátyám, most!

- Kész örömmel hugicám. -mondta a fiú még mindig nevetve. Azzal egy különös fekete gömböt formált a kezével Devil köré. A húga közelebb lépett, és egy fehér ostort képzett a mutató ujjával. Ez az ostor a férfira tekeredett, majd a gúzsba kötött démont magába szívta a fekete gömb. Amely ezután vörösen fel izzott és eltűnt.

- Ez túl könnyen ment. -mondta a lány -Te mit gondolsz Nod?

- Szerintem is. Évek óta nem bírtuk elkapni, most meg még csak meg sem izzadtunk. Itt valami nem stimmel. -válaszolta a fiú

- Egy Hell-fire csak akkor nem tud harcolni ha... -kezdte a lány, oly sápadtan mind a bágyadtan égre nyújtózkodó telihold.

- Hugi, ugye nem arra gondolsz, hogy...

- De igen. Nod! A lány! -kiáltott fel Sasha és Tweedledeere mutatott.

- És az a nő... -suttogta a földön fekvő Eclipse-et nézve Nod.

- Gyerünk, gyorsan! -kiáltott Sasha, a fiú oda rohant az eszméletlen igazgatónőhöz, fölkapta és eltűnt vele. A lány pedig Tweedledeehez ment, megfogta a csuklóját és ő is eltűnt...