Sasha/Holdtölte... +18/Harc az életért

Holdtölte

- Mit akartok tőlem?! Hagyatok békén! Eresszetek el! –kiabálta Tweedledee.

- Maradj nyugton! –szólt rá Sasha

- Mit... Hol... Hol vagyok? –kérdezte végül.

- Egy laboratóriumban. –hangzott Nod felől a tömör válasz.

- Milyen laboratóriumban?

- Egy olyanban, ami a Hell-fire démonfaj kutatásával foglalkozik. Ez egy már évszázadokkal ezelőtt létező veszélyes mutáns csoport. Az embertől eltérőek, nagyon kevés dolog van róluk az adatbázisunkban. De annyit biztosan tudunk, hogy holdtöltekor szaporodnak. Az áldozataikat bizonyos módosult karokkal, úgynevezett vektorokkal...

- Na persze! Démonok! Ennél nagyobb ostobaságot még senkitől sem hallottam! Most pedig azonnal engedjetek el! Különben... –kezdte Tweedledee, de a mondat utolsó szavait már nem lehetett hallani Eclipse sikolyától.

- Hugi! Gyere már gyorsan, mert attól tartok nem húzza sokáig! –kiáltott Nod 

- Mi?! Ez nem szokott ilyen súlyos lenni! Hiszen rögtön... Hacsak nem a nanorobotok miatt! Próbálják megállítani a fertőzést, de ezzel csak még nagyobb kárt okoznak! Vagy az utóbbi időben kissé legyengült. És lehet, hogy ezért reagál így a szervezete. Gyere, azonnal el kell látni! –kiabált a lány és elrohant. A fiú követte, Tweedledee is utánuk ment. De megállt amint egy paravánnal takart, finom műszerekkel berendezett szobához ért. Látta amint a lány magára vesz egy fehér orvosi köpenyt, majd a bátyának is ad egyet, miután az letette a teljes testében reszkető nőt egy asztalra. Ezután Sasha felhúzott egy gumikesztyűt is.

- Hugi...

- Te fogd le, mert jól tudod, hogy kapálózni fog.

- Mit akartok vele csinálni? –kérdezte remegő hangon Tweedledee.

- Most jó lenne, ha kimennél. –szólt Sasha

- Felejtsd el!

- Rendben. –mondta végül, majd letépte Eclise-ről az összes ruhát.

- Mit műveltek?! Hagyjátok békén! Mit akartok tőle?!

- Nod, emeld meg a lábát. –utasította a fiút, akinek az arcát halvány pír színezte. Nod megtette, amit parancsolták, a nőt a mellkasának döntötte és felhúzta a lábát. Sasha pedig kézzel beléhatolt.

- Mi a fenét műveltek?! –kérdezte Tweedledee a sírással küszködve miközben Eclipse ordított a kíntól.

- Itt van egy! –mondta a lány, majd hátat fordított levette a kesztyűt, és egy mozdulattal eltüntette. Majd egy másikat vett fel.

- Sasha! A mellén!

- Látom Nod! –mondta és a nő melléhez nyúlt. Olyan mozdulatot tett, mintha levenne onnan valamit. Majd ezt a kesztyűt is eltüntette. Azután még egyszer a vaginát vizsgálta meg. És ez így ment még hosszú-hosszú ideig.

- Rendben, végeztem. –mondta végül Sasha

- Értem. –válaszolt a fiú, és elvitte a még mindig reszkető nőt.

- Most te jössz. –szólt Sasha Tweedledeehez fordulva.

- Nem! Velem te ezt nem fogod megcsinálni! Hagyj békén, ne érj hozzám! –ordított a lány

- Figyelj, nem akarok ártani neked.

- Már azzal is ártottál, hogy ide hoztál!

- „Szegény lány, még mindig nem fogta föl, hogy mekkora baj van.” –Hogy hívnak?

- Tweedledee. És most eressz el!

- Figyelj, Tweedledee. Nem éreztél magadon valami különöset? Nem volt olyan érzésed, mintha valaki állna mögötted, vagy melletted, és a melledet szorítaná? –kérdezte Sasha. Tweedledee nem válaszolt, de a lány így is tudta hogy mit felelne.

- A Hell-fire egy olyan faj ami...

- Ne gyere már megint ezzel a démon mesével!

- Hisz magadon is tapasztaltad. Akkor miért nem hiszel nekem? Láttad azt a nőt. Láttad milyen kínokon ment keresztül. Mert ami vele történt az nem csak súlyos lelki teher, de pokoli fájdalom is. Emellett nem lehet többször gyermeke.

- Milyen fájdalmas? –kérdezte remegő hangon a lány

- Arra nincs szó. –felelte Sasha –És tudod mi a legrosszabb? Az, hogyha nem látjuk el a fertőzött személyt, egy hónap múlva világra hozzák a Hell-fire gyermeket, aki azután megöli őket.

- Hogy mondtad?

- Jól hallottad.

- De te ezt honnan tudod?

- Régóta kutatom ezt a fajt. És különben is, szerinted miért üldöztem éveken át Devilt? Van tőle egy fiam, aki csak azért nem ölt meg mert a bátyám kezelésének hála, félvérként született. Tehát nincsen semmiféle vektorja. Velem Nod csinálta azt végig, amit én azzal a nővel. És ha te önszántadból nem akarsz jönni, hát behívom őt is.

- De ha Devil Diabolus testvére, akkor ő is...

- Igen, Diabolus is Hell-fire. De ő egészen más. Ugyan teljes értékű démon, de neki sincsenek vektorjai. És ez egy bizonyos oltóanyagnak köszönhető, amit ennek a fajnak a véréből állítottunk elő. Diabolus nekünk dolgozik, amint megneszelte hogy a bátyja a GOTT Ászaira pályázik, azonnal értesített minket, szólt hogy legyünk résen. És amikor ma kirohantál az étteremből, már jól sejtette hogy mi történt. De akkor bizonyosodott meg róla, amikor odaérve meglátta rajtad a vektorokat. Azonnal riadoztatott minket. Mert az őszintét megvallva, tetszel neki. Csak nem mond, hogy tőlem tudod. –mosolyodott el Sasha –Nos, akkor mi legyen? Visszavigyünk a többiekhez és egy hónap múlva, meghalsz. Vagy kiállod életed legkellemetlenebb vizsgálatát, és élni fogsz. Elárulom neked, hogy csak a második verziót vagyok hajlandó teljesíteni.

- De a testemben vannak nanorobotok...

- Azok ez ellen semmit sem érnek. Sőt! Talán még rontanak is a helyzeten.

- Rendben.

- Nyugi, nekem nehogy elsírd magad. Igyekszem úgy csinálni, hogy ne fájjon olyan nagyon. Bár ez leginkább kellemetlen.

- Sasha! Segítsek? –kiáltott be a fiú

- Nem Nod, kösz boldogulok! Rendben, akkor gyere ide és vedd le a ruhád.

- Mindent?

- Igen.

- Jó... –mondta Tweedledee, és elkezdte magáról lehúzni a ruhákat.

- Jól van. Akkor most ülj ide föl, támaszkodj a könyöködre és húzd fel a lábad. –mondta Sasha. –Semmi baj. Én is nő vagyok, csak talán a magasságunkban különbözünk, meg persze a külsőnk. De ettől eltekintve ugyan úgy nézek ki és is meztelenül mind te. Úgyhogy nem kell annyira szégyenlősnek lenni. Elhiszem hogy még sosem történt veled ilyen, de hidd el nem lesz semmi baj. Csak lehetőleg ne fészkelődj, mert akkor tényleg fájni fog. Nyugi, próbálj meg egyenletesen lélegezni...

- Miért?

- Mert az általában megnyugtatja az embereket. Dőlj hátra...úgy. Kezdhetem?

- Igen. -mondta Dee majd behunyta a szemét. Összeszorított fogakkal ült Sasha előtt. De a lány még mindig nem csinált semmit. Csak állt és várt. Majd amikor Dee kinyitotta a szemét és kérdő tekintettel nézett rá, megszólalt.

- Figyelj. Ha az jobban megnyugtat, esetleg énekelj.

- Mi?!

- Jó, jó. Inkább ne. Csak gondoltam mondok valamit, ami eltereli a gondolataidat...

- Inkább kihagynám... -dörmögte Tweedledee

- Oké, akkor csak nyugi. Lélegezz mélyeket. -mondta Sasha miközben ugyan azt a vizsgálatot csinálta a lányon, mint Eclise-en. –Jól van, na látod.

- Milyen amikor Nod is bent van?

- Tweedledee!

- Nem úgy értem. –mondta fülig vörösödve a lány.

- Behívhatom őt is... Ha nagyon szeretnéd. Fordulj meg!

- Öhm...

- Jó...-szólt Sasha, miközben Dee a megfordult. -Ha annyira akarod hogy a jó bátyám bámuljon, tényleg behívom. –válaszolt Sasha, majd amikor Tweedledee ismét megfordult.–Oké. Kérlek, még egyszer fordulj meg. Újból megnézem a vaginádat. –mondta miután Dee hátát is átvizsgálta.

- Áh...

- Nyugi.

- Mondtam hogy nem úgy értettem...

- Hanem hogy?

- Meddig csinálod még? –nyögte a lány piros arccal.

- Mindjárt végzek.

- Oh...

- Jól van, végeztem. –mondta Sasha, miközben levette a kesztyűjét.

- Miért kellett ennyiszer megnézni a...

- Azért, mert ezek a vektorok olyanok mind a tetvek. Nem, nem egészen, bocsi, ez most egy elég rossz hasonlat volt. De a lényeg annyi, hogy egy démon befejezte a „szaporodás” kb. 15 másodperces rítusát, akkor ezek a vektorok leválnak róla. Önállóan képesek helycserére, ha esetleg egyből nem találtak oda, akkor három óra alatt „odakúsznak” a vaginához. Ezért a fertőzötteket háromóránként újból át kell vizsgálni. Mert ha csak egyet is kihagytunk, akkor zűr van. Mert egyedül is képes szaporodni, pontosabban osztódni. Ha úgy tetszik, egy kis vektor fecni duplikálja önmagát.

- Háromóránként? 

- Igen, pontosan. De gyere, most öltözz fel, de előtte szerintem fürödj meg. Jól fog esni ez után a tortúra után. –mosolyodott el Sasha.

- Köszönöm.

- Tessék, addig vedd ezt magadra. Gyere, megmutatom, hol rendeztük be a fürdőt. –szólt a lány és elindult kifelé, Dee fölvette a köpenyt, amit kapott és követte Sashat. Nem kellet sokáig gyalogolniuk ahhoz, hogy elérjenek egy szépen berendezett fürdőszobát.

- Nem kell aggódnod a higiénia miatt, ugyan is minden nap le van fertőtlenítve. Mit szeretnél? Zuhanyozni, vagy fürödni?

- Talán most inkább a fürdést választanám...

- Rendben, engedek neked vizet. Hogy szereted? Langyos legyen, forró vagy megelégszel azzal, amivel a Földön a jegesmedvék? –mosolygott Sasha

- Forró. Inkább...

- Rendben.

- De mond csak, ezek a démonok...mit kell tenniük ahhoz, hogy...

- A legtöbbnek általában hozzá kell érni az áldozatokhoz, mert rövid vektorokkal rendelkeznek, ami kb. kevesebb, mint egy méter, de Devil kivételesen erős volt. A vektorjai öt méter hosszúak voltak.

- Értem. És köszönöm hogy...

- Nincs mit, ez a dolgom. Segíteni szeretnék mindenkinek, aki csak rászorul. És most, felkészülni, vigyázz, fürödj! –mondta vidáman Sasha, és örömmel vette észre, hogy Tweedledeenek is sikerült mosolyt csalnia az arcára. –Akkor én kimegyek.

- Nem azt mondtad, hogy elkészíted a vizet? –csodálkozott a lány

- De, és már meg is csináltam. –mondta és kiment. Tweedledee pedig levetkőzött, és belefeküdt a jó meleg vízzel teli kádba...

- Hugi! Gyere gyorsan! –hallotta Nod hangját a lány, amint kilépett a fürdőből.

- Mi történt?! –kérdezte Sasha, miközben a bátya felé rohant.

- Ránk találtak.

- Kik?

- Az Ászok.

- Éééééés???

- Mit és??? –kérdezett vissza Nod

- Ugye egyetlen cyborgot sem hoztak? –kérdezte Sasha

- Te zseniális, a GOTT nem alkalmaz cyborgokat. -mondta tömören Nod.

- Jó, és ezt nekem honnan kéne tudnom? -amint Sasha kimondta a mondatot az ajtó bevágódott és egy csapat ember zuhant be rajta.

- Mint a GOTT ügynökei, mi azzal vádoljuk magukat, hogy... –mondta Lumi amint átlépett a halkan szitkozódó Eclair lába fölött.

- Hagyd abba Lumiere! Hol a húgom?! -ordította Tweedledum miután föl kelt –Ki vele! Hol van?!

- Ne aggódj, a lány jól van. Semmi baja. –válaszolta Nod

- Bátyám... –hallották Dee hangját a hátuk mögött. –Bátyám! –kiáltotta és oda rohant a fiúhoz, majd megölelte.

- Hugi! Jól vagy? Hogy nézel ki, és mi ez a... ez az izé...? –kérdezte Dum a lány hiányos öltözékére utalva.

- Már végeztél is?

- Igen Sasha, nem szoktam órákig pancsikolni.

- M-mi?! Ti ilyen jóban vagytok??? Azok után, hogy elrabolt?!

- Csak segíteni akart, úgyhogy légy szíves ne ordítozz. –mondta szigorúan a lány

- Tweedledee... –szólt döbbenten a fiú

- Dee, kérlek. A bátyád nagyon aggódott érted. Kérlek, ne szidd le. –mondta Sasha a fiú szomorú arcát fürkészve.

- Ne haragudj Tweedledum, de Sasha tényleg nem ártott nekem. Kérlek, hidd el.

- Hugi, mindjárt letelik a három óra. –mondta Nod

- Értem, akkor menjünk és nézzük meg még egyszer.

- Mi? Már is? Az meg hogy lehet...?

- Ne aggódj, neked még nem. Bátyám, jegyezted az időpontot?

- Hogyne, húgom. Fölírtam mindent. Ezen a lányon is ugyan azt a vizsgálatot végezted el, mint azon a nőn?

- Igen, teljes miértékben. Még a sorrend is kb. ugyan az volt. Ügyeltem mindenre. –válaszolta Sasha

- Mi? Mi mindenre ügyeltél? És hol van Eclipse??? Ki vele hol van a főnökünk!? –ordította Eclair

- Eclair, lehet hogy ez most egy kivételes helyzet, de kérlek, legyél egy kicsit nőiesebb. -mondta rózsaszínes árnyalatú arccal Lumiere

- Ó, Lumi! Ne most!

- Nem sokára jobban lesz. –mondta Sasha

- Mi az hogy nem sokára jobban lesz?! 

- Hugi! Gyere már!

– Megyek bátyám. - mondta Sasha és elindult terem azon végébe, ahol a nő feküdt.

- Te mit akarsz itt? –kérdezte, amint észrevette, hogy Eclair követi.

- Idefigyelj, hol van Eclipse?! –ordította a lány

- Tessék, itt van. –mutatott a reszkető, eszméletlen nő felé Sasha

- Mi a fenét műveltetek vele?!

- Nem bántottuk.

- Azonnal eresszétek el!

- Nem. És most menj innen!

- Mi az hogy nem?! Hagyjátok békén! Nem hallottátok? Hagy... –Eclair nem mondhatta végig a mondatot, mert Nod egyetlen kézmozdulattal kiröpítette a paraván mögül és egy pajzsot vont maguk köré.

- A nyomorultak! –suttogta izzó szemekkel a lány

- Eclair, jól vagy? –sietett hozzá Tweedledee

- Ja, de ezek a...

- Eclair, ők csak segíteni akarnak. Eclipse meghal, ha nem látják el.

- Mi?! Ezt hogy érted? Hisz olyan egészséges...

- Csak volt, amíg Devil meg nem jelent.

- Miért? Mit csinált? –kérdezte egy ingerült hang

- Tweedledum...

- Ki vele! –mondta a fiú

- Rendben... Csak annyit tudok róla, hogy ő és Diabolus valamiféle démonfajhoz tartoznak. Veszélyes mutánsok. A fiatal nőket arra használják, hogy kihordják a gyermeküket. Holdtöltekor szaporodnak, az áldozatokat, ha jól emlékszem, valamiféle vektorokkal... –mondta Tweedledee és miközben beszélt úgy tűnt, hogy próbálja minél kisebbre összehúzni magát.

- Mit? Mit csinálnak?! Ki vele Tweedledee! –ordított Tweedledum

- A vektorokkal... –mondta piros arccal a lány

- Alv... Alv jól vagy? –hallották Dvergr hangját a hátuk mögött, de nem törődtek vele.

- Semmi bajom. Csak...szédülök...egy kicsit, ennyi...ennyi az egész. –mondta a lány, miközben lassan leereszkedett egy székre

- Alv!

- Mi a jó élet...? Dvergr, mi történt? –kérdezte Eclair, majd odasétált az émelygő lányhoz. Habár inkább kötelességnek érezte, mind sem szívélyes segítségnek –Mi történt?

- Fogalmam sincs.–mondta halálsápadtan a Dvergr - Valaki jöjjön már ide!

- Mi ez az ordítozás? Ba**ki! –rohant oda Nod a lányhoz. –Ó a francba! –mondta majd fölkapta és a paraván felé futott vele.

- Nod. Mi történt? –kérdezte Sasha –Csak azt ne mond, hogy ő is...

- Fogalmam sincs.

- Rendben, hozd ide és fektesd le.

- Hogy? Hogy én...? Fektessem le...?

- Nem érünk rá baromkodni te ostoba!!! Nagyon jól tudod, hogy mire gondoltam!

- Mi... hol vagyok...? –kérdezte kábultan Eclipse

- Áh! Látom, felébredtél. Ennek örülök. –mosolyodott el Sasha– De most más dol... Nod! Az ég szerelmére!!! Hozd már ide a lányt! –ordított magából kikelve Sasha

- Jó! –érkezett a fiú ingerült válasza, majd egy másik asztalra fektette.

- Várj, valami nem stimmel...Nem látok rajta vektorokat. –szólt Sasha

- Mi? Mi az hogy nem látsz rajta vektorokat?! Akkor vajon miért lett rosszul...–dünnyögte Nod

- Hol a fenében vagyok? Hová hoz...

- Nyugi, semmi gáz.

- Milyen hely...?

- Szeretnénk ellátni, légyszí maradj nyugton.

- Engedjetek el! Mit akartok tőlem? Hagyjatok békén!

- Nod! Gyere már ide és segíts! –üvöltötte Sasha, miközben a rúgkapáló Alvot próbálta féken tartani.

- Jövök már! –tüszkölte Nod és odarohant lefogni a lányt

- Engedjetek már el!!! –Sikoltotta Alv, majd lendületből lekevert egy pofont, azt őt sikertelenül lefogni vágyó Nodnak.

- Hagyjatok...

- Nyugodj már le!

- Valaki! Valaki segítsen már!!! –könyörgött üvöltve Alv. Majd hirtelen egy lány esett be a szobába.

Amikor Dvergr föltápászkodott a földről, azonnal odarohant Alvhoz.

- Hagyjátok békén, különben...

- Különben mi lesz kislány? Sikítasz? –gúnyolódott a fiú.

- Nod! –fedte meg ingerülten a húga, miközben még mindig Alvot igyekezett egy helyben tartani.

- Mit akartok tőle?!

- Szeretnénk megvizsgálni!

- De...de miért?

- El tudnám mondani, ha végre nyugton maradna... –zihálta Sasha, mire a lány végre valahára lecsillapodott, majd pihegve, szaporán föl-le emelkedő mellkassal figyelni kezdett.

- Na... Én is így gondoltam. –lihegte Sasha, miközben fölegyenesedett. –Szóval. Devil egy különös mutáns fajt képvisel. Démonszerű lények, amelyek láthatatlan vektorokkal rendelkeznek. Ezek akár gyilkos fegyverek is lehetnek, de leginkább szaporodásra használják őket. Embereket használnak arra, hogy kihordják a démon gyermeket, amit pontosan holdtölte idején nemzenek. Hell-fire gyermek a születés után megöli és elfogyasztja azt aki a világra hozta. Ennek a fajnak létfontosságú minden hónapban utódod nemzeni, különben ha ezt elmulasztja, elpusztul...

- Miféle baromság ez?! Ennél ostobább mesét még sosem hallottam... És engedj már el! –mondta Alv

- Nem engedlek kicsikém, amíg a hugim meg nem vizsgált.

- Mi van??! Miféle vizsgálat?!

- Meg kell néznem, hogy vannak e rajtad vektorok.

- Arról szó sem lehet! Nem ismerlek, nem vagy nekem senkim. Nem fogsz hozzám nyúlni! -kiabálta Alv

- De. Hozzád fogok nyúlni, és erről nem nyitok vitát!

- Mit akarnak tőle?

- Mondtam már elég világosan. Megvizsgálni. És pont. Egy vizsgálat, semmi extra. Szeretném végre megnézni, hogy van e rajta vektor, vagy sem. Ha találok, azonnal eltávolítom. Csak szeretnék némi együttműködést tapasztalni a részéről! -mondta Sasha

- Én meg nem meg mondtam, hogy nem engedem, hogy hozzám nyúlj?!

- Idefigyelj, kisanyám! Ha most azonnal nem fogod be a szád, és nem maradsz nyugton, akkor kiláncollak és a húgom úgy fog megnézni! Szóval, ha jót akarsz, akkor végre eldugulsz, és veszteg maradsz. -mondta indulatosan Nod

- Nem fog fájni, maximum csak kellemetlen lesz. Persze csak akkor, ha hajlandó vagy összejátszani velünk. -szólt szelíden Sasha

- Jól van. -mondta lemondó hangsúllyal Alv.

- Akkor kimegyek, ha nem nagy gond. -vetette oda Nod a három lánynak. -Nem óhajtok zavarni.

- Rendben, bátyám. -felelte Sasha -Legjobb lesz, ha te is kimész. -fordult Dvergr felé a lány

- Miért?

- Mert.

- Mert miért?

- Csak mert.

- Miért, csak mert?

- Légy szíves, ne húzd az idegeimet, szeretném megnézni, hogy van e rajta vektor, ahhoz viszont meg kell szabadulnia néhány ruhadarabjától. -búgta mézes-mázas hangon Sasha -Úgyhogy most légy oly tündér, és várj a paraván másik oldalán.

- Rendben. -sóhajtott szomorúan Dvergr, majd hátat fordított, és Nod oldalán távozott.

- Mit csináljak? -kérdezte ingerülten Alv

- Először is, segíts nekem. -érkezett hozzá a válasz, majd Sasha odament a fáradtan pihegő igazgatónőhöz. -Szép jó reggelt. -köszönt mosolyogva -Mennyit hallottál a beszélgetésből? Habár, ez inkább ordítozás, mintsem normál beszélgetés volt. Mennyire emlékszel?

- Valami mutáns... meg vektorok... -nyögte Eclipse azt a két dolgot, ami a beszélgetésből eszébe jutott.

- Értem. Most kérlek, maradj itt nyugton, mert meg kell hogy nézzelek. Nem kell megijedni, ez egy rutin ellenőrzés. Már számtalanszor csináltam. Meglehet, hogy kellemetlen lesz, de túlélhető. Szeretném, ha együttműködnél velem. Annyit kell össz-vissz csinálnod, hogy nem kapálózol, és ezzel segíted a munkámat. Menni fog?

- Attól függ... attól függ, mit akarsz velem csinálni... -mondta halkan Eclipse

- Szeretnélek megvizsgálni. Na szóval, akkor most beavatlak a történetbe. Devil egy veszélyes mutáns fajcsoportot képvisel, ami holdtölte idején úgy nevezett módosult karokkal, vektorokkal szaporodik. Ezeket arra használják, hogy utódot nemzenek maguknak fajfenntartás céljából. Ez a kedves kis lény amikor megszületik, megöli az anyját. Na, ez lenne az oka annak hogy most itt vagyunk és átnéznélek, hogy van e rajtad vektor. Hajlandó vagy összejátszani velem? -kérdezte Sasha -Más választásod úgy sincs... -tette hozzá csak úgy mellesleg.

- Rendben. Jól van. Mit kell csinálnom? -kérdezte Eclipse

- Mondtam már. Csak maradj nyugton.

- Még egy kérdés. Hol a ruhám?

- Hááát... izé... Az most nem fontos. -mondta zavartan Sasha, miközben Eclipse ruháinak maradványait rugdosta az ágy alá.