Sasha/Holdtölte... +18/Vér és áldozat

Holdtölte

- Meddig tart ez még? -kérdezte a paraván előtt fel-alá járkáló Dvergr Nodtól.

- Szerintem még igazából el sem kezdték.

- Mit csinálnak vele?

- A húgom megvizsgálja. Ennyi. És légy oly bűbáj, hallgass el.

- Mi tart ennyi ideig? -ezúttal Eclair csörtetett ismét a paravánhoz. Kezet keresztbe fonva maga előtt megállt Noddal szemben és idegesen kezdett dobolni a lábával.

- ÁÁÁ! A falnak megyek tőletek!

- Kint minden rendben bátyus? -hallatszott Sasha hangja a paraván mögül.

- Ja. Csak az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. Háh! Még hogy az Ászok elegánsak és higgadtak. Röhej.

- Na ide figyelj... -kezdte villámló szemekkel Eclair

- Nod, gyere be, kérlek.

- Pá-pá aranyoskám. -mondta a fiú vigyorogva Eclairnek és minden gond nélkül átsétált az általa felhúzott pajzson. -Na mi a helyzet?

- Igazából semmi, csak nem bírtam tovább hallgatni a vitáidat. De ha már itt vagy, segíts.

- Látom magához tért. -mondta Eclipse-re nézve Nod, miközben mögé lépett.

- Ő a testvérem. -biccentett Sasha -Meglehetősen kimerültnek tűnsz, ezért is fog nekünk segíteni. Megtart majd, amíg kivizsgállak.

- Én ezt nem nézném végig. -szólt Alv miután kiemelt két törülközőt és egy doboz gumikesztyűt a falon lévő szekrényből, amit Sasha nem ért el. A szoba finom műszerei pedig nem tették lehetővé, hogy a képességeit használja.

- Rendben, akkor fordulj el. De ki nem mehetsz. -mondta Sasha miközben egy biccentés kíséretében átvette a holmikat Alvtól.

- Nos, hugi?

- Kezdhetjük? -nézett Sasha a pihegő nőre. Eclipse óvatosan és kissé bizonytalanul bólintott. -Nod.

- Csak nyugalom. -suttogta a fiú, miközben félig fekvő, félig ülő helyzetbe hozta a nőt. -Be tudod hajlítani a lábaidat? Na jó. Inkább segítek. -mondta és felhúzta a lábait. Eclipse megremegett, döbben tekintettel nézte a felé közeledő lányt. Sasha szemét egy pillanatra a nőébe fúrta, majd lassan és óvatosan kezdte el vizsgálni. Eclipse arcát elöntötte a pír. Gyönyörű, égszínkék szemei összeszűkültek, ajka szaporán kapkodott levegő után. Nodra tekintett, aki viszont tűntetően tanulmányozott egy pókot a plafonon, aminek valahogy sikerült meglógnia a tegnapi takarítás elől. Nod semmiképpen sem akart a nő arcára nézni, tudta, hogy milyen rettenetesen érezheti magát.

- Nincs. -jelentette ki Sasha majd levette a kesztyűjét, gyakorlott mozdulatokkal eltüntette és újat húzott magára. Most a nő melleit vizsgálta. -Ezt hol szerezte? -kérdezte az igazgatóasszony mellkasán lévő hegre pillantva.

- Nem számít. -nyögte halkan Eclipse, miközben a lány kezeit figyelte.

- Fordítsd meg. -mondta a lány. Nod óvatosan megtette amit a húga kért. És ez így ment még hosszú-hosszú ideig. -Tiszta. -jelentette ki végül Sasha.

- Okés. -bólintott Nod, majd kivitte a Eclipse-t a szobából. Egy, a fürdő szomszédságában lévő helyiségbe vitte, ahol egy viszonylag kényelmes kanapé várt arra, hogy valaki használja. Nod lefektette és betakarta a nőt. -Pihenjen csak nyugodtan. Most már nem lesz semmi baj. A testvérem nagyon érti a dolgát. -Eclipse alig láthatóan bólintott egyet, s szinte rögtön utána leragadtak a szemei. Nod sóhajtott egyet, majd kilépett a szobából és bezárta maga mögött az ajtót.

- Rendben. Mennyi időnk van még? -kérdezte Sasha amikor testvére visszaért.

- Majdnem egy óra múlva már a lánynak kellene jönnie. De szerintem előbb azt az amazont nézd meg. -bökött állával Alv felé a fiú

- Hogy mondtad?

- Nyugalom! Kérlek gyere ide, és vetkőzz le. Nem akarok több vitát. -szólt békítőnek szánt hangon Sasha. Alv kelletlenül odalépett mellé.

- Hátra arc! -dörrent hirtelen a fiúra

- Na ide...

- Nod, kérlek szépen fordulj el. -nézett esengő tekintettel bátyjára a lány. Nod zsörtölődve engedett a kérésnek, és az asztalnak hátat fordítva a paravánon végigfutó kusza ábrákat kezdte magában analizálgatni. Alv szemei szikrákat szórtak, és bár a lehető leglassabb tempóban, de elkezdte lefejteni magáról a ruhákat. Majd miután minden egyes darabot csinosan összehajtogatott, felült az asztalra és szó nélkül könyökölt hátra. Felhúzta a lábait, s onnantól kezdve a laboratóriumban fellelhető műszereket fixírozta. Egyetlen szó sem hagyta el a száját, miközben Sasha aprólékos gonddal, óvatosan, de rendkívül gyorsan megvizsgálta.

- Nos? -nézett rá szemrehányóan Alv, miután negyedszerre fordult a lány felé.

- Semmi. Teljesen tiszta vagy. -állapította meg Sasha -De akkor mitől vesztetted el az eszméleted?

- Egy pillanat, hugi. Nézd meg Garnir-szenzorral! -szólt hátra a válla felett Nod

- Az meg mi?

- Kimutatja nem vársz-e gyermeket. Mármint, mi leginkább a Hell-fire faj utódainak kimutatására használjuk.

- Szerinted, hogy lehetnék terhes?

- Volna egy-két tippem. -jegyezte meg Nod. Alv nem vette észre az eldörmögött mondatot, viszont Sasha, akinek hihetetlenül jó hallása volt igen.

- Ha Devil... Mármint... Voltál vele négyszemközt, akár csak pár percre is?

- Nem önszántamból.

- Akkor megnézlek még egyszer, de most a szenzorral. -mondta Sasha, majd Alvnak hátat fordítva a műszereket tartó asztalhoz sietett. Megállt előtte, és tűnődve kezdte szemlélni az egyik tenyérnyi nagyságú készüléket. Majd egy sóhaj kíséretében odavitte a lányhoz.

- Ez az a valami? -nézett gunyorosan a kis szerkezetre Alv

- Igen. Ez a Garnir-szenzor. -válaszolt a lány, majd Alv fölé tette az érzékeny műszert, pár centire a bőrétől. Nem telt bele pár másodperc és zöld fény villant.

- Ez mit jelent? -kérdezte remegő, bizonytalan hangon Alv.

- Nem vársz gyereket. -ráncolta össze a homlokát Sasha.

- Hogy?! -fordult meg lendületesen Nod -Akkor még is miért...

- Fogalmam sincs. De te fel öltözhetsz, mert nem találtunk semmit. Ki is mehetsz. Nod már eltüntette a pajzsot. -mondta Sasha -Légy szíves mondd Tweedledeenek, hogy jöjjön be. Emellett kérlek szólj Diabolusnak, ha már itt van, hogy vele is szeretnék beszélni.

- Diabolusnak? -csattant fel hitetlenkedve Alv

- Igen. Nekünk dolgozik... -Alv megvetően ciccegett, majd az asztalról leugorva villámgyorsan magára kapdosta a ruháit, és emelt fővel vonult ki a laboratóriumból.

- Botrányos ez a nő. -jegyezte meg Nod

- Nem lehet mindenki olyan tüneményes, mint én. -vigyorodott el szempilláit rebegtetve Sasha.

A paraván másik oldaláról hatalmas csattanás és ordítás hangja szűrődött be.

- Ez meg mi volt? -kiáltotta Nod, majd kirohant nyomában Sashaval. Az előtérbe érve mind a ketten megtorpantak.

Alv a földön feküdt, testét ívbe feszítve próbált szabadulni. Szürke szemei vérben forogtak, csinos arcát vadállatiassá változtatta a pusztító, gyilkos indulat. Négyen igyekeztek lefogni őt, közülük az egyik Diabolus volt, akinek arcán mély karmolások éktelenkedtek.

- Mi történt? -kérdezte Sasha miközben odarohant hozzájuk

- Amint meglátott, nekem esett. -zihálta Diabolus -Nem tudom, most mi van!

- Rohadt mocsadék! Undorító korcs! Mocskos fa**kalap! -üvöltötte Alv, miközben Diabolus szeme felé karmolt -Széttéplek! Darabokra szaggatlak! Kibelezlek!

- Ez megkattant. -zihálta Sinistra Alv bal lábán térdelve.

- Ugyan. Eddig is tudtuk, hogy autónak készült, de nincs ki mind a négy kereke. -jegyezte meg csevegő hangon Un-ou, miközben rávigyorgott a két vadászra. Sasha visszamosolygott, miközben finoman biccentett egy aprót a fejével.

- Nyomorultak! Alávaló senkik...

- Ne ábrándozz hugi, segíts!  -nyögte Nod, aki szintén a lánnyal dulakodott.

- Ez nem tetszik. Próbáld meg a ketrecbe vinni...

- Ő nem egy állat! -vágott közbe Dvergr

- De közveszélyes. -felelt hasonló stílusban Tweedledum, aki a lány egyik karját igyekezett a földön tartani.

- Hozzátok!

- ...Rohadékok! Eltaposlak titeket! Férgek! Mocskos... -Alv nem tudta végigmondani a következő szitokáradatot, mert Nod elemi erővel, ököllel ütötte meg. A rúg-kapáló lány teste elernyedt. Elveszítette az eszméletét.

A következő pillanatban Dvergr ugrott Nod elé, s ezúttal ő kapta a pofont.

- Nod az ég szerelmére! -tajtékzott Sasha a vérző szájú, földön könyöklő Dvergrre nézve

- Elegem van az összes ostoba libából! -harsogta Nod, aztán a vállára dobta Alvot és elvágtatott vele a laboratórium felé, de látva, hogy a fél Árnyék Szakasz a nyomában van, élükön az imént felképelt Dvergrrel, ismét felhúzta a pajzsot. Lerántotta a fal és a paraván között lévő hófehér leplet, s így láthatóvá vált egy viszonylag nagy ketrec. Feltépte az ajtaját, és az alélt lányt durván bedobta, majd rácsapta az ajtót és lelakatolta azt. Azután kezét a ketrec rácsához érintette. A túlméretezett kalitka élénkvörös színt árasztva magából felizzott, majd aranyszínűre változott. - Nah, végre csönd van...

- Bravúros volt. Ha magához tér, majd ismételd meg a kedvemért. Látni szeretném mit szól hozzá. -szólalt meg valaki váratlanul háta mögött. Nod villámgyorsan pördült meg a tengelye körül

- Un-ou? Mikor is láttuk egymást utoljára? Huszonöt éve?

- Harminc. Már ha adunk a pontosságra. -vigyorodott el a srác

- Ha van két olyan személy, akiről aztán az életben nem gondoltam volna, hogy a GOTT-nak fog dolgozni, az te vagy és A-ou. -mosolyodott el Nod -Hát igen, amikor legutóbb találkoztunk még zsoldososdit játszottatok. Ha jól emlékszem akkortájt történt, hogy két békefenntartó úgy megszívatott titeket, mint addig még soha senki.

- Változnak az idők. Most már mi szívatunk...

- A változás az egyetlen...

- Sasha, el ne kezdj nekem filozofálni! Rosszabb vagy, mint A-ou... -fordult Un-ou a mellette álló lány felé. Majd tekintetét a ketrec irányába szegezte, ahonnan nyöszörgés hallatszott. Alv kezdett magához térni. Először csak pihegett, majd miután észrevette Nodot felpattant és nekirontott a rácsoknak. Fülsértő csattanás hallatszott, a ketrec ismét élénkvörös színnel felizzott, és a földre taszította a lányt. Alv a hátán feküdt erőtlenül, remegett minden egyes porcikája és fulladozott.

- Ez kicsit durva volt. -mondta Un-ou

- De legalább nem próbálja meg többször. -jegyezte meg Nod, miközben megérintette a rácsokat

- Téged hogyhogy nem vág falhoz?

- Nos, kedves Un-ou ehhez le kellene porolnunk a fejedben amúgy meglévő alapokat, de ahhoz nem sok kedvem van. A lényeget pedig láthattad. Kívülről teljesen biztonságos, belülről pedig... Fogalmazzunk úgy, próbálkozni lehet, de az ember számítson egy bizonyos mellékhatásra. -foglalta össze Alv szaporán fel-le emelkedő mellkasát fixírozva Nod.

- És ha kinyúl a rácsok között?

- Ez?! Úgy ki van készülve öcskös, hogy állni sem tud rendesen, nemhogy kinyúlkálni a cseszett rácson... 

- Te tudod. -felelte egy vállvonogatás kíséretében Un-ou, miközben a fiú mellé lépett. Hirtelen megkeményedtek a vonásai, s összeszűkült szemmel közelebb hajolt a ketrechez. -Alvnak nem szürkék a szemei, hanem ilyen fura kékes-zöldes mit tudjam én, hogy milyenek. -mondta Un-ou. Tompa puffanás hallatszott a hátuk mögött. Mind a ketten megfordultak. -Szép esés volt Dvergr. Ma már másodszor? Ha így folytatod, meglesz a napi csúcs.

- Fogd be a szád. -nyögte a lány, miközben föltápászkodott a földről.

- Se...gíts... Kérlek... Ne hagyj...itt... -Alv könnyei az arcán folytak végig, erőtlenül nyöszörgött az oldalára fordulva, miközben a szemeit szorosan lehunyva tartotta. Dvergr odafutott hozzá, félre lökte Un-out és térdre hullott.

- Semmi baj, itt vagyok. Nem hagylak itt. -mondta miközben remegő kézét felé nyújtotta

- Be ne nyúlj azon a rácson! -üvöltött rá Nod, a lány összerezzent, s kinyújtott karja megállt a levegőben. Abban a pillanatban Alv egyik kezével a torkához kapott, hörögni és fuldokolni kezdetett. Teste ívbe feszült, másik keze görcsösen kaparta a hideg márványpadlót. Dvergr döbbenten, remegve figyelte őt. Sasha a szája elé kapta a kezét, Nod és Un-ou földbegyökerezett lábakkal, elszörnyedve nézték a ketrecben hörgő-vinnyogó lányt és társát, aki tehetetlenül térdelt a rácsok másik oldalán és szemlátomást a könnyeivel küszködött.

Majd hirtelen Alv kinyitotta a szemét, villámgyors mozdulattal kinyúlt a rácson, elmarta a mellette térdeplő lány karját és maga felé rántotta. Dvergr feje olyan erősen koppant a ketrec rácsaihoz, hogy a lány elveszítette az eszméletét. A homlokán vastag csíkban felszakadt a bőr, s élénkvörös vére a halántéka felé kezdett csorogni. Alv a szobában lévő három döbbent ember felé fordította a lányt, s Dvergr hátát nekidöntötte a ketrec rácsának. Végig gondosan ügyelve rá, hogy véletlenül se érjen a rácsokhoz, egyik kezével megragadta az alélt lány torkát, a másikkal maga felé fordította a fejét, és lenyalta a vért az arcáról. Majd rideg, szürke szemeit Sashaéba fúrta.

Kuncogott. Először csak kuncogott. Majd egyre hangosabban kezdett nevetni, tébolyultan, örömtelenül, és ez sokkal ijesztőbb volt, mintha nekiállt volna üvölteni. Amikor megszólalt, nem kiabált. Hangja furcsán visszhangot vert, s  egyszerre tűnt férfinak és nőinek, mélynek és magasnak.

- Hülyék! Ostobák! Félkegyelműek! Azt hiszitek, ez a nyamvadt vas-kalicka visszatart? Ha kedves ennek a kis görcsnek az élete, akkor szépen kinyitjátok ezt a tetves zárat. -sötéten elmosolyodott -Ha gondoljátok, meg is ölhetem. Vagy esetleg, tehetek egy látogatást az ő testébe is. Nem is gondoljátok mennyire élvezetesek ezek a kis kiruccanások. Bár a mostaniról nem szívesen mondanék le. El se hinnétek mennyi fájdalom, megtorolatlan megaláztatás és szenvedés rejtőzködik eme bájos pofika mögött. És akkor még nem is beszéltem a bosszú- és hatalomvágyról, amit kénytelen elfojtani. És a gyűlölet... Ez maga a Kánaán!

- Örülök, hogy jól érzed magad... Devil. -mondta Nod

- Örülök, hogy örülsz, fa**kalap.

- Hát ezért. Ezért tudott a húgom olyan könnyen elintézni.

- Elintézni? Na ne röhögtess!

- De elkaptunk, és...

- Úgy látom, te is azok közé tartozol, akik azt hiszik, ha húzzák az időt, több lesz belőle. Ha nem engedsz ki, abba sajnos szegény Dvergr belehal. - vágott közbe vigyorogva a démon, miközben mély sebet ejtett az eszméletlen lány puha arcán. Másik keze már kitapintotta a lány ütőerét a nyakán, készen arra, hogy egy pillanat alatt, gondolkodás és a kegyelem szikrája nélkül átmetssze.

Sasha óvatos léptekkel közeledett hozzá.

- Ha kinyitom, te elengeded. -mondta

- El fogom. Csak semmi trükk. -Sasha hirtelen mozdulattal letörte a lakatot, és megszűntette azt az erőteret, amit a bátyja hozott létre a ketrecen belül. A démon csak erre a pillanatra várt. Feltépte az ajtót, s egyetlen szélsebes mozdulattal a falnak lökte mind a három embert, akik a szobában tartózkodtak. Sasha elvesztette az eszméletét, Un-ou vért köpködött, Nod pedig remegő tagokkal támasztotta a falat. Majd a démon kilépett börtönéből, s megállt Dvergr előtt. -Te még kellesz nekem kicsikém. -suttogta, majd könnyűszerrel felemelte a törékeny alkatú lányt. Egyetlen mozdulattal rúgta föl a paravánt, és hosszú léptekkel megindult kifelé. Gond nélkül sétált át azon a pajzson, amit Nod másodszorra is felhúzott.

- Állj meg Alv! -nézett rá parancsoló tekintettel Tweedledee. A démon elvigyorodott, markában egy szürkés-lila gömb jelent meg, amit kegyetlen mozdulattal vágott a lányhoz. Tweedleddee forogva emelkedett a levegőbe, s tompa puffanással vágódott a falnak, csak úgy, mint Nodék. Hosszú, ébenfekete haja alól vékony csíkban csorgott a vér.

- Tweedledee! -ordították többen, majd egyszerre öten rontottak a démonnak, aki nevetve fogadta támadóit, s ugyanazon mozdulatsorral tettek őket ártalmatlanná.

- Gyáva. -suttogta gyűlölettől izzó hangon Tweedledum, aki húga mellett térdepelt, s szorosan ölelte őt magához.

- Mit mondtál te undorító kis féreg?! -a démonból feltörő pusztító harag hullámai ködszürke aurába vonták Alv alakját, s messzire röpítették a karjában tartott eszméletlen lányt. Teste körül hófehér lángnyelvek csaptak föl, karjait kitárta, szemei mintha befelé fordultak volna. Felüvöltött. Körülötte rengeteg apró szürkés-lila gömb lebeget, amelyek a hófehér lángokba hullva fojtogató hamuszürke gőzt árasztottak magukból.

Diabolus hirtelen előre lépett, s egy hatalmas kupola alakú, bíborszínű pajzsot vont maga-, és a mögötte álló, fuldokló Ászok köré. Majd intett a kezével, s Dvergr körül is megjelent a védőburok, bár a lány tőle tizenöt méterre feküdt.

- Tudtam, hogy áruló vagy, te korcs. -mennydörögte a démon, majd hirtelen oldalra kapta a fejét. Mellette Un-ou állt, aki pár pillanattal korábban rúgott felé. -Szánalmas próbálkozás.

- Biztos vagy benne? -vigyorodott el a fiú. Halk koppanás hallatszott. A démon megpördült a tengelye körül és Sashaval találta magát szembe. A lány kezében már ott volt a fehér ostor, aranyló haja lobogott a bestia teste körül kavargó lángnyelvek okozta hőtől és széltől. Sasha meglendítette fegyverét, ami a lángokon áthatolva ismételten gúzsba kötötte a démont.

Nod ezúttal mind két karját felemelte, s úgy formálta a mindent elnyelő fekete gömböt.

- Ne! -sikoltotta a hátuk mögött Dvergr. A lány szédelegve, vérző homlokkal kiugrott az őt védelmező burok mögül, s berohant a hófehér lángnyelvek közé.

Vakító fehérség támadt, hirtelen s megszűnt a forróság, a fojtogató gőz és a pokoli lángok. Majd nem sokkal később kihunyt a fény, s félhomály ereszkedett a két vadászra és az Ászokra.

A márványpadlón mély repedések futottak szerteszéjjel. Ahol az imént még a démon tombolt, most egy három méteres átmérőjű körülbelül másfél méter mély lyuk tátongott. A gödör alján két lány feküdt.

Dvergr megperzselődött ruhájában feküdt partnerén, s karjaival szorosan átfogta a remegő és öklendező társa nyakát. Alv teste verítékben úszva ívbefeszült, majd elernyedt. Ezzel egy időben egy ködszürke kísértetalak emelkedett hörögve a levegőbe.

Nod egy pillanatig sem habozott, s fekete gömbje csapdájába ejtette a démont. A gömb ezúttal nem vörösen izzott fel, hanem ragyogó élénk rózsaszín és kék fénnyel, majd csillogva szertefoszlott.

- Ez látványos volt. Én meg azt hittem, hogy papra lesz szükség... Vagy a piócás emberre!

- Un-ou! -nyögte fásultan Sasha, miközben testvérével beszökkent a verembe. Ketten óvatosan kiemelték a két lányt, s a még nem is olyan rég paravánnal takart részleg felé vitték őket...

***

- Nem értem, hogy volt lehetséges.

- Szerintem kettejük között szorosabb kapcsolat van. Úgy gondolom, hogy vagy nagyon jó barátnők, vagy pedig szegről-végről rokonok. De az is lehet, hogy Dvergr vére tartalmaz valamit, ami elviselhetetlenné tette Devil számára, hogy továbbra is megszállva tartsa azt a lányt. Vagy akár a tény, hogy hajlandó lett volna feláldozni magát érte. Mert voltaképpen ezt tette azzal, hogy berohant a lángok közé.-felelt Sasha Un-ou értetlenkedésére.

- Hihetetlen, hogy az a mocsadék egyszerűen csak bemászott Alvba. Sose gondoltam volna, hogy egy Hell-fire ilyenekre is képes. De mikor történhetett?

- Szerintem akkor, amikor Devil pár percre kettesben maradt vele. Bár Diabolus említette, hogy zaklatott valakit, de nem gondoltam volna, hogy ő volt az. -nézett egy mély sóhaj kíséretében Alv felé a lány. -De még így is elképesztő...

- Valóban példátlan eset. -bólintott Nod, miközben a két egymás mellett fekvő lányt mustrálgatta. -Megnézem, hogy érzi magát az igazgatónőtök. -szólt és elindult a bezárt ajtajú helyiség felé.

- Mi lesz velük? -kérdezte Un-ou, aki Sashaval szemben ült egy asztalon, és a lábát lógázta.

- Nem tudom. Egyikükön sem volt vektor. Devil csak arra használta őket, hogy ismét kijátsszon bennünket. De ezúttal nem sikerült neki. Alaposan pofára ejtették az áldozatai...

- Eclipse és Tweedledee?

- Az utóbbival szerencsére nem lesz gond, mert a második vizsgálat alatt már nem találtam semmit.

- Garnir-szenzorral is megnézted?

- Természetesen.

- És Eclipse?

- Nála jóval komplikáltabb a helyzet. Valószínűleg kap majd az oltóanyagból, nem is keveset... Mi olyan vicces? -ráncolta a homlokát Sasha, miután meglátott Un-ou arcán egy fogpasztareklámba is beillő vigyort.

- Eszembe jutott valami. -mondta a fiú majd leugrott az asztalról, s egy-két fiókot kirángatva papírt és tollat szedett elő. -Nincs madzagotok?

- A harmadik fiókban. Miért? -válasz nem érkezett. Helyette Un-ou lendületesen kinyitotta a fiókot, s kiemelte belőle a keresett holmit. A lapból két kis téglalap alakú fecnit csinált, majd ráfirkantotta a két lány nevét. Ezután a kis kártyákat kilyukasztotta, és mind kettőt madzagra fűzte, majd odasétált Alvhoz és Dvergrhez, s a nagylábujjukra kötötte a cetliket.

- Mehetnek a frigóba? -kérdezte vigyorogva, miután megszemlélte munkája gyümölcsét.

- Atyaég, Un-ou! Morbidabbat nem tudtál kitalálni? -nyögte Sasha, miközben kezeibe temette arcát

- Gondolkozhatok még.

- Szerintem túl sok régi filmet nézel. -nevetett a lány -Milyen a hivatalnál dolgozni?

- Elmegy. Nincs olyan rossz dolgunk, bár néha dögunalom. Jól jönne egy kis kaland...

- Hé öcskös, ez neked nem volt elég?! -fortyant föl Nod Un-ou mellé lépve

- Nem egészen ilyen jellegűre gondoltam... -vonta meg a vállát a fiú -Ti most mit fogtok csinálni?

- Van még elég Hell-fire ahhoz, hogy ne unatkozzunk. Tovább folytatjuk a vadászatot, és a kutatást is.

- Diabolus továbbra is segít nektek?

- Igen. Szükségünk van rá. -bólintott Nod

- Lehet, hogy pofátlan kérdés, de... A Sasha az nem férfinév?

- De igen. Apánk ötlete volt. Akár fiú, akár lány Sasha lesz. -sóhajtott a lány

- Hm... Unisex. -vigyorodott el Un-ou -Mindig is fúrta az oldalamat. Tudott az öreg, biztos jófej volt, kár hogy nem ismerhettem meg. Megvan az a sanda gyanúm, hogy jól kijöttünk volna egymással.

- Meghiszem azt. -nevetett Nod, miközben nekitámaszkodott az egyik hófehér szekrénynek.

- Devil egy undorító fazon. Amikor megláttam, éreztem, hogy nem stimmel vele valami. Csak akkor még nem tudtam, honnan olyan ismerős. -szólt hirtelen elkomorodva Un-ou

- Szóval még mindig jók a megérzéseid. Örülök, hogy nem koptak el. -bólintott Nod

- Igen-igen, és a fülem is kiváló.

- És rendkívül egyedi! -fűzte hozzá nevetve Sasha

- A-ou és én olyanok vagyunk, mint a tökélyre fejlesztett élő radarok.

- S amint látom, az önértékeléseddel sincsenek különösebb gondok...

- Igen, bár még most sem vagyok egészen biztos egy-két dologban...

- Az ember sosem lehet maximálisan biztos semmiben.

- Látjuk még egymást? -kérdezte hirtelen a fiú

- Ehhez kétség sem fér. -mosolyodott el Sasha

- Egyáltalán ő volt az? Ha igen, miért nem ölt meg?

- Szerintem tudod a válaszokat. -mondta Sasha, majd fölkelt és kisétált a helyiségből...

Vége

Utólagos és megkésettt szerzői kommentár kérésre:

- (a történetben) Sasha Un-ou anyja.

- Un-ou kedveli a földi filmeket, a papos-piócásemberes beszólás utalás az "Indul a bakterház"-ra.

- Devil öcsinek szólítja Diabolust, mire az megkérdezi, hogy miért, holott nem az öccse. Valójában Diabolus is Devil fia.

- Devil egyik képessége ugyanaz, mint a démonfaj neve.

- "A vektorok" utalnak a másik kedvenc anime sorozatomra, az Elfen Liedre.