5. rész

 Sayoko már lassan egy hónapja vándorolt.Pontosan tegnap hagyta el Kelet határát és belépett a Nyugati földekre.Útja eddig zökkenőmentes,de szinte eredménytelen volt.Mióta a furcsa idegeneket elvesztette,azóta egyetlen emlékkép sem férkőzött az agyába.Három hónapja semmiféle látomása nem volt.Ezek közt a gondolatok közt haladt egy újabb falu felé.

 Hirtelen füstszagot érzett és egy szellemi aurára lett figyelmes.Megszaporázta a lépteit és szinte rohanva futott a falu felé.Azt már a lángok emésztették és halottak hevertek mindenfelé.A falu közepén egy kétfejű,zöld színű,ocsmány szörny állt.Még a 20 métert is meghalatta a magassága.Mikor észrevette a felé rohanó Sayoko-t,ördögi hangján szólalt meg.

-Nézd,testvér!-mondta a másik fejének.-Itt egy papnő.

-Együk meg őt is.-mondta a másik fej és már a lány felé kapott.

-Ezt egyétek.-mondta suttogva Sayoko és útjára engedte kifeszített nyilát.

 Azt hirtelen zöldes-fehér burok fogta körbe és eszeveszett gyorsasággal süvített a szörny felé.Még el sem érte igazán,mikor a szörnyeteg apró darabjaira hullott és elporladt.

 A falusiak egy darabig némán álltak,majd hálálkodva futottak a nő köré.

-Köszünjék szépen,Miko-sama.-mondogatták.-Az istenek áldjanak meg érte.

 Sayoko kissé belepirult a dicséretbe,de saját maga is elégedett volt az eredménnyel.

-Hogyan tudnánk ezt meghálálni?-kérdezte egy asszony.

-Csupán ma éjszakára kérnék szállást és élelmet.-kezdte Sayoko.-Cserébe pedig segítek ellátni a sérülteket.

-Ahogy kívánja,Miko-sama.

 Ezzel a beszélgetés annyiban maradt.Sayoko-nak a falu megmaradt fogadójában kínáltak szállást és sok finom ételt adtak neki.Ígéretéhez híven,Sayoko pedig ellátta a sebesülteket.

 Már éppen az utolsó sebesültet ápolta,aki szörnyen súlyosan sérült meg.Sayoko úgy vélte,hogy már biztos nem éri meg a reggelt.De ekkor valami furcsa dolog történt.Annyira szerette volna megmenteni a férfit,hogy mind két tenyere a gondlat nyomán,halvány ezüstös derengésbe kezdett.Sayoko egy percet sem tétovázott.Rögtön a férfi testére helyezte a kezét és összpontosított.A férfi teste ekkor ezüstösen kezdett fényleni,majd pár perc múlva az összes sebe eltűnt.

 Sayoko-nak hirtelen eszébe jutott,amit még az anyó mondott.Azt mondta,hogy néhány miko képes a gyógyításra,de hogy ő képes e erre azt nem tudja,így nem is tanít neki effélét.De ezekszerint a nő képes volt rá.

 Érezte,hogy ez a gyógyítás kicsit több erőt vett ki belőle,mint szerette volna,de örült,hogy sikerült megmentenie ezt a férfit.Mikor elvégezte a dolgát elindult a fogadó felé és gyorsan álomba merült,miután megvacsorázott.

 Másnap reggel elbúcsúzott a hálálkodó falusiaktól és folytatta az útját.Szürkületre érkezett meg egy következő faluba,amit szintén a tűz emésztett.Sayoko ismét futni kezdett a falu felé.Mikor a falucska szélére ért,rengeteg szellemmel találta szemben magát.Egy igazi hordával.A csata kellős közepén embereket pillantott meg,akik minden igyekezetükkel próbálták megölni a szellemeket.Érzékeire hagyatkozva kitudta venni miféle emberekkel hozta össze a sors.Teljesen biztos volt benne,hogy három embert lát,egy kis szellemet és egy emberi aurával keveredő szellemet is.Talán félig szellem lehetett.A magasban pedig ekkor pillantott meg három másik szellemet,akiknek az aurája egyenesen rémisztő volt.Egy férfi és két nő lebegett egy rózsszín gömb közepében,majd kacagás kíséretében tűntek el.

-Jó szórakozást.-mondta a férfi és a nőkkel együtt immár hűlt helye volt.

 Sayoko kifeszítette íjját és egyszerre két vesszőt helyezett a húrra.Ezeket útjára engedte és egy imát kezdett mormolni.A nyilak átváltoztak zöldes-fehér gömbökké és az ima nyomán mintha ezerfelé válltak volna,minden szellemet letaroltak,akik porrá hamvadva tűntek el.

 Az ötös csapat a nő felé fordította a fejét.Sayoko pedig lassan feléjük sétált.

-Nem esett bajotok?-kérdezte őket,miközben melléjük ért.

 Ők csak némán megrázták a fejüket.Sayoko pedig szemügyre vette őket.Először az embereket.Két nő és egy férfi volt.A férfi bizonyára szerzetes lehetett.Fekete haja és kék színű szeme volt.Egy fekete és lila színű ruhát viselt.Jobbján egy imafüzért hordott.Botjára támaszkodva szorongatta az oldalán húzódó sebét.A második nő ruhájából rögtön látszott,hogy szellemírtó.Fekete haját cofban fogta össze.Barna szemeivel érdeklődve nézett rá.A másik lány szintén dús,fekete hajú,barna szemű volt.Igen különös ruhákat viselt.Sayoko tekintete most a lány által támogatott félszellemre vetődött.Piros kimono-t viselt.Hosszú fehér hajában két pici fülecske pihent.Míg szeme ugyanolyan borostyánszínű volt,mint Sesshomaru-é.A fiú egy hatalmas kardot tartott a kezében.A vállán pedig egy kis rókakölyök pihent.Édes,vörös hajú,zöld szemű volt.Mellettük pedig egy eddig nem látott kétfarkú macskaszellem figyelte kitartóan őt.

 Sayoko tekintete ismét a szerzetesre futott és sebét vette szemügyre.

-Had segítsek.-elvette a szerzetes kezét a sebről és gyógyítani kezdte.

 Mikor végzett mindenki megdöbbenve nézett rá.

-Papnő vagy?-kérdezte a furcsaruhás lány.

-Igen.-bólintott Sayoko.-A nevem Sayoko.Ti kik vagytok?

-Az én nevem Kagome.-mondta az érdekes ruhás nő.

-Sango vagyok.-felelt a szellemírtó.

-Shippo.-mondta a kisróka.-Ő pedig Kirara.-mutatott rá a macskadémonra.

-Inuyasha.-válaszolt tömören a félszellem.

-Én pedig Miroku vagyok,szép hölgy.-mondta a szerzetes és közelebb lépett.-Mond csak.Nem lennél a gyermekeim anyja?

 Ahogy a szavak elhagyták az ajkát Sango a fegyverével,ami egy hatalmas bumeráng volt,akkorát csapott rá,hogy az menten elájult.

 Sayoko tekintete megkeményedett és fenyegetően nézett a szerzetesre.

-Ne is törődj vele.-mondta Kagome.-Ezt mindenkitől megkérdezi.

 Sayoko most a falusiakra nézett.Egy halott sem volt,de annál több sérült.Sayoko szó nélkül elindult feléjük és elkezdte ellátni őket.

-Szerintetek honnan pottyant ő ide?-kérdezte Sango.

-Nem tudom.-válaszolt Kagome.-De isszonyúan erős miko.Láttátok mit művelt két darab Szent nyílvesszővel?

-Igen.-szólt Miroku is.-Félelmetes.

 Kagome lassan Sayoko-hoz sétált és leguggolt mellé.

-Mi is segítünk.-mondta mosolyogva.

 Sayoko viszonozta a mosolyt és mindenkinek elmondta mi a dolga.

 Nagyon sokára végeztek,de a falu fogadósa szállást ajánlott nekik.Mikor mindenki bevonult,hogy megegye a felkínált vacsorát,Sayoko-t kérdésekkel kezdték bombázni.