11. rész

-Tehát te segítesz újra melékezni Sayoko-nak,hogy újra szellemé változzon?-kérdezte Inuyasha,miután Sesshomaru elmesélte az egész történetet.

 A szellem bólintott.Már épp folytatni akarta mondókáját,mikor egy másik szellem rohant be a terembe.Mindenki ránézett.A férfi csak Sesshomaru előtt állt meg és gyorsan szedte a levegőt.

-Sesshomaru-sama.-kezdte.

 Sayoko végignézett rajta.Világoskék haj,égszínkék szemek.Ruhája egyszerű,de mégis gyönyörű.Nagyából Sayoko-val volt egymagas.

-Jiro.-suttogta Sayoko.

 A Jiro-nak nevezett fiú furcsán nézett rá,majd megmozgatta pisze orrát és arca talán még sápadtabb lett,mint volt.

-Sayo-sama?!-nézett rá a nőre.

-Igen.-bólintott Sayoko.-Miért ijedtél ennyire meg?

-Úrnőm,te ember vagy.

-Jó meglátás.

-Minél előbb haza kell menned!

-Miért?-kérdezte Sesshomaru.

-Nagyuram.A Keleti hadsereg mindjárt kastélyod alá ér.

-Mi?-ugrott fel Sayoko.

-Úgy ahogy mondom.-folytatta Jiro.-Most jövök a Keleti kastélyból.Mint tudják Nishita-sama meghalt,így lánya kell,hogy a trónra kerüljön.De ő elveszett hét évvel ezelőtt,így nagybátyja,Rua-sama vette át a tartományokat.

-Tessék?!-kiáltott Sayoko.

-Rua-sama eltökélt célja,hogy megölje Sesshomaru-sama-t,mivel ő jogot kaphatna Kelet tartományaira.Mivel ő a kijelölt férje neked,úrnőm.

-Álljunk meg egy percre.-szólt Kagome.-Azt akarod mondani,hogy Sayoko igazából egy szellemnő és ő Kelet úrnője?

-Pontosan.-válaszolt Sesshomaru.

 Kagome csak szájtátva ült vissza és kérdőn nézett össze társaival.

 Ekkor viszont hangos kürtszó harsant fel.Mindenki az ablakokhoz lépett és elkerekedett a szemük a látványtól.Több ezres létszámú sereg állt a kastély falainál,talpig fegyverben.Csapatunk villámgyorsan kiment a kapuk elé és farkasszemet nézett a hívatlan vendégekkel.

-Mit akartok itt?-zengett Sesshomaru hangja.

-Megölni téged!-lépett elő egy szellem a tömegből.

 Hosszú fekete haját összefogva viselte.Vörös szemei szinte lángoltak,ahogy a csapatra nézett.

-Rua bácsi?-kérdezte csendesen Sayoko.

 Sesshomaru ránézett és látta,hogy szemében könnyek csillognak.Bíztatólag megfogta a kezét és halványan rámosolygott.

-Nocsak!-szólt Rua.-Micsoda szégyen!Egy tisztavérű egy mocskos halandóval!

 Sesshomaru hatalmas haragra gerjedt a kijelentés alapján,de Sayoko visszahúzta és megrázta a fejét.Lassan elengedte a férfi kezét és a sereg elé lépett.

-Miért támadtok Nyugatra?-szólt Sayoko a seregnyi szellemhez.-Miért támadtok olyan tartomáyokra,melyek már évszázadok óta védenek titeket?

 A szellemek felhördültek és egyikük kikiabált a tömegből.

-Mért papol nekünk egy koszos halandó?!

-Tudod te,hogy kivel beszélsz?-nézett rá Sayoko.

-Egy halandóval.-válaszolt a szellem.

 A többiek helyeslően kezdtek kiabálni.Sayoko elmosolyodott,mikor körbenézett.Annyi gyerekkori barát arcát látta,akik most ellenségként tekintenek rá.Sőt jelentéktelen halandóként.Hirtelen egy nőt látott meg.Közelebb sétált hozzá.

 Égővörös haját rövidre nyírva hordta.Hátul kissé felborzolva.Vörös szemei hangsúlyozták vad természetét.Fekete páncélt és fehér kimono-t viselt.Hátára egy dárda volt erősítve.Sayoko rámosolygott.

-Szia,Ayu.-mondta csendesen Sayoko.

 A nő csak nézte őt.Fogalma sem volt,hogy a halandó vajon honnan tudja a nevét.

-Miért támadtok ránk?-kérdezte Sayoko.

-Rua-sama parancsa.-válaszolt a nő és felszegte a fejét.-Meg kell akadályoznunk,hogy megszerezze a területeinket.Mivel a hercegnő meghalt,csak a család örökölhet tovább.

-Honnan veszef,hogy a hercegnő meghalt?

-Rua-sama látta a holtestét.

-Nocsak.Ez felettébb furcsa.

 Sayoko Rua felé fordult.

-És vajon hol látta?-kérdezte Sayoko.

-Nyugat határain.-válaszolt Rua.

-Érdekes.Hiszen te és pár áruló messze Kelet határain belül támadtatok rám és édesanyámra.És nem is haltam meg.Élek és virulok,mint láthatod bácsikám.

-Hogy mersz szeretett unokahúgomnak mutatkozni,piszkos halandó?!-hördült fel a szellem.

-Mellesleg már elkéstél.Sesshomaru Nyugat és Kelet jogos ura.A feleségeként átadtam neki a hatalmat.

-Hogy mered magad Sayoko-nak mondani?!-tajtékzott Rua.

 Sayoko-t hirtelen vakító zöld fény vette körül,majd alakja változni kezdett.Fülei kissé megnyúltak.Haja a bokájáig ért le.Arcán felderengett a két zöld méregcsík,homlokán a jel,majd hajában a zöld csíkok.Kimono-ján pedig megjelent páncélja,hátán kardja.Mikor a fény elült,dühösen tekintett nagybátyára.

-Én vagyok,Sayoko.

 Mindenki hátrált egy lépést és elképedve néztek elveszett hervegnőjükre.

-Sayo-sama?-nézett rá Ayu és mélyen meghajolt.

 Minden szellem követte a példáját.

-Szóval,bácsikám.-kezdte Sayoko és közelebb lépett a férfihoz.-Mit jelentsen ez?

 A férfi csak hápogni tudott.Egy értelmes szó sem hagyta el az ajkát.Csak megrökönyödve nézett gyűlölt unokahúgára.

-Meghiúsítottad a tervem.-sziszegte gonoszan.-Miért nem tudtál anyáddal együtt megdögleni!

 Sayoko szeme szikrát szórt.Már minden eszébe jutott.Nagybátya és egy horda szellem támadott rájuk.Miután azon az éjjelen súlyos sebeket szereztek,Sayoko még félájultan hallotta és látta,hogy nagybátya egy másik szellemmel fog kezet,aki babuin bundába bújt.Megköszönte neki a szellemeket és,hogy segített megölni a két útjában álló nőt.Majd fizetség képpen hat ékkőszilánkot adott át neki.

-Megölted a mamá és majdnem engem is.-mondta Sayoko.Ezért lakolni fogsz.

-Majd meglátjuk!-kiáltott Rua és alakját vörös gömb fogta körbe.

 Mikor a fény elült egy vörös szőrű farkas magasodott a többiek fölé.

 Sayoko elhúzta a száját,majd őt is egy zöld gömb ölelte körbe.A fény elültével egy gyönyörű,fénylő szőrű,fekete farkas állt a róka előtt.Feje búbjától háta közepéig egy-egy zöld csík húzódott.Pofáját egy-egy zöld csík szegélyezte,míg homlokán a deltoid alakú jel tízszeresére nőtt.Vicsorogva fordult a róka felé és elkezdődött a harc.