13. rész
Heni 2007.08.15. 20:11
13. fejezet
Mikor az idős asszony befejezte Kagome és Sayoko vizsgálatát,mosolyogva egyenesedett fel.
-Tehát?-nézett rá a két lány a nőre.
-Semmi komoly bajuk nincs,hölgyeim.-kezdte az öregasszonny.-Vagyis én ezt nem bajnak,hanem áldásnak nevezném.
-Mi?-nézett értetlenül Kagome.
Sayoko viszont már tudta miről van szó.
-Csak nem...-kezdte,de az öregasszony bólintása beléfojtotta a szavakat.
Az öregasszony kiment a szobából.
-Nekem is elmondanád,hogy miről van szó?-nézett Sayoko-ra az értetlenkedő Kagome.
-Persze.-kezdte Sayoko.-Ne haragudj.Szóval....
-Szóval?
-Mi most...gyereket várunk.
-Mi?!
Kagome sikoltása az egész palotában visszhangzott.Még az ebédlőben is hallani lehetett.
-Yoroshi.-szólt az öregasszony után Sesshomaru.-Mi van a hölgyekkel?
-Semmi komoly,nagyuram.-kezdte Yoroshi.-Majd ők beszámolnak róla.
-Mégis valami komoly baj lehet,ha Kagome így kiabál.-állt fel ijedten Inuyasha.
-Dehogyis,úrfi.-nyugtatgatta az asszony.-A kisasszony még elég fiatal,így megértem,hogy kissé váratlanul érte a dolog,de higgye el,hogy nagyon fog örülni neki,ha kissé megnyugodott.
-Mi?-nézett Inuyasha az öregasszony után.-Én ebből egy szót sem értek.Mi az,hogy nagyon fog örülni neki,ha megnyugodott?És minek?
Sango csendben kuncogott és szó nélkül felszaladt a lányok szobája felé.
Kagome még mindig sápadtan és meglepedten ült az ágyon.
-Nem örülsz neki?-kérdezte Sayoko.
-Dehogynem,csak...-kezdte Kagome.-csak...váratlanul ért.
-Megértem.Engem is,de én nagyon örülök.
Sayoko a hasára tette a kezét.
Kagome is elmosolyodott és végre őt is elöntötte a boldogság,ahogy értelmet nyert benne,hogy valójában mit is mondott az öregasszony.Terhes.Gyermeket vár attól a férfitól,akit egész életében szeretett.Inuyasha-tól.
-De...-nézett fel ismét ijedten Kagome.-Vajon mit fog szólni Inuyasha?
-Szerintem nagyon fog örülni.-mondta Sango,aki épp most viharzott be a szobába.
-Sango.-szólt egyszerre a két lány.-Ezt,hogy érted?
-Úgy ahogy mondom.Yoroshi is elkezdte fejtegetni,hogy mi van veletek,de az egész társaság közül csak én fogtam fel,hogy mit is akar mondani.
-Szóval a fiúk még nem tudják?-kérdezte Sayoko.
-Nem.-rázta meg a fejét Sango.
-Akkor mondjuk el.-ajánlotta Kagome és a három lány már szaladt is lefelé.
A fiúk értetlenül néztek a boldog nőkre,akik épp most értek le az ebédlőbe.
-Mi az oka felhőtlen jókedveteknek?-kérdezte érdeklődve Sesshomaru.
A lányok csak kuncogtak és egymásra néztek,majd Sayoko lépett először előre egyenesen ura elé.
Sesshomaru érdeklődve nézett rá.
-Sessh-san.-kezdte Sayoko.
-Igen?-nézett rá a démon és próbálta leolvasni a nő arcáról,hogy mit is akar mondani.
-Én...én...
-Igen?
-Gyereket várok.
Sayoko őrjítő gyorsan hadarta el a rövid mondatot,de látta,hogy Seshomaru-n most először akkor meglepetés uralkodik el,melyet még soha nem tapasztalt.Feszülten várta ura reakcióját,de az pár percig csak állt és nézte őt.
-Nem örülsz?-kérdezte ijedten Sayoko.
-Dehogynem.-Sesshomaru ölbe kapta asszonyát és megcsókolta.
Azután Kagome is elmotyogta Inuyasha-nak a saját mondandóját mire a hanyou szája szó szerint tátva maradt,de ő is bátya páldáját követve kapta ölbe Kagome-t és szintén megcsókolta.
-Sango.-nézett a lányra kéjsóvár tekintettel Miroku.
Erre mindenki felkapta a fejét és érdeklődve néztek a szerzetesre.
-Mit szólnál,ha mi is elvonulnánk és megpróbálkoznánk egy gyerekkel?-szólt Miroku.
De ismét elhibázta a szómegválogatást és az időpontot.Sango úgy helyben hagyta,hogy a fiú félholtan nézett végül a dühtől tajtékzó lányra.___r-TE OSTOBA KÉJENC!-üvöltött Sango.-ILYESMI MÉG ESZEDBE SE JUSSON!!!!!!
-Rendben.-motyogta megbánóan Miroku és félve nézett a dühös nőre.
A többiek csak jóízűt kacagtak a civódásukon.
-Sessh-san.-nézett urára Sayoko.
-Igen?
-Már tegnap óta szeretnék megkérdezni valamit.
-Mi lenne az?
-Nem biztos,hogy ismered,de véletlenül nem tudod,hogy vajon miféle szellem hord babuin bundát és gyűjt ékkőszilánkokat?
A kis csapat arcából az összes vér kifutott.Tudták kiről van szó.
-De.-szólt Sesshomaru.-Ő Naraku.
Most Sayoko-n volt a sor,hogy lesápadjon.Szóval a szörnyeteg még mindig él.
-Miért?-kérdezte Sesshomaru.-Talán valami baj van?
-Az a féreg volt Rua segítője.Az ő szellemei ölték meg anyámat.-válaszolt Sayoko.
A többiek csak nézték őt.
-Csak nem az jár a fejedben?-nézett rá dühösen Sesshomaru.
-De igen.-válaszolt elszántan a nő.-Megbosszulom anyám halálát.
Vége
Folytatás: Sayoko2-A végső leszámolás
|