1. rész:Időutazás

-Kaira!-kiáltott fel egy nő az emeletre.-Felkelni!Iskola!

-Megyek már anya!-mondta nyöszörögve Kaira.

 Lassan feltápászkodott az ágyból és a fürdőbe ment.Álmosan tekintett a tükörbe.Derékigérő,barna haja,kócos fürtökben hullott az arcába.Gyorsan félresöpörte és megfésülte egy hajkefével,majd megmosta az arcát.Valamivel több élet volt benne a mosakodás után.Gyorsan visszaszaladt a szobába,rendbetette az ágyát és előkapta az iskolai egyenruhát.Zöld miniszoknya,fehér blúz,elején vörös masnival.A gallérján zöld csíkokkal.Felvette,majd felhúzta fehér,magasszárú zokniját és leszaladt a konyhába.

-Jó reggelt!-kiáltotta Kaira és megpuszilta édesanyját.

-Jó reggelt,kicsim!-viszonozta a köszönést az édesanyja.

 Hitomi asszony egy végtelenül kedves,mosolygós asszony volt.Kaira tőle örökölte barna haját és vékony alakját.Kivéve a szemeit,amik apjához hasonlóan smaragdzöldek voltak.

 Kaira nem volt mindennapi lány.Másnak született,mint az emberek.Szellemnek.Amire nagyon büszke is volt,de soha senkinek nem mondhatta el.Annyiban külömbözött az emberektől,hogy homlokán négy apró,deltoid alakú jel volt.Egy-egy sarkuk egymásfelé nézett,így egy sarkára állított négyzetre hasonlított.Ezt a többieknek tetoválásként állította be,amit el is hittek.Körmei is hosszabak voltak az átlagnál.De ez őt soha nem zavarta.

 Édesanyja is szellem volt és az apja is.Bár az ő démon jeleik nem az arcukon,hanem karjukon és derekukon voltak.Egyszóval nekik könnyű volt elrejteni.Kaira édesapja már kisgyermekkorában meghalt.Nem is nagyon emlékezett rá.Édesanyja viszont hatalmas szeretettel nevelte.

 Hirtelen megszólalt a csengő.Hitomi asszony ajtót nyitott és beengedte az ajtóban álló lányt.

-Jó reggelt,Hitomi asszony!-mondta a lány.

-Szervusz,Kagome!-köszöntötte mosolyogva a lányt.-Kaira már kész van.Kicsim!

-Itt vagyok!-kiáltott Kaira,majd megpuszilta Kagome-t.

 Gyorsan felkapta a cipőjét és ikolatáskáját,majd elbúcsúzott édesanyjától.

-Örülök,hogy meggyógyultál,Kagome.-mondta út közben Kaira.

-Hát én is.-kezdte Kagome.-Tudod nagyon csúnya betegségem volt.

-Nekem nem kell füllentened.-mondta Kaira.-Mond el az igazat Kagome.

-Milyen igazat?-kérdezte tetett meglepődéssel Kagome.

-Nem vagy beteg,de akkor miért hiányzol olyan sokat?

-Honnan veszed,hogy nem vagyok beteg?

-Tudom.

-Honnan?

-Azt ne kérdezd.Csak tudom.

-Ha már én elmondom az igazat,akkor te is.Honnan veszed,hogy nem vagyok beteg?

-A szagodból.

-Mi?

 Kagome meglepődve állt meg.

-A szagomból?-kérdezte érdeklődve Kaira-t.

-Ezt soha senkinek nem mondtam el.-kezdte Kaira.-De mi már olyan régóta jóban vagyunk,hogy azt hiszem elmondhatom.Csak félek,hogy megijedsz majd tőlem,és nem álsz szóba többé velem.

-Menjünk be a parkba és mond el.

 Kagome kézenfogta barátnőjét és besétált vele a parkba,majd egy csendes helyen leültek egy padra.Kagome érdeklődve fordult barátnőjéhez.

-Tehát?-kérdezte és kitartóan figyelte barátnőjét.

 Kaira nagy levegőt vett és belekezdett a mondókájába.

-Én nem vagyok ember.Szellemnek születtem.Ez a négy jel a homlokomon nem tetoválás.Démonjelek.Ezekkel születtem.

 Kaira azt várta,hogy Kagome ijedten rohan el.De a lány szemében csak nyugodtságot és érdeklődést látott.

-Nem ijedtél meg?-kérdezte Kaira.

-Te teljesen szellem vagy,vagy csak féligszellem?-kérdezte nyugodt,de kíváncsi hangon Kagome.

-Teljesen.-válaszolt meglepődve Kaira.-Honnan tudsz te a féligszellemekről?

-Most én is elmondok valamit.Hallottál már a Négy Lélek Ékkővéről?

-Persze.Édesanyám sokat mesélt róla.

-Pár hónappal ezelőtt,mikor a hiányzásaim elkezdődtek,belestem a kertünkben lévő ősi kútba.

-A Csontok Kútjába?

-Igen.Ott egy furcsa világba kerültem.

-Várj.Kitalálom.A Középkori Japánba.

-Igen.Honnan tudod?

-A Csontok Kútját minden szellem ismeri.És azt is,hogy milyen hatalma van.Szent helyen áll.De folytasd.

-Szóval.Ott a középkorban,találkoztam egy fiúval,aki egy nyílvesszővel a fának volt szögezve.Én kiszíbadítottam.Kiderült,hogy a testemben volt a Szent Ékkő,amit sajnos összetörtem.A fiú,akit kiszíbadítottam a fa fogságából,egy féligaszellem.Inuyasha a neve.Vele és pár barátommal keressük az ékkő darabjait.Ezalatt a pár hónap alatt,annyi szellemmel és félvérrel találkoztam már,hogy megszámolni sem tudom.

-Akkor ezért nem félsz tőlem.

-Igen.

 Kaira egy hálás mosollyal jutalmazta barátnőjét.Örült,hogy végre elmondhatta valakinek a titkát és örült,hogy Kagome vele is megosztotta ezt a titkot.

-Figyelj csak.-kezdte Kagome.-Mit szólnál,ha megmutatnám a középkort?

-Rendben.-bólintott Kaira.

-De ugye te meg tudsz védeni minket,ha szellem támad ránk?Mert Inuyasha-ék még csak egy hét múlva várnak és addig nincsenek a falu közelében.

-Persze.Hisz szellem vagyok,vagy nem?

 Kaira és Kagome azzal a Csontok Kútja felé vették az irányt.Mikor a szentélyhez értek,Kagome megfogta Kaira kezét és együtt ugrottak a kútba.Hirtelen kékes-fehéres fény vette őket körbe,majd puhán értek földet.Kaira megfogta Kagome derekát és kiugrott vele a kútból.

-Ez csodálatos!-nézett körbe Kaira.

 Mindenfelé fák,madarak csivitelése.Egyszerűen lenyűgöző.

-Nahát!-szólt meglepődve Kaira.

-Mi baj?-kérdezte Kagome.

-Soha nem éreztem még ennyi szellemet egyszerre.

-Mi?

-Ne félj.Nagyon messze vannak.Csak a városban már nem élnek szellemek.Sőt a környéken sem.Úgyhogy nekem ez egy kicsit fura most.

-Értem.

 Kagome és Kaira elindultak az ösvényen a falu felé.Kaira csodálta a tájat.

-Tudod,Kagome.-kezdte a lány.-Szívesen maradnák itt.

 Kagome érdeklődve nézte,hogy milyen nyugalom tükröződik Kaira arcán.Látszott rajta,hogy tetszik neki a környezet.

-Miért?-kérdezte Kagome.

-Itt annyi magamfajta van.-válaszolt őszintén a lány.-Annyi kihívás.Fogalmad sincs róla,milyen teljesen egyedül lenni.

 Kaira szomorúan tekintett előre.

-Miért nem beszélsz anyukáddal?-kérdezte Kagome.

-Miről?-nézett rá meglepetten Kaira.

-Arról,hogy ide akarsz "költözni".Hogy itt akarsz élni.Szerintem megértené.

-Szerinted megengedné?

-Elég nagy vagy már.Te döntesz a sorsod felől.

-15 évesen?

-Igen.Szerintem nem akarna a boldogságod útjába állni.Külömben is.Bármikor hazamehetsz.

-Ez igaz.

 Kaira rámosolygott Kagome-ra.

-Szerintem menjünk és kérdezzük meg anyát.-mondta Kaira és a hátára kapta Kagome-t,majd villámgyorsan visszaszaladt a kúthoz.Ott együtt ugrottak bele.Mikor már a saját idejükben voltak,gyorsan szaladni kezdtek Kaira-ék házáig.