Sztori 3 „Néma csodálat”

Sosem vette észre őt. Saját ikertestvére, saját nővére alig tudta, hogy ő létezik. Nem olyan szeretettel nézett nővérére. Mindig Tweedledee volt. Mindig zavarba hozta fiútestvérét. Így ő ragaszkodott a szabályokhoz, ahogy a legjobban tudott. Neki számtalan feladata akadt időnként. Csak a hivatása volt. Persze, rengeteg akadt, ami több volt egy üzleti viszonynál. Ő szerette, jobban, mint testvéri szeretettel. Volt egy bűne, egy erkölcstelen dolog, de ez már elveszett a hosszú múltban. Most már mindig őt kereste, el akarta mondani, hogy az övé, hogy figyeli. De nem tudta hogyan tegye. Már kérdezte Lumiert, hogyan kaphatná meg a keményfejű lány figyelmét. „Kérdezd Eclairt. Ő is konok.” Így megtette. Eclair azt mondta „Meg kell mutatnod neki, hogy mennyit vagy hajlandó feláldozni érte.” Hosszú ideig gondolkodott ezen. Persze hajlandó volt mindenét feladni. De ezzel hogy mutatja ki?

A válasz a következő küldetés volt.

Őszinte volt és pusztított. Sajnos több volt az ellenség, mint amennyire számítottak. Így Sinistrát és Dexterát hívták. Szerencsétlen helyzetbe kerültek, miközben vártak rájuk. Az ellenségeik illegális cyborgok voltak, ami különbség volt, az az, hogy fémből voltak. Voltak, amelyek teljes egészében műanyagból készültek, gumiszigeteléssel. Az ikrek sem tudtak hozzájuk érni, így kénytelenek voltak rombolni  hagyni őket. Megemelni nem tudták, ilyen ereje Eclairnek volt. Ezt találták ki keservesen, amikor mindkettejük között áttört a fal. „ Sinistra és Dextera kellene ide, 15 percen belül nővérkém.”  Mondta miután félreugrott egy ököl elől. „Szolgálatban vagyunk! Hány alkalommal mondtam már neked, hogy ne nevezz így ilyenkor?” Kiáltotta Tweedledee. Az ő nyelve kemény. Nem tudta egyenlőként elismerni őt.

„Sajnálom, Tweedledee.” Ezek a dolgok mindig így voltak. Ha meg kell mutatni, hogy az övé, akkor most megtudja. A cselt folytatta. Most már tíz perc telt el, már mindketten alig tudtak mozogni.

„Mennyi idő van még vissza Tweedledum?” sikoltotta ikre

„Öt perc... Ez még sok.” Csel újra.

Most volt az, amikor körbefogták őket.

„Azt mondták nekünk, hogy segítenek” motyogta Tweedledee

Tweedledum megmutatta önfeláldozását. A működő cyborg karja áthaladt a gyomrán. „Tweedledum!” sikoltotta nővére, Tweedledum ezt már csak suttogásként hallotta, elájult. Valamilyen szőrmére esett és látta, hogy Tweedledee őt nézi, csel újból. A következő pillanatban Sinistra berobbantotta a szobát. Biztonságban voltak, vagy legalább Tweedledee. Amikor megjelent Sinistra és Dextera, Tweedleddee próbálta rendbe hozni bátyját. „Tweedledum, az a hülye jól van, csak kimerült.” Ő felsikoltott. Tweedledum a fájdalom ellenére mosolygott. „Én... szeretet...ből...tettem...” És ez volt az a pillanat, mindegy hányszor születtek is újjá, amikor Tweedledee  néma csodálattal nézett fivérére.