Újra Kikiyou csapdájában

2. fejezet

Reyoo dideregve ücsörgött a palota lépcsőjén.
- Mi lesz, ha Kikiyou úrnő meglátja, hogy nem sikerült összeszednem a kívánt csapatot…- gondolkodott magában, mikor lódobogás hallatszódott. Idegesen ugrott fel. Ekkor Kikiyou leugrott a lováról, és a kantár szíját hanyagul odadobta Reyoo kezébe.

- A csapat hol vár a parancsomra?- nem hallatszotta hangján sem idegesség, sem düh, sem ridegség. Hangja, mint mindig, most is színtelenül csengett.

- Öööö…, úrnőm, a csapatot nem sikerült összeszednem,- szégyenkezve meghajolt.- Bocsánatot kérek. Nem sikerült a feladat, amit rám bízott.

- Hm, szóval nem sikerült? Akkor kapsz még 1 napot. De holnap este visszajövök, és éjfélkor 6 embernek kell várnia a város főkapujánál!

Ezzel könnyeden felpattant lovára, és elvágtatott. Reyoo megdöbbenve állt egy percig, de aztán visszatért a munkájához.  Körülnézett, és lévén, hogy már a kocsmák is zárva voltak, elindult piciny kunyhójába.

- Majd holnap reggel elintézem-, motyogta magában, és elindult.

Gyönyörű nap virradt Chelire, a kis falura. Az emberek az első kakasszóval egy időben munkába álltak. Mindenki tette a dolgát, kivétel egy furcsa és ideges alak. Ő körbe-körbefutkosott, és kérdezgette az embereket valamiről. Ekkor elért a pékhez, és őt is megkérdezte:

- Hajlandó vagy 100 aranyért bármit megtenni? – kérdezte a furcsa ember.

- Attól függ mi az a bármi!- a pék bizalmatlanul nézegette a kisembert.

- Hozni vizet a kútból, fát aprítani és ilyesmik…Na vállalod?

- Csak ennyi? Harcolni nem is kell?

- Az is megeshet. Hosszú utat fogunk megtenni, így csak akkor vállald el, ha kibírod a többórányi gyalogolást. Lovat hozhatsz, de én nem tudok adni. Na jössz, vagy nem?

- Megyek. Mikor indulunk?

- Ma éjfélkor legyél a főkapunál,- és ezzel Reyoo el is futott. Őszintén meg volt elégedve magával. 8 ember állt már rendelkezésére, és ha sokat ügyeskedik, akkor el se kell kísérnie úrnőjét. Nem szerette az efféle kalandokat. Gyorsan befordult a sarkon, és már ott is állt a legjobb kocsma előtt. Bement, megvendégelte magát, majd kivett egy szobát, és meghagyta a kocsmárosnénak, hogy éjfél előtt ébressze fel.

- Uram, uram!- valaki dörömbölt az ajtó előtt. Reyoo hirtelen felpattant, és gyorsan felkapott magára valami ruhát. Körülnézett, majd lélekszakadva rohant a főkapuhoz. Pár perc múlva elégedetten látta, hogy ott áll a 6 ember. Odafutott hozzájuk, és sorban végignézett rajtuk. Mind idősebb volt, de Reyoo ezt nem tartotta hátránynak. Sőt szerinte ez nagyon is hasznos volt, hisz látszott, hogy harcoltak már. Kikiyou is megérkezett.

- Gyors munka volt. Rendben Reyoo, megbocsátok neked a késésért- ekkor arcát is a kis szolga felé fordította- Hol van a lovad? És ruhát sem hozol?

- Úrnőm, nem szeretnék menni…Kérem én nem maradhatnék?- olya mélyen meghajolt, hogy már nyugodtan le is tisztíthatta volna mocskos cipőjét. Kikiyou ridegen nézett végig a csapatán. Majd újra beszélni kezdett:

- Aki nem hoz lovat, futni fog! Te pedig, Reyoo, nem szeretsz futni. És úgy látom neked se fog sikerülni- mutatott egy kicsit öreg, cingár emberre, aki erre biccentett, majd könnyeden elsétált, és egy lóval tért vissza. Majd gyorsan magyarázatot fűzött az egészhez:

- Itt lakom a szomszédban. Hozzak a kisembernek is egyet?

- Nem kell!- Kikiyou hangjába visszatért a színtelenség (Reyoo már azt hitte mégse kell mennie)- Majd ő hoz magának, igaz Reyoo?

- Úrnőm, ha biztos ezt akarja…

- Igen, most pedig mozdulj, mert mennünk kell.

Mikor Reyoo elfutott, a pék feltette a kérdést, ami az összes társát érdekelte.

- Hova megyünk?

- Messze, és nem tűrök több kérdést- Kikiyou felpattant lovára, majd lassan elindult. A pék és társai kérdőn összenéztek, majd ők is felszálltak lovukra, és Kikiyou után siettek.

Már a határon járhattak, mikor megjelent Reyoo, és felvette a kényelmes tempót, amit Kikiyou lova diktált.
Pár órán belül már messze jártak. Kikiyou szótlanul ült a lovon, de a falusi emberek vígan csevegtek. Reyoo kicsit sértődötten vágtázott lovával, sereghajtóként.

Mikor már kelt a nap, egy kunyhóhoz értek.

- Ki tud beteget ápolni?- Kikiyou hangján enyhe szomorúság érződött.- Na? Ki jelentkezik, hogy itt marad, és ápol egy beteget?

Reyoo már szólni akart, mikor:

- Nem! Reyoo te végig el fogsz kísérni.

- Akkor én szívesen maradok- a pék úgy döntött, haszonként fogja kezelni enyhe harmad szellem lényét. Ugyanis az ő nagyanyja is szellem volt. De ebből az erőből mára csak annyi maradt, hogy azt semmire nem lehetett használni. Csak a tudás maradt, mely teljesen meggyógyít bárkit, aki beteg.

- Nahát!- Kikiyou hangja derűsen csengett.- Egy harmad szellem! Ritkán látni ilyet. De rendben maradhatsz. Kösd ki a lovadat, majd halkan menj be a házba. A beteg alszik. De ki ne merd tenni a lábad, csak úgy, ha lekötözöd. Bármikor elszökhet. Viszlát.

- Igenis!

A pék leugrott a lováról, és intett egyet, jelezve, hogy mehetnek ő el lesz itt. Nézte, ahogy elmennek, majd belépett a házba. Megszédült, és majdnem elesett. Ilyen ronda sebeket még soha nem látott. Odalépett a szerencsétlenhez, és ekkor mégjobban elszörnyedt. A lény egy félszellem volt. Hegyes fülekkel, de emberi arccal.

Majd megvonta a vállát, és munkához látott. Letisztította a sebeket, és bekötözte őket. Pár óra múlva felébredt a szellem.

- Jó reggelt, furcsa lény- köszönt illemtudóan a pék.

- Ki a fene vagy te, és hogy kerülsz ide?- a félszellem idegesen körbenézett.

- Engem Kikiyou küldött, és a falumban pék voltam.

- Kikyou? Azt mondta, hogy meg kell gyilkolnod engem?

- Dehogyis- a pék elszörnyedt arra a gondolatra, hogy megölje ezt a szerencsétlent,- nekem meg kell gyógyítanom téged. Ezt a feladatot kaptam.

- Mi? Ez biztos tévedés. Meg akart ölni, akkor mért gyógyítatna meg?- Inuyasha ezt magában kérdezte. Aztán hirtelen elájult.

Csendben teltek a napok, és Inuyasha egyre jobban megkedvelte a péket. De nem nagyon tudtak beszélgetni, mert hol az egyikük, hol a másikuk aludt. Aztán egyik nap Inuyasha úgy döntött beletörődik sorsába, és megpróbálja elfelejteni Kagomét. Ugyan magának is szégyelte bevallani, de a fiatal lány nagyon hiányzott neki. Hirtelen megkérdezte:

- A foglyod vagyok?

A pék felriadt.

- Te? Az enyém? Kötve hiszem.

- Akkor miért vagyok lekötözve? Még mindig azt hiszed, hogy Kikiyou meg akart engem menteni?

- Hát…- a pék tényleg belegondolt a dologba, és rájött, hogy- nem akarhat neked jót.

- Akkor légy szíves engedj el- Inuyasha kérlelőn nézett a pék szemébe

A pék vett egy mély levegőt, majd odalépett Inuyashához, és leoldotta a kötelet a karjairól és a lábairól. Inuyasha felpattant, majd mielőtt elindult volna visszaszólt:

- Megmentettél! Örökre hálás leszek.

Ezzel kifutott az éjszakába, és percek alatt eltűnt.

Folyt. köv.