A nagy találkozás.

 Egyik délután Kagomét  leszólította a zseni osztálytársa, aki tudott a kútról, és a lány „utazásairól”. Elmondta Kagoménak, hogy számítása szerint, ha a megfelelő időpontban ugrik be a kútba, akkor nem csak a középkori Japánba tud elmenni, hanem más időbeli helyre is. Kagome kapott az alkalmon, és sietett vissza elújságolni a hírt barátainak.
- Hé srácok!- kiabálta, miközben afelé a kunyhó felé futott, ahol megbeszélték a találkozót. Ám a kunyhóból csak Inuyasha lépett ki.
- Hát a többiek?- nézett meglepetten a lány.
- Hazamentek. Miroku visszament a mesteréhez, Sango pedig, hazament megjavítani a csonttörőt. Ja, Shippo is Sangóval ment. – válaszolta Inuyasha.
- Értem. Mindegy! Nagy újságom van számodra!- vágta rá Kagome, és mindent elmondott Inuyashának. A fiú meglepődve nézett, és csak ennyit mondott rá: - És?
- Jaj Inuyasha! Néha olyan tuskó tudsz lenni! Szerinted miért mondtam el?
- Honnan tudjam? Néha sok butaságot szoktál mondani!
- MICSODA? Fekszik!- ordította el magát dühösen Kagome.
- Aú!! Ez fájt!
- Megérdemled! Nos azért mondtam el, mert szeretném megnézni, hogy igazat mondott-e a barátom. Ki tudja, lehet, hogy Naraku is ott lesz! 
- Naraku?- pattant fel a földről a fiú.- Mire várunk? Induljunk!!- mondta lelkesen.
- Rendben.- mosolyodott el Kagome.- Azért szóljunk Kaedének, hogy, ha visszajönnek a többiek, tudják, hogy hol vagyunk.
- Oké, oké. Csak menjünk már!!!- kiabált a fiú, aki alig fért már meg a bőrében. Éjfélkor, ahogy a zseni osztálytárs mondta, ott is voltak a kútnál. A hold is megfelelő pozícióban volt.
- Akkor ugrás!- kiáltotta Kagome, aki Inuyashával együtt beleugrott a kútba. Mikor kimásztak a kútból, nagyjából minden ugyan úgy nézett ki, mint Kagome idejében.
- De hideg van! És miért vörösek a felhők?- kérdezte vacogva Kagome.
- Nem tudom, de rengeteg szellemet érzek. És az egyik, pont olyan, mint Naraku!- nézett komolyan Inuyasha.
- Naraku?
- Igen. Abból az irányból jön.- mutatott Inuyasha az elhagyatott épületekre.
- Akkor menjünk.
El is indultak abba az irányba, ám nem telet el két perc, és máris szörnyek támadtak rájuk. Ráadásul olyan gyorsan, hogy Inuyashának nem volt ideje sem arra, hogy reagáljon, sem pedig arra, hogy előrántsa a kardot. A szörnyek Kagomét célozták, és a lány annyira meg volt ijedve, hogy csak arra volt ideje, hogy becsukja a szemét, ám egyszer csak, valami fura hangot hallott.
- Rózsaostor!- kiáltott a hang. Mire Kagome kinyitotta a szemét, az összes szörny fel volt darabolva, és csak azt látta, hogy Inuyasha nagy szemekkel, meglepetten néz, valamint még látott egy vörös hajú fiút.  
- Jól vagytok?- kérdezte az idegen.
- Igen. És köszönöm.- válaszolt megszeppenve Kagome.
- Akkor jó. Ó majd elfelejtettem! A nevem Kurama.- mutatkozott be az idegen.
- Örvendek.- mosolyodott el Kagome.- Az én nevem Kagome, a duzzogós meg Inuyasha.
- Nem is vagyok az! Csak haragszok, mert azok a szörnyek az enyémek lettek volna! Ez a bájgúnár meg…- mondta Inuyasha, de nem tudta befejezni, mert Kagome kimondta a varázslatos, fekszik szót. Kurama meg csak nézett nagy szemekkel.
- Ne haragudj! Inuyasha mindig ilyen tapintatlan. Még akkor is, ha az életét mentik meg.
- Semmi baj. Van egy hasonló ismerősöm.- mosolygott Kurama.- De mostmár ideje lenne menni! Egyre több szörny jön ki a szellemátjárón, és itt nem vagyunk biztonságban.- folytatta.
- Szellemátjáró?- lepődött meg Kagome és Inuyasha.
- Igen.- és Kurama mindent elmsélt.- Látom nem idevalósiak vagytok. Honnan jöttetek?- kérdezte. Majd Kagome is mindent elmondott.
- Értem. Szóval Naraku? Hm….Nem hallottam róla, de Botan lehet, hogy tud valamit!- mondta Kurama, miután végighallgatta a történetet.- Gyertek! Erre lesznek a barátaim!- mutatta az utat, mikor hirtelen Kagome tüsszentett egyet. Inuyasha csak rávágta félvállról, hogy egészségedre, ám Kurama odaadta a kabátját a fagyoskodó lánynak.
- Köszönöm.- pirult el Kagome.
- Nem valami meleg, de jobb a semminél.- válaszolta mosolyogva Kurama. Inuyashát elöntötte a méreg.
- Ez nem igaz! Az otthonomban Kouga, itt meg ez a vörös!!! Kezd elegem lenni!!- morgolódott magában Inuyasha, majd lassan odaértek a többiekhez.
- Kurama!!!!- ordította el magát Kuwabara.- Már azt hittük, hogy meghaltál! És kik ezek?- mutatott Inuyasháékra Kazuma.
- Nehogy azt hidd, hogy pár gyenge szörnyecske elbánik velem. Ők pedig Kagome és Inuyasha.- válaszolt Kurama.- Ó igen! Hadd mutassam be a többieket!- folytatta.
- Rendben.- bólintott rá Kagome.
- Ő itt Yusuke, a csapat vezetője.
- Örvendek.- mosolygott Yusuke.
- Én is.- válaszolta Kagome.
- Ő Kuwabara.- folytatta Kurama.
- Isten hozott benneteket!- üdvözölte őket Kazuma.
- Örülök, hogy megismerhettelek!- mosolygott Kagome.
- És ő Hiei. Nos ő az aki, olyan, mint Inuyasha.- fejezte be Kurama.
- Értem. Örvendek!- köszöntötte Kagome Hieit.
- Ja.- morogta Hiei.
- Tényleg olyan, mint Inuyasha.- súgta oda Kagome, Kuramának. Yusuke, Kuwabara és Kurama Kagoméval beszélgetett, míg Hiei összemérte az ő és Inuyasha kardját.
- Na mit szólsz törpe?- kérdezte fölényes hangon Inuyasha.
- Hiába nagy. Ha olyan gyenge, mint amilyen ostoba a gazdája, akkor semmit sem ér.- morogta Hiei.
- Na most kettéhasítalak, és megnézzük, hogy ki az erősebb!- kiabálta Inuyasha, aki, mint általában, most is könnyen dühbe jött. Már majdnem egymásnak estek, mikor Kagome megint kimondta a varázsszót. Inuyasha pedig a földön feküdve rázta az öklét. Nem sokára megérkezett Botan, Keiko, Yukina, Genkai és Kuwabara nővére Shizuru.
- Yusuke nagy hírem van!- mondta Botan.- Arról van szó, hogy…..-itt félbe szakadt,mert észrevette Kagomét, és Inuyashát.
- Ők kik?- nézett meglepetten a szeleburdi Botan. Miután bemutatkoztak, és mindent elmondtak magukról, utána Botan is folytatta.- Szóval, ma egy nagyon nagy szellemi erőt észleltünk, ami valószínűleg Akihisa! (Akihisa  egy erős szellem, akit Yusukéék üldöznek, mert ő akarja megnyitni az átjárót, és mivel Kurama mindent elmesélt, ezért Inuyasáhék is tudnak róla.)
- Szóval előkerült a rohadék!- mondta Yusuke, akinek a hír hallatán, ökölbe szorult a keze.
- És Naraku?- kérdezte Inuyasha.
- Hm…Jó kérdés. Hidd el, ahogy megtudok valamit, egyből szólok!- nyugtatta Botan a felbőszült fiút.
- Hagyjuk Kagome! Inkább menjünk haza!- morogta Inuyasha.
- Nos igen……A hazaúttal kapcsolatban.- vakarta Kagome nevetve a fejét.- Csak két nap múlva tudunk hazamenni. Vagy elfelejtettem mondani?
- Micsoda??- kiáltott fel Inuyasha.- Ostoba lány!!!- ordibálta. Inuyasha neki akart esni a lánynak, de szerencsére a többiek lefogták, a felbőszült fiút.
- Nézd Inuyasha. Tudom, hogy haza akarsz menni, de hidd el, hogy itt se olyan rossz, és kibírod!- bíztatta Keiko Inuyashát.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Én ezt nem bírom!!!! Itt nincs semmi érdekes!- morgolódott a fiú.
- És az átjáró?? Különben is, itt is rengeteg szellem, démon, meg szörny van.- mondta Kurama.
- Hallgass vörös!!!!- vágta rá Inuyasha, aki tudta, hogy Kuramának igaza van.
- Te nem tudod, hogy Inuyashának mi baja van Kuramával??- sugdolóztak a lányok.
- Azt hiszem én tudom.- mosolygott Kagome, majd mindent elmondott új barátnőinek.
- De romantikus!!!!- kiáltoztak a lányok. A fiúk, csak nagy szemekkel néztek rájuk, és rázták a fejüket.
- Sok lány, sok baj.- mondta Kuwabara, amire a fiúk megértően bólogattak.
- Micsoda???? Megverlek Kazuma!!!!!- kiabált Shizuru öccsével.
- Oké, oké. Nem szóltam!!! Ne bánts!- mondta szegény Kazuma.
- Rosszul látom, vagy tényleg fél a nővérétől??- kérdezte Inuyasha, aki csak nézett a vitatkozó testvérpárra.
- Tényleg fél.- hangzott egyhangúan a válasz.
- Értem.- mondta Inuyasha. Hirtelen egy hatalmas szörny bukkant fel. Mindenki nekikészült a harcnak, ám ekkor a szörny így szólt: - Nyugi, nyugi!!! Én csak a hírnök vagyok!!! A mesterem üzent nektek! Azt üzente, hogy már vár titeket ő, és az új szövetségese, Naraku.- mondta komoly arccal a szörny. Ahogy kimondta ezt a mondatot, mindenki megdermedt. Majd a szörny gonosz nevetéssel eltűnt.
- Ez nem lehet igaz! A ti Narakutok szövetkezett a mi Akihishánkkal. És, ha Naraku tényleg olyan erős, akkor nagy bajban vagyunk!- mondta Genkai.
- Most nem erős! Megsebeztem, és nagyon legyengült.- vágta rá Inuyasha.
- Az lehet fiam, de Akihishának gyógyító ereje is van, sőt az „utazása” során biztos, hogy erősödött az a Naraku.- nézett Genkai komoly arccal Inura.
- Meg kell őket állítanunk!- lépett fel Yusuke.
- Ahogy mondod haver!- bólintott rá Kuwabara.
- Veled tartunk, történjen bármi.- mondta Kurama.
- Amíg komoly harcról van szó, addig én is ott leszek!- tette még hozzá Hiei.
- És még Naraku él, én is veletek tartok.- mondta Inuyasha.
- Rendben!- bólintott rá mindenki, persze a kivétel Hiei volt.
- Genkai anyó, kérlek, vidd a lányokat biztos helyre!- fordult Yusuke Genkaihoz.
- Rendben.
- Nem!- mondták a lányok.- Nem megyünk! Veletek tartunk!
- De lányok……- mondták a fiúk, ám a makacs lányok közbeszóltak.
- Lehet, hogy ez lesz az utolsó harc…….és szeretnénk veletek tartani.
- Nos fiúk????- kérdezte Yusuke a többiektől.
- Rendben.- hangzott a válasz. A lányok örültek neki, ám a fiúk már kevésbé. Hőseink el is indultak Akihisha búvóhelyéhez, és estére oda is értek.
- Lassúak vagytok!- mondta a bejáratnál álló szörny.- Nos ki áll ki velem? Azt jobb, ha elmondom, hogy rajtam kívül még van egy őr. De vele már úgysem fogtok találkozni.- tette hozzá, miközben gonoszan nevetett.
- Majd én!!- ordította el magát egyszerre az öt fiú és Genkai.
- Genkai, te a tegnapelőtti csatában nagyon legyengültél, és még gyenge vagy! Te nem harcolhatsz! Mi pedig döntsük el kő-papír-ollóval!!!!- mondta Yusuke. Játszottak is, és Inuyasha nyert.
- Na most véged!!!!- mosolygott Inuyasha.
- Azt csak hiszed. De, hogy segítsek neked, elárulom, hogy az én szakterületem a bombák, és engem Kyonak hívnak. Azt hiszem elég, ha ennyit tudsz rólam.- mondta a szörny.
- Csevegünk, vagy harcolunk??????- kérdezte türelmetlenül, és idegesen Inuyasha. Kyo nem felelt, hanem egyből támadott. Először egy óriási kardot rántott elő. Sokáig Inuyasha csak védekezett, de megunta és ő is támadt. Ám Inuyashát folyton idegesítette valami, és nagyon pocsékul harcolt. Kyo az egyik ilyen gyenge pillanatot kihasználta, és fellökte a fiút. De ahelyett, hogy megölte volna hősünket, csak belevágott a vállába, és inkább úgy döntött, hogy ösztönzi egy kicsit. A kezével odamutatott egy pontra, ahol éppen Yusukéék álltak, és ott hirtelen felrobbant a talaj. Yukinát Hiei kapta el, Yusuke Keikot, Genkai Botant, Kurama Kagomét és Kuwabara Shizurut. Inuyasha persze csak azt figyelte, hogy Kagomét Kurama kapta el, és azt látta, hogy Kagome elpirult.
- Te szemét!- ordította el magát Inuyasha, és egy csapással kettéhasította Kyot.
- Ez szép volt. Egy idiótához képest.- mondta Hiei, ami elég nagy elismerés volt tőle.
- Igen gratulálok.- mosolygott Yusuke.
- A szörnynek még annyi ideje sem volt, hogy bevessen valami érdekesebb támadást.- mondta Genkai.
- Örülök, hogy győztél!! Aggódtam, hogy valami nagy bajod van! Mert hát……..nem igazán ment úgy a harc, ahogy szokott. És ahogy elnézem, van pár kisebb-nagyobb sebed.- mondta Kagome Inuyashának.
- Miattam ne aggódj.- mondta Inu, aki nem tudott haragudni Kagoméra. Viszont Kuramára annál inkább.
- Idefigyelj vörös! Kihívlak egy párbajra!- mondta Inuyasha miközben Kuramára mutatott. Mindenki megdöbbent. Vagyis inkább a fiúk, mert ők semmit sem értettek. A lányok ezt inkább egy romantikus gesztusnak fogták fel.
- Te megőrültél? Nézd én, szívesen harcolnék veled, de tudod most más dolgunk van!- mondta meglepődve, mégis higgadtan Kurama.
- Igaza van! Majd később harcolhattok!- tette hozzá Yusuke.
- Most megúsztad vörös, de nem sokáig!!!- morgott Inuyasha.
- Inuyasha! Begyógyítsam a sebedet?- kérdezte Genkai.
- Nem kell! Begyógyul az magától is!- vágta rá a fiú.
- Ahogy akarod!
- Kagome ez nagyon romantikus!! Kicsit már féltékeny is vagyok rád!- mondta Botan.
- Hát köszi. Azért azt nem akarom, hogy Inuyasha megölje Kuramát miattam.- válaszolta Kagome.
- Akkor is romantikus!!!!!- álmodozott tovább Botan. Miután Botan rájött, hogy a többiek már rég elmentek, ő is utánuk futott. Elértek egy hosszú folyosóhoz.
- Legyünk óvatosak!- figyelmeztette Genkai a többieket. Ahogy beljebb léptek, máris nyilak jöttek ki a falakból. Persze egy majdnem Kagomét találta el, de Kurama még időben visszarántotta a lányt. Inuyasha mint mindig, megint dühbe jött.
- Minek rántottad vissza? Ezt én is megtehettem volna!!- kiabált Inuyasha Kuramával. A többiek csak értetlenül néztek.
- Tudom mi bajod van velem, de…….- nem tudta Kurama folytatni, mert hirtelen megjelent egy nagy szörny a folyosón.
- Megölitek egymást, vagy hagytok nekem is munkát?- nevetett a szörny. – Hadd, mutatkozzam be! A nevem Hayashi.- fejezte be. A fiúk között megint vita tört ki, hogy ki küzdjön meg vele. Ám Hayashi véget vetett a vitának.
- Van itt olyan, hogy Youko Kurama?- szólalt meg a szörny.
- Itt vagyok!- lépett elő Kurama.(ember alakjába van!)
- Micsoda??? Te csak egy szánalmas ember vagy! Te lennél a híres Youko??? Jó vicc, de ha igaz, egy perc alatt végzek veled, és akkor nagyon híres leszek.- nevetett Hayashi.
- Álmodozz csak!- mondta Kurama.
- Gyertek nyugodtan, már nincs több csapda a folyosón. Csak egy gyors teszt volt.- nevetett a szörny, és mutatta az utat. Végül elértek egy hatalmas terembe.
- Innen csak egy ajtó vezet tovább. Ha legyőzöl, akkor mehettek, de ha nem, mindnyájatokat megölöm.- mondta Hayashi.
- Nem hinném, hogy ez a bolond legyőzné Kuramát, de, ha mégis, akkor sem várnánk meg a kivégzésünket. Ha pedig azt hiszi, hogy hagyjuk magunkat, akkor hülyébb, mint Kuwabara és Inuyasha együttvéve.- mondta Hiei. Persze Inuyasha neki akart esni, de Kagome a jól ismert „Fekszik” szót megint kimondta. Kuwabarát, miután öt perc elteltével leesett neki, hogy mint mondott Hiei, a nővére fogta le.
- Nem vagyok hülye Hiei! Tudod bénítógáz van a levegőben. Úgy saccolom, hogy mire megölöm Kuramát, addigra mind olyan gyengék lesztek, hogy fel sem bírtok állni!- mondta a szörny, és tett hozzá egy kis gonosz vigyort is.- De, ha engem megöl, akkor a gáz eltűnik, és azonnal visszanyeritek az erőtöket.- tette még hozzá. Hiei már érezte a gáz hatását, mert nem bírt mozogni.
- A francba! Az, hogy minket lebénít, nem nagy baj, de, ha Kuramát is lebénítja, akkor nagy bajban vagyunk!- gondolkozott Hiei.
- Gyerünk Kurama öld meg! Nem akarok vacsi lenni!- kiabált Inu, amin mindenki meglepődött.- Mit néztek? Ha ez a szörny megöli, akkor nem hagy nekem munkát.- tette hozzá.
- Értem. Hallod Kurama! Gyerünk!- kiabálta Yusuke. El is kezdődött a harc, ám hiába volt nagy a szörny, mégis nagyon gyorsan mozgott. És többször is Kurama háta mögé tudott így kerülni, de szerencsére hősünk még időben arrébb ugrott. De sajnos a gáz Kuramára is hatott, így pár perc után már alig bírt mozogni. Ekkor kapta a legnagyobb ütéseket.
- Én ezt nézni sem bírom!- mondta Keiko.
- Öldd meg!!! Menni fog!- kiabálta Yusuke. Kurama ránézett és bólintott egyet. Hirtelen valami szúrást érzett a mellkasán, de nem törődött vele. Tovább harcolt, habár már nem volt ereje.
- Ez nem fer! Az a dög csal! Így még én sem tudnék harcolni!- ordibálta Inuyasha.
- Nyugi  kutyi! Nemsokára téged is utána küldelek!- nevetett Hayashi. Ekkor hirtelen nagy lila füst tört elő, és az igazi Youko Kurama lépett elő.
- Már értem! Tehát te vagy Youko!- nevetett a szörny.
- Igen, zsenikém.- mondta Kurama.- És tudod, hogy mi a legjobb? Az, hogy rám nem hat a gáz!- fejezte be.
- Micsoda?- lepődött meg a szörny.
- Igen, te ostoba. Szerinted miért vagyok „híres”? Hát nem azért, mert ilyen kis piti szörnyek kifognak rajtam!- mondta Kurama fölényes hangon.
- Na így már egy fokkal szimpibb. De ez nem jelenti azt, hogy megkímélem az életét!- gondolkozott Inuyasha.
- A francba! Igaza van!- mélyedt magába a szörny.- Így is meg tudlak ölni!- mondta kétségbeesve Hayashi.
- Látom, hogy félsz! Sokkal könnyebb dolgom lesz, mint hittem!- nevetett Kurama. Azzal előhívta a húsevő növényeket, de előtte odafordult a barátaihoz, és ezt mondta:- Vigyázz a többiekre Yusuke! És bocsánat Inuyasha!- ennyit mondott, amin mindenki meglepődött. A növények egy perc alatt megölték Hayashit. Majd újra visszaváltozott Kurama.
- Jól vagytok?- kérdezte a barátait, és hirtelen összeesett.
- Kurama? Minden rendben? Kurama? Mi van veled?- kérdezték a többiek. Ekkor hirtelen észrevették, hogy átvérzett a pólója. Mikor levették, akkor látták, hogy egy nagy seb volt Kurama mellkasán.
- Te jó ég!- lepődött meg mindenki.
- Na, de……..hogyan……és mikor???- kérdezte Botan.
- Hm… azt hiszem én, tudom. Láttuk, hogy mennyire gyors ez a Hayashi. Mikor Yusuke szólt Kuramának, hogy „öldd meg, menni fog”, Kurama nem figyelt az ellenfélre. Valószínűleg ezt a pár másodpercet használta ki Hayashi. És azért csak akkor esett össze, mikor újra ember lett, mert a szellemi énje túl erős.- mondta Genkai, akinek igaza volt. Mindenki megdöbbent.
- Tudunk tenni érte valamit?- kérdezte Kagome, de Genkai nem felelt.
- Válaszolj!!!- kiáltotta Yusuke. De még mindig nem válaszolt.
- Kérlek mondd meg! Tudunk tenni érte valamit?- kérdezte Shizuru.
- Nem.- válaszolta elcsukló hangon Genkai.
- Tessék??- mindenki meglepődött.
- Sajnos nem. Csak a gyilkos növények segítségével tudta megölni Hayashit, de ez felemésztette az összes erejét. Tudta, hogy meg fog halni, ha használja, de mégis vállalta a kockázatot értünk.- fejezte be Genkai.
- Miért kért bocsánatot? Ez az ostoba, biztos azért tette, hogy ne kelljen velem harcolnia.- gondolkodott Inuyasha, de ez már csak a felszínes gondolkodás volt, hisz a szíve mélyén tudta, hogy, ha Kurama nem lett volna, már nem élnének.
Genkai meghallgatta a szívverését, és ezt mondta:- Még él, de már nem sokáig.
A lányok nem bírták, és elsírták magukat, Yusuke, pedig egy óriásit csapott a falba.
- Én hülye! Miért szóltam oda neki? Miért? Ha nem szóltam volna, még élne!- ordibálta.
- Yusuke….- akarta csillapítani Keiko barátját, de Hiei rátette a lány vállára a kezét, és így szólt:
- Hagyd! Ha majd szembekerül az igazi ellenséggel, akkor hatalmas erővel fog harcolni, és biztos lesz a győzelem. Én is sajnálom, de semmit sem tudunk már tenni érte.
- Ez nem lehet igaz! Nézzük, ahogy szenved?- ordította Kuwabara.
- Nem tudunk mást tenni. Én is csak annyit tehetek, hogy bekötöm a sebet, és adok neki ebből a gyógynövényből, ami enyhíti egy kicsit a fájdalmát, de semmit sem ér, hisz így is, úgy is meg fog halni.- mondta szomorúan Genkai.
- Genkai! Kérlek mondd, hogy ez nem igaz!- fordult Yusuke mesteréhez.
- Sajnálom, de igaz.- hajtotta le a fejét, majd bekötötte Kurama sebét, és adott neki a gyógynövényből.
- Szegény Kurama.- mondta Yukina, és elkezdett sírni.
- Ne sírj Yukina!- bíztatta Keiko a lányt.
- Ideje tovább menni!- fordult Genkai a többiekhez.
- Kuramával mi legyen?- kérdezte Yusuke.
- Én itt maradok vele, és amit csak tudok, azt megteszem érte.- mondta Genkai.
- Én is maradok! Segítek Genkai anyónak, és fedezem őt, ha rátámadnának.- állt fel Botan.
- Rendben.- bólintott rá Yusuke.- Induljunk, és öljük meg azokat a mocskokat!- tette hozzá. Majd bementek azon az ajtón, amit Hayashi őrzött. Megint egy hosszú, és nagyon sötét folyosó következett. Annyira sötét volt, hogy bármilyen csapda is volt kirakva, azt nem vették volna észre.
- Nagyon hideg van.- mondta Keiko.
- Igen eléggé. És egy kicsit félek is.- válaszolt Kagome.
- Ne féljetek! Itt vagyunk!- mondta Yusuke és Inuyasha.
- Na meg persze én is itt vagyok Yukina kisasszony!- ragadta meg Kuwabara Yukina kezét.
- Öm…. Ennek örülök.- mondta megijedve, és meglepődve Yukina.
- Engedd el Kuwabara! A végén még megfertőzöd!- szólt Hiei Kuwabarára. Kuwabara elengedte Yukina kezét, és így szólt: - Ne parancsolgass tökmag!
- Szétdarabollak!- vágta rá Hiei.
- Nyugi fiúk!- nyugtatta Yusuke és Inuyasha Hieiéket. Így hát, morcosan, de verekedés nélkül mentek tovább.
  Eközben……
- Botan! Vigyázz rá! Nem messze innen, láttam pár gyógyfüvet. Talán az többet segít! Sietek!- mondta Genkai, és gyorsan elszaladt.
- Rendben.- válaszolta Botan, de már nem volt kinek, mert Genkai elment. – Jaj, de hideg van!- vacogott a lány. Hirtelen Kurama kinyitotta a szemeit.
- Kurama!- kiáltott örömében Botan.
- Bo…..Botan.- mondta kissé nehézkesen Kurama.
- Igen?
- Nahát.- mosolygott Kurama.- Milyen szép vagy!- mondta, majd újra becsukta a szemeit.
- Hát én….- pirult el Botan.
- Itt is vagyok!- lépett be Genkai.- Nahát lányom, miért vagy ilyen vörös?- nézett értetlenül Genkai mester.
- Izé…..én….. Az lényegtelen. De képzeld el, Kurama kinyitotta a szemeit, és beszélt is!- mondta boldogan Botan.
- Forró a homloka.- tette a kezét Genkai, Kurama homlokára.- Súlyosabb, mint hittem. Nem tudom mit mondott, de biztos, hogy a láz beszélt belőle.- tette hozzá.
- Értem. Tudok valamit segíteni?- kérdezte Botan szomorú hangon.
- Mit mondott neked?
- Semmit, semmit! Lényegtelen!
- Ahogy gondolod.
- Biztos, hogy meg fog halni?
- Valószínű.
- De miért??- sírta el magát Botan.- Nem akarok senkit sem elveszíteni! Eléggé rossz volt nekem az is, mikor téged kellett átvinnem! Nem akarom őt is!- fejezte be mondatát.
- Na, ne sírj! Valami majd csak lesz.- mosolygott Genkai, bár majd megszakadt a szíve, hisz tudta, hogy nincs sok ideje hátra Kuramának.
Eközben…………….
- Túl nagy a csend!- jegyezte meg Shizuru.
- Ahogy mondod.- mondta Hiei. Ahogy mentek, egyszer csak, beszakadt alattuk a talaj. Lezuhantak egy földalatti részbe.
- Hol vagyunk?- kérdezte Inuyasha.
- Ha én azt tudnám.- mondta Kuwabara.
- Menjünk arra! Ott fényt látok!- kiáltott Yusuke. Mentek tovább, és hirtelen sziklakezek jöttek ki a földből. A fiúk valahogyan kiszabadultak, de a lányokat lerántották a föld alá.
- Jaj ne!- kiáltottak egyszerre Yusukéék.
- Kagome!- kiáltott Inuyasha, és elkezdte darabolni a földet a kardjával.
- Hagyd abba! Semmit sem érsz el vele! Meg kell találnunk Narakuékat! Biztos, hogy a lányok is ott lesznek.- nyugtatta Yusuke Inuyashát.
- Akkor mire várunk? Azonnal induljunk!- kiabált Inu, majd futottak a fény felé, míg nem egy óriási terembe értek.
- Szervusztok, drága barátaim!- lépett elő Naraku.
- Te dög! Most megtaláltalak, és most nem lesz olyan szerencséd, mint legutóbb. És hol vannak a lányok?- kelt ki magából Inuyasha.
- Ejnye, ejnye, ejnye! Hát szabad így beszélni Inuyasha?- lépett ki a sötétből Akihisa.
- Te szemét!- ordított Yusuke ellensége láttán.- Megbosszulom Kuramát!!! És, ha a lányoknak bármi bajuk is lesz!- mondta Yusuke, de Akihisa közbevágott.
- Juj, de indulatos! Rettegek! Próbálj csak meg megütni! Én meg se fogok mozdulni!- nevetett.
- Ahogy akarod!- ugrott neki Yusuke ellenségének, de Naraku hirtelen pajzsot vont magára, és Akihisára.
- Há. Egy pajzs? Úgy áttöröm, mint az előzőt!- mondta fölényes hangon Inuyasha. Naraku mit sem törődve a fenyegetéssel, elmondott egy varázsigét. Inuyasha hirtelen a földre zuhant.
- Mi a….?- kérdezte Inu.
- Én ezt nem értem.- nézett meglepődve Kuwabara.
- Inuyasha jól vagy?- kérdezte Yusuke.
- Jól, csak nagyon gyengének érzem magam!- hangzott a válasz.
- Gratulálok Naraku! Tényleg olyan ostoba volt, hogy nem gyógyítatta be a sebét Genkaijal!- nevetett Akihisa.
- Mi van? Magyarázatot akarunk!- kiabált Kuwabara.
- Megkaphatod együgyű barátom.- nevetett Naraku.- Ez egyszerű! Mint mindig most is szépen belesétáltatok a csapdánkba! A varázsige, amit elmondtam, felére csökkenti Inuyasha erejét, így már nem tud pajzsot törni! De csak úgy működik, ha van rajta egy seb, amit Kyo kardja okozott. Igaz, hogy csak kicsit tudtuk irányítani az elméteket, de míg kő-papír-ollóztatok, addig mi irányítottunk, ezért nyert Inuyasha. Erre azért volt szükség, mert Inuyasha az egyetlen, aki át tudja törni a pajzsot! Vagyis ez nem teljesen igaz.- fejezte be Naraku.
- Mi????- lepődött meg mindenki.
- A másik ilyen személy nem más, mint, Kurama.- mondta Akihisa.
- Tessék?- mindenki nagy szemekkel nézett.
- Ez a képessége nem olyan régen tört felszínre. Egyértelmű volt számunkra, hogy Kurama fel fogja áldozni magát értetek. A lányok életereje, nameg Inuyasháé, és Kuramáé, elég lesz ahhoz, hogy teljesen kinyissuk az átjárót! Ha pedig kinyílik, mi fogunk uralkodni!- folytatta Akihisa.
- Ez nem lehet igaz! Mi is olyan hülyék voltunk, mint Kuwabara, hogy bedőltünk ezeknek a trükköknek!- mondta Hiei.
- Idefigyelj te……..!- förmedt Kuwabara Hieire, de nem folytatta, hisz tudta, hogy most más dolguk van. 
- Ahogy kinyílik az átjáró, a szörnyek meg fognak ölni titeket!- nézett Yusuke ellenségeire.
- Persze!- nevetett Naraku.- Nézz csak ide!- mondta, majd elővette az ékkőszilánkokat, amiből már csak 3 darab hiányzott.
- Te jó ég!- ijedt meg mindenki.
- Jaj ne! A maradék 3 Kagoménél van!- mondta Inu.
- Pontosan! Ha az is végre nálunk lesz, akkor nem lesz egy olyan szörny sem, aki elintézne minket!- vigyorgott Naraku. Előjött négy sziklakatona, akik a lányokat hozták.
- Tegyél le, te valami!!!- kiabált Keiko.
- Keiko!- kiáltott Yusuke. Naraku odalépett Kagoméhoz, és elvette tőle a szilánkokat.
- Add vissza!- ordította Kagome Narakunak.
- Kagome! Nem esett semmi bajod?- nézett Inu a lányra.
- Nem. De veled mi történt, hogy a földön fekszel?- kérdezte Kagome.
- Hosszú.- válaszolt a fiú.
- Elég a csevegésből! Most szépen egyesével összeroppantanak titeket a katonák.- nevetett Naraku, aki a katonái köré is pajzsot vont, bár ez egy elég gyenge pajzs volt, de még így sem volt elég ereje Inuyashának, hogy áttörje, így hőseink semmit sem tudtak tenni.
- Állj!- kiáltott Akihisa.- Hiányoznak még hárman!- mondta, majd három katonát elküldött Kuramáékért. Pár másodperc alatt vissza is tértek, és hozták Genkait, Botant, és Kuramát.
- Ti rohadékok! Engedjétek el legalább a lányokat!- kiáltott Yusuke.
- Lássuk csak….. Nem!- nevetett Akihisa.
- Ha megölitek őket, ti is addig éltetek!- ordította Hiei.
- Ejnye Hiei! Így felkapni a vizet!- nevetett Naraku.
- Tudod mit Naraku? Szerintem kezdjük a roppantást az édes kis Yukinával!- javasolta Akihisa Narakunak.
- Ne!- kiáltott egyszerre Kuwabara és Hiei.
- Ne? Miért? Van egy ötletem! Akkor legyen az első Kurama!- mondta nevetve Naraku.
- Ti rohadékok! Őt is hagyjátok békén! Könnyű lenne elbánni egy olyannal, aki haldoklik igaz?- kelt ki magából Yusuke. Olyan dühös volt, hogy lőtt egy Reigunt, de a védőfal miatt ez semmit sem ért.
- Szánalmas! Ezek vagytok ti halandók! Folyton sírtok a másik miatt, de, hogy megvédjétek, arra sosincs elég erőtök. Ennyit értek! Semmit!- nevetett Naraku.
- Ennél a tehetetlenségnél, csak egy rosszabb! Hallgatni Naraku béna szövegét!- kelt fel nagy nehezen Inuyasha a földről.
- Tudjátok mit? Adunk egy esélyt, hogy legyőzzetek minket! Csak aztán támadunk mi!- tette fel az ajánlatát Akihisa.
- Fiúk! Csak egy megoldás van!- mondta komoly arccal Yusuke.- A titkos fegyverünket kell bevetnünk!- folytatta.( A titkos fegyverük úgy működik, hogy Hiei előhívja a sárkányt, Yusuke és Kuwabara belelő, ezzel felerősítik, és végül Kurama segít Hieinek irányítani a sárkányt egy zöld fénycsóvával.)
- Tessék? De az most nem menne!- lepődött meg Kuwabara.
- Hiába hülye Kuwabara, most igaza van! Kurama nélkül nem tudom irányítani a sárkányt!- mondta Hiei.
- Tudom, de ez az utolsó esélyünk! Meg kell próbálnunk!- mondta Yusuke. Hirtelen nagy villanás keletkezett, és a kőkatonák elpusztultak, nameg a körülöttük lévő pajzs is megszűnt, így a foglyok szabadok lettek.
- Mi??? Ez nem lehet!!- lepődött meg Naraku.
- Mi a fene folyik itt Naraku?- nézett Akihisa Nrakura, de a szörny csak meglepetten nézett, és megvonta a vállát. Kyo ugrott elő.
- Mi? Te? De,…….Hogyan???- nézett mindenki értetlenül.
- Egyszerű! Nagyon jó az öngyógyító képességem! Meggyógyítottam magamat, és most jöttem bosszút állni! Ugyanis Naraku és Akihisa átvert engem! Azt mondták, hogy Inuyasha nagyon gyenge, és könnyű vele elbánni! Hazudtatok ti dögök!- kiabált Kyo.
- Ez nem lehet igaz!- nézett nagy szemekkel Naraku.
- Inuyasha, minden rendben?- szaladt Kagome a fiúhoz.
- Ja. Csak gyenge vagyok.- válaszolt Inu.
- Használjuk ki, míg nem figyelnek! Mehet a támadás?- kérdezte Yusuke.
- Aha!- bólintottak a fiúk. Hiei előhívta a sárkányt, Yusuke és Kuwabara pedig felerősítette. Kyo is belelőtt a sárkányba, ezzel még erősebb lett, de még nem volt elég erős. Kagome is belelőtt egy nyilat, ám Hiei nem bírta irányítani a sárkányt. Hirtelen egy gyenge zöld fény jelent meg, ami irányította. Mindenki hátrafordult, és látták, hogy Kurama az, aki csak Genkai, és Botan segítségével tudott állni. Inuyasha pedig minden erejét beleadta a szélbordába, és azzal erősítette. A sárkány ezután olyan erős lett, hogy áttörte a pajzsot, ami Narakut és Akihisát védte.
- Neee!!!!!!!!- ordított Akihisa. A sárkány eltűnt, és Yusukéék közvetlen csapásokat mértek ellenségeikre. Sajnos mikor nem figyeltek, Naraku ismét meglógott. Akihisára végül Yusuke mért döntő csapást, amitől a szörny szertefoszlott. Ahogy elpusztult Akihisa, az átjáró becsukódott. Szinte mindenki nagyon boldog volt.
- Francba! Naraku elmenekült, és nála van az ékkő!- dühöngött Inuyasha.
- Hát nem!- mosolygott Botan és Kagome, majd elővették az ékkövet.
- De, hogy?- lepődött meg mindenki.
- Mikor láttuk, hogy Naraku menekül, Botan segítségével utána repültünk. És mielőtt beleugrott volna a kútba belelőttem, és ő elejtette az ékkövet. De nem ment vissza érte, mert már nagyon gyenge volt!- magyarázkodott Kagome.
- De…ő, hogy ment haza?- kérdezte Inuyasha.
- Hát……Tudod, hazudtam. Akármikor hazamehetünk, csak egy kicsit szerettem volna maradni. Hogy őszinte legyek, csak az idejövetel időpontja nem mindegy.- válaszolt Kagome.
- Te!!!- mordult fel Inu, de aztán le is nyugodott.- Gratulálok!- mondta, majd átölelte Kagomét. A lány kissé meg is lepődött, de nagyon boldog volt.
- Ügyesek vagytok!- nevetett Yusuke.- Hallod ezt Genkai? Genkai?- nézett Yusuke mesterére, de csak azt látta, hogy nagyon szomorú volt, és most először könnyes volt a szeme.
- Mi?? Mi történt?- nézett kérdően mindeki Genkaira.
- Ennyi…….. Kurama meghalt.- válaszolt. Mindenki ledöbbent.
- Az nem lehet!!!!!- sírta el magát Botan, majd ráborult Kuramára.
- Feladtad Kurama??- nézett szomorúan Hiei. A lányok ismét elsírták magukat. Még Yusukének is könnybe lábadt a szeme.
- Kyo! Nem tudsz rajta segíteni?- kérdezte Yusuke, de Kyo csak rázta a fejét, hogy nem.
- Sajnálom Urameshi, de csak magamat tudom gyógyítani.- mondta.
- Valamit tennünk kell! Nem hagyhatjuk! Nélküle már rég nem élnénk!- kelt ki magából Kuwabara. Mivel Yukina is sírt, drágakövekké változtak a könnyei. Az egyik ilyen könny odagurult Kagoméhoz, és ettől hirtelen támadt egy ötlete:
- Megvan! Az ékkő!- kiáltott fel.
- Igazad van!- bólogatott Inuyasha. Kagome rátette Kurama mellkasára az ékkövet, és arra koncentrált, hogy éledjen fel Kurama. Egy másodpercre nagy villanás lett, majd újra semmi.
- Ennyi?- nézett Kuwabara.
- Nem értem! Nem történt semmi!- sírta el magát Kagome. Ezután már mindenki feladta a reményt.
- Miért sír mindenki? És mi történt?- kelt fel Kurama.
- Kurama!!!!!!!- kiáltotta mindenki. Annyira boldogok voltak, hogy össze-vissza ölelgették szegény Kuramát.
- Kérlek, engedjetek el! Nem kapok levegőt!- kiáltott fel Kurama. Mindeki elengedte.
- És most…..Elmondanátok, hogy mi is történt? Mert azt látom, hogy győztünk. De az utolsó emlékem az, hogy a sárkány eltűnt, én meg összeestem.- mondta Kurama, majd barátai mindent elmeséltek.
- Köszönöm Kagome!- fordult Kurama megmentőjéhez.
- Nincs mit!- mosolygott Kagome. Inuyasha megint féltékeny lett.
- Kurama! Szeretnék veled beszélni!- mondta Inu a fiúnak.
- Rendben.- válaszolt, majd nagy nehezen felállt, és kiment beszélgetni Inuyashával. A többiek addig megbeszélték az elmúlt pár perc eseményeit.
Odakint…………..
- Hm…..Újra tiszta az ég!- mosolygott Kurama.
- Igen. Nos, Kagoméról szeretnék veled beszélni.
- Tessék? Mondd csak!
- Látom mennyire szereted, és ő is szeret téged! Csak, hogy tudd, én nem állok az utadba többé!- mondta szomorúan Inuyasha.
- Hm… Nem tudom miből gondolod, de én nem vagyok belé szerelmes.- mosolygott Kurama.
- Mi???? De akkor miért adtad oda neki a kabátodat??? És miért mentetted meg folyton?
- Tudod, a kabátomat azért adtam oda neki, mert láttam rajtra, hogy majd meg fagy. És azért mentettem meg állandóan, mert éppen ott voltam, és csak nem hagyom, hogy megöljék. Nagyjából ennyi a történet. Tudod én mást szeretek.- válaszolta Kurama. Inuyasha le volt döbbenve.
- Meg amúgy is! Kagome is mást szeret, csak te olyan vak vagy, hogy még nem vetted észre!
- Tessék? De kit szeret?
- Nem lehetsz ennyire ostoba!- rázta a fejét Kurama.
- Na, mondd el!!! Kit szeret???
- Erre neked kell rájönnöd!
- Ne már!!!!- csüggedt le Inuyasha.
- Na menjünk be!- javasolta Kurama, és vissza is mentek a többiekhez.
Odabenn………
- Jut eszembe! Miért kértél tőlem bocsánatot???- kérdezte Inu.
- Mert tudtam, hogy meg fogok halni, és már megígértem neked, hogy fogunk harcolni. Ezért kértem bocsánatot.- magyarázkodott Kurama, majd lassan odaértek a többiekhez.
- Mehetünk??- kérdezte Yusuke.
- Persze!- hangzott a válasz. El is indultak hazafele, de előtte elmentek a kúthoz, hisz Inu és Kagome indultak haza. Út közben Botan lemaradt, hogy beszéljen Kuramával.
- Öm, Kurama!- ment oda hozzá.
- Igen?
- Emlékszel arra, amit akkor mondtál, mikor haldokoltál?
- Nos,……- kezdett bele Kurama, de nem bírta befejezni.
- Kurama gyere előre! Beszélni akarok veled!- hívta Yusuke barátját.
- Ráér a téma?- fordult Kurama a lányhoz.
- Persze, persze! Menj csak!- nevetett Botan, de ahogy elment Kurama, egyből elszomorodott. Később ő is előre futott a többiekhez. Nemsokára elértek a kúthoz.
- Nem maradnátok??- kérdezték a többiek Kagomét és Inuyashát.
- Sajnos mennünk kell! Mirokuék már várnak minket! És az ékkövet is haza kell vinnünk!- magyarázkodott Kagome.
- Kár.-mondták az új barátok.
- Ó! Jut eszembe! Boccs, hogy meg akartalak ölni!- kért bocsánatot Kyo Inutól.
- Semmi baj. És majd még visszanézünk máskor is!!!- mosolygott Inuyasha.- És Kurama, nincs elfelejtve, hogy mit ígértél!
- Rendben. Majd legközelebb.- bólintott nevetve Kurama.
 Aztán elbúcsúzkodtak, és nehéz szívvel, de beleugrottak a kútba Inuyasháék.
- Öröm volt velük találkozni! Nélkülük már nem élnénk.- mosolygott Yusuke.- Na, menjünk és bulizzunk egy jót, ennek örömére. Ó! És Kyo is meg van hívva. Nélküle, nem bírtuk volna megtörni a pajzsot!
- Köszönöm.- mosolygott Kyo is. Ahogy indultak haza bulizni, Kurama, Genkai, és Botan egy kicsit lemaradtak.
- Köszönök mindent Genkai mester!- hálálkodott Kurama.
- Szívesen! Így is, mikor leállt a szíved, nagyon megijesztettél bennünket!- válaszolt Genkai.
- Sajnálom. Ami gyógynövényt másodjára hoztál az már jó volt!
- Te emlékszel rá, hogy milyen növényt hoztam?- lepődött meg Genkai.
- Igen! Hisz eszméletemnél voltam!- bólintott Kurama.
- Akkor arra is emlékszel, hogy mit mondtál nekem?- kérdezte Botan.
- Hogy őszinte legyek, igen. Bár a láz mondatta ki velem.- mondta Kurama.
- Értem.- hajtotta le szomorúan a fejét Botan.
- Viszont, ha még őszintébb akarok lenni, akkor be kell, hogy valljam, hogy komolyan gondoltam.- tette hozzá a fiú. Botan elpirult.
- Egy perc.- mondta higgadtan Botan, majd egy kicsit lemaradt, aztán boldogan ugrált és ujjongott.
- Ennek mi baja?- kérdezte Yusuke Kuramát.
- Hosszú.- mosolygott Kurama, miközben Botant nézte.
Eközbe, Inuyasha világában……….
- De jó! Mindjárt ott vagyunk a kunyhónál.- mondta Kagome.
- Be kell ismernem, nagyon jó volt ez a kis kaland!- válaszolta Inu, amin Kagome kissé meglepődött.- Lenne egy kérdésem.- mondta Inuyasha Kagoménak.
- Mond csak!
- Te beleszerettél Kuramába?
- Mi???? Dehogy!!! Kedves fiú, de ő is, és én is mást szeretünk.
- Akkor miért pirultál el folyton?
- Mert megfáztam! Állandóan piros voltam, ha figyeltél volna!
- Tényleg!?- kiáltott fel Inu.- Már csak egy kérdés van! Akkor kit szeretsz?- nézett komolyan a lányra.
- Hát én………..- pirult el Kagome.
- Kagome! Inuyasha! De jó, hogy itt vagytok!- kiáltoztak Mirokuék, miközben Inuyasháék felé szaladtak.
- Mi is örülünk nektek!- mosolygott Kagome. Később mindent elmeséltek barátaiknak. Mikor meglátták az ékkövet nem hittek a szemüknek. Nagyon boldogok voltak, hogy jó kezekbe került az ékkő és ők is tartottak egy kisebb bulit.
Ezután Yusukéék, és Inuyasháék is boldogan éltek. Gyakran meglátogatták egymást, és rájöttek, hogy a barátság minden rosszat legyőz. Bár azért a rossz mindig feltűnik……………

                                                                   The End?