|
Miyu és Kurama
Miyu 2007.07.31. 15:16
Egy nagyon jó kis történet
Miyu és Kurama
Egy szép gatyarohasztó nyári napon, történetünk egyik főhőse: nevezetesen Youko Kurama ,vagy Suuichi Minamino (ahogy tetszik!) elindult egy régi barátjához , Miyuhoz ( aki mellesleg történetünk másik főhőse ). Az útja közben azon töprengett, hogy ugyan miféle betegséget lehet összeszedni nyáron?! Mert ugyanis azért ment , hogy ápolja beteg barátnőjét aki nem régen olyan heves köhögő roham közben hívta fel ,hogy Kurama azt hitte beszakad a dobhártyája és megkérte,hogy menjen el köptetőért. És mint mindig Kurama egyből ugrott Miyu kérésére és fejvesztve rohant a patikába. Mikor odaért Miyuhoz csengetett, de senki sem nyitott ajtót, egy idő után a kb. 20.-ik csengetésnél már kezdte aggasztani a dolog úgyhogy fogta magát ( ,ami a jó pár év kondijának köszönhetően könnyen ment) és elindult a hátsó ajtóhoz , amit nyitva is talált. Belépett az ajtón szólongatni kezdte őt , de nem kapott választ . Először azt hitte, hogy Miyu valószínűleg elaludt , de ezt a gondolatot gyorsan elvetette mert annak következtében ,hogy pólyás koruktól kezdve sülve-főve együtt voltak ismerte már annyira, hogy tudja megvárta volna mire odaér és csak utána alszik el , hogy Ő mellé telepedett az ágy szélére. Körbe járta az alsó szintet de senkit sem talált, ami olyan szinten ráhozta a frászt , hogy úgy rohangált a házban mint a mérgezett egér és egyre csak a lány nevét kiabálta, de olyan hangerővel hogy a szomszédos temetőből átordibáltak a szellemek hogy ugyan fogja már be. Még mindig nem érkezett válasz, és ahogy felért az emeletre ereiben szinte meghűlt a vér . Szétdobált és összetört berendezési tárgyak minden felé , Miyu sehol, és a kupi kiindulási pontja, nagyon úgy tűnt neki, hogy a lány hálószobájából ered. Miután ezzel szembesült úgy gondolta nincs vesztegetni való ide és elindult segítséget kérni a bandától.
Nagy szerencséjére mindenki ,beleértve Botant és Koemmát is , egy helyen volt, méghozzá Yusukééknél és azon tanakodtak , hogy hol és mikor legyen Yusuke és Keiko esküvője. Kurama magából kikelve rontott be a lakásba.
- Yusuke, Yusuke segítenetek kell, mert Miyu eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
A többiek csak értetlenül bámultak rá és próbálták kitalálni, mit is szeretne , mivel olyan szinten hadarta el a mondanivalóját, hogy csak "ködben" szót értették meg belőle , de ahhoz igen csak meg kellet erőltetniük magukat.
- Nyugodj meg Kurama és mond el lassabban , hogy mi az oka annak hogy így meg vagy rémülve!-Szólalt meg Botan
Kurama nagy levegőt vett , megpróbálta magát összeszedni és elismételte a mondandóját:
- Miyu eltűnt és nagyon úgy néz ki, hogy valaki elrabolta. Segítenetek kell megkeresni!
- Jólvan segítünk, de kérlek mond meg ki az a Miyu!?
- Ugyan már Yuszuke a vak is láthatja Kurama reakcióján , hogy a barátnőjéről van szó! -mondta Genkai anyó az általánosan Yuszuke felvilágosítására tartogatott hangján.
- Miiiiiii? Kuramának van barátnője?- és mindenki Genkai és Hiei kivételével mindenki dobott egy hátast.
- Mit kell ezen így meglepődni ? Hiszen nekem is van barátnőm!- szólalt meg Hiei . Bár ezt még én a történet írója sem tudom, hogy mért kötötte a többiek orrára pont ebben a válságosnak mondható pillanatban.
De ahogy ezt kimondta az előző feszült hangulat Yuszuke és Kuwabara esetében megszűnt,mind a ketten dobhártyaszaggató hahotázásba kezdtek és a hasukat fogva vergődtek a padlón. Mikor könnyeiket törölgetve felkeltek szembe találták magukat Hiei, Genkai és Kurama gyilkos pillantásával és onnantól kezdve nem nagyon röhögcséltek.
Eközben:
- Tegyél már le. Nem hallod!? Követelem, hogy most azonnal tegyél le, engedj ki ebből a zsákból és oldozz el!
- Nyugodj már meg! Mondtam, hogy csak elővigyázatosságból vagy úgy becsomagolva, mint egy karácsonyi ajándék, és ahogy odaértünk a Vörös városhoz elengedlek.
- Elővigyázatosságból? Elővigyázatosságból? Mitől félsz, hogy a népemhez tartozó egyik lény meglát?
- Nem úrnőm! Attól "félek" , hogy ha kiengedem addig püföl a szemtelenségem miatt, amíg jónak látja aztán sarkon fordul és visszamegy az emberekhez, mielőtt még megtudná, egyáltalán miért kértem , hogy jöjjön haza.
- Kértél ? Betegen kirángattál az ágyamból , végigkergettél a lakásomon és beletuszkoltál egy zsákba! Mégis hol volt ebben a kérés?!
- Úrnőm! Én kértem önt, de mivel lefoglalta a túlzottan heves reakciója , nem hallotta meg így kénytelen voltam lecsillapítani!
- Nem érdekel. Most azonnal engedj ki innen Takeda , vagy esküszöm , hogy felgyújtalak a zsákon keresztül!
- Tényleg? - loccs - emberrablónk nem sokat totojázott a fenyegetés után és zsákostul beledobta a patakba , amihez Takeda nagy szerencséjére éppen odaértek.
Miután a kirángatta Miyut a patakból újra a vállára vette és folytatta az útját a Vérvár felé.
Miután Kurama mindent elmondott amit látott, Koemma megpróbálta annyira visszatekerni a kivetítőjén az általános felvételt amennyire csak lehetett és meg is találták amit kerestek! Egy órával később már a szem osztag tagja nyitottak nekik átjárót a szellemvilágba , hogy követni tudják Miyut és elrablóját.
Vagy 3 órája meneteltek, már rég átlépték a Hármas királyság határát és próbáltak a nyomukra bukkanni.
- Jaj! Miért kell ilyen messzire vinne a csajt ! Már fáj a lábam!
- Elég legyen Yuszuke inkább nyavalygás helyett figyelj oda , hogy hova lépsz mert el fogsz.....- puff- esni.
- Banya! Miért nem szóltál előbb!? Ez nagyon fájt! Itt keményedd a föld, mint eddig bárhol!
- Yuszuke elég! Lehet , hogy unod magad , de kérlek tartsd tiszteletben Kurama érzéseit ! Szerinted Ő most így viselkedne ha Keiko rabolták volna el!
Mire Genkai befejezte Yuszuke fejmosását egy útelágazáshoz értek:
- Remek!!! most mégis merre menjünk?- kezdte előröl a panaszkodást Yusuke
- Nem tudom, talán egyenesen előre! - javasolta Kuwabara
- BALRA!
- Ezt meg honnan tudod ilyen pontosan Kurama?
- Nem tudom! Érzem!
- Aha! ... Miii?
- Jaj Yuszuke! Hát ezt sem tudod?! Akiket erős szálak fognak össze mindig megérzik a másik jelenlétét!
- Szállj már le rólam ! Honnan kellett volna tudnom, hogy Kuramának beépített "Miyu kereső" radarja van?
Amint Yuszuke lehiggadt elindultak abba az irányba amit Kurama nevezett meg. Egy igen csak rémisztő és sötét erdőben meneteltek. Kis idő után már minden apró zajra felkapták a fejüket , és Yusuke már megint történetünkben eddig harmadjára kezdett el nyavalyogni:
- Kurama! Nem tudtad volna más irányban "érzékelni" a csajt! Ettől az erdőtől kiráz a hideg!
- Nem! Tisztán érzem, hogy valahol előttünk van!
Yuszuke éppen szólásra nyitotta a száját amikor:
- Mi volna ha befognád Yusuke és úgy léteznél tovább?! - kezdett el zsörtölődni Hiei is.
- Miért is ?
- Mert idegesítesz! - ordította teli torokból.
- Igen !? Na várj csak ... Áááá... Mi ez az izé? - Yusuke szívrohamával küszködve mutogatott az előttük lévő hatalmas pókhálóra és annak gigantikus gazdájára.
- Tálán inkább ki ez ? Kölyök téged nem tanítottak meg a jómódorra? De mielőtt feltennél egy újabb fülsértően modortalan kérdést , elmondom , hogy ki is vagyok: Az én nevem Kurokawa és én egy óriáspók vagyok, emellett nekem köszönhető , hogy a Fekete rengeteg olyan amilyen: csendes, rendezett, rémisztő, meg...
- Befejeznéd végre! Itt alszunk el az unalomtól. - kezdett bele Yuszuke.
- Azt ajánlom, nagyon gyorsan tűnj el az utunkból, vagy megöllek! - Kurama baljóslatúan fénylő szemekkel és ökölbe szorított kezekkel fenyegette meg Kurokawát, aki először igen meglepett arcot vágott a fiú vakmerő reakcióján, de utána csak gonoszan vigyorgott rajta.
- Talán nem hiszel nekem ?
- Ami azt illeti nem nagyon! Nem szokásom félni a magadfajta gyenge emberektől!
- Pedig félhetnél tőlünk! - kapcsolódott de a vitába Hiei és Yuszuke.
- Miért kik is vagytok ti, hogy mind a nyolc lábam el kéne hagynom ijedtemben?!
- Én Yuszuke Urameshi vagyok!
- Én meg Kazuma Kuwabara vagyok akit a szerelem ereje vértez fel!
- Hiei.
- Youko Kurama és újra felszólítanálak a távozásra!
- Most hogy tudom kik is vagytok semmivel sem ijedtem meg jobban. De a másik két társatok nevét még mindig nem tudom. Nem gondoljátok , hogy az udvariasság azt kívánja, hogy ti is bemutatkozzatok?!
- De lehet. A nevem Genkai. Ő pedig Koemma nagyúr.
- Aha! Nos, azt tudtam , hogy a nagy Genkai egy vén banya, de azt neked nem hiszem el kölyök, hogy te vagy a híres bandita: Youko Kurama, mert akiről én hallottam az egy démon róka , nem pedig egy magadfajta 17-18 éves vörös hajú gyerek!
- Bebizonyítsam neked , hogy az vagyok akinek mondom magam?!
- Na gyere bizonyíts!! - Ahogy a közelembe ér és vele együtt a többiek is azonnal behálózom és felfalom!!!-
Kurama őrült iramban megindult a pók felé.
- Ne várj Kurama! - ordították kórusban a többiek, de már késő volt. Így mit lehetett tenni , a csapat harcképes része elindult Kurama után.
Röpködtek a reiganok, Hiei és Kuwabara hadonásztak a kardjaikkal, Kurama pedig ráuszította az összes közelben lévő "mobil" növényt. De sajnos semmi nem használt, ezért kb. 15 perc harc után már csak Kurama haragos kitartása révén maradt állva és egyedül harcolt, mert a többieket elfogta pókica és már Hieit is félig becsomagolta.
Főhősünk még bírta egy darabig, de végül őt is leütötte Kurokawa mint a sakkbábút. Kuwabara teljesen begyulladva segítségért ordítozott, Koemma pedig már azon gondolkozott bevesse e varázs erejű cumiját (nem t’om mi a neve), de valaki egy irdatlan hangerejű csatakiáltással félbeszakította gondolatmenetét és leugrott a fák közül. Pár másodperc alatt megmentette a megmentésre szánt csapatot és köszöntötte őket.
- Sziasztok! - köszönt a megmentőjük, akinek rövid rózsaszín haja volt és egy fehér ruhát viselt.
- Szia Thensi! - Hiei és Kurama kánonban köszöntek a lánynak
- Már bocsi! Nem mintha hálátlan akarnék lenni de megmondanád, hogy ki vagy? - kérdezte Yusuke, de Kuwabara bamba és értetlen arcáról is le lehetett olvasni , hogy neki is ez böki a csőrét - És honnan ismernek téged ezek ketten?
- A nevem Thensi és én vagyok Hiei barátnője! - a lány ezt olyan büszkén és magabiztosan mondta , hogy Kuwabarából és Yuszukéből kitört a nevetés.
- Mi!? Na ne bolondíts minket! Egy magadfajta gyönyörű lány mit lát Hieiben? - nyögte ki hahotázás közben Kuwabara.
- Nagyon sok mindent! - közölte velük ugyanolyan magabiztosan mint az előbb és Hieijel ellentétben ő nem volt olyan piros mint az érett cseresznye.
- Ejha!!! Hol fogtad ezt a csajt Hiei? - érdeklődött Yuszuke felállás közben.
- Semmi közöd hozzá! Különben is neked ott van Keiko. És...
- Fiúk! Fiúk elég! Mielőtt keresztben lenyelitek egymást mondjátok meg, hogy mit kerestek itt!
- Miyut elrabolták és elindultunk megkeresni .
- Akkor ne vesztegessük az időt, hanem induljunk!
Már esteledett mire Miyu újra megszólalt:
- Takeda! Takeda éhes vagyok!
- Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok! A szegény legénynek.....
- Takeda fogd be és adj enni valamit mert éhen halok!
- Hogy? Mi? Ja! Mit is mondtál ?
- Azt, hogy éhes vagyok és szeretnélek megkérni, hogy adj valamit enni!
- Ja! Persze! De nem fogsz nekem esni ha kiengedlek a zsákból ugye?
- Nem ! Csak adj valamit enni ! Kérlek!!!
- Rendben! - Letette a zsákot , lehúzta a lány válláig és elkezdte etetni.
- Na ne csináld már a fesztivált! Nem vagyok már kisbaba! Tudok enni egyedül is, csak oldozd ki a kezem!
- Nem, nem ! Megetetlek, utána indulunk tovább!
- Mondtam, hogy nem foglak megverni nyugodtan elengedhetsz!
- Miyu.... Azt látom , még mindig nem tanultad meg , hogyan álcázd a szándékaid összes jelét! Nem engedlek el! Enni adok, mert kértél, de tudom ahogy kioldanám a kötelet az első adandó alkalommal meglógnál.
- Talán mert volna rá okom! Nem gondolod!?
- Lehet! - Takeda ezt olyan mosollyal mondta , hogy Miyu önkéntelenül visszamosolygott rá - Viszont muszáj , hogy velem gyere a Vörös városba mert, mert.... Nem tudom , hogy itt elmondhatom-e neked!
- Mit mert? Ne csigázz már Takeda!
- Mert valaki a trónodra pályázik!
- Mi???? Ezt eddig mért nem mondtad?
- Mert rugdosódtál aminek köszönhetően az ebédem bennmaradásáért küzdöttem annyiszor rúgtál gyomron, utána fenyegetőztél, aztán meg megsértődtél!
- Jól van na! De mégis ki az a valaki aki a helyemre pályázik?
- A nagybátyád! Hiroki nagyúr!
- Micsoda? Honnan vette ehhez a bátorságot! - megkérdezném tőle, mert nekem is kéne egy kicsi -
- Talán onnan , hogy te a jövő héten töltöd be a 17-et és attól fogva már elég érettnek számítasz az uralkodáshoz, plusz nagy valószínűséggel állíthatom , hogy nem akarja elveszíteni a Hármas királyság irányítását.
Miyu egy kis időre a gondolataiba merült aztán újra megszólalt:
- Takeda!
- Tessék!
- Nyugodtan elengedhetsz! Nem fogok megszökni! Örömmel megyek el a Vörös városba, hogy letöröljen azt a hataloméhes vigyort a képéről amit az évek során annyiszor láttam már és most is itt látok magam előtt!
- Rendben!
Másnap délelőtt:
- Mit találtál Kurama?
- Itt valaki tüzet rakott.
- Mi?
- És nem is olyan régen! - Kurama arcán remény csillant ahogy a többiek felé fordult.
- Akkor nem lehetnek messze! Gyerünk!
- És nem csak tőlünk , hanem a lehetséges uticéluktól sem!
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy ez már nem a Fekete rengeteg, hanem a Vörös városhoz és a Vérvárhoz tartozó erdős terület és annak is a széle!
- Szóval Thensi azt gondolod, hogy a Vérvárba vitték? - kérdezte Kurama és a mondat közepe táján arcszíne falfehérre váltott.
- Attól függ, hogy ki rabolta el!
- És ez mit is takar?
- Azt , hogy ha Hiroki "nagyúr" - blee- raboltatta el akkor valószínűleg oda , de mire mi odaérünk akkor Miyu már nem lesz az élők sorában, viszont ha valaki más akkor csak a Vörös városba és ebben az esetben még lehet is esélyünk Miyu megmentésére!
- A felvételen úgy látszott, hogy Takeda rabolta el!
- Akkor semmi gond! Sőt, még az is lehet ,hogy tudom pontosan hova mennek!
- Ezt miért nem mondtad eddig? - Kurama szinte sziszegte a szavakat mint egy dühödt kígyó és úgy nézett Thensire mint a véres rongyra.
- Mert nem sok mindent tudtam az ügy részleteiről és nem hittem , hogy fontos lehet az , hogy tudom hol van Daichi lakása . Ugyanis álmaimban sem gondoltam volna, hogy Takeda "rabolta" el Miyut!
- Gyerekek, veszekedés helyett inkább induljunk és ha kérhetek tőled még valamit Thensi, akkor vezess el minket hozzájuk! - szólt rájuk Genkai.
- Rendben!
- Csak azt nem értem, hogy miért hozta a vámpírok földjére és mit akarna tőle az a Hiroki nevű pasas? - értetlenkedett Kuwabara
- Csak azért mert Miyu a Hármas királyság törvényes örököse. Takeda valószínűleg azt akarja , hogy vegye át a trónt , Hiroki pedig megakarja ölni mielőtt betöltené a 17-et és átvenné a hatalmat!
- Tessék? - kapta fel a fejét Kurama- Én erről nem tudtam! Mért nem mondta el nekem? Pedig megígértük egymásnak , hogy nem lesznek titkaink.
Thensi és Hiei egymásra néztek , aztán Hiei alig észrevehetően bólintott és Thensi elkezdte a magyarázatot:
- Kurama ! Miyu el akarta felejteni ezt az egész trónos ügyet és nem akarta , hogy emiatt fájjon a feled. és...
- De akkor is ! Én mindent elmondtam neki!
- Figyelj ide Kurama! - kezdte el a lenyugtatását Genkai - Lehet, hogy most becsapva érzed magad, de próbáld megérteni Miyut! Te mit csináltál volna ha tudod, hogy 17 évesen el kell hagynod akit szeretsz?
- Ne... nem tudom!
- Akkor kérlek próbálj megbocsátani neki!
Eközben a Vörös város Nindzsa negyedében:
- Daichi , Reito ! Úgy örülök hogy újra látlak titeket! - és megölelte a testvéreit.
- Mi is örülünk neked húgi ! De nem csak mi vagyunk ám itt!
- Hanem? Kik még?
- Gyertek elő!
- Shun ! - és azzal a lelkesedéssel ahogy Miyu kimondta a fiú nevét ugrott is a nyakába.
- Én is örülök neked kislány! Meg annak is hogy nem vagy sokkal nehezebb mint 3 éve, mert különben nem bírnálak el!
- Szerbusz Miyu!
- Kita !? Jaj de jó, hogy te is itt vagy ! Legalább lesz kivel beszélgetnem a fiúkról , meg az erőmben beállt változásokról! Ezek úgy se értenek hozzá!
- Úgyis azért vagyok itt, hogy megnézzem mennyit fejlődtél! Gyere!
- Ok!
Pár órával később:
- Itt is volnánk!
- Na végre! Már kezdtem unatkozni!
- Jaj Hiei! Ne kezd már te is! Nem foglak se kényeztetni, se sajnálni! Úgyhogy viselkedj férfiasan és ne nyafogj! Nem úgy mint Yuszuke , Kuwabara, vagy Koemma!
- Tessék? - a három fiú vicsorítva üvöltött a lányra.
- Se... Semmit! - és néhány csepp kíséretében hátrált egy kicsit. - Inkább menjünk be jó?
- Jó! Már nagyon szeretnék találkozni Miyuval! - A többiek kicsit összenéztek Kurama háta mögött a hangsúly miatt , de végül továbbléptek a dolgon és Thensi egy különös kód szerint bekopogott.
Nem nyitottak egyből ajtót csak miután harmadjára kopogta le a jelet szólt ki egy hang ami valószínűleg egy öreg nénihez tartozott:
- Neved, és a jelszó!
- Thensi. Valamit valamiért!
- Rendben gyere be kinyitom az ajtót! - a hang valóban egy öreg néni tulajdona volt aki igencsak meglepődött a kis csapat láttán.
- Hát ti meg kik vagytok csak Thensiről volt szó!
- Nao , ők Miyu "barátai" és nagyon aggódtak miatta, azért eljöttek ide mert tudni szeretnék , hogy jól van-e!
- Óóóóó... Persze, hogy jól van! Gyertek csak kedveskéim erre!
Követték Naót a pincébe , amiről nagyon hamar kiderült, hogy nem is pince hanem egy hatalmas tanácsterem. Amikor beléptek Miyu egy kerek asztalnál ült testvérei és két barátja kíséretében . A hangokra mindannyian kíváncsian, ám harcra készen felkapták a fejüket . Miyu ahogy meglátta Kuramát elsőre nem akart hinni a szemének, de aztán átadta magár az édes látomás örömének és futva elindult a lépcső aljában álló fiú felé. Fekete szoknyája táncot járt térde felett, kiengedett barna haja össze vissza lógott és zöld szemei örömtől csillogtak. Mikor elérte Kuramát olyan lendülettel ugrott a nyakába , hogy kis híján hanyatt estek. A többiek az előző látványból magukhoz térve, nyugtázták, hogy Miyu gyönyörű, sokkal szebb mint Thensi.
- Miyu!
- Tessék!
- Szeretnék négyszemközt beszélni veled!
Miyu beleegyezően bólintott és kézen fogva egy szó nélkül elvezette Kuramát.
Végigsétáltak egy folyosón aztán a balra lévő ajtón bementek, Miyu leült a szobában lévő ágy szélére és intett Kuramának, hogy ő is tegyen így. Egy darabig ültek egymás mellett és bámulták a padlót aztán Kurama nagy levegőt vett és belekezdett a mondandójába:
- Miért nem mondtad el , hogy te vagy az örökös?
- Nem tudom! Talán azért mert úgy éreztem ha kimondom valósággá válik és akkor örökre elveszítelek téged! - és ekkor olyasmi történt amit Kurama már évek óta nem látott : Miyu minden ok nélkül könnyezni kezdett és csak ennyit mondott - Bocsáss meg nekem! Kérlek bocsáss meg nekem Kurama! - Hirtelen nem tudta mit csináljon, de aztán feltámadt benne az ősi férfiösztön, hogy meg kell vigasztalnia őt . Átölelte és ebből Miyu már tudta , hogy Kurama többé nem haragszik rá , megadóan a vállára hajtotta fejét. Így ültek még egy darabig , aztán Miyu megtörölte a szemét, mindketten felálltak és elindultak vissza a tanácsterembe.
Mire visszaértek Nao már megterítette az asztalt a vacsorához, leültek és evés közben elkezdték megbeszélni , hogy mit kellene tenni a trón visszaszerzésének érdekében:
- Szerintem, előszöris meg kellene várnunk amíg betöltöd a 17-et és aztán támadni! - kezdte
el lehetőségeket Takeda.
- Egyetértek! - szólalt meg Daichi - És szerintem ezzel a többiek is így vannak!
- Szerintem meg minél előbb annál jobb! - kezdett bele a kötekedésbe Shun
Yuszuke és Hiei egyetértően morogtak és megelőzve Reitót Miyu szólásra emelkedett:
- Szerintem is! Nem engedhetjük, , hogy tovább üljön a népem nyakában az az átkozott!
- Miyu kérlek, gondolkozz egy kicsit, és te is Shun! Szerintetek miért pont 17 év a korhatár az uralkodáshoz?- rótta meg őket Kita.
- Passz! - válaszolták
- Az egy dolog, hogy te nem tudod Shun , de neked kisasszony ezt tudnod kéne! Ennyire nem figyeltél rám kislány korodban! - vette elő szigorúbbik nevelői hangját Nao.
- Az már régen volt! Nem emlékszem rá , hogy mit mondtál ezzel kapcsolatban!
- Azt , hogy 17 éves korodban teljesedik ki az erőd és addigra kéne , hogy benőjön a fejed lágya , de ahogy hallom ez nem történt meg és még egy jó darabig nem is fog!
- Rendben! Szóval akkor várnunk kell Szerdáig?
- Igen! - vágta rá a társaság kevésbé harcmániás fele és áldották azt , hogy Nao ilyen jól tudja kezelni Shunt és ifjú úrnőjüket!
Három napon keresztül lázasan folytak az előkészületek, és ahogy felvirradt Szerda reggel, Miyut és Shunt már alig lehet nyugton tartarni, ennek orvoslására Kita egész nap tréningezte a lányt , aki ebédnél kijelentette , hogy nyugton marad estig , csak Kita hagyja békén!
Este tizenegy felé elindultak a Vérvárhoz. Aránylag hamar odaértek és könnyen be is jutottak az őrségváltás alatt. Éppen a folyosón futottak Hiroki szobája felé amikor valaki szembejött velük. Reito, Daichi és Kita azonnal felismerték a köszöntőjüket:
- Szerbusz Hana! Majdnem megkérdeztem , hogy hogyan kerültél ide , de aztán rájöttem , hogy te vagy Hiroki e havi kedvence!
- Mondhatjuk! Bár így is többre vittem mint te drága Kita!
- Te....
- Kita nyugodj meg ! Inkább üsd le mint a szádat koptasd!
- Hmmm... Kivételesen igazad van Yuszuke nem szóban hanem erővel kell legyőznöm, hogy egy életre befogja!
- Na gyere csak!
- Várj Kita! Jövünk mi is! - Kiáltotta Yuszuke és Kuwabara , aztán Kitával együtt elindultak Hana után. A többiek pedig továbbindultak.
A következő szektorban újabb "meglepetés" várta őket Magahiro Hiroki első emberének személyében, vele Thensi , Hiei, Reito és Daichi állt meg foglalkozni. Kb. 10 perc eszeveszett loholás után elérték a Hiroki szobájához vezető folyosót, amikor kilépett az árnyékból Benki, Hiroki félőrült fia.
- Nahát, nahát! Kit látnak szemeim! Csak nem a gyönyörű Miyut személyesen? De ezek kik lehetnek? Az egyikről van némi sejtésem, de az a vörös kislány teljes sötétség!
- A nevem Youko Kurama és felvilágosítanálak, hogy FIÚ, ismétlem FIÚ vagyok!
- Ó , bocsánat! Nos akkor meg kell kérnem a két FIÚT, hogy maradjon itt velem és várjuk meg közösen amíg az örökösök elrendezik ezt az egészet. Persze csak ha a hölgynek nincs kifogása ellene!
- Nem! Nincs!
- Nos akkor ezt megbeszéltük! Ti fiúkák itt maradtok amíg Miyut megöli az apán aztán majd meglátjuk mi lesz veletek!
- Benki! Azt ajánlom vigyázz mit csinálsz ! Kurama az enyém! - és ezzel be is lépett az ajtón.
- Persze! - Mintha nekem a fiúk kellenének! -
Odabent nem várta más mint a tökéletes sötétség, és Miyunak kényszerítenie kellett magát , hogy visszaemlékezzen arra amit annak idején Kitától tanult, behunyta a szemét és akkor...,
Alig tudott kitérni a kés elől, miután megúszta kigyulladt a villany . Taps és egy gúnyos kacaj ütötte meg Miyu fülét.
- Szívből gratulálok angyalom! Eddig jobban teljesítes mint Midori ! Őt már az első támadásom megsebezte!
- Ezt meg mégis, hogy értsem?
- Úgy kedvesem, hogy nem az ölte meg az anyádat akit annak idején mondtam, hanem én!
- És ezt képes ilyen büszkén mondani!? Maga utolsó, mocskos...
- Héj! Héj! Vigyázza szádra kislány a királyoddal beszélsz ha nem tudnád!
- Maga semminek és senkinek nem a királya főleg nem nekem! - Miyuban ekkor támadt fel apja démon- és anyja vámpír vére és vörösen izzó szemekkel indított támadást Hiroki ellen .Ám a dühe miatt nem tudott koncentrálni és a tűzlabda célt tévesztve csapódott a hálóterem ajtófélfájának. Fő gonoszunk újabb sértegetési rohamot indított Miyu ellen:
- Csak ennyire vagy képes gyenge kis félvér?! - és olyan kacajt hallatott , hogy Miyu gyomra helyből ugrott három hátraszaltót.
A sértés célba talált és egy újabb irányíthatatlan roham következett.
- Engedj be minket!
- Azt nem lehet! Nem hagyhatom, hogy segítsetek neki!
- Mért nem ?
- Mert , nem győzheti le az apámat!
- Mért nem győzhet?
- Mert akkor övé lenne a trón, nem az apámé és az enyém!
- Te komolyan azt hiszed , hogy az a hataloméhes vénember megosztja veled az uralkodói széket?
- Igen! Megígérte nekem! Sőt, azt is, hogy ha Miyu megadja magát a feleségem lehet! Hiszen olyan szép...
- Azt várhatod , hogy ezt mi majd hagyjuk ! És Miyunak is lesz ehhez a tervéhez néhány keresetlen szava!
- Lehet, de nem nagyon lesz választása! Vagy a trónnal együtt az enyém, vagy veletek együtt elköltözik a túlvilágra! Ti , pedig ne is álmodjatok arról , hogy megtudtok állítani minket! Ahhoz túl gyengék vagytok!
- Azt majd meglátjuk! - mondta kórusba Kurama és Shun , aztán megindultak Benki felé!
Egy kis idő után:
- Kurama, innen lefoglalom te menj segíts Miyunak!
- Biztos , hogy nem lesz bajod?
- Biztos! Menj már! Se perc alatt elintézem és megyek utánad!
- Rendben! - ezzel futva elindult az ajtó felé, és éppen jókor. Mikor belépett ugyanaz a jeges félelem lett úrrá rajta amit , akkor érzet amikor Miyut elrabolták, csak ezt most nem a lány eltűnése hanem annak reménytelen helyzete , váltotta ki belőle. Miyut egy jéginda hozzáláncolta a falhoz és lentről felfelé fokozatosa megfagyasztotta. Az első gondolata az volt , hogy ki kell szabadítania, de mikor elindult, éles fájdalom kíséretében egy hangot hallott :
- Ne gyere ide menj innen! nekem már úgy is késő!- Először nem tudta kitől származott a hang de aztán rájött , hogy Miyu figyelmezette telepatikus módon és megpróbált válaszolni:
- Nem megyek nélküled sehova és ne is próbálj kényszeríteni arra , hogy meggondoljam magam! -
Ezután a mondat után Miyu arcán erőtlen, hálás mosoly jelent meg, de nem maradt sokáig, mert a követező pillanatba a jég elérte a torkát és már csak a puszta halálfélelem maradt . Kurama megpróbált segíteni rajta, de nem jutott túl közel, mert Hiroki megállította:
- Mégis mit képzelsz? Mit csinálsz?
- Segítek Miyunak!
- Azt már nem! - ezzel Kurama is megkapta az első jégkéses támadást, de hála gyors reflexeinek , könnyen kitért előle. De nem pihenhetett sokáig, mert egyből jött a következő.
Így ment néhány percig, aztán rájött , hogy ezt nem fogja tudni így megoldani és az első adandó alkalommal átváltozott. Hiroki arcára az így is heves érzelem kavalkád mellé a félelem egy apró, alig észlelhető szikrája is csatlakozott, ahogy meglátta az átváltozott Kuramát. Ellenben Miyu szemében remény és boldogság csillant, amit Kurama a homályos jégen át is észrevett amitől, úgy érezte mintha megsokszorozódna az erejét és bármire képes lenne. Aztán elindult a mindent eldöntő hadjárata első csatájára.
A többiek nem olyan régen értek el a folyosóig, és már Shun oldalán együttes erővel harcoltak a gusztustalan zöld szörnyé változott Benki ellen. Aránylag gyorsan végeztek vele hála Kita irányításának. Mikor bementek az ajtón ösztönösen Kurama felé indultak de ő pillanatnyi pihenő idejében rájuk szólt:
- Ne nekem, hanem Miyunak segítsetek!
- Jó! - válaszolta az elszánt kórus és elindultak a jégbe zárt lány felé.
Mindenki a jégtömbhöz tartotta a kezét és összpontosította a szellemi erejét. Kurama a földre került , a többiek indultak volna segíteni neki , a tekintetén látszott, hogy ha otthagyják Miyut, és ha túlélik, olyat kapnak tőle amit nem tesznek zsebre. És ekkor a jég hirtelen megrepedt. Miyu egy szempillantás alatt Kurama mellett termet, aztán mindkettőjüket a terem másik végébe repítette a csapás elől. Felálltak és a többiekkel együtt elindultak Hiroki ellen:
Hiei elkezdte szólítani a Feketesárkányt, Yuszuke extra erejű Reigant készített, Daichi és Reito energiagömböt gyúrt, Shun kihúzott néhány tollat a szárnyából és varázsigéket mormolt, Kuwabara minden erejét beleadta a Szellemkarba, Kitát dühödt szélrohamok vették körül, Thensi kis sárga gömböket előállítva menetelt , Kurama a Rózsaostorral csapkodott, Miyu pedig egy hatalmas tűzgömb létrehozásán fáradozott. Ahogy mindenki kész volt a falfehérre vált Hiroki felé rohantak és Kurama jelére mindenki egyszerre elindította a támadását.
Hirokiból szinte semmi nem maradt . Hőseink pedig pár nappal később éppen a koronázásra készültek:
- Kurama!
- Tessék!
- Megengeded , hogy ezután a parádé után visszamenjek veled az emberek világába?
- De van néhány feltételem!
- Mond el őket!
- Egy : semmit nem tartasz előttem titokban!
- Rendben!
- Kettő: olyan ember fog a nevedben uralkodni aki megbízható és nem fogunk miatta még egyszer ilyen kalamajkába jutni!
- Jó!
- Három: Életed végéig mellettem maradsz ! - erre már nem szóban , hanem egy nyakba ugrással egybekötött csókban kapott választ.
A koronázáson minden jól ment, nemsokára hazatértek, és azt követő egy hónapban kellemes és szomorú dolgok történnek velük. De ez már egy másik történet! Akit érdekel olvassa el a folytatást!
( Folytatása következik:)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
