|
Sivatagi Gaara szíve
2007.09.08. 12:33
- rész
A Chuunin vizsga elérte az első szakaszát. Már mindenki a teremben gyülekezett. Rengetegen voltak. A falnál három elsőéves genin állt, Konoha – ból. Két fiú és egy lány. A fiúk nyugodtan, ráérősen támaszkodtak a falnak. Látszott rajtuk, hogy testvérek, sőt ikrek. Csupán a szemük színe volt különböző. Míg az egyiknek barna, addig a másiknak zöld. Körülbelül 180 cm magasak lehettek. A lány viszont jó egy fejjel alacsonyabb volt náluk. Míg a fiúk unottan tekintgettek jobbra – balra, addig a lány érdeklődve nézett szét a teremben.
- Mennyien vannak. – szólt ámulva.
- Jaj, Sayumi. – szólt a barna szemű fiú. – Úgyis ellátjuk a bajukat.
- Tenmu. – pirított rá a lány. – Csak ne bízd annyira el magad. Nagyon erős genin – ek is vannak köztük. Szerintem még meggyűlhet a bajunk velük.
- Úgy van, bátyó. – szólt a zöld szemű fiú is. – Sayumi – nak igaza van.
- Kösz, Umito. – szólt Tenmu. – Te is bíztató vagy.
A terem ajtaja ekkor csapódott ki. Újabb Konoha genin – ek vonultak be.
- Nahát. – szólt Sayumi. – Megjött Naruto.
- Ja. – nézett rájuk a két fiú. – És hozta a többieket is.
A terembe még kilenc másik Konoha genin lépett be. Naruto, Sakura, Sasuke, Ino, Shikamaru, Choji, Kiba, Hinata és Shino alkotta a kis csapatot.
- Aszta! – kiáltott elképedve Naruto. – Mennyien vannak. Hé, ostobák! Én, Uzumaki Naruto mindenkit laposra fogok verni!
Sayumi – ék teljesen ledöbbentek. Sakura pedig idegesen kapta el Naruto – t.
- Ekkora marhát. – szólt Sayumi.
- Az nem kifejezés. – mondta kórusban a két fiú.
- De nagy szája van.
Sayumi a hang irányába fordult. Egy szőke hajú lány lenézően figyelte Naruto – t. Sayumi végig nézett rajta és a csapatán. A szőke hajún kívül még két fiú alkotta a csapatot. Egy festett arcú srác és egy vörös hajú fiú. Sayumi érdeklődve nézett rajta végig. Hideg, halványzöld szeme volt, ami már – már a szürkébe ütött át. Barna – fehér ruhát viselt és a hátán egy hatalmas köcsög volt. Fejpántját az övére kötötte.
„Ezek Homok genin – ek.”
Mintha a fiú megérezte volna, hogy figyelik, Sayumi felé nézett. Egy pillanatra mindkettejük lélegzete elakadt. A pillantásuk egy végtelen percig összekapcsolódott.
- Sayumi. – lökte meg a lányt Tenmu.
- I… igen? – nézett rá Sayumi.
- Nézd. Megjött az utolsó csapat is.
Sayumi az ajtó felé nézett. Az utolsó Konoha – i csapat lépett be rajta. „Szóval összesen 5 Konoha – i kezdő csapat indul. És mi vagyunk a legfiatalabbak. A többiek mind 17 – nél idősebbek. Nehéz dolgunk lesz.”
Sayumi óvatosan visszapillantott a Homok genin – re. Ő még mindig csak őt nézte. A lány érezte, hogy az arca kissé elpirul, de nem volt ideje gondolkozni.
A terem elejében megjelentek a vizsgáztatók. Egy csapat Chuunin és egy Jounin vizsgáztató. Sayumi csapata jól ismerte a Jounin – t. Ibiki sensei volt az. Az ő tanáruk.
- Ibiki sensei lesz a vizsgáztató? – kérdezte Sayumi a többiektől. – Ez szívás.
- Ja. – szólt Umito. – De még milyen szívás.
- Leülni kölykök! – zengett Ibiki hangja. – Elkezdjük az első vizsgát.
Az összes genin parancsszóra a helyére vonult. Sayumi körülnézett. Ő a terem jobb végében ült, míg az ikrek messze tőle. Tenmu a terem bal felén kapott helyet, közvetlen a vörös hajú Homok genin mellett. Míg Umito majdnem középen ült. Egy hely választotta csak el Naruto – tól.
Miután Ibiki felsorolta a szabályokat, egy köteg papírt emelt fel az asztaláról és sorban kiosztott egyet – egyet mindenkinek.
- Az első vizsga… - kezdte. – dolgozat.
- Mi?! – Naruto nem hitt a fülének. „Francba. Pont, amiből a legrosszabb vagyok.”
- Hát ez nem jött jól. – suttogta Sayumi.
Tudta, hogy Umito és Tenmu nem a legjobb tanulók, de ha doga volt, akkor ők voltak a legjobb puskázók. De most ennyi Chuunin őrszem mellett nehéz lesz majd puskázni.
„Egy pillanat. – csillant fel Sayumi szeme. – Hisz az egész… arra megy ki, hogy csaljunk?”
A lány elmosolyodott. Akkor könnyű dolga lesz. Ő volt az egyik legjobb az osztályában. Ezekkel a feladatokkal nagyon gyorsan kész lesz. És a telepatikus képességével a csapattársainak is megmutathatja az eredményeket.
„Gyerekjáték.”
- Kezdhetitek! – szólt Ibiki.
Sayumi lehunyta a szemét és gondolatban összefűzte az elméjét az ikrekével.
„- Srácok. – kezdte.
- Sayumi? – kérdezték a fiúk.
- Ne próbálkozzatok semmivel. Majd én mondom az eredményeket.
- Rendben. – válaszolták egyszerre.”
Alig telt el egy óra a megadott háromból, mikor Sayumi és az ikrek végeztek.
„- Király vagy Sayu-chan. – mondta elismerően Tenmu.”
Sayumi hátradőlt a széken és körbe nézett a teremben. Mindenki a saját papírja fölé volt görnyedve. Sayumi szemével megkereste a Homok genin – eket. A lány és a festett arcú is végzett már és a vörös hajú srác is épp most hagyta abba az írást.
„- Tenmu. – szólt Sayumi.
- Hm?
- Hogy hívják a fiút melletted?”
Tenmu óvatosan a fiú lapjára pillantott és elolvasta a nevét.
„- Gaara. – válaszolt.
- Gaara?
- Ühüm.
- Köszi.”
Sayumi érdeklődve nézett rá. Nem tudta miért, de Gaara megfordult és a tekintetük megint összetalálkozott.
Lassan letelt a három óra.
- Rendben! – szólt Ibiki. – Tegyétek le a ceruzát.
Mindenki feszülte várta a következő pillanatot. Ugyanis Ibiki most árulta el az utolsó kérdést. Volt, aki csak erre az egy kérdésre tett fel mindent.
- Ide figyeljetek. – kezdte Ibiki. – Most elmehet az, aki fel kívánja adni. Mert, aki most úgy dönt, hogy kiszáll, az a következő vizsgán is próbálkozhat. De, aki most tovább megy és kiesik, az soha többé nem próbálkozhat Chuunin vizsgával.
A döbbenet csendben járta végig az összes genin – t. Páran teljesen elsápadtak. Pár ember lassan felállt és bejelentette, hogy ő feladja. Így nem csak saját magát, de a csapatát is kizárta. Körülbelül húszan lehettek, akik elbukták az első szakaszt. Miután minden távozni kívánó elment, Ibiki elmosolyodott.
- Akik itt maradtak… mind átmentek.
- Mi? – kérdezték értetlenül egyesek.
- Átmentetek. – válaszolt még egyszer Ibiki, de többre nem jutott. A terem elején ismét felbukkant egy Jounin.
- Anko-san? – nézett rá Sayumi. – Ő a következő vizsgáztató?
- Ibiki? – mordult fel a nő. – Ez meg mit jelentsen? Mi ez a sok ember?
- Ők azok, akik átmentek. – válaszolt higgadtan Ibiki.
- Mi? Ennyire elpuhultál volna?
- Vagy talán az ideiek erősebbek a vártnál.
- Hm. Talán. – Anko a genin – ek felé fordult. – De mire végzek velük, több, mint a fele kihullik majd.
Mindenki Anko – ra nézett.
- A következő vizsga holnap reggel kezdődik. – kezdte Anko. – A hármas kiképző helyen. A Halál Erdejében. Ott találkozunk. Azt javaslom pihenjetek és búcsúzzatok el a szeretteitektől.
Azzal az összes chuunin és a két jounin is eltűnt. A genin – ek pedig lassan kiszállingóztak a teremből.
Este Sayumi nem tudott aludni. Úgy döntött, inkább sétál egyet. Felöltözött és a kedvenc helye felé vette az irányt. Nyugodtan ért ki a faluból és a kőarcok tetejére sétált. De ott, nem kis meglepetésére, már ült valaki.
„Hisz ez… Gaara.”
Gaara hátrafordult. Csak nézték egymást. Majd Sayumi szólalt meg elsőnek.
- Um… - kezdte. – Szia.
Gaara egy szót sem szólt, csak nézte a lányt.
- Öm… Gaara – nak… hívnak, ugye?
Gaara bólintott.
- Téged? – kérdezte.
- Sa…Sayumi. – válaszolt meglepetten a lány.
- Szép név.
Sayumi csak nézte a fiút.
- Esetleg… - kezdte félénken. – leülhetek melléd?
Gaara bólintott. Sayumi pedig leült mellé.
- Miért jöttél ide? – kérdezte Gaara.
- Hát… - kezdte Sayumi. – Tudod. Ez a kedvenc helyem az egész faluban és sokszor kiülök ide, ha ideges vagy szomorú vagyok.
- Most miért vagy ideges?
- A Chuunin vizsga miatt. Miért? Te nem vagy ideges?
- Nem.
- Nagyon magabiztos vagy. – mosolyodott el a lány.
- Mert nincs, aki legyőzzön.
Sayumi érdeklődve nézett rá. Egyre jobban érdekelte ez a fiú. Nem csak, hogy nagyon jól nézett ki, de mintha… mindig nagyon szomorú lenne.
Gaara érezte a lány perzselő tekintetét és ő is ránézett. Soha nem látott még hozzá foghatót. Gyönyörű, barna haja a derekáig ért. Kék szemeiben, mintha magát az eget látná viszont. És nem félt megszólítani.
- Mond csak. – kezdte Sayumi. – A csapattársaid… hogy hívják őket?
- Temari és Kankuro. – szólt Gaara.
- Aha. És… jó barátok vagytok?
- Nem vagyunk barátok. Testvérek vagyunk.
- Testvérek?
- Igen. Temari a nővérem és Kankuro a bátyám.
- Nahát. És te hány éves vagy?
- 17.
- Nahát. Én is.
Sayumi rámosolygott a fiúra. Gaara életében először teljesen meglepődött. Főleg mikor a lány arca egyre közelebb ért az övéhez.
Sayumi nagyot nyelt, és úgy döntött nem gondolkozik, inkább cselekszik. A távolság percről – percre fogyott köztük, majd az ajkuk puhán ért össze.
Gaara nagyon megdöbbent, de lassan átadta magát a hirtelen jött, ismeretlen vágynak, amit a lány hozott ki belőle. Kezét lassan emelte fel és átkarolta a lányt.
Sayumi a fiú érintését érezve, felbátorodott. Két karját Gaara nyaka köré fonta. Teljesen elvesztek egymás érintésében.
„Milyen furcsa. – gondolta Gaara. – Soha nem éreztem még ehhez foghatót. Ki ez a lány? Miért érzem ilyen jól magam vele? Az illata is annyira jó.”
„Mit művelek? – kérdezte magától Sayumi. – Hisz nem is ismerem ezt a fiút. De mintha vonzana magához. Egyszerűen nem tudom elengedni. Nem akarom elengedni.”
Mindketten hirtelen kaptak levegő után, de nem eresztették el egymást.
- Ne haragudj. – sütötte le a szemét Sayumi. – Nem tudom mi ütött belém. Most biztos azt gondolod, hogy minden fiúra csak úgy rámászok, de… ez nem igaz. Én… csak…
- Nem gondoltam semmi ilyesmire. – szólt Gaara. – Én sem tudom, mi ütött belém. De nem bánom.
Sayumi elmosolyodott, majd lassan elengedte a fiút és felállt.
- Akkor holnap találkozunk. – kezdte. – Sok szerencsét a vizsgához. Jó éjt, Gaara-san.
Gaara csak nézte a lányt és halványan elmosolyodott. Ki tudja hány év után.
- Neked is sok szerencsét. – suttogta Gaara.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
