3. rész

Az öt nap elteltével az összes továbbjutó csapat a torony nagytermében várta a folytatást. Összesen 9 csapat jutott tovább. Bár az egyik csapatból egy Kabuto nevű fiú még az elején feladta a küzdelmet, így őt kizárták a vizsgáról.
- Köszöntök minden továbbjutót és egyúttal gratulálok is nektek. – kezdte a Harmadik Hokage. – A vizsga második szakasza egy az egy elleni küzdelmekkel fog zárulni.
- Mi? – hördült fel az összes genin.
- Kezdjünk is hozzá. – lépett hátrébb a Hokage.
Egy férfi lépett a genin – ek elé. Ő volt a vizsgáztató.
- Üdvözöllek benneteket. – kezdte majd a háta mögé a falon lévő kijelzőre mutatott. – Azon a kijelzőn olvashatjátok a harcok résztvevőinek nevét. Nem is akarom tovább fecsérelni a szót. Kezdjük meg a vizsga második szakaszának utolsó jelenetét. Az első páros…
A kijelzőn nevek követték egymást, de hirtelen két névnél megállt.
„Haruno Sakura vs. Yamanaka Ino”
A két lány a küzdőtér közepére sétált, míg a többiek a „lelátóra” ugrottak föl. Majd megkezdődött a harc. Mind a ketten verejtéket izzadva küzdöttek egymás ellen, de végül döntetlen lett az eredmény.
Ezután sorban követték egymást a küzdelmek. Míg végül el nem érkeztünk az utolsó csatához. A kijelzőn az utolsó két név villant föl.
„Minowara Sayumi vs. Narushima Moegi”
- Kezdjétek! – csendült a vizsgáztató hangja.
Sayumi támadóállást vett fel a lánnyal szemben. Moegi viszont nem volt valami türelmes típus. Három dobócsillagot kapott elő és Sayumi felé dobta. A lány mindhármat hárította egyetlen kunai – al.
Majd ugyanilyen támadás indult Moegi irányából még perceken át, de Sayumi egy lépést sem mozdult. Csak hárította a támadásokat lehunyt szemmel. Moegi – n viszont kezdett feltűnni, hogy igencsak dühös. A támadásai is mind szétszórtabbak, figyelmetlenebbek lettek.
„Jobb ha ennek minél előbb véget vetek. – gondolta Sayumi. – Nem szeretnék vele túl sokáig játszadozni.”
A lány kinyitotta a szemét és eltűnt. Moegi nem tudta merre kapja a fejét. Sayumi olyan gyorsasággal mozgott, hogy látni sem lehetett. Majd Moegi csak egy erőteljes ütést érzett a tarkóján és három métert csúszott tőle a földön. Sayumi pedig ismét eltűnt. A következő pillanatban már a feltápászkodó lány előtt állt és egy jól irányzott jobbegyenessel az ellenkező irányba repítette.
„Elég ebből. – gondolta Moegi. – Mégsem olyan gyenge, mint amilyennek első látásra tűnt. Ideje, hogy komolyabban vegyem ezt a harcot.”
És most Moegi – n volt a sor, hogy visszavágjon. „Ha Sayumi a gyorsaságra épít, akkor én majd az erőre.”
Sayumi ismét a lány előtt termet és már ütéshez lendült a keze, mikor Moegi elkapta az öklét. Elmosolyodott és egy adag vért köpött a padlóra.
- Úgy látszik veled nem lesz könnyű dolgom. – kezdte Moegi.
Sayumi ledöbbent, mikor a lány erőteljes ütése gyomorszájon találta. Egy pillanat alatt a padlóra rogyott. Gyorsan kapkodta a levegőt. „Szóval mégsem olyan gyenge, mint amilyennek mutatta magát. Úgy tűnik nem lesz más választásom, mint azt a technikát használni ellene.”
„Sayumi mögötted! – csendült valaki hangja a lány fejében.” Sayumi rögtön oldalra lökte magát. Épp idejében, hogy a padlót repesztő ütés ne őt érje.
„Ki volt ez? – gondolta a lány. – Ki figyelmeztetett?”
„Sayumi. – hallotta ismét a hangját.
Ez…. Gaara.
Igen.”
Sayumi a lelátó felé kapta a tekintetét. Gaara őt figyelte és arcára kiült az aggodalom.
„De… ez, hogy lehet?
Ez… amolyan rejtett képességem. – válaszolt neki Gaara.
Azért köszi.
Nincs mit.”
Sayumi visszafordult Moegi felé. A lány szemmel láthatólag meglepődött, hogy ki tudott térni a csapása elől, de nagyon nem törődött vele, mert a következő ütés már száguldott is az ellenfél felé.
Sayumi hátraugrott és félig guggolva pár kézjelet kezdett formálni. Hirtelen Moegi körül a föld repedezni kezdett, majd akár egy doboz, vette körül a lányt. Ekkor újabb kézjeleket formált és a következő támadás már meg is indult.
„Tűz elem! Óriás tűzgolyó jutsu!”
A tűzgolyó pedig körbevette a homokot. Mikor elült a füst, Moegi egy üvegdoboz fogja lett.
- Üvegbörtön jutsu! – állt fel Sayumi.
Mindenki szájtátva bámulta a harctéren folyó közdelmet.
„Egy genin… ilyen erős technikával. – döbbent meg a Harmadik. – Ráadásul két elemet kombinált össze, ami még egy jounin – nak is nehéz feladat. Elképesztő.”
- Eressz ki innen! – kiabált Moegi és teljes erejéből ütni kezdte az üveget.
- Felesleges. – rázta meg a fejét Sayumi. – Ez az üveg sokkal erősebb még a gyémántnál is. Lehetetlen összetörni. Add fel.
- Azt soha!
- Akkor… talán még ösztönözlek egy kicsit.
Sayumi egyik tenyerét az üvegfalra tette.
- Víz elem! Árhullám jutsu!
Hirtelen a semmiből víz árasztotta el az üvegbörtön belsejét. Egyelőre csak Moegi bokájáig ért.
- Ez az üvegbörtön két méter magas. – kezdte Sayumi. – A víz pedig minden percben 5 centit növekszik. Add fel, amíg nem késő.
Moegi – t elöntötte a félelem. Nem tudta összetörni az üveget. Ráadásul a víz egyre feljebb emelkedik és sehol nincs egy nyílás, ahol kijuthatna. Ha nem adja fel, itt fog megfulladni.
- Rendben. – sütötte le a szemét. – Fel adom.
Sayumi bólintott és az üvegbörtön a vízzel eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott.
„Végül mégsem kellett a technikámat ellene használnom. Elég volt egy genjutsu.”
- A győztes Minowara Sayumi. – csendült a vizsgáztató hangja.
A Harmadik a vizsgáztató mellé sétált.
- Gratulálok minden továbbjutónak. – kezdte. – Mához számítva egy hónap múlva kezdődik meg a vizsga harmadik szakasza. Tehát egy hónapotok van arra, hogy még többet edzetek. Sok szerencsét mindenkinek.
„Tehát egy hónap. – gondolta Sayumi, majd végnézett a továbbjutókon.”
Shikamaru, Dosu, Naruto, Neji, Sasuke, Shino, Tenmu, Umito, Temari, Kankouru és Gaara.
„Érdekes harmadik szakasz lesz. – mosolyodott el.”

Sayumi este ismét a sziklán ült és onnan figyelte a lassan álomba merülő falut. A Moegi – vel folytatott harc kicsit megviselte. Nem kis erő volt abban az ütésében. És szép kis lila foltot hagyott a hasfalán. Hirtelen két kéz ölelte át. Sayumi ijedten kapta hátra a fejét. De mikor meglátta azt a hideg szürke szempárt, az ijedelme egy pillanat alatt elszállt.
- Mit keresel itt? – kérdezte Gaara – t.
- Tudtam, hogy itt megtalállak. – kezdte Gaara. – Váltsd be az ígéreted.
- Melyiket is? – ráncolta össze a homlokát Sayumi.
- Hogy a második szakasz után beszélgetünk.
- Ja, azt. Rendben.
Gaara csak nézte a lányt. Tudta, hogyha a múltjáról mesél neki, többé szóba sem akar majd állni vele.
- Mesélj nekem egy kicsit magadról. – kezdte Sayumi.
- Miért nem mesélsz előbb te? – nézett a falu felé Gaara.
- Rendben. – bólintott Sayumi. – Hát… hol kezdjem?
- Mondjuk az elején.
- Konoha falujában születtem 17 évvel ezelőtt. Édesanyám születésemkor meghalt. Az apám pedig 5 évvel ezelőtt egy küldetés során vesztette életét. Azóta egyedül vagyok. Hokage – sama volt az egyetlen, aki törődött vele, hogy teljesen egyedül maradtam. A falu többi lakóját nem nagyon rázta meg a hír. De ez azt hiszem így is van rendjén. Azóta kemény küzdök azért, hogy elismert ninja legyek. Olyan, mint édesapám volt. És most rólad is halljunk valamit.
- Az én történetem sokkal másabb, mint a tiéd. – kezdte Gaara. – Homok Rejtett Falvában születtem, a Kazekage harmadik gyermeke ként. Anyámat születésemkor megöltem.
Sayumi arcáról hirtelen lefagyott a mosoly.
- A testemben egy szörnyeteg lakozik. – folytatta Gaara. – Shukaku, a Homok szörnyetege. A falum mindig is egy tökéletes fegyverként tekintett rám, de ugyanakkor rettegtek is tőlem. Soha nem voltak barátaim. A gyerekek sikoltozva futottak előlem. Minden egyes napom félelemmel telt el. Vártam mikor jön a következő ninja, aki megpróbál megölni az apám parancsára. De az évek múltán a félelmet felváltotta bennem a gyűlölet. Egy idő után már csak azért öltem embereket, hogy érezzem, hogy élek. Hogy megtaláljam a célját az életemnek. Gondolom… kellőképpen megrémítettelek.
Gaara Sayumi – ra nézett, de teljesen megdöbbent. A lány szemében nem rémületet vagy félelmet látott. Csupán részvétet és végtelen sajnálatot.
Sayumi csak hallgatta Gaara – t. „Borzalmas élete lehettet.” Úgy sajnálta és annyira szerettet volna segíteni neki. De végül nem tudott mást tenni. Csak átkarolta a fiút és olyan szorosan bújt hozzá, amennyire csak tudott.
- Bárcsak eltörölhetném ezeket a fájdalmas emlékeket. – szólt Sayumi. – Úgy szeretném, ha felejteni tudnál.
- Segíts felejteni. – emelte fel a lány állát Gaara. – Kérlek.
Sayumi bólintott.
Gaara lassan magához húzta és ajkuk gyengéden ért össze. Mindketten ebben az egy csókban akarták tudatni a másikkal azt a végtelen szeretetet, amit egymás iránt éreztek.
- Gaara… - kezdte Sayumi. – Én… azt hiszem szeretlek.
Gaara nem tudott szólni.
- Annak ellenére is, - kezdte. – hogy ilyen sok borzalmas dolgot tettem? És, hogy egy szörnyeteg él bennem.
- Az nem számít. – rázta meg a fejét Sayumi. – Hiszem, hogy mindenki képes megváltozni. És, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt.
- Még én is?
Sayumi a fiúra mosolygott.
- Még te is. És… szeretném, ha a változásban… én segíthetnék.
- Csak te segíthetsz. Taníts meg igazán szeretni.