Kiddy Grade

The Rising Darkness

1. rész

Hideg helyzet

Egy kopasz, nagyszakállú, pirosruhás alak sétált a pusztaságokban, néha csak elvétve lehetett látni egy kis füvet és ritkán oázist. Romokat is lehetett látni, amikből furcsa suttogásokat hallani, ami egyáltalán nem nyomasztotta az embert. Tovább sétált, míg elért egy furcsa kapuszerű valamit, ami között zselés anyag terjengett. Az idegent ez sem zavarta, sóhajtott egy mélyet és belépett a sűrű masszába. Ahelyett hogy a másik oldalán kijött volna, egy másik helyre érkezett. Hideg szél csapta meg az arcát, amihez savanyú grimaszt vágott és tovább, ment. Tél lehetett. Mindent hó borított, a fákat, a hegyeket és a tavak is befagytak. Az idegen hirtelen megállt és fülelt. Érezte, hogy lehűl a levegő. Majd a távolból egy alak bontakozott ki. Egy gyönyörű nő közeledet, fehér bőre volt és hosszú hegyes fülei. Pár lépésre megállt előtte majd így szólt:

–Mit keresel itt, sötétség hívője?– kérdezte a nő.

–Uram kiválasztottáért jöttem, aki majd segít neki újra káoszba taszítani ezt a világot– felelt a férfi.

–Vagyis gonosz szándék vezérel. Nem engedhetlek át!– mire a férfi hátborzongatóan felnevetett.

–Ugyan már! Mit tudnál tenni? Te csak egy kis senki vagy hozzám képest! Én vagyok Ismail, Hokan Ashir tanítványa!– kiabálta Ismail.

A nő válaszképp egy fehér nyalábot küldött Ismail felé, amit könnyen kikerült.

–Csak ennyire vagy képes?– kérdezte és kaján vigyor jelent meg az arcán.

Ismail kinyújtotta jobb kezét majd tenyeréből fonalszerű valamik, repültek a nő felé. Megpróbálta kikerülni őket, de nem sikerült. A fonal elérte és a nő holtan esett össze. Ismail arrébb rúgta a testet, majd továbbment. Hosszú percekig bandukolt a havas pusztaságban, mire elért egy hatalmas jéghegyet. Közelebb lépett hozzá hogy alaposabban is megvizsgálhassa. Nagyon tiszta volt. Mintha üvegből, nem inkább gyémántból lett volna. A napsugarakat visszaverve még szebbnek látszott. Ismail lehelete megmaradt a jégen, amit ruhája szegélyével gyorsan le is törölt. Még közelebb hajolt a jéghez, és ekkor megpillantott valamit benne.

Egy testet, egy fiatal fiú testét. Nem lehetett több 14–nél, sovány volt, és ébenfekete a haja. Ismail leadta a tőle megszokott gonosz mosolyt és megérintette a jeget, az pedig szépen lassan olvadozni kezdett. A fiú nagyon mélyen benne volt a jéghegyben, de ez nem zavarta Ismailt és tovább olvasztotta a jeget. Pár perc elteltével már a fiút olvasztotta ki, aki halk puffanással esett a földre.

–Érthetetlen számomra, hogy Hokan mester mit akar tőled, ki oly sok évvel ezelőtt megakadályoztad, hogy újból átvegyük a hatalmat. Legszívesebben megölnélek itt helyben, amíg nem vagy ébren, de nem akarok ellenszegülni a mester akaratának– mondta, majd felkapta, mint egy zsákot és elindult vele.

–Köszöntelek újra az élők között, Slayer– mondta gúnyosan majd eltűntek abban a kapuban, amin keresztül jött.