Kiddy Grade

The Rising Darkness

6. rész

Az új tag

Az éjszakai órák pillanatok alatt elmúltak. Délelőtt tíz óra fele járt az idő, mikor Slayer kinyitotta szemeit és még mindig álmosan felült. Gyorsan kiűzte az álmosságot a szemeiből, mikor egy kis papírdarabot pillantott meg az ágy melletti kisasztalon. Slayer kikászálódott az ágyból hogy elolvassa, amiben ez állt:

„Ha ezt az üzenetet olvasod, akkor már rég dolgozom, foglald le magad bármivel csak az a lényeg, hogy ne menj ki a házból!’’

Ennyi volt az üzenet. Slayernek nem volt más választása így hát elindult körülnézni. Mikor kilépett a szobájából, hirtelen korogni kezdett a gyomra. Belegondolt, hogy azóta nem evett, mióta magához tért a szemét között. Elkezdte keresni a konyhát, amit hamar meg is talált, majd kinyitotta a hűtőt és kiszolgálta magát. Miután jóllakott, elindult felfedezni a házat.

–Uuuuuncsiiiiiiii– nyögte ki Slayer 15 perccel később.

Már végigjárta az egész házat, sőt még különleges képessége segítségével megtudta a kövektől, hogy Luminek van egy titkos pincehelyisége, ahol végtelen mennyiségű üveg szőlőlét tárol.

–Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy szereti a szőlőlét– mondta magában Slayer.

Ez volt 5 perccel ezelőtt, most viszont unottan járkált fel–alá. Párszor megfordult a fejében, hogy kimegy egy kicsit levegőzni, de ekkor mindig felidézi magában Lumiere üzenetét. Már tizedik alkalommal tör rá ez a kényszer, amikor felkiáltott.

–Nem érdekel, ki mit mond, én vagyok Slayer a harcosmágus, és nekem senki sem parancsolhat– jelentette ki és ezzel kilépett a bejárati ajtón.

Nagyon örült, hogy kimehetett a szabadba, nagyokat szívott a friss levegőből majd tovább sétált. Minden arra járó embert köszöntött, akik boldogan viszonozták ezt a gesztust. Mintha a boldogsága kiterjedt volna a többi járókelőre. Hirtelen megállt, majd elgondolkodott. Mi lenne, ha meglátogatná a lányokat? Kicsit még gondolkodott, nem tudta hol dolgoztak, de Lumi említett valamilyen GOTT-ott. Ezért megkérdezett egy arrajárót, hogy igazítsa útba.

A járókelő rámutatott a legmagasabb építményre, majd Slayer megköszönte a segítséget és továbbindult. Pár perc alatt odaért, majd belépett az aulába, ahol rögtön megpillantotta Éclairt és Lumiere-t. A lányok a terem másik végében éppen két, öltönyös emberrel beszéltek. Slayer óvatosan elindult, majd a két ember takarásába került.

–Kellemes ittartózkodást kívánunk– zengték kórusban a lányok.

Miután a két tag továbbállt, Éclair és Lumiere döbbenten néztek a hirtelen előttük termő Slayerre.

–Te meg mit keresel itt?– kérdezte döbbenten Lumiere.

–Csak kiugrottam kicsit, és ha már kint voltam, gondoltam megnézem, mi van veletek.– mondta Slayer csevegő hangon.

–Megírtam, hogy ne tedd ki a lábad a házból! Még mindig köröznek, ha nem tudnád– mondta Lumi.

–Köröznek? Engem? Ugyan miért?– értetlenkedett Slayer.

–Nem emlékszel? Az akkor volt, amikor rád jött az öt perc és mindenkit válogatás nélkül öltél– emlékeztette Éclair.

–Igen, most már emlékszem. Azért a kis semmiségért nem kéne máris bekaszlizni– legyintett Slayer.

–Az ilyet nem szabad félvállról venni. Több tucat embert is meggyilkolhattál volna…– mondta Lumi de Slayer közbevágott.

–De nem halt meg senki, úgyhogy nincs semmi gond– jelentette ki Slayer.

–Akkor győzd meg ezekről azokat is, akiket majdnem megöltél– jött a visszavágás.

Slayer nem vágott vissza, csak unottan ásított. Éclair persze figyelte az eseményeket és megpróbálta másra terelni a szót.

–Figyeljetek, mi lenne ha…– de már nem tudta befejezni a mondandóját, mert hatalmas robbanás hallatszott, mire egy tucat cyborg masírozott be az épületbe és minden szó nélkül tüzet nyitottak.

–Végre valami akció!– mondta izgatottan Éclair és már indult volna, de Slayer visszatartotta.

–Kérlek, engedd, hogy én intézzem el őket...– kérte sóvárogva Éclairt.

Éclair ránézett, majd sóhajtott egyet és ezt válaszolta:

–Jó, rendben– mondta Éclair majd Slayer elindult.

Felugrott a pultról, majd hőpajzsot formált maga köré így a cyborgok nem tudták megsebezni. Ezután az első hármat puszta kézzel szétverte, másik négyet egy megidézett karddal szeletelt fel apró darabokra, négyet elhamvasztott az utolsót pedig lefagyasztotta. Mikor ártalmatlanná tette az ellenségeit, azok, akik elbújtak, előmerészkedtek, és tapssal illették a hőst. Slayer pedig többször egymás után meghajolt, majd érezte, hogy valaki elráncigálja onnan. Éclair volt az. Miután kiértek a tömegből, egy üres folyósóra mentek, ahol Lumiere már várta őket.

–Elég jól csináltad– dicsérte Éclair.

–Kösz– mondta Slayer.

–Csinálhattad volna elegánsabban is, amúgy miért fagyaszottad meg az utolsót?– kérdezte Lumiere.

–Hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok egy kíméletlen gyilkológép– válaszolta Slayer.

Lumiere mondani akart valamit, de Éclair előbb szólalt meg.

– A főnök hivat minket. Téged is.– fordult Slayer felé.

–Engem?– kérdezte döbbenten.– Akkor ez vagy jót, vagy pedig rosszat jelenthet.

Ezután elindultak, végig a folyósón, majd egy mozgópadlón mentek, amin Slayer meg is lepődött, mert még nem látott ilyet. Leléptek a mozgópadlóról majd beléptek egy szép szobába, amit két őr őrzött. A helyiségben egy fiatal, szürke hajú, szemüveges lány ült egy íróasztalnál és iratokat rendezett. Mikor beléptek a lány felnézett, majd így szólt.

–Á, hát itt vagytok, a főnökasszony már vár benneteket– majd megnyomott egy gombot az íróasztalán.

–Főnökasszony, Éclair, Lumiere és Slayer megérkeztek, fogadja őket?– kérdezte.

–Igen, Mercredi. Köszönöm– jött a válasz.

Mercredi felállt, majd elindult egy másik ajtó felé. Követték, és egy másik szobába kerültek, aminek a végén egy középkorú, elég csinos szőke nő ült íróasztala mögött.

–Foglaljatok helyet– mondta, ők pedig leültek.

–Láttam a műsort– fordult Slayer felé.– és be kell vallanom, hogy nagyon tetszett, az Árnyék Szakasznak pont ilyen emberre lenne szüksége…– mondta, de Slayer félbeszakította.

–Álljunk meg egy szóra! Azt se tudom, hogy ki maga!– ugrott fel Slayer.

–Bocsásson meg az udvariatlanságomért, az én nevem Eclipse, és én vagyok a GOTT ügyvezető igazgatója.– mondta higgadtan.

–Rendben, és mit is akar pontosan tőlem?– kérdezte Slayer.

–Mint már mondtam, az Árnyék Szakasznak szüksége van erősítésre…– folyatta, de Slayer megint félbe szakította.

–Nem akarná előbb elmagyarázni, hogy miről beszél!?– fakadt ki Slayer.

Jól van, ha ezt óhajtja készséggel, elmagyarázom. Nos, az Árnyék Szakasz azért alakult, meg hogy megtartsuk a békét, a nyugalmat és hogy megelőzzük a más bolygók közti konfliktusokat. Tömören ennyi– válaszolta Eclipse.– Később több kérdésedre is válaszolok, ha belépsz. Nos?

Slayer elgondolkodott, és mivel nem volt más választása, beleegyezett.

–Még valami. Pontosan mik is a különleges képességeid?– kérdezte Eclipse.

–Tudom befolyásolni az elemeket. Tűz, víz, föld, levegő és még képes vagyok ódivatú fegyverek megidézésére és alkalmazására– számolta össze ujjain Slayer.

–Rendben, akkor mostantól kezdve C osztályú ÁSZ ügynök vagy– jelentette ki Eclipse.

–Köszönöm– mosolyodott el Slayer.

–A társaid pedig Éclair és Lumiere lesznek. Bemutatnálak a többi ÁSZ ügynöknek is, de most egyik sem elérhető és amúgy is van egy halaszthatatlan küldetés számotokra– most a lányok felé fordult.– A küldetés információit átküldjük, a La Muse– ra. Most pedig menjetek.– mondta Eclipse.

–Igenis, értettük főnökasszony!– mondták a lányok.

–Gyere!– szólt Éclair Slayernek aki elköszönt, majd elindultak.