Kiddy Grade

The Rising Darkness

7. rész

Minionok támadása

Már két hét telt el azóta, hogy Slayer csatlakozott a GOTT Árnyék Szakaszához, és vett részt első küldetésén Éclairrel és Lumierel. Idővel megismerkedett a többi Ász taggal is. Megismerte Tweedledeet és Tweedledumot, Violát és Cesariot, Un–out és A–out, Sinistrát és Dexterát végül pedig Alvot és Dvergrt. Küldetéseik során találkoztak néhányukkal, akik azt állították, hogy a főnök azért küldte őket, oda hogy biztosan sikerrel vegyék a küldetéseket. Találkozott Armbrusttal, a Globális Unió megfigyelőjével, valamint Mennydörgővel és hajójukkal, Forgószéllel (La Muse). Most éppen a hajójuk fedélzetén vannak, útban egy új megbízatás felé.

–Lumi, ismertetnéd végre velünk a küldetés adatait?– kérdezte idegesen Éclair.

–Éclair, ne türelmetlenkedj! Éppen most néztem át fájlokat és az úticélunk a Cryp bolygó.– mondta Lumiere.

–Nocsak, nocsak. Vajon miféle bonyodalmak lehetnek egy olyan kicsi és messzi bolygón, mint a Cryp?– kérdezte Armbrust.

–Eddig semmi. De nemrégen felfedeztek egy újfajta fémet, mely nagy érdeklődésre talált a nyersanyagpiacon.– válaszolta Lumiere.

–De konkrétan mi a probléma?– vágott közbe Slayer.

–Az, hogy az export hirtelen megszűnt és azt kell kiderítenünk, hogy mi történt– felelte.

–Csak ennyi? Á, akkor ez is csak egy unalmas megbízás lesz.– legyintett Éclair.

Miután engedélyt kaptak a leszállásra, átestek egy szimpla vámvizsgálaton, majd mihelyst leszálltak egy szőke, jóképű fiatal férfi fogadta őket. Éclair amint meglátta a férfit rögtön elpirult.

–Köszöntöm önöket a Crypen. Az én nevem Jack, és én leszek a kalauzuk.– mutatkozott be, majd kezet csókolt Éclairnak, aki csak még jobban elvörösödött.– Önben kit tisztelhetek, kisasszony?

–Hát… ööö… izé… az én nevem Éclair– hebegte–habogta.

–Persze ha én ezt csinálom…– súgta oda Armbrust Slayernek, de már nem tudta befejezni, mert Jack intett, hogy kövessék.

Miután kiértek a repülőtérről autóba szálltak és elindultak.

–Amint láthatják, a Cryp elég messze, esik a Galaxis központjától ahhoz, hogy mentes legyen mindenféle külső konfliktustól. De ez csak addig volt, így amíg meg nem találták ezt a különleges fémet, ettől kezdve néhány ember különös lényekről számol be, de a felsőbb vezetők erre csak legyintettek, és nem törődtek vele, aztán később emberek tűntek el titokzatos módon– mondta higgadtan Jack.

–És ezeknek az embereknek volt valami közük ehhez a fémhez?– kérdezte Armbrust.

–Nem, csak egyszerű polgárok voltak– felelte.

–Volt valami közös az eltűntekben?– faggatta Slayer.

–Csak annyi, hogy mindegyikük ugyanabba az erdőbe ment be– válaszolta Jack.

–Akkor egyet se félj, mi majd megmentjük őket!– kiáltott fel magabiztosan Éclair, de Lumiere közbevágott.

–Nem lehet, az elsődleges feladatunkra kell koncentrálnunk– mondta Lumiere Éclairnak.

–De nem hagyhatjuk, hogy bármi is történjen azokkal az emberekkel!– fakadt ki Éclair.

–Miből gondolod hogy még élnek?– vágott vissza Lumi.

–Kisasszonyok, kérem, nyugodjanak meg– csillapítgatta le őket Jack.– Még nem mondtam, hogy a bányáink abban az erdőben vannak, ahol az emberek eltűntek. Még pár perc és odaérünk– nézett rá az órájára.

Ezután a két lány abbahagyta a civakodást. Miután megérkeztek az erdő szélére mindannyian kiszálltak, kivéve Jacket, aki azt mondta, hogy még van néhány elintéznivalója, de később értük jön, majd elment.

–Én majd kint megvárlak benneteket– szólalt meg Armbrust.

–Hah, mire jó egy megfigyelő, ha nem akar figyelni?– kérdezi gúnyosan Éclair.

–Mondjuk úgy, hogy nekem is van egy kis elintézni valóm– felelte titokzatosan majd elviharzott.

–Néha a falra tudnék mászni ettől a fickótól– jelentette ki Éclair.

–Valóban, és túl sokat titkolózik– jegyezte meg magának Lumiere.

–Gyertek már, a megbízás nem teljesíti önmagát– szólt oda Slayer, a két lánynak, aki mellesleg már rég elindult.

Fél óráig baktattak a sűrű erdőben, de még semmi említésre méltót nem találtak végül elérték az egyik bánya bejáratát.

–Váljunk szét és keressünk nyomokat– mondta Slayer amire a lányok egyetértően bólintottak.

Slayer éppen a bánya bejáratánál keresgélt, amikor megpillantott egy szürke kisebb kocka alakú valamit, amiről megállapította, hogy az ismeretlen fémből készült. Nézegette, forgatta kezében, majd megpróbálta a markában porrá zúzni, de legnagyobb meglepetésére nem sikerült.

„Várjunk csak’’– gondolta.– „Csak nem…’’– de már nem tudta befejezni, mert sikoltást hallott. Gyorsan zsebre vágta a kockát, majd a hang irányába indult. Mikor odaért, az első, amit látott, az Lumiere rémült arca volt, a másik pedig a földön heverő emberi testrészek voltak. Kezek és lábak mindenütt, nem volt valami kellemes látvány. Mikor Éclair is odaért és meglátta a végtagokat, az ő arca falfehérré változott.

–Úristen, miféle állat lehet képes ilyesmire?– kérdezte undorodva Éclair.

–Ezt nem állatok tették. Nézd csak– azzal felvett egy kart– nincs rajta harapásnyom, és nem tövestül tépték, ki hanem levágták.– magyarázta Slayer.

–Jó, jó csak vidd már innen az arcomból ezt a kezet– mondta Éclair, akit már a rosszullét kerülgett.

–De vajon ki tehetett ilyen szörnyűséget?– kérdezte Lumiere.

–Nem tudom. De amint láthatjátok, ezek csak kezek és lábak. A törzset a fejjel együtt elvitték, nyilván már bekajálták az összeset, és ezek a tagok csak 1–2 naposak– mondta higgadtan.

–És ez most mit jelent?– kérdezte idegesen Éclair.

–Röviden azt, hogy nagy bajban vagyunk– előzte meg Slayert a válasszal Lumiere.

–Ahogy mondod, úgyhogy minél hamarabb el kell tűnnünk innen, ha nem akarjuk ugyanígy végezni– mutatott rá a testrészekre Slayer.

–Akkor mire várunk? Induljunk!– szólt oda nekik Éclair majd megfordult és megdermedt.– Azt hiszem, nagy bajban vagyunk– jegyezte meg, mire Slayer és Lumiere odafordult.

Amíg nem figyeltek, a hátuk mögött egy egész sereg furcsa lény gyűlt össze.

Némelyiknek hosszú kétkezes kétpengéjű kardja volt, másoknak pedig csőre és egy hosszú botja, melynek mindkét vége egy spirálban kötött ki valamint mindegyik viselt páncélt.

–Mik ezek a valamik?– kérdezte halkan Éclair.

–Minionok– válaszolt Slayer.

–Mini… Mik?– értetlenkedett Éclair.

 –Arra én is kíváncsi lennék– kapcsolódott be a beszélgetésbe Lumiere.

–A minionok tudattalan, támadó állatok, amiket a Régi Királyság őrei hoztak létre. A minionok bárkit örömmel tépnek szét, aki az útjukba kerül. Csak a mesterüktől és a nagyobb erejű minionoktól fogadnak el utasításokat– mondta.

–Meglehetősen jól vagy informálva, fiú– hallatszott egy ismerős hang a távolból.

Slayer felfedezett egy közeledő alakot a fák közül, akinek a minionok utat engedtek, és már nagyon közel járt, mikor látta a szőke haját. Jack állt előttük és mögötte a félelmetes minion serege.

–Jack! Ugye nem te vagy ezeknek a szörnyeknek a vezére?!– kiabálta Éclair.

–Hát nem egyértelmű? Már több száz éve engem szolgálnak– jelentette ki büszkén Jack.

–Na mivan? Talán azért jöttél ide, mert befuccsoltál Albionban?– kérdezte gúnyosan Slayer.

–Felettébb sokat tudsz rólam, fiú. Talán elárulhatnád honnan?– kíváncsiskodott Jack.

–Szíves örömest, de szerintem egy szóval is meg tudnám magyarázni. Rémlik valahonnan a „Hős’’ szó?– kérdezte vigyorogva Slayer.

Jack arca hirtelen eltorzult.

–Hát már ide is követsz engem, Hős?– kérdezte.

–Álljon meg a menet! Én voltam itt hamarabb, úgyhogy a pofád befogod!– rivallt rá Slayer.

–Ez már nem számít, mert most mind meghaltok. Minionok támadás!– kiabálta Jack, mire az összes lény rájuk támadt.

Slayer fél perc alatt elintézte az egész társaságot.

–Hah, azt hiszed nem készültem fel?– nevetett Jack majd egy csettintésre még több minion jött elő, de annyi hogy teljesen körbevették őket.

–Mennydörgő mutasd magad!– kiabálta Lumiere mire a semmiből megjelent Mennydörgő Lumiere mögött, majd védőpajzsot vont maguk köré, amiről az oda rohanó minionok rendre lepattantak.

De a csőrös minionok fehér gömbökkel támadták őket, mire a védőpajzs kezdte elveszíteni az erejét, de Éclair közbeavatkozott, és végzett a támadókkal, akik ezután felrobbantak. Telt az idő, és bármennyit is öltek meg, egyre több és több minion jelent meg.

–Éclair, Lumiere! Emelkedjetek fel Mennydörgővel!– kiabálta Slayer.

–Bolond vagy! Egyedül akarsz szembeszállni az összessel?!– kiabált vissza Lumiere.

–Bízz bennem. Most pedig menjetek– mondta nyugodtan.

–Rendben. Gyere Éclair!– mondta majd felszálltak.

Miután Slayer megbizonyosodott arról, hogy fent vannak, elkezdett erősen koncentrálni, majd erősen beleöklözött a földbe, ami elkezdett remegni majd megnyílt és miután elnyelte az összes miniont, bezárult. Slayer győzelemittasan tekintett fel Mennydörgőre és három utasára. HÁROM!!!

–Éclair!!! Lumiere!!! Vigyázzatok!– ordította Slayer.

A lányok hátranéztek és meglátták Jacket, aki Mennydörgő hátán, kapaszkodik, és akinek kaján vigyor ül az arcán. Éclair ökölbe szorította kezét majd akkora ütést mért Jackre, hogy egy átlag embernek már rég leszakadt volna a feje, de Jack meg se tántorodott. Egy pillanatra vörös fény vette keresztül. Majd mikor az kialudt, egy nyakig páncélba burkolózott alak jelent meg Jack helyén, akinek vörös csuklyája egy furcsa motívumokkal díszített maszkot takart, ami mögül ijesztő sárga szempár nézett Éclairre. Ezután Jack is megütötte Éclairt, aki az ütés erejétől megtántorodott, majd érezte, hogy egy kéz lelöki őt Mennydörgőről. Lumiere kétségbeesve nézte, ahogy barátnője lezuhant, majd miután visszafordult, egy arany markolatú rövidkardot látott Jack kezében, készen arra, hogy lecsapjon vele.

Lumiere!!!– kiabálta elkeseredve Slayer.

Nem mert cselekedni, teljesen megbénította a félelem és az az érzés, hogy elveszítheti Lumit.

–De kockáztatni mindig kell!– kiáltotta.

Ezután hirtelen egy 10 centi átmérőjű, vörös korong jelent meg előtte, amit megfogott és Jack felé dobott.

–„Találd el. Találd el”– hajtogatta magában, közben a korong örült sebességgel közeledett a célpont felé.

A korong végül elsuhant a célpont mellett, mély sebet ejtve a mellkasában. Jack pedig a mélybe zuhant. Miután Mennydörgő és Lumiere biztonságban leszálltak, Slayer gyorsan odafutott.

–Jól vagy? Nincs semmi bajod? Nem sérültél meg?– kérdezte aggodalmasan Slayer.

–Nincs semmi bajom. De hol van Éclair?– kérdezte mire megérkezett az említett személy.

–Jól vagyok. Ennél több kell ahhoz, hogy fűbe harapjak– mondta mintha semmi sem történt.

–Jó hallani– mosolyodott el Lumi.

Ezek után elindultak megkeresni azt a helyet, ahol Jack esett le. Nem kellet sokáig elmenniük, máris látták, ahogy ott fekszik és már alig él.

–Súlyosan megsérült, azonnali ellátásra van szüksége– mondta Lumiere.

–Majd én ellátom– szólt Slayer és odament, közben Lumiere magasba emelte igazolványát.

–Mint a GOTT ügynökei azzal vádoljuk magát, hogy számtalan ponton megsértette a…– de már nem volt értelme végigmondani, mert Slayer megadta a kegyelemdöfést Jacknek. Mikor véget ért az élete, hatalmas energia szabadult fel és a levegőben egy fehér örvény nyílt meg, ami beszívta a testet majd egy nagy fényrobbanással eltűnt és csak egy maszkot hagyott hátra.

–Na, ezt is letudtuk. Menjünk vissza a főhadiszállásra– mondta csevegő hangon és már indult volna, de Lumiere elállta az útját.

–Ezt meg miért csináltad?!– rivallt rá Lumiere– Be kellett volna vinnünk a főhadiszállásra, nem pedig megölni!

–Na, idef igyelj!– jött ki a béketűréséből Slayer.– Én már annyi szörnyűséget és vérontást láttam, amit te el se tudnál képzelni. Egy egész világ sorsa volt a kezemben, de én mégis tudtam higgadtan gondolkodni és meg tudtam hozni a legmegfelelőbb döntést. Ez a valaki nem egy egyszerű bűnöző, hanem Pengés Jack egy hatalommániás, akit nem lehet egy börtöncellával megállítani. Az volt a legcélszerűbb, hogy végezzek vele. És nagyon örülnék, ha erről nem esne több szó, világos?!– kiabálta Lumi arcába ezután faképnél hagyta őket.

–Nagyon felhúztad őt– mondta Éclair.

–Igen, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam– hajtotta le fejét Lumi.

Mikor végre kiértek az erdőből, Armbrust már ott várta őket.

–Mi tartott ilyen sokáig?– kérdezte de Slayer elhúzott mellette.

–Most nincs beszélős kedvében– jegyezte meg neki Éclair.

–Miért? Történt valami?– kérdezte Armbrust.

–Hosszú történet. Majd a hajón elmondom– jelentette ki majd továbbment.