Kiddy Grade

The Rising Darkness

9. rész

A halott bolygó

Slayer tökéletes sötétségben tért magához. Súlytalanul lebegett a semmiben mintha az űrben lenne.

-Hol vagyok?- kérdezte csak úgy.

-Az Egyensúly síkján.- válaszolta egy rejtélyes, mély hang.

-Tényleg? Azt hittem, hogy itt azért egy kis fény is van.- mondta.

-Az Egyensúly síkja határozza meg a világ jövőjét. Ha túl sok a fény, vagy ha túl sok a sötétség annak beláthatatlan következményei lehetnek.- hadarta a mély hang.

-Hát akkor, ahogy elnézem nem áll túl jól a szénánk.- mondta karba tett kézzel Slayer.

-Neked kell megállítanod a közeledő sötétséget mely egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, míg végül az egész világot beborítja.- közölte vele a hang.

-Hát egyszer már sikerült visszaűznöm a sötétséget, úgy, hogy no problem.- reagált Slayer.

-Akkor menj és tégy meg mindent, hadd teljesedjen be az ősi prófécia.- mondta a hang.

-Miféle próféciáról beszelsz te?- kérdezte Slayer de a hang nem válaszolt.

Ebben a pillanatban elkezdett felemelkedni majd őrült gyorsasággal pörögni, de annyira gyorsan hogy már-már a hányinger kerülgette. Becsukta a szemét és mire újra már a szobájában találta magát. Lassan felült majd körbenézett és meglátta Lumierret aki egy széken ült és aludt. Bizonyára egész nap ott várta, hogy Slayer felébredjen. Slayer nem akarta felébreszteni ezért visszadőlt és a plafont bámulta. Fél óra múlva Lumierre kinyitotta szemeit és meglátta az éber Slayert.

-Te mióta vagy fenn?- kérdezte Lumi.

-Nem olyan régóta. Láttam, hogy aludtál, úgyhogy nem ébresztettelek fel.- válaszolta Slayer.- Meddig voltam eszméletlen?

-2 napig.- felelte.

-Egy kis robbanástól? A fenébe! Általában ennél több kell, ahhoz hogy kidőljek.- morogta Slayer.

-De én nagyon megijedtem!- fakadt ki Lumierre amitől Slayer ijedten hátraugrott.

-Ugyan már, engem nem kell félteni.- nyugtatgatta Slayer.

-De te nem láttad az én szemszögemből, olyan volt minthogyha meghaltál volna csak miután közelebb mentünk, azután vettük észre hogy csak elájultál.- mesélte Lumierre és még ő maga sem vette észre, hogy apró könnycseppek folytak le az arcán.

Ekkor nem várt dolog történt. Slayer odalépett Lumierrehez és szorosan magához ölelte.

-Kérlek, ne sírj. Megígérem, hogy kerülni fogom az életveszélyes helyzeteket de, csak akkor, ha megígéred, hogy nem fogsz többé miattam bánkódni.- mondta Slayer

-Rendben, megígérem.- mondta elpirulva Lumi és ezután Slayer elengedte.

Egy hét elteltével minden visszatért a régi kerékvágásba. Slayer éppen a szobájában ült és egy könyvet olvasott, amikor igazolványa jelezte neki, hogy kezdődik az E-műszak. Gyorsan felpattant majd kirepült. Pár perc alatt odaért GOTT főhadiszállására, átment az őrökön, Mercredi pedig bevezette Eclipse irodájába.

-Jó napot főnökasszony.- köszönt illedelmesen Slayer.

-Köszönöm, foglalj helyet.- mondta Eclipse Slayer pedig leült Lumi mellé.

Ekkor megjelent egy kép egy szürke bolygóról, ami alá az volt írva, hogy Galvator bolygó.

-A Galvator? Az nem egy temetőbolygó véletlenül?- kérdezte Armbrust.

-De igen az.- jött a válasz Eclipstől.

-De mégis mi dolgunk lenne ezen a bolygón?- kérdezte Éclair.

-Az hogy megközelítette az Aineiast.- jött a válasz de ezúttal Lumierretől.

-Hogy mi!?- kérdezte döbbenten Éclair.

-Attól tartok ez így van. A Galvator 12 órával ezelőtt kilépett a pályájáról és valami oknál fogva elkezdett az Aineias felé haladni.- mondta Eclipse.

-És azt akarja, hogy nézzük meg hogy mi a helyzet?- kérdezte Slayer.

-Pontosan. De ebben a küldetésben kaptok egy kis segítséget is. Veletek tart majd Tweedledee és Tweedledum is.- folytatta.- Most pedig induljatok.

-Igenis, értettük főnökasszony.- mondták kórusban majd kimentek.

Fél óra múlva már kint voltak az űrben majd leszálltak a Galvatoron, ott már várták őket.

-Mi tartott ilyen sokáig? Mi már régóta itt várunk rátok.- mondta nekik Tweedledum.

-Bátyus!- szólt rá Tweedledee.

-Bocsánat húgom.- kért elnézést Tweedledum

-Hányszor mondjam, hogy munkaidőben ne szólíts így!- figyelmeztette.

-Most nem érünk rá vitázni, feladatunk van!- szólt rájuk Slayer.

-Igaza van. Inkább nézzünk körül.- javasolta Lumierre.

-Én megvárlak bennetek a hajón.- mondta Armblast és elhúzta a csíkot.

-Jellemző.- dörmögte Éclair.

Útjukon mást se láttak csak régi sírköveket és kriptákat, amikből mintha furcsa suttogásokat hallottak volna.

-A hideg kiráz ettől a helytől. Legjobb lesz minél hamarabb végrehajtani ezt a megbízást.- mondta libabőrösen Éclair.

-Ugyan, mégis mitől félsz? A szellemektől?- kérdezte Lumi.

-Dehogy! De ne mond hogy ez a hely egy cseppet sem félelmetes.- válaszolta Éclair amikor egy hármas elágazáshoz értek.

Abban egyeztek, meg hogy Éclair és Lumierre jobbra mennek, Tweedledee és Tweedledum balra Slayer pedig egyenesen előre.

-Ha bármi baj van, értesítsük egymást.- mondta Slayer majd különváltak.

Slayer egy keskeny ösvényen haladt minek a szélén ősrégi sírkövek voltak. Csontok voltak mindenhol szétszórva és baljós szürke felhők gyülekeztek az égen. Odalépett az egyik sírkőhöz, letörölte róla a port és azon valamilyen furcsa szimbólumok voltak. De Slayer el tudta olvasni.

„Ki ezt olvassa, tudja, mit rejt e föld,

Tudja, hogy nincs menekvés,

Tudja, hogy élve nem távozhat, halála után lelke e átkozott földhöz lesz kötve.”

Slayert nagyon aggasztotta ez az írás de, nem volt annyi ideje hogy ezen elgondolkozzon, mert furcsa hangokra lett figyelmes. Megfordult és meglátott egy csontvázat. Ott állt mereven és Slayert bámulta majd szép lassan elindult felé. Slayer ott állt rendületlenül, semmi félelem nem volt az arcán. Mikor a csontváz odaért hozzá azt egy jól irányzott ütéssel leterítette.

-„Ez hogy lehet? Az élőholt, itt! Muszáj figyelmeztetnem a többieket.”- gondolta majd megpróbált kapcsolatot létesíteni a lányokkal.

-Halló, Éclair, Lumierre. Ott vagytok?- mondta bele az igazolványába.

-„Itt vagyunk. Mi a baj?”- kérdezte Lumierre a vonal túlsó végéről.

-Most nincs idő erre! Gyorsan vissza kell mennetek a hajóra!- kiabálta Slayer.

-De mégis mi a baj?- kérdezte ezúttal Éclair.

-Majd ha felszálltunk elmondom, most pedig menjetek!- mondta aggodalmasan Slayer de hirtelen sikoltást hallott.

-Éclair!!! Lumierre!!!- kiabálta Slayer de nem érkezett válasz.

A kiabálásával viszont rengeteg csontvázat vonzott magához, amiknek már kardjuk is volt.

-Gyertek csak, gyertek.- mondta és egy hatalmas pallost varázsolt elő a semmiből.- Mindenkinek jut bőven.

A csontvázak támadást indítottak Slayer ellen. Amikor már majdnem elérték őt Slayer hirtelen eltűnt. A csontvázak értetlenül álltak, amikor váratlanul felbukkant Slayer ugyanazon a helyen, ahol eltűnt. A csontvázak újból nekiindultak és Slayer ezúttal nem tűnt el. Felemelte pallosát és lecsapott vele. Kapásból hármat leterített majd megindult a többi csonti felé. A csata fél percig se tartott. Miután végzett az összessel egy fekete tócsa jelent meg előtte, amiből kiemelkedett egy fekete köpenyes alak kinek az arcát egy csukja takarta. Slayer se, szó se beszéd nélkül rárontott ám az alak egy fekete sugárnyalábot küldött rá, amit alig tudott kikerülni viszont a karját eltalálta. Slayer fájdalmasan felkiáltott majd odakapott a jobb karjához, ami úgy nézett ki mintha egy karmos páncélkesztyűt húzott volna fel.

Mit műveltél velem!?- kiabálta Slayer de az alak nem felelt, hanem ahogy megjelent úgy el is tűnt.

Slayer még egy pillanatig a jobb kézfejét bámulta majd tűzszárnyait előhozta, hogy megkeresse a lányokat. Nem emelkedett magasra, máris meglátta őket egy csontvázhorda közepében. Éclair küzdött Mennydörgő pajzsa mögött, pedig Lumierre állt, bal karján, pedig egy vágás éktelenkedett. Amikor ezt Slayer meglátta nagyon dühös lett és egy tűzgolyót akart leküldeni jobb kezéből de, az utolsó pillanatban vette észre, hogy vörös lángok helyett fekete lángok jelentek meg a kezében. Óriási robbanás rázta meg a környéket megsemmisítve mindent a közelben. A robbanás miatt mély kráter keletkezett abból, pedig szürke füst szállt fel. Slayer fentről pásztázta a területet, míg végül meglátta Éclairt és Lumierret akiknek -hál’ istennek- semmi bajuk.

-Mit csinálsz!? Elment az eszed!?- kiabálta dühösen Éclair.

-Bocs, véletlenül egy kicsit eltúloztam a lövést.- ereszkedett le hozzájuk Slayer.

-Akkor máskor légyszíves vigyázz, mert majdnem otthagytam a fogam.- folytatt Éclair.

-Mi történt a kezeddel?- kérdezte Lumierre Slayertől.

-Nem kell érte aggódni. Ha hazaértünk meggyógyítom. De inkább lássuk a te sebedet.- mondta majd odament hozzá.- Egyébként mi történt?

-Hát, amikor beszéltünk meglepett minket egy halom csontváz, aztán Éclair elkezdett harcolni de én nem voltam elég figyelmes és az egyik megsebesített, aztán hirtelen megjelent Mennydörgő és megóvott.- mesélte Lumi.

-Értem. Akkor ezzel készen is volnánk.- mondta, miután begyógyította a sebet.- Akkor tűnjünk el innen végre.

-De mi van Tweedledee- ékkel?- kérdezte Éclair.

-Hoppá, róluk teljesen megfeledkeztem. Remélem még élnek.- mondta Slayer de, hamarosan egy újabb sereg csontváz jött elő a semmiből és körülvették őket.

Éclair és Slayer már készen állt a harcra, amikor váratlanul vörös sugár csapódott a földbe megtisztítva körülöttük a terepet. Felnéztek és meglátták a hajójukat, valamint az ikrek hajóját.

-Indulás!- kiáltotta Slayer.

A lányok Mennydörgőn, Slayer pedig saját szárnyain emelkedett fel.

-Itt egy kis búcsúajándék tőlem.- mondta majd ledobott egy fekete gömböt, ami mikor leért hatalmas robbanással felrobbant.

Miután épségben feljutottak a hajójukra és beléptek a pilótafülkébe-természetesen ott volt Armblast is- megjelent egy képernyő benne Tweedledeevel.

-Mindannyian megvagytok?- kérdezte.

-Igen, még épp időben érkeztetek.- felelte Lumierre.

-És ti megvagytok?- kérdezte Éclair.

-Meg, de nagyon meglepődtünk, amikor megláttuk, hogy egy csapat csontváz támad ránk.- válaszolta Tweedledee.

-Biztos nem lehetett valami kellemes élmény.- mondta Slayer.- Na, de mindegy. Van egy jó hírem, megtudtam, hogy miért mozog a bolygó.

-Akkor mond.- szólt oda neki Éclair.

-Készüljetek fel, mert ez elég furcsán fog hangzani…- kezdett bele Slayer de Éclair félbeszakította.

-Gyerünk! Mond már!- siettette Éclair.

-Most akartam mondani! Nos, lehetséges, hogy ezt a bolygót holt lelkek mozgatják.- mondta teljes komolysággal Slayer.

-Ezt nem mondhatod komolyan!- kiabálta Éclair.

-Már miért ne mondhatnám, hiszen teljesen egyértelmű. Egy temetőbolygó, élőholt csontvázak. Ez mindent megmagyaráz.- magyarázta Slayer.

-Teljesen mindegy mi okozza, a küldetésünk hogy valamilyen módon megállítsuk.- szólt bele Lumierre.

-De hát ez képtelenség! Hogy akarsz megállítani egy bolygót?!- kérdezte Éclair.

-Nem tudom.- válaszolta Lumierre.

-Hát ez remek. Most miattunk semmisül meg az Aineias.- ütögette a saját fejét Éclair.

-Ugyan, nem ennyire vészes a helyzet.- szólalt meg Slayer.

Már miért ne lenne?!- fordult oda Éclair de Slayer nem válaszolt.

-Lumierre, ha most felrobbanna a Galvator akkor, tenne valamilyen kárt az Aineiasban?- kérdezte.

-Mindjárt megnézem.- majd leült a vezérlőpulthoz.- Nem, nem tenne kárt, de miért kérdezted?- kíváncsiskodott.

-Majd meglátjátok.- mondta azzal csettintett egyet.

Hatalmas robbanás. A Galvator darabokra robbant.

-Mi történt?- kérdezte döbbenten Éclair.

-Szerinted? Hát felrobbantottam a bolygót.- mondta nyugodtan Slayer.

-De… mégis… hogy?- kérdezte még mindig döbbenten Éclair.

-Elmagyarázom. Még mielőtt elhagytuk volna a Galvatort elhelyeztem egy varázslatot a bolygó magjában, ami miután felrobbant láncreakciót indított be, és BUMM.- magyarázta Slayer.

-Hát legalább megállítottuk, de csinálhattad volna elegánsabban is.- jegyezte meg Lumierre Slayernek aki erre egy üveget hajított a lánynak.(azért elkapta)

-Inkább igyál a sikerre és menjünk vissza jelenteni a főnöknek.- mondta majd ránézett a jobb kézfejére és egész úton elmélkedett.