Kiddy Grade

The Rising Darkness

11. rész

Mikor beteljesül a Prófécia

A vérszomjas csontvázak körülvették Éclairt és Lumierret. Éclair a rúzsát használva próbálta visszaverni a támadókat, míg Lumierre a pisztolyát használta.

-Miért erőlködtök? Úgy is meghaltok.- jelentette ki Hokan.

A lányok tovább védekeztek de, kezdték elveszíteni a reményt. A csontvázak mintha megérezték volna kétségbeesésüket, elkezdtek egyre erőszakosabban támadni. Már feladták volna a küzdelmet mikor váratlanul megjelent Un-ou és A-ou.

-Na mi a helyzet? Egy kis csapat csontkollekcióval sem tudtok elbánni?- kérdezte csevegő hangon Un-ou.

-Későbbre hagynád a gúnyolódást, inkább segíts!- jegyezte meg neki lihegve Éclair.

Miután Un-ou és A-ou is csatlakozott a küzdelemhez, sikerült az ellenség egy kis részét kiirtaniuk de még így is túlerőben voltak.

-A rosszsebit! Miért nincs itt Slayer? Nem a ti társatok?- értetlenkedett Un-ou.

Válasz helyett Lumierre lehajtotta a fejét és felmutatott a magasba. Un-ou felnézett oda, ahova Lumi mutatott és meglátta Slayer testét.

-Hát igen, így járt.- mondta teljesen nyugodtan.

Lumierre erre teljes erőből pofon vágta őt.

-Hé, mégis mit csinálsz!?- fakadt ki Un-ou és támogatást remélve társára nézett, aki teljes komolysággal visszanézett rá.

-Van fontosabb dolgunk, is mint vitatkozni.- tanácsolta a társa.

-Ahogy mondja.- szólt oda Éclair aki, éppen most vert vissza egy vérszomjas csontvázat.- Elkelne a segítség.

Ekkor két másik ÁSz ügynök csatlakozott hozzájuk: Viola és Cesario.

-Clairi, Lumi, a főnök küldött hogy segítsünk.- mondta de, közben meglátta a halott Slayert.- Mi történt Slayerrel? Ugye nem halt meg? Ugye?- kérdezte sírós hangon, de senki sem válaszolt.

Cesario a fülébe súgott valamit, amitől Viola nagyon mérges lett.

-Szóval te voltál!- mutatott rá Hokanra.- Ezt megbánod te szemét!

Hokan csak mosolygott és rájuk küldött néhány csontvázat. Viola és Cesario megfogták egymás kezét és ez után már csak annyi volt az egész, hogy Viola megérintette az útjába eső ellenségeket.

-Ugyan, ez így túl könnyű.- mosolygott Viola.

-Akkor mi lenne, ha egy kicsit nehezítenénk.- mondta Hokan majd csettintett egyet mire az összes elpusztított csontváz újra életre kelt.

-Hééé, ez nem ér! Ne csalj!- kiabálta sírós hangon Viola.

Teljes kudarc. Mindegy hány csontvázat pusztítottak el, mintha egyre több és több jött volna, és ezt hamarosan mindenki belátta.

-Azt hiszem… itt a vége.- mondta Éclair.- Jó volt veletek.

Ezzel a csontvázak végső rohamukat indították az Ászosok ellen, amikor nem várt dolog történt. Az ellenség mintha láthatatlan falba ütközött volna. Nem tudták megközelíteni őket.

-Mi történt?- értetlenkedett Lumierre.

Mindenki ugyanígy volt ezzel, még Hokan is de ő nem emiatt lepődött meg.

-Ez nem lehet! Ez képtelenség! Hogy lehet, hogy még élsz!?- kiabálta idegesen Hokan amit mindenki megértett, hogy mire céloz így rögtön megfordultak.

Slayert látták, aki már nem volt halott, sőt az a nagy lyuk a mellkasán is begyógyult. Most ott lebegett a levegőben szárnyak nélkül és valamilyen titokzatos fehér aura vette körül.

-Mire vártok még! Öljétek meg mindet!- ordította Hokan a katonáinak.

Azok viszont nem tudtak támadni, mert az a fehér fény, amit Slayer sugárzott teljesen legyengítette őket.

-Gyerünk! Most végezzünk velük, amíg még gyengék!- szólt oda Éclair a többieknek.

A legyengült csontvázak nagy részével pillanatok alatt végeztek, amitől Hokan még dühösebb lett.

-Átkozott halandók, átkozott Slayer.- morogta Hokan.- Nem számít. Egyedül is végezni tudok veletek.

-Na, akkor gyere.- szólalt meg végül Slayer.- Most állj ki ellenem.

Hokan felnevetett majd egy sötét nyalábot küldött Slayer felé, aki védőburkot vont maga köré így- Hokan legnagyobb megdöbbenésére- sikerült kivédenie.

-Látom sikerült megúsznod, de ne hidd hogy…- Hokan hirtelen elhallgatott majd újból felnevetett.- Hát tényleg megtörtént. A Prófécia végül mégis beteljesedett.

-Mégis milyen Próféciáról beszélsz?- kérdezte kíváncsian Slayer.

-A Prófécia, amely úgy szól, hogy aki tizedszerre jár túl a halál eszén, az megkapja az abszolút hatalmat.- magyarázta Hokan.

-Akkor nem értem, hogy ez miért olyan nevetséges?- kérdezte Slayer.

-Azért mert ez az „abszolút hatalom” még nem közelíti meg egy körmágusét.- mondta mosolyogva Hokan.

-De elég hogy szembeszálljak eggyel, nem?- tudakolta Slayer.

-Ez az erő elég annyira, hogy végtelenségekig folytathass harcot egy körmágussal.- válaszolta.

-És akkor most mi legyen?- tett fel egy újabb kérdést Slayer.

-Egyenlőre semmi. Most elmegyek, mert semmi értelme harcolnunk. Egy dolgot viszont mondhatok.- és ezzel széttárta karjait.- Az Invázió elkezdődött.- mondta majd eltűnt a semmiben.

-Egyszer úgyis meg foglak ölni.- suttogta Slayer majd leszállt a „fellegekből”.

Hokan távoztával az a maréknyi csontváz, ami maradt még nem adta fel a harcot, de mesterük távoztával jelentősen megcsappant az erejük. Miután végeztek az összessel mindenki Slayer felé fordult.

-Hogy lehet, az hogy élsz? Talán kvantumugrást használtál?- faggatta Éclair.

-Éclair! Te is tudod, hogy nincsenek nanorobotok a testében.- mondta Lumi a társának.

És?- kérdezett vissza Éclair és erre majdnem mindenki hátast dobott.

-Mit és!? Ha nincsenek nanobotok a testében nem képes a kvantumugrásra.- kelt ki magából Lumierre.

Jó, jó értem.- majd Slayer felé fordult.- Akkor hogyhogy élsz?

-Hát van egy olyan képességem, hogy vissza tudom hozni magam a halálból. De ez csak nagyon ritkán működik, így ügyelek rá, hogy ne haljak meg olyan gyakran.- magyarázta Slayer.- Sok idő volt, míg elsajátítottam és még sok ideig tanultam a többi titkos képességemet is…- mondta de hirtelen a szája elé tette a kezét.

-Miféle titkos képességek?- kérdezte kíváncsian Éclair.

-Igen, hogyhogy nem szóltál erről?- kérdezte ezúttal Lumierre.

Erre a többiek is kíváncsiak voltak.

-Megvolt az okom rá.- válaszolta Slayer.

-Akkor itt az ideje, hogy elmond.- mondta teljes komolysággal Éclair.

-Rendben, úgy sincs értelme tovább titkolózni.- Slayer ezzel megköszörülte a torkát.- Képes vagyok a Fehér mágiára, azaz gyógyítani valamint a fény erejét felhasználni a sötétség ellen. Aztán az Elme mágiára, ami lehetővé teszi nekem, hogy olvassak, mások gondolataiban vagy irányíthassam őket, de szét is, tudok bomlasztani elméket is. És utoljára maradt a Fekete mágia, ami a legszörnyűbb mindközül, képes vagyok vele lényeket idézni a túlvilágról csakúgy, mint Hokan az élőholtakat, ezzel a mágiával lehet a legkönnyebben ölni és kínozni az emberek testét és lelkét egyaránt.- mikor befejezte mondandóját Slayer nagyot ásított.

-Miért nem akartad ezt nekünk elmondani?- kérdezte Lumierre.

-Mert amikor Eclipse felajánlotta az ÁSz melót kicsit turkáltam a fejében, és úgy láttam, hogy nem kell mindent kitálalnom neki.- mondta Slayer de ebben a pillanatban megjött Mercredi.

-Slayer, Eclipse igazgatóasszony hivat téged.- közölte vele Mercredi.

-Gondoltam hogy erre is sor fogy kerülni.- mondta és azzal elindult.

Slayer még visszanézett a csapattársaira és Lumierre aki-, a tőle legszokatlanabb módon- aggódó szemekkel nézett rá. Slayer halványan elmosolyodott majd újból elindult.   

Bő egy óra múlva Eclipse minden ÁSz ügynököt behivatott az irodájába. Eclipse kívül csak két ember, Armbrust és Slayer, volt az irodában. Eclipse még Mercredit is kiküldte a szobából. Miután mindenki elfoglalta a helyét Eclipse beszédre nyitotta a száját.

-Üdvözlök mindenkit. Nyílván tudni szeretnétek, hogy miért hívtalak ide mindannyiótokat.

-Ó, biztos, azért mert ez olyan feladat, amihez mindenki kell!- okoskodott Viola.

-Ráhibáztál. De szerintem, van valaki, aki jobban el tudja mondani, hogy mi is ez a feladat.- nézett rá Slayerre Eclipse.

Az említett személy felállt a helyéről mire minden szem rá szegeződött.

-A lényegre térek. Most azokhoz szólok, akik nem voltak jelen a lenti, csihi-puhiban és akik nem látták a vérem 50%-át a padlón.- mondta teljes komolysággal Slayer.

Nos, a lenti zűrzavar okozója egy bizonyos Hokan Ashir nevű körmágus, akinek nem volt gyerekszobája így hát felcsapta a fejét és így szólt: „Hé, hiszen nekem annyi hatalmam van, hogy elpusztíthatnék egy egész univerzumot, csak ki kell még kupálni  a varázserőmet.”- nevetett egy jót Slayer de észre vette, hogy nem tart vele senki így hát újra komoly arcot vágott.

-De térjünk a lényegre, Hokan rendkívül veszélyes és nagyon erős így hát, ha összeadnánk mindenki erejét- beleértve az enyémet, is- az se lenne elég.- vakarta a fejét Slayer.

- De akkor hogy harcolhatnánk egy ilyen ellenféllel?- értetlenkedett Dee.

-Természetesen sehogy. Ám van valami érdekes a dologban, ugyanis a portán egy Inváziót emlegetett.- erre a kijelentésre mindenki meghökkent kivéve Eclipset(nyilván Slayer már hamarabb elmondta neki).

-Vagyis háborúzni akar. De nem értem… hiszen akkora ereje van, hogy simán idejöhetne, és egymaga porig rombolhatná az épületet.- Slayer elgondolkodott a saját mondandóján.

-Hát akkor harcoljunk! Ki tart velem!- pattant fel Éclair.

-Éclair! Viselkedhetnél nőiesebben is.- kritizálta Lumierre.

-Éclairnak igaza van. Harcolnunk kell.- helyeselte Slayer.

-Mi is küzdünk.- állt fel Dee és Dum pedig gépiesen követte őt.

-Ezt nem fogom kihagyni.- mondta izgatottan Un-ou.

-Viola és Cesario közlegény szolgálatra jelentkezik!- tisztelgett lelkesen Viola.

-Szíven viseljük a Galaxis sorsát…- kezdte el Sinistra.

-… így hát mi is harcolunk.- fejezte be Dextera.

-Mit mondhatnék, úgysincs más választásunk.- mondta morcosan Alv.

-Nagyszerű.- csapta össze a tenyerét Slayer.- akkor már csak azt kell megvárnunk, hogy…

Slayer hirtelen elhallgatott majd megfordult és látta hogy a háta mögött megjelent egy fekete gömb. Mindenki feszült érdeklődéssel figyelte, ahogy Slayer odasétál, majd habozás nélkül belenyúl a gömbbe, és amikor kihúzta a kezét belőle már egy megviselt állapotú tekercset szorongatott. Gyorsan kitekerte, elolvasta és rögtön ezután elporladt és a gömb is eltűnt.

-Mi volt ez?- kérdezte Éclair.

-Ezt kellet megvárnunk. Hokan küldte az üzenetet a harc hollétéről, és hogy mikor lesz.- felelte Slayer.

-Na és mit írt?- kíváncsiskodott Éclair.

-Az időpont 1 hét múlva, vasárnap, du. 16.00 és a hely D. E. A. T. H.no.1 nevű bolygó.- Slayer egy pillanatra furcsa grimaszt vágott.- Melyik marha ad egyáltalán nevet egy ilyen bolygónak!?

-Van még más is?- lépett elő Lumierre.

-Á, csak a szokásos. Az hogy elkerülhetjük a felesleges vérontást, ha behódolunk meg egyéb.- legyintett Slayer és Eclipsehez fordult.- Főnök, kellenének katonák. Méghozzá sok. Kérem, próbáljon meg minél többet szerezni.

-Én megteszek mindent, amit tudok.- állt fel a helyéről.

-Rendben, akkor azt javaslom mindenki szorgalmasan, gyakoroljon. Én elmegyek a helyszínre, és mindent előkészítek-, mondta Slayer majd elindult.

-Várj!- szólt utána Eclipse.- Csak még annyi hogy mostantól G osztályú ÁSz ügynök vagy.

Köszönöm.- mosolyodott el Slayer majd kiment az irodából.

Slayer a szobájában pakolt bele a hátizsákjába néhány holmit. Már épp végzett, amikor benyitott hozzá Lumierre.

-Nem zavarok?- kérdezte.

-Nem. Épp most indulok.- mondta és felvette a hátizsákot.

-Hogy akarsz eljutni oda?- kérdezte megint.

-Elteleportálok. Igen, ilyet is tudok.- tette hozzá amint meglátta Lumierre meglepett arcát.

-Igen. Mért is lepődöm, meg amikor tudom, hogy te egy G osztályú ügynök vagy.- mondta Lumi.

-Bírd ki még egy hétig. Megígérem, hogy a harc nem fog tovább tartani 2 óránál.- nevetett Slayer mire Lumierre is kuncogott.

-Ez elég komoly ígéretnek hangzik.- nevetett Lumi.

-Ja, de ha mégse lesz igazam, akkor meghívlak vacsorázni.- ajánlotta fel Slayer.

-Jó de akkor ne felejtsd el.- mosolyogta Lumi.

-Becsszó. Na szia.- köszönt el mire fentről lefelé fehér karikák jelentek meg körülötte azokon belül, pedig egyre vakítóbb volt a fény.

Lumierre behunyta szemeit és mire újra kinyitotta Slaye már eltűnt.

Folytatjuk...