Egy szép napsütéses délutánon hívatta Eclips igazgató Cesariot és
Violát.
Jaj, mért pont most? Olyan szép idő van!!- őrjöngött Viola. Eközben
Cesario magában kuncogott.
Szia Mercredi!- mondták egyszerre.
Igazgató asszony itt vannak Cesarioék.- mondta Mercredi.- Rendben
Mercredi köszönöm, kérlek enged be őket.- Pár pillanat múlva Violáék
már bent ültek és a teájukat iszogatták miközben a feladatot hallgatták.
Nos a feladat az lenne, hogy van egy évek óta lerombolt bolygó de a
napokban életjeleket fedeztek fel rajta. Nézzétek meg hogyha van ott
valaki akkor ki az, és mit akar.- mondta határozattan Eclips.- És
maradjatok életben!
Igen is Főnökasszony értettük!- ezzel felálltak és elmentek. Pár perc
múlva már mentek az adott bolygó felé. Egy órás út után végre
megérkeztek.
Atyám!- mondta meghökkenve Viola az elétárult kép láttán. Mindenhol
romok, az egész sötétségben úszott, rémes látvány volt.
Szerintem itt nincs élet. – mondta Cesario….látszott az arcán, hogy ő is
rosszul van a látványtól.
Ha nem lakik itt senki mit keres ott a pajzs?- nézte értetlenkedve Viola.
Nézzük meg!- Viola bólintott majd leszálltak a bolygón. A romok között
sétáltak és életet kerestek. Nem sokkal később egy kis tüzet
pillantottak meg, de nem volt ott senki.
Maradjunk itt és várjuk meg akárki lakik is itt!- mondta Viola és leült. A
súlya alatt összeomlott és nagyon megijedt.
Cesario!!!!- kiáltotta ijedten. Cesario odament és fölvette a rémült
kislányt.
Nyugalom. Nincs semmi baj.- nyugtatta Cesario Violát. Aki 10 perc után
megnyugodott a fiú ölében. Már jó ideje ott ültek és sehol senki. Viola
Cesario kabátjával játszott míg a fiú a semmibe bámult.
Áhhh, ez unalmas.- mondta Viola és fölnézett a fiúra.- Csináljunk már
valamit.
De mit?- kérdezte Cesi. Valami zajt hallottak és a zaj forrása felé
fordultak.
Egy lány állt ott, Cesarionál alacsonyabb, kócos haja gyermeki arcot
adott neki. Szakadt ruháján öltések nyoma…többször megvarrták már.
Ijedt arcot vágott mikor meglátta a párost. Készült volna elfutni de
megszólalt Viola.
Héh! Te ki vagy?- kérdezte pökhendin, de azért Cesario lába mögé
bújt. Cesario eközben tett egy barátságos lépést a lány felé.
Segíteni jöttünk.- mondta csendesen. A lány csak hátrált tovább míg el
nem botlott egy régi ablakkertben ami kiállt a földből. Ez kicsit sok volt
neki és ottmaradt a földön majd elájult.
Mikor fölébredt csak foltokat látott.
Hol vagyok?- kérdezte miközben a szemét dörzsölte.
A hajónkon…elájultál és felhoztunk. Jobban vagy már? Hogy hívnak?-
Viola csak tette föl a kérdéseket.
Köszönöm jól vagyok. Vendredi vagyok. És ti kik vagytok?
Én Viola vagyok. Ő pedig itt Cesario.
Mit kerestél azon a bolygón?- kérdezte Cesario.
A hajóm megsérült és valahova le kellett szállnom. –a fiú bólintott majd
elment.
Mi ütött bele?- nézett értetlenkedve majd a tekintete Vendredire fordult
aki azt nézte ahogy a srác távozik.
Hova megyünk?- kérdezte Vendredi.
A GOTT központjába. Én megyek hagylak pihenni.- hadarta Viola majd
elment ő is.
„Oh hát megint a GOTT……vajon most másképp alakul, mint legutóbb…”-
gondolkodott magában a lány majd elaludt. Órák múlva arra ébredt fel,
hogy leszálltak. És pár perccel később Viola vezetésével mentek Eclips
irodája felé. Mercredi szólt az igazgatónak majd beengedte a kis
csapatot.
Tehát mégis volt élet azon a bolygón.- mondta Eclips majd Vendredi
felé fordult és „kiakadtak” a szemei.
Vendredi?- kérdezte értetlenkedve.- Azt hittük meghaltál Azakival
együtt.
Nem én túléltem a „d-parancsot” nem úgy mint Azaki. Ő tényleg
meghalt.- egy könny gördült le az arcán miközben ezeket mondta.
Azt az ügyet lezártuk nem fogja bolygatni senki. Új életet kezdhetsz. A
képességeid még megvannak?- Vendredi bólintott.
Hahó! Mi is itt vagyunk!!! Elmondaná valaki mi folyik itt?- ordibált Viola.
Cesario befogta a száját.
Elnézést kérünk!- mondta Eclipsnek.
Semmi baj. Igaza van. Ő itt- mutatott Vendredire- egy régi ügynökünk,
de a társával parancsot tagadtak és törölték őket a nyilvántartásból.
Nem sokkal később megtalálták őket és a kirendelt egység azt a
parancsot kapta, hogy semmisítsék meg őket. Azakit megölték és ő
valahogy túlélte.
És mi az ereje?- kotyogott bele Viola.
Az erőm a gyógyítás, és emberfeletti és irányítani tudom a gépeket .-
mondta közömbösen Vendredi.
Vendredi. Csatlakozz hozzájuk.- mondta határozottam Eclips. Ven
bólintott. Cesario és Viola összenéztek.
Nos akkor itt az első közös feladatotok.- ennél a kijelentésnél
mindhárman összenéztek- A-ou és U-uo a mostani küldetésben meleg
helyzetbe kerültek. A a feladatotok az, hogy kihozzátok őket onnan.
Igen is Főnök asszony! Értettük!- ezzel elindultak Phoenix felé.
Jaj ez az A-ou! Milyenek már? Lebukni küldetés közben? Áhhh……-
méltatlankodott Viola.
Negyed óra múlva odaérünk ahol utoljára látták őket.- mondta Cesario.
Vendredi bólintott.
Mikor odaértek csak annyit lehetett látni, hogy a Salyutra tüzelnek. A
pajzs már beadta az unalmast.
Én ez nem nézem tovább!- mondta Cesario és ő is elkezdett lőni a
hajókra. Ezzel a négyből két hajó most Violáékat tüzelte.
Kölcsönkérhetem Titanot?- kérdezte Vendredi.
Minek?- kérdezte Viola.
Mert innen nem tudok segíteni nekik!!!- ezzel Vendredi és Titano
kimentek „sétálni”. Egy hajó rájuk tapadt, de Titano pajzsa kibírta míg
Ven kicsit belekavart a számítógépükbe és nem tudták folytatni.
Eközben Cesario és Viola is leszedtek egy gépet. A másik kettő pedig
megfutamodott. Cesario és U-uo fölvették a kapcsolatot míg Ven
belépett Salyut rendszerébe.
Megvagytok?- kérdezte Viola némi aggodalommal a hangjában.
Én igen de A-uo nem.- mondta U-uo és társára tekintett.- Mikor kiment
a pajzs nagyon megsérült.
Talán én segíthetek.- szólt bele a beszélgetésbe Vendredi.- Ha
beengedsz akkor segítek.
U-uo beengedte, Ven pedig fölmérte mik a sebek és hogy súlyosak e.
Ki ez?- kérdezte U-uo.
Hosszú…… ügynök volt, de parancsot tagadott és a vége az lett, hogy
most velünk van.- mondta Viola nem túl kedvesen. Míg lefolyt a
beszélgetés Ven meggyógyította A-uo-t, majd elindult visszafelé.
Köszönöm.- mondta A-ou gyenge hangon. Vendredi megfordult és
rámosolygott a fiúra. Mikor a lány visszaért a csapatához elköszöntek
egymástól és ment mindenki a maga útján.
Cesario csöndben vezetett, Ven gondolkodott.
Vendredi! Hogy vagy? Nem merültél ki?- kérdezte Cesario.
Köszike, jól vagyok. Nem, nem merültem ki ennyitől nem.- mondta
mosolyogva Vendredi.- És te?
Hmmm…, én is megvagyok. Tudod innen nem tudtam megsérülni.-
mondta Cesario és elkezdett nevetni. A nevetés ragályos Vendredi is
rákapott. Eközben Viola féltékenykedve nézte a lányt ahogy nevetett
Cesarioval. „Velem sose nevetett még így és mindig egy órát kell
várnom, hogy elmosolyodjon ”-gondolkodott magában Viola, majd
elöntötte a düh. Majd egy hirtelen ötlettől vezérleve odament a lányhoz
és felképelte. Vendredi nem hagyta szó nélkül, de próbált higgadt
maradni.
Megmondanád ezt miért kaptam?
Elveszed tőlem Cesariot.- mondta hisztis sírógörcs kíséretében. Erre
Cesario is felfigyelt.
Nem vesz el tőled. Tőled senki nem tud elvenni.- mondta Cesario
megijedve. Odament Violához és megölelte.
De elvesz tőlem! Nem látod?- mondta sírva- Velem sose….sose-alig
tudott beszélni a könnyeitől- nevettél ilyen hamar minidig könyörögni
kellett.- és bebújt Cesario kabátja alá. Ven összenézett a fiúval és nem
tudták mit csináljanak.
Viola !-ment oda Vendredi.- Én nem akarom elvenni tőled őt.- mondta
Ven kedvesen és ő is megölelte Violát.
Tényleg?- kérdezte Viola miközben kimászott a kabát alól.
Tényleg.
Na akkor ezt megbeszéltük mit szóltok egy kis olasz kajához?- váltott
témát Cesario.
De én a kínait szeretem.- mondta Viola. Erre mindenki nevetésben tört
ki.
Na jó beadom a derekam együnk kínait…-mondta a fiú. Miután leszálltak
az Aieneaison első utuk egy étterembe vezetett.
Ven? Te hol fogsz aludni- kérdezte Viola.
Hát……ööö
Aludj nálunk! Elférsz!- mondta Viola és Cesario együtt.
Öööö hát köszönöm.- mindenki jól bekajált majd elmentek a lakáshoz.
Egy hatalmas birtokon feküdt az egész. A birtok közepén egy óriási
házzal. A ház fala fehér, és hatalmas ablakok díszítik rózsaszín kerettel.
Ez valami csodaszép.- mondta ámultan Ven.
Hát igen az én ízlésem.- dícsérte magát Viola. Ven megtorpant az ajtó
előtt.
Na gyere be!- cibálta be Viola.- Nos gyors körbe vezetés. Itt van a füri-
mutatott balra.- Ott a konyha.- bökött a fejével jobbra.- Ez itt a nappali.
És arra- mutatott egyenesen.- Ott van az én szobám mellette pedig
Cesario szobája. És amellett pedig a te szobád.- mondta levegő után
kapkodva Viola.
Ööö én nagyon köszönöm.- mondta Ven.
Na jó szószátyár kisasszony. Tessék menni lefeküdni!- parancsolt rá
Cesario.
De…-kezdett volna bele Viola.
Nincs de!- és Cesario az ajtaja felé mutatott- Befelé és tessék aludni.-
Viola akaratlanul, de bement és lefeküdt.
Talán lesz egy kis nyugalom most már.- mondta Cesario miközben
mosolyra húzta a száját. –
Nem megyünk ki sétálni? A kert az én művem.
Menjünk…kíváncsi vagyok rá, hogy olyan jól tudsz-e kertészkedni mint
ahogy a hajódat vezeted.- kuncogott Vendredi. Cesario kivezette őt a
teraszra onnan pedig a kertbe. Amerre nézett virágok és fák övezték
az egész területet.
Ez valami gyönyörű- akadt föl a szeme Vennek.
Örülök, hogy tetszik. Leülünk?- Vendredi bólintott.
Jó. – leültek egy közeli padra.
És hogy ismerkedtél meg Violával?- kérdezte Ven.
Hát én előbb kerültem a Gotthoz mint ő. Engem kiküldtek terepre és
Viola bajba kerül és én mentettem meg. Aztán kiderült, hogy neki is
vannak képességei és Eclips hozzám tette. Azóta együtt vagyunk és
vigyázok rá. És te? Veled mi történt?- kérdezte Cesario.
Régen a barátnőmmel együtt kerültünk a Gotthoz. Azakinak hívták.
Nagyon jól ment minden, de egyszer inkább a szívünkre hallgattunk,
mint a parancsra. Megszöktünk, de megtaláltak minket. Én valahogy
megmenekültem a D-parancs elől, de Azaki nem. Utána bujdostam a
többit meg már tudod.- mondta Ven lehorgasztott fejjel. Cesario
átölelte…nem tudta mit mondjon a lánynak. Pár perccel később azt
vették észre, hogy csókolóznak. Hosszú percekig élvezték a gyengéd
csókot, de valamit hallottak maguk mögül.
Ez…?- kérdezte Vendredi.
Maradj.- mondta Cesario, aggodalomtól csengő hangon. Egy bokor felé
indult majd elhúzta az ágakat. Mikor meglátta ki az megkönnyebbült,
de ugyanakkor dühös is lett.
Viola…….?
Áhh szisztok, hogy vagytok? Csak nem megzavartam valamit?-
kuncogott Viola, de hamar abba is hagyta mikor Cesario megfogta és
fölemelte.
Cesario?- kérdezte félemmel Viola. Nagyon jól tudta, hogy Cesario nem
szereti ha valaki látja, hogy tud érezni is.
Menj innen, nem akarlak látni…- azzal letette Violát és elfordult tőle,
Cesario……- mondta Viola, félem, sajnálat, bánat keveredett a
hangjában. A fiú nem mozdult. A kislány pedig sírva elfutott a
szobájába és a takarója alá bújt. Eközben a kertben:
Ven fölállt a padról és odament Cesariohoz akinek a szemében félem
és fájdalom volt.
Mi történt?-kérdezte suttogva Vendredi.
Régen…mikor már a Gottnál dolgoztam volt egy barátnőm és ezt
megtudták……és megölték, hogy engem félreállítsanak…..akkor
megfogadtam ha megint tudok szeretni akkor nem tudja meg senki…..-
Ven odament hozzá átölelte megpuszilta.
Menj pihenj le- mondta suttogva Vendredi. Megfordult és elment.
Cesario még ott állt néhány másodpercig majd a lány után ment.
Vendredi bement Violához.
Viola..-mondta kedvesen miközben lehúzta a kislány fejéről a takarót.
Igen? –húzta össze magát az említett.- Én nagyon sajnálom…én nem
akrtam…-majd a lány ölébe borult és zokogni kezdett.- Én nem
akartam……Cesario haragszik rám- a könnyeitől már alig tudott
beszélni.
Nyugodj meg. Biztos megbocsát és nem lesz semmi baj.- nyugtatgatta
Ven Violát. Cesario az ajtóban állt és figyelte az eseményeket és
megenyhült a szíve.
Vendredi lefektette Violát az ágyába adott és adott neki jó éjt puszit.
Majd érezte, hogy valaki mögötte áll. Ceario volt az. Betakargatta Violát
és ő is adott egy puszit a lánynak és megsimogatta a fejét. Viola
megölelte Cesariot.
Sajnálom…- mondta bocsánatkérően Viola.
Nincs semmi baj, de ne szólj senkinek. Értem?- mondta viccesen
Cesario.
Értem.- mondta Viola és megpuszilta Cesariot.
Tessék aludni.- de viola már aludt is. Ven és a fiú kisétáltak a szobából
és becsukták maguk mögött az ajtót. Cesario bevezette Ven a
szobájába és a fiú karjában aludtak el.
Másnap reggel Viola hangjára ébredtek.
Minek zárta be az ajtót? Tweedleedee segítenél?- kérlelte viola a lány.
Dee egy kézmozdulattal beröpítette az ajtót ami az ágy előtt landolt.
Uppsz……bocsika.- Cesario és Ven fölébredtek és rögtön szétváltak.
Áhh nem tesz semmit.- mondta fiú félkómás fejjel.- Jó reggelt!
Sziasztok!- köszönt be Tweed.- Látom a húgom használta az erejét.-
majd mosolyogva visszatette az ajtót a helyére.
Gondolom te vagy az új csapattag!- köszönt oda Dee Vendredinek.-
Isten hozott!- szólt bele a bátyja.
Én Tweedleedee vagyok.
Szia én meg Vendredi.
Héh! És én? Amúgy Tweedledum vagyok. Dee bátyja.- de itt
lehalkította a hangját.
Szia!
Na megismerkedtetek? Farkas éhes vagyok!.- sipítozott Viola. –
Együnk kínait.
Na ne már megint?- fakadtak ki a jelelevők.
Ami engem illet már egy életre elég kínait ettem.- mondta Cesario.
Én nem nagyon rajongok a kínaiért.- szólt közbe Tweed.
Bátyám? Te nem szereted? Áhh nem tudjátok mi a jó? És te Vendredi?-
hadarta el Tweedleedee.
Kösz, de én se szeretem a kínait. Mindig rosszul leszek tőle.
Jó akkor mi elmegyünk kínait enni ti meg menjetek ahova akartok.
Találkozzunk másfél óra múlva és utána megyünk vidámparkba.-
örvendezett Viola és ezzel elmentek.
Vidámpark?- kérdezett rá Ven.
Igen még régen megígértem neki, de mindig találtam rá kibúvót……
sajnos most nem. Ugye velem jöttök?- kérdezte félig meddig viccesen,
félig meddig aggodalmas hangon Cesario.
Hát persze!- mondták nevetve Tweedék.
De most menjünk enni.
Tweedledum te mindig csak a hasadra gondolsz? De meg kell hagyni én
is éhes vagyok.
Nah kinyilváníthatom mindenki éhes, keressünk egy kajáldát.- ajánlotta
fel Ven. Elindultak és egy kis idő múlva már egy étteremben ültek és
ettek.
Ven hány éves? És, hogy kerültél a Gotthoz? Tehát mesélj valamit
magadról.- kezde a beszélgetést Tweed.
19 éves vagyok bár nem szeretem hangoztatni. A Gotthoz pedig úgy
hogy én régen ügynök voltam, de kisebb malőr miatt kirúgtak és
tegnap visszavettek és új életet kezdtem.
És milyen Violával, Elég nagy a szája…-kuncogott Tweed.
Nagyon aranyos.- Tweed tette föl a kérdéseket Ven pedig válaszolt
mindegyikre. Lassan eltelt egy óra.
Mennünk kéne.- javasolta Cesario. Bólintottak majd fölálltak és fizettek.
Elindultak visszafele. Mikor odaértek nem voltak még ott a lányok.
Huh én szomjas vagyok, bemehetek inni?- kérdezte Tweedledum.
De hülye vagy……persze, hogy ihatsz. Ő te hülye.- kuncogott Cesario.
Tweed eltűnt Cesario és Vendredi egyedül maradtak. Leültek
ugyanarra a padra ahova előző éjjel. Vendredi Cesario vállára hajtotta
fejét a fiú pedig átölelte. Cesario odahajolt a lányhoz egy gyengéden
megcsókolta. Vendredi visszacsókolt és élvezték a pillanatot. Eközben
a párocskát a házból nézték. Viola elmondott mindent a testvéreknek
és csak nézték a párt. Eközben Ven benyúlt Cesario pólója alá és
végigsimította a fiú izmos testét. Cesario az ölébe vonta a lányt. …
Ne…… Nemsokára megjöhetnek- tolta el magától a fiút. Cesario
bólintott. Majd fölálltak és besétáltak az ebédlőbe. Már mindenki ott
volt. A két belépő arcába fölszökött a vér és rákvörösen helyet foglaltak.
Nos ha mindenki megjött akkor elmehetünk végre a vidámparkba?-
kérdezte izgatottan Viola.
Mehetünk.- mondták a többiek. Egy fél órás séta után elérték a célt.
Viola az utolsó métereknél már cibálta kis csapatot.
Gyertek már!!! -ordibált Viola. Már látszottak a játékok és a kislány még
jobban unszolta őket. Mikor beléptek a vidámpark kapuján körbenéztek
majd egymásra.
És most merre?- kérdezte Dee.
Én a hullámvasútra akarok ülni elsőnek. – és Viola elindult a többiek
meg utána. Vagy 10szer mentek a hullámvasúton mire Viola megunta.
Dee, Tweed lehet egy kérésem?- kérdezte őket Cesario.
Persze.- mondták egyszerre.
Vigyáznátok kicsit violára míg mi felülünk az óriáskerékre?- mutatott
Venre aki épp vattacukrot vett a kislánynak.
Persze, persze menjetek csak. Majd mi vigyázunk rá.- miközben
mondták már szinte tolták el Cesariot. Viola visszaszaladt Deehez.
Vendrediék pedig elmentek és fölszálltak az óriáskerékre.
Eközben Viola a körhintán szórakozott.
Dee!- szólt a húgának Tweed.- Megállítsam?- kuncogott a fiú.
Jaj ne csináld már. Tudod, hogy úgy is rájönnének.- oltogatta Dee a
bátyját.
Csak nem félsz a megtorlástól?
Jaj hagyd őket.- ezzel elvonta a testvérét.
Az óriáskeréken:
Lassan elindult és ahogy egyre feljebb haladt annál szebb látvány
tárult eléjük. Ven gyönyörködött a látványban addig míg a fiú nem fogta
meg és nem fordította szembe. Lassan közeledett a lány felé. A lány a
fiú szája után kapott. Míg ment az óriáskerék csókolóztak csak akkor
váltak el mikor látták, hogy barátaik odalent várják őket. Úgy szálltak ki
mintha misem történt volna.
Nah mire szállunk föl?- indította el a témát Ven.
Én már unom. Menjünk cirkuszba.- ajánlotta Viola.
Jó.- egyeztek bele mindannyian.
De hosszú ez a nap.- súgta Cesario Ven fülébe.
Azért vannak benne kellemes pillanatok….- puszilta meg majd
előrement a lányokhoz a fiúkat hátul hagyva. A cirkuszi előadást is
végig ülték amit jóformán csak Viola élvezett. A többiek már jó
néhányat látták… nem nagyon élvezték. Az előadás végét ért.
Éhes vagyok!
Én is!- ebben egyet értettek tehát elmentek enni. A nap már kezdet
nyugovóra térni. Lassacskán elindultak hazafelé. Félúton a testvérek
elváltak és ők is hazamentek.
Oh végre itthon!- ásítozott Viola.- Megyek lefekszem aludni.
Rendben jó éjt.- köszöntek el tőle Venék. Viola bement a szobájába és
bezárta az ajtót.
Eközben Ven kiment a konyhába inni és leült. Nagyon elfáradt a ami
nap során.
Cesario is kiment a konyhába és átölelte a lányt.
Jól vagy?
Persze csak elfáradtam kicsit. – a fiú felé fordult és megcsókolta.
Cesario ölbe vette Vent és elindult a szobája felé. Mikor beértek
lefektette az ágyra és fölé hajolt.
Szeretlek……majd ismét megcsókolta.
Én is……szeretlek. -mondta Vendredi levette Cesarioról a kabátját és
ledobta a földre. Majd jött a pólója. Ven végigcsókolta fiú mellkasát míg
az levette róla az ingét. Egy nagyon kellemes és szenvedélyes estét
töltöttek együtt. Reggel Cesario ébredt először és csak nézte kedvesét
ahogy fekszik a mellkasán. Nemsokára a lány is fölébredt.
Jó reggelt!- köszöntötte kedvesen Vendredi.
Szebb nem is lehetne.- válaszolta a fiú, miközben a lány hátát
simogatta.
Mit csinálunk ma?- kérdezte Cesariotól miközben a mellkasát cirógatta..
Nem tudom, de majd kitaláljuk.- közben kisöpört egy tincset a lány
hajából és megcsókolta.
Mennyi az idő?- törte meg a csókot Vendredi.
Nemsokára tíz.- nézett az órájára Cesi. Fölöltöztek és kimentek az
ebédlőbe ahol legnagyobb meglepetésükre ott volt mindenki. Senkinek
nem tűnt fel Cesario és Vendredi megérkezése. Dee, Lumiere és Viola
beszélgettek, Eclair éppen Armblast próbálta „lerázni magáról”, U-uo
kezelte A-ou kisebbségi komplexusát , Sinistra és Dextera vitatkoztak
az utolsó sütin amit Dee csinált, Mercredi pedig Eclairt próbálta
engesztelni, hogy ne szedje le Armblast fejét.
Khh..- vonta magára a figyelmet Cesario.- Sziasztok! Hát ti?- nézett
értetlenül a társaságra.
Hát tudod tegnap este még nem tudtam elaludni és gondoltam fölhívok
mindenkit, hogy ismerkedjenek meg Vennel.- kezdte Viola.
Sziasztok!- köszönt oda félve Vendredi és kicsit alig láthatóan Cesario
mögé bújt és megszorította a fiú kezét.
Nos hadd mutassam be a díszes társaságot.- indított Viola. Ő itt
Sinistra és társa Dextera, ő itt a legjobb barátnőm Lumiere társa Eclair.
Ők ott A-uo és U-uo alapjában jó fejek de elég veszélyesek, ha
parancsot kapnak.
Kösz a bemutatást Viola.- vetette oda A-uo.
Folytatnám……a testvéreket már ismered Dee és Tweed. És ő ott
Armblast Lumiék figyelője. Mellette Mercredi de őt ismered nem?-
fejezte be a mutogatást Viola.
Sziasztok! Vendredi vagyok.- mondta mindenkinek Cesario háta mögül.
Sinistra odament Venhez.
Szia!- mosolygott a lányra- Kérsz sütit?- nyújtotta oda a sütit amit az
előbb mentett ki Dextera karmaiból.
Öhhmm….. köszönöm- vette el a sütit. Ezután mindenki odament hozzá
és elég jól elbeszélgettek. Mindenki megkedvelte teljes értékű
csapattag lett és új életet kezdett a régi életét maga mögött hagyva.