A két lány ment egy majdnem üres utcán. Az a hely kicsi volt és piszkos. Épp befordultak egy sikátorba, amikor döbbenetes látvány tárult a szemük elé. Két fiatal lány feküdt előttük vérben úszva. Mindkettőnek komolynak látszottak a sérülési. Az egyiken lövés nyomok voltak. Három helyen találták el. A másik a hasán feküdt. Amikor a lányok közelebb rohantak segíteni, látták hogy csak az egyikük vérzik. Amelyiket meg lőtték. A mellette lévő lány ruhája az ő vérétől vöröslött.

- Sango! Nézd meg azt a lányt, én megvizsgálom a másikat. –mondta Kirara

- Rendben, de még innen is látom, hogy lelőtték.

- Te jó ég! –Kirara csak ennyit tudott kipréselni magából, amikor megfordította a hasán fekvő lányt. Az arca egyik felét hegek borították, és az egyik szemére vak volt. És már majdnem halott.

- Vigyük be őket a hivatalba! Siessünk! –mondta Kirara

- Rendben!

Fölkapták a két eszméletlen lányt és elrohantak velük a hivatal felé. Körülbelül két kilométer, ami számukra nem nagy távolság. Fél óra múlva már ott is voltak.

- Lányok! Hogy kerültetek ide? Hiszen nem olyan régen mentetek haza. Ők meg kicsodák? –a szóáradatot Arami Tama intézte feléjük.

- Fogalmunk sincs kik ők. Úgy találtunk rájuk hazafelé menet. Kérlek, próbálj meg segíteni rajtuk. –mondta Kirara

- Rendben. Hozzátok őket gyorsan. Ne várjatok! Hozzanak ide két hordágyat! Igyekezzenek!

Jött a ”roham-mentő” és a két ismeretlent a gyengélkedőre szállították.

- Arami Tama, kérlek, ha más remény nincs, adj nekik új testet.

- Kirara, nem tehetem. Részben szabályellenes, részben pedig nem hiszem, hogy a testükben volnának nanorobotok. Ha pedig nincsenek akkor a test cserébe bele, halnának.

 - Akkor adj nekik nanorobotokat! Kérlek! Nem hagyhatod őket meghalni.

- Kirara, én…

- Főnök! A két lány testében találtunk nanorobotot! –mondta Lili

- Akkor tudsz nekik új testet adni!

- Kirara, értsd, meg hogy nem tehetem. Ők nem az ügynökeink!

- Akkor képezzük ki őket!

- Rendben. –mondta egy sóhaj kíséretében Arami Tama –Te és Sango lesztek a tanítóik. De nem adok nekik új testet. Ezt fogjuk helyre hozni.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- De hol fognak lakni? –kérdezte Arami Tama

- Majd nálunk, elférünk ott!

A műtétet elvégezték mind két lányon. A legmodernebb technikával a szemük épségét is helyre állították. Ezek után fel szállították őket Sango és Kirara lakásába. A beavatkozás során több nanorobotot „tettek” a testükbe.

Két nap telt el a műtét óta. Sango és Kirara otthon maradtak, mert valamikor akkorra számították a két lány ébredését. Sango és Kirara már nagyon várták hogy megismerhessék a két ismeretlent. Már eltervezték a kiképzésük menetét. Nem először csináltak ilyet, úgyhogy nem volt nagy kihívás. Eldöntötték, hogy elsőnek a kékhajú lányt fogják „betanítani”. Ezt velük is így tették. Az ügynököket egyesével szokták kiképezni. Mert amíg az egyik az ágyat nyomja, addig a másik otthon van vele és ápolja. Ez azért van, mert szerencsétlen nem tudná magát ellátni. A kiképzésük kemény dolog, nem hiába hisz a hivatal ügynökeinek minden helyzetre fel kell készülniük, semmi sem érheti őket váratlanul. Egy ilyen hiba akár az életükbe is kerülhet. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, hisz nem egyszer kapnak életveszélyes feladatokat. De a lányoknak pont ez tetszik benne, a kaland, az izgalom. Ezért is ajánlotta ügynöknek őket. Most már annyira izgult, hogy tízpercenként berohangált a szobájukba.

- Kirara, viselkedj már! Attól hogy fel alá futkározol, mint a mérgezett egerek, még nem fognak előbb fölébredni! Légy szíves nyugodj már le. –pirított rá Sango a lányra.

- Jó, jó de akkor is! Nem árt a csapatnak egy kis vérfrissítés, nem mintha veled bármi bajom volna.

- Kösz. Bíztam benned, tudod?

- Most már igen. –válaszolta mosolyogva Kirara

- Hogy te milyen kedves vagy!

- Sango, Sango. Kihagytad, azt hogy milyen szép, bátor, okos, segítő kész, aranyszívű… és… és…

- És szerény? –kérdezte nevetve a lány. Amire barátnője csak egy grimasszal válaszolt, majd a konyhaszekrényre nézett.

- Én csinálok reggelit! Ha fel ébredtek, biztosan éhesek lesznek. –mondta Kirara

- Felőlem, de akkor már nekem is. Légy oly szíves.

- Oké Sango!

Nem sokára elkészült a reggeli. Finoman illatozó tojásrántotta, egy kis szalonnával. Mellé Kirara csinált, még teát is. Reggelit mert egy tányérra majd, egy bögrébe töltötte a jó forró teát. És ezeket utána egy tálcára tette. Ő maga nem volt oda érte, de Sango fanatikusan rajongott a teáért és úgy gondolta, hogy a két másik lány is meg fogja inni. Végül is nem olyan szörnyű csak Bendredi kotyvaléka vette el a kedvét tőle. Az ő különleges újdonságai nyomán utálta meg. Ilyen „találmány” például a banános, kókuszos és papayás. Az ananászosról nem is beszélve. Kirara úgy érezte, hogy Arami Tama titkárnője mindenből képes teát készíteni. Egyszer ezt közölte is vele, aminek nyomán azt is megtanulta, hogy nem hülyeségből mondogatta neki Sango hogy ne, zsörtölődjön ilyenek miatt. Bendredi ugyanis képességét kihasználva, aktiválta az épület tűoltó berendezését, teljes egészében eláztatva a lányt.

- Te nézd meg az alacsonyabb csajt, én a másikat. - Kirara bement a lányhoz. Amint az éjjeli szekrényre tette az ételt, a lány megmozdult. Majd kinyitotta a szemét.

- Á, jó reggelt csipkerózsika! Csakhogy… - Kirara nagyon megdöbbent, amikor a lány arcára pillantott. Ugyan is azt látta, hogy könnyek gyűlnek a szemében, majd egyetlen szó hagyta el a száját:

- Anya… - majd keserves sírásra fakadt. Még nézni is rossz volt, látszott rajta hogy nagyon nyomja a lelkét valami ezzel kapcsolatban. Majd felült, fölhúzta a lábát, és az ölébe hajtott a fejét. Úgy zokogott tovább. Könnyei vágtató patakként folytak az arcán. A szépen metszett szemek ennek a vad áradatnak voltak kitéve. Bár ezt Kirara csak akkor láthatta, amikor gyengéden fölemelte a lány fejét. A finom vonású arc megfeszült a belső kíntól, de még így is szép volt. A lány tekintete ilyen állapotban is perzselően hatott, szinte égetett. Kirara eddig még sosem látott ilyet. A pillantás olyan ismeretlen volt számára, hogy szinte félt tőle. De volt benne valami, valami megnyugtató, habár úgy érezte ez a szem, ha akarná, el tudná pusztítani az egész világot. De most fájdalmat látott benne. Félelmet és bizonytalanságot, oly sok kételyt, hogy szinte elveszett ebben a tengernyi érzelemben.

- Anya, anya, anya! Bocsáss meg. Kérlek, bocsáss meg! Bocsáss meg! Bocsáss meg. Anya, kérlek, szépen bocsáss meg. –Kirara úgy érezte, hogy ő is sírva fakad. Ezért leült az ágyra, átölelte a lányt és vigasztalni kezdte. Sikerült is egy kicsit megnyugtatnia. És ezzel egy időben a saját lelkét is lecsitította. Habár még mindig nem volt teljes ez a nyugalom. Majd oda adta neki a reggelit és kiment a szobából.

Folytatása következik…