- Jó reggelt, álom szuszék! –Kirara viharzott be a szobába- Pattanj Alv, vár a hivatal és az új melód!

- Neeee, had aludjak, csak még egy kicsit… - dörmögte egy álmos hang a takaró alól.

- Nem. Ébresztő! „Hah, ha így nem tudlak kirázni az ágyból, majd máshogy…” Azzal Kirara kirohant a szobából, de kisvártatva vissza is tért. Majd a szomszéd szobában tétlenkedő Sango és Dvergr csak egy hatalmas sikítást hallottak, amit dühös kiabálás, majd ajtócsapkodás követett.

- Te… te… te szemét…- ordított Alv

- Legközelebb is így jársz, ha nem kelsz föl! –vigyorgott Kirara

- Mi történt…? –futott be a két lány a másik helyiségből. Majd egyszerre kezdtek el nevetni.

- Ha, ha, ha! Örülök, hogy ilyen jót szórakoztok. –mondta bosszúsan Alv, aki csurom vizesen állt a három lány előtt.

- Kirara, mit csináltál? –kérdezte vigyorogva Sango

- Föl keltettem…

- Mivel?

- Egy lavór vízzel… - felelt a könnyeivel küszködve a lány – Na Alv menj és szedd rendbe magad. Van rá tíz perced.

Alv vérig sértve kivonult a szobából egyenesen a fürdőbe. Az a tíz perc elég volt, ahhoz hogy lezuhanyozzon, és hogy felöltözzön. Már épp a fogát mosta, amikor oda jött Kirara ő is épp a fogmosásnál tartott.

- Vársz…- mondta Alv. Erre a leendő kolleginája belekapaszkodott a vállába, és a feje fölött köpött ki. Alv döbbenten meredt maga elé, alig jutott el a tudatáig mit csinált az a szemtelen kis fruska. Már épp folytatta volna azt, amiben Kirara félbeszakította, de ekkor jött Dvergr és megismételte az előbbi mozdulatot.

- Muszáj volt?! Nehogy már hagyományt csináljatok ebből!

- Ne haragudj kicsim, de nem kellene, ha nem foglalnád el az egész mosdót.

***

Nem sokára a négy lány már az utcákat rótta. A nap lustán nyújtózkodott a tiszta és felhőtlen ég felé. Ugyanazon a helyen haladtak át ahol Alvékat találták. Majd kis gyaloglás árán elérték a hivatalt.

- Ez nagyobb, mint a Gott épülete! –ámuldozott Alv

- Alvuci-muci gyökeret eresztettél? Gyere már! –kiáltott neki Kirara

- Mi???- amire a lány észbekapott a többiek már rég lehagyták.

- Belülről viszont nagyon hasonlít a Gotthoz. –monda Dvergr

- Szerbusztok lányok! Óh, nem hiszek a szememnek! Ki ez a két elbűvölő hölgy?

-Miroku…Miroku? –fiú addigra már Alv mellet állt

- Ó, az ilyen csinos hölgyek látványa felüdülés a fáradt szemnek. A nevem Miroku, itt dolgozok. Gyere, szívesen körbe vezetlek. –mondta a fiú, majd bele karolt Alvba, és vezetni kezdte. De egyszer csak Alv megállt, és egy hatalmas pofont adott az „idegen vezetőjének”. Majd pipacs piros arccal visszament a többiekhez.

- Alv…- kezdte volna Dvergr

- Azaz alak fogdosott!

- Hát igen ez Miroku. –mondta Kirara azzal elindult egy ajtó felé.

***

- Szóval önök lennének azok a bizonyos ügynökök. Gondolom Sango és Kirara már mindenbe, beavatták magukat. – a kiscsapat már Arami Tama irodájában ült, Bendredi a titkárnő és egy jó forró, ámde kevésbé jó ízű tea társaságában.

- Igen, elmondtak nekünk minden lényeges dolgot. – válaszolt Alv

- Értem… Bendredi kérlek, hivasd ide az összes ügynökünket.

- Igen uram.

Pár perc múlva megérkeztek az első csapatok. Dvergr és Alv igencsak meglepődtek, amikor 4-5 éves forma gyerekek masíroztak be a helyiségbe.

- Ők alkotják a Tisztító-tűz szakaszt. Az a kis tünci Shipo, mellette Soten, amellett Kohaku, és az a tetőtől-talpig fehérbe öltözött kislány meg Kanna. Ők egy csapat. A következők: a lány Koharu, az egy szem fiú a csoportban Yaken, a két másik lány meg Yukina és Mayu.

Na jöjjenek a többiek: Sota, Lucy, és az ikrek Suuichi és Shuuichi. – ezt a monológot Kirara vágta ki. A két lány csak kapkodta a fejét az említettek felé, és próbáltak minél több nevet megjegyezni.

- Köszönjük Kirara. Áh, itt a Menny-szakasz. –mondta Arami Tama

- Hellóka! – köszönt egy lány

- Szerbusz Kirara, áh ők lennének azok az új ügynökök? –kérdezte egy másik.

- Ó, igen. Egyébként, szia Lina! –köszönt Kirara

- Szóval ők azok, akikről már annyit hallottunk. –szólt egy fiú

- Úgy van Zelgadis.

- Nem igazán tűnnek különlegesnek… milyen képességük van? –kérdezte a srác

- Átadás, elnyelés és alakváltás. –monda kissé unottan Alv

- Akkor szerintem a Tisztító-tűz szakaszban lenne a helyetek nem, pedig a Mennyben. Ilyen gyenge alap-képességekkel… Szerintem nem sokra fogtok menni. Két ilyen törékeny kis virágszál… - kezdte Zel

- Mit mondtál? –sziszegte a fogai közt Alv –Ne aggód, ez a két törékeny kis virágszál remekül fog boldogulni. Akár…

- Alv! Modoráld magad! –szóld Dvergr, és megfogta lánya csuklóját

- De talán mentek valamire, ilyen temperamentummal, bár vajmi kevés esélyt látok rá… De nem kell aggódni, a kiképzés majd lefarag a nyelvedből…

- Na ide figyel Zelgadris… - pattant fel a lány 

- Zelgadis, a nevem Zelgadis!

- Nem tök mindegy, úgyis tudod, mire gondolok! –kiabált Alv, de azért két halványrózsaszín folt megjelent az arcán.

- Nem tök mindegy...

- Ugyan már gyerekek, miért veszekedtek? –kérdezte egy vörös hajú fiú.

- Ugyan már Kurama, hagyd, had engedjék ki a fáradt gőzt.

- Ha te mondod Yusuke.

- Kurama, megszokhattad volna, hogy Urameshinek mindig igaza van. Még akkor is, ha nagyobb marhaságot mond, mint Kuwabara.

- Ki beszél marhaságot, töki?

- Te. –hangzott a tömör válasz

- Na idefigyelj aprólék! Ne akard nálam kihúzni a gyufát, mert nagyon megbánod!

- És ugye most meg kéne ijednem?

- Te kis…

- Kazuma úrfi, kérlek, ne veszekedj Hiei-el.

- Ááá, Yukina kisasszony! Hát persze! Ha virágot akarnák szedni, keresve sem találnék olyan szépet mind te! –mondta hatalmas vigyorral az arcán a fiú.

- Köszönöm, Kuwabara-san. –szólt pironkodva a lány.

- Ők meg kik? –kérdezte Alv

- Ó, ne haragudj. Az én nevem Kurama. Ő itt Yusuke, az, aki ott udvarol Yukinának, Kuwabara, a másik pedig Hiei. Nyilván ti vagytok az új kollégák. Örülök, hogy meg ismerhetlek titeket.

- Csáó, lányok! Kurama mutogatott itt össze vissza. Én vagyok Yusuke! Bendredi kaphatnék egy teát?

- Ők már a Pokol-szakaszba tartoznak. Az a srác, akivel az előbb veszekedtél Zelgadis…

- Most már tudom…

- Mellette Lina, a másik lány Amélia, az a szöszi pedig Gourry. Azaz alak, aki Bendredivel flörtöl, Xellos. –a két említett elpirul- Ő itt Martina…

- Melyik Ő? –kérdezte Alv

- Ő, azaz ő. –mutatott az egyik lányra Kirara

- Te nekem értelmesen beszélj!

- Mellette Filia, a szőke, még mielőtt megkérdeznéd –folytatta Kirara figyelembe se véve a szemre hányást – mögötte pedig Luna.

 Ők még Menny-szakaszosak.

 - Ácsi, lemaradtam. Ki hová tartozik? –kérdezte Alv

- De nehéz eset vagy! –sóhajtott a lány –Amelia, Gourry, Lina, Zelgadis, Xellos, Martina, Luna és Filia még a Menny-szakaszba tartoznak. A többiek a Pokolba.

- Értem, és ők kik?

- Nem most mondtam?! –csattant fel Kirara

- Nem ők! A perverz alak, és akik mellette állnak! –kiabált vissza Alv

- Perverz? Miroku, csak azt ne mond, hogy megfogdostad! –mondta egy fiatal, de hófehér hajú fiú, akinek bármily érdekes is, kutya fülei voltak.

- Ja, a kutyafülű Inuyasha, jobbra tőle Kagome, balra Miroku. Őt már ugye ismered. Mellette Sesshoumaru, Naraku, Kagura és Kikyo.

És ott van még Joromaru, Yura, Hiten, Keiko és Botan. Ők mind a Pokol-szakaszba tartoznak.

- Nos, most hogy mindenkit ilyen szépen bemutattál nekünk Kirara, ideje hogy egy kicsit pihenjen is a szád. –vette át a szót Arami Tama 

- Tehát, már most elkezditek az új ügynökök kiképzését. A hármas gyakorló terembe mentek, ott megtaláljátok a megfelelő munka körülményeket. Alv, Dvergr, a műtét folyamán több nanorobotot helyeztünk el a testetekben, úgyhogy ne akarjátok túl terhelni magatokat. Ez mindenkinek szól, lehetőleg az újak maradjanak életben. –mondta

- Értettük főnök! –mondták az ügynökök egyszerre.

- Áh, még valami. Alv, Dvergr megkérlek titeket, hogy írjátok ezt alá.

- Mégis mi ez? – kérdezte Dvergr, akinek kb. ez volt a hivatalban eltöltött harmadik mondata.

- Egy szerződés. Hogy csakis a mi ügynökeink vagytok, és ha nem akarjátok folytatni vissza, léphettek. –válaszolt az igazgató

***

- Mégis hogy értette, azt hogy maradjunk életben? –kérdezte Alv

- Majd megtudod… - szólt Kirara –megérkeztünk. Ez a hármas gyakorló terem.

- Elég sivár…- szólalt meg Alv amint beléptek.

- Alv gyere, veled fogunk kezdeni! Gyere már! De ne úgy, mint az anyatetvek!

- Mi van?

- Üss meg! –hangzott az utasítás Kirarától

- Mi?!

- Jól hallottad, üss meg!

- Hogyhogy üss… - Alv már nem tudta befejezni a mondatot, mivel kolleginája teljes erejéből gyomorszájon vágta.

- Ha te nem majd én! Gyerünk! Kelj föl és üss vissza! Pattanj! –ordított Kirara. Alv nagy nehezen föltápászkodott, de ekkor ismét három ütést kapott.

- Most elég! – Alvnál betelt a pohár. Az agyát ellepte a lila-köd, és mindenki legnagyobb meglepetésére olyan ütést mért Kirara arcára hogy két métert esett.

- Ügyes kislány… ugye hogy… - de abban a pillanatban Alv megragadta a csuklóját és felemelte. De Kirara mintha csak erre várt volna. Minden pillanatok alatt történt, és a következő másodpercben Alv eszméletét vesztve zuhant a földre.

***

- Ahh, fáj a fejem, a karom, a mindenem!

- Alv, kicsim csakhogy végre fel ébredtél.

- Hol vagyok? 

- Hello Alv! Végre magadhoz tértél, három napja meg sem mozdulsz. Bocsi, talán egy icike-picikét túlzásba vittem. –mondta Kirara

- Három napja ugye csak hülyítesz?

- Hát ezen mindenkinek túl kell egyszer esnie.

                                                      ***

Fél év telt el azóta hogy Kirara és Sango rátalált Alvékra. A kiképzésük napról napra keményebb lett. De ennek köszönhetően nagyon sokat fejlődtek, és új képességekre is szert tettek. Alvnak hatalmasra nőtt a fizikai ereje, és az alakváltói képessége is sokat változott. Most már nem csak valaki külsejét, de hangját, képességét, emlékeit, sőt az egész személyazonosságát is le tudta másolni. Dvergr hihetetlen sebességre tett szert. Sőt, az átadó képessége is oly mértékben megnőtt, hogy kevesebb energiával több életet tudott megmenteni. Mindketten már tökéletesen uralták az erejüket. Egyik nap a főnök az irodájába hivatta a lányokat.

- Szép jó napot Arami Tama! –köszönt vidáman Sango

- Nektek is. Nos azért hivattalak ide titeket, hogy rátok bízzak egy feladatot. A Saliut nevű bolygóra kell mennetek. Kaptunk egy olyan fülest, hogy a bizonyos Kiber-kalózok oda vackolták be magukat. A ezek a kalózok már rengeteg fejtörést okoztak nekünk, mint gondolom, emlékeztek arra az esetre, amikor két hónapja feltörték az összes biztonsági berendezésünket. Az a parancs hogy fogjátok el a bűnözőket, és szállítsátok a börtön-bolygóra. De nagyon vigyázzatok, mert a hírek szerint van náluk bizonyos Mithrako-bomba. Nem tudjuk mire képes, és nem szeretnélek elveszíteni benneteket.

- Számíthatsz ránk főnök! –mondta egyszerre a négy lány, majd elhagyták az irodát.

- Na gyerekek, irány a Kakera!

- Az mi? –kérdezte Dvergr

- Az a hajónk. Emellett ott van még a két védő robot. A miénk  Ékkő avagy ha úgy tetszik Shikon. A tiétek Nagaria. És az a legjobb az egészben hogy iker-robotok. Kakerat pedig egy delfinről mintázták.

- Milyen nagy! –ámuldozott Dvergr.

- Úgy bizony! Kérjük a kedves utasokat, hogy foglalják el a helyüket, az úti cél a Saliut.

- Kirara, te sosem változol. –mondta nevetve Alv, és felkészült itt töltött élete legelső küldetésére.

Folytatjuk…