|
Egy magányos ember is lehet szerelmes
Bogee 2005.10.10. 17:04
 Egy férfi ment az úton, zavartalanul. A lágy szél simogatta az arcát és felborzolta a haját. Nem sokkal később egy fiatal lány nevetése hallatszott. A férfi felkapta a fejét és hátranézett. Mögötte nem volt senki, majd egyszer csak egy kislány futott oda a férfihoz és nevetve megszólalt:
Egy magányos ember is lehet szerelmes
Egy férfi ment az úton, zavartalanul. A lágy szél simogatta az arcát és felborzolta a haját. Nem sokkal később egy fiatal lány nevetése hallatszott. A férfi felkapta a fejét és hátranézett. Mögötte nem volt senki, majd egyszer csak egy kislány futott oda a férfihoz és nevetve megszólalt:
- Sesshoumaru megint kócos lettél!
A férfi elmosolyodott és a lány felé nyúlt. Mikor a keze odaért a lány eltűnt, a férfi meg ökölbe szorította a kezét, majd megszólalt:
- Hogy lehettem ilyen ostoba!
Két könnycsepp folyt végig az arcán, de letörülte azokat. Ekkor valaki megszólalt:
- Sesshoumaru-nagyúr mért álltunk meg?
Sesshoumaru felállt és elindult:
- Jaken nem álltunk meg!
Jaken lenézett oda ahol még az előbb Sesshoumaru állt és meglátta a száraz földön a könnycseppeket, majd elgondolkozott:
- Ó! Sesshoumaru sírt volna? Ugyan az képtelenség!
Folytatták az útjukat.
Néhány órával később Sesshoumaru úgy döntött, hogy megállnak. Sesshoumaru elküldte Jaken a rétre, hogy etesse meg Aunt, ő pedig leült egy fa alá és körbenézett.
Egy csodálatos rét mellett ült le. A madarak játszottak a levegőbe, a virágok illatoztak, tavasz volt. Ám Sesshoumarut ez mind hidegen hagyta, ő csak bámult maga elé:
„Hogy lehettem ilyen ostoba?! Rin elment és kész! Nincs többé! Különben is mit foglalkoztat? Hisz ő csak egy egyszerű halandó! De mért jutott eszembe? Lassan 11 éve hagytuk el! De mért? Persze azért mert mellettem nem lett volna biztonságban! Hogy ez nem jutott eszembe! Vajon mi lehet most vele? Él még?”
Sesshoumaru előtt felvillant Rin arca. Sesshoumaru elmosolyodott:
- Rin……
Ekkor egy sikítás hallatszott. Sesshoumaru felkapta a fejét. Egy lány lóháton vágtatott át a réten. Sesshoumaru nem értette, hogy mi történik. Aztán látta, hogy a lányt egy szörny üldözi. Sesshoumaru felállt és odaugrott a szörny elé. Egyetlen csapással végzett vele, majd Sesshoumaru lányhoz fordult:
- Jól vagy?
- Igen! De te ki vagy vagy inkább mi?!
Sesshoumaru végig mérte a lányt, majd olyat fedezett fel:
- Rin?
- Igen így hívnak, de te ki vagy?
- Én? Én Sesshoumaru!
Rin szeme felragyogott:
- Sesshoumaru? SESSHOUMARU!!!!!
Rin leszállt a lóról és könnyes szemekkel Sesshoumaru nyakába ugrott:
- Sesshoumaru úgy hiányoztál!
A férfi szemében újra könnyek gyülekeztek és átölelte a lányt:
- Te is!
Miután elengedték egymást leültek a fa alá, ahol Sesshoumaru is ült:
- Rin mesélj! Mi történt veled azóta amióta nem láttalak!
- Hát sok minden! Van a közelben egy falu az fogadott be és azóta is élek!
- És látom jól megnőttél!
- Hát….. igen!
- Hány éves is vagy most?
- 18!
- Jesszus!
- Sesshoumaru te megváltoztál!
- Ezt, hogy érted?
- Te nem ilyen voltál! Téged minden mindig hidegen hagyott és most…… most meg…….
Rin belenézett Sesshoumaru szemébe és minden szava elakadt, úgy mint Sesshoumarunak. Nem tudtak mit mondani a másiknak.
Egyszer csak Rin sírásba tört ki és átölelte Sesshoumarut:
- Sesshoumaru annyira hiányoztál! Én veled akarok maradni!
Sesshoumarut ez szíven ütötte:
„Jaj Rin! Nem maradhatsz velem! Még bajod esne!”
- Sesshoumaru megengeded?
- M-mit?
- Hogy veled maradjak!
Sesshoumaru eltolta magától a lányt és megfogta a kezét:
- Figyelj Rin! Nem maradhatsz velem, bajod eshet és, ha nem érek oda időbe akkor elveszthetlek örökre!
- De én……
- Nem szeretném!
- Akkor maradj még néhány napot itt! Kérlek!
Sesshoumaru ennek nem tudott ellenállni és bólintott.
A napok teltek és Sesshoumarnak lassan indulnia kellett.
Sesshoumaru egy nap nagyon korán kelt fel, hogy ne ébressze fel Rint. De akkor még nem tudta, hogy Rin már felkelt. Mikor Sesshoumaru kilépett a házból Rin nevetve megszólalt:
- Én is megyek!
Sesshoumaru majdnem hátra esett, majd Rinre nézett aki elnevette magát:
- Sesshoumaru sokáig voltam veled, hogy ne felejtsem el, hogy te mindig korán kelsz!
- Hajaj Rin!
- Igen?
- Megmondtam, hogy nem jöhetsz velem!
Ekkor Rin nagy boci szemekkel nézett Sesshoumarura, aki nem tudott ellenállni bármennyire is akart:
- Na jó! Nem sokáig de velünk jöhetsz!
Így megint hárman utaztak.
Lassan egy hónap telt el, hogy Rin Sesshoumaruékkal ment. Egyik nap már besötétedett mikor úgy döntött Sesshoumaru, hogy megállnak estére. Sesshoumaru elküldte Jakent fárért, Rin meg ennivalót hozott, így Sesshoumaru egyedül maradt a táborhelyen, elkalandozott:
„Ez a Rin teljesen megváltozott! És nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is! Milyen szép nő lett belőle! Hupsz! Miket is gondolok, hisz Rin csak egy alattvaló, mint Jaken! Vagy mégsem? Uramisten nem szerethetek bele egy halandóba! NEM! Nem leszek olyan, mint az apám! Vagy igen…………?”
Ekkor megmozdult az egyik bokor és Jaken lépett ki:
- Sesshoumaru-nagyúr itt vannak a faágak!
- Rendben van!
- Sesshoumaru-nagyúr kérdezhetek valamit?
- Mit?
- Jó ötlet volt magunkkal hozni megint ezt a halandót?
Ekkor Rin visszaért, de mikor meghallotta, hogy róla beszélnek elkezdett hallgatózni.
- Jaken azt hiszem nem rád tartozik!
Ekkor Rin kilépett a bokrok közül:
- Meghoztam a vacsit!
Miután Jaken és Rin megvacsoráztak, Jaken elment aludni( vagyis inkább őrködni, kicsit távolabb), Rin felállt, majd Sesshoumaru megszólalt:
- Hova mész?
- Van itt a közelben egy vízesés, gondoltam elmegyek fürödni! Ugye elengedsz?
- Öööö….. hát persze!
- Rendben!
Rin lehajolt és megpuszilta Sesshoumarut, majd mindketten elvörösödtek. Rin elment, Sesshoumaru pedig:
- Utána kéne mennem nehogy baja essen!
A szellem felállt és a lány után ment. Mikor ő is odaért kinézett az egyik bokor mögül és meglátta, hogy Rin félig bent van a vízben, majd Sesshoumaru felsóhajtott:
- De kár, hogy háttal áll! MIKET IS BESZÉLEK?!?!?!?!?!?
De ezt már túl hangosan mondta és Rin meghallotta:
- Ki van ott?
Sesshoumaru kilépett a bokor mögül:
- Én!
- Sesshoumaru! Te mit keresel itt?
- Én csak…… ööööö…… megnéztem, hogy jól vagy-e!
Rin elmosolyodott és kiment a vízből. Sesshoumaru kinyitotta a száját, de nem tudott megszólalni, végig nézte a meztelen Rint és érezte, hogy elvörösödik. Rin megszólalt:
- Sesshoumaru mit nézel? És mért vagy vörös?
Amint ezt mondta maga elé vette a ruháját és Sesshoumaru megint megpróbált valamit mondani, de sikertelenül. Rin odament hozzá Sesshoumaru pedig még vörösebb lett:
- Sesshoumaru mi történt veled?
- Velemsemmi!
- Tessék?
- Úgy értem, hogy velem semmi nem történt, csak…..
- Csak?
- Csak….
- Ó értem! Te még nem láttál meztelenül egy lányt se?
- Nem!
- Ó!
Rin elengedte a ruháját, ami lágyan a földre esett. Sesshoumaru szemei elkerekedtek és Rin elmosolyodott:
- Most láthatsz!
Sesshoumaru megint nem tudott megszólalni. De Rin segített ezen. Odahajolt Sesshoumaruhoz és megcsókolta. Sesshoumaru először azt se tudta, hogy hol van, de aztán visszacsókolt. A nyelveik kellemesen játszott a másikéval és a levegő egyre forróbb lett körülöttük. Sesshoumaru végig simította Rin testét. A lány pedig megszabadította Sesshoumaru a ruháitól. Nemsokára mindketten a vízben voltak. A testük, lelkük eggyé vált ezen az éjszakán.
Másnap reggel Sesshoumaru későn kelt. Miután felült észrevette maga mellet Rint:
- Mi történt velünk?
Majd miután Sesshoumarunak minden eszébe jutott:
- Úristen én és Rin……..- elmosolyodott. – Igen én és Rin!
Visszafeküdt a prémjére erre Rin kinyitotta a szemét:
- Mi történt?
Sesshoumaru odafordult a lányhoz és megcsókolta:
- Jó reggelt!
- Neked is!
Rin ráfeküdt Sesshoumarura a férfi meg átölelte.
Néhány órával később már mentek.
Mikor megálltak enni, hatalmas felhő keletkezett és nagy szél lökések jöttek, Sesshoumaru átölelte Rint:
- Sesshoumaru mi történik?
- A szagból ítélve vagy Naraku vagy Kagura jön!
- Úgy bizony!- szólalt meg egy női hang, majd Kagura jelent meg előttük.
- Kagura!
- Mi van Sesshoumaru? Ki ez a lány?
- Ő itt Rin!
- Csak nem?! Sesshoumaru te az enyém vagy!
- Nem!- szólt közbe Rin.- Sesshoumaru az enyém!
- Mit szólsz bele te kis csitri?! Semmi közöd hozzá!
- De van! És ne nyúlj Sesshoumaruhoz!
- Mért? Mi lesz, ha hozzányúlok?
- Meghalsz!
Kagura odasétált Sesshoumaruhoz és megcsókolta, Sesshoumaru fel se eszmélt, hogy mi történik vele. Miután Kagura elengedte Sesshoumarut Rinhez fordult:
- Tessék hozzá értem!
Rin Sesshoumaruhoz fordult:
- Sesshoumaru……
- Rin én….
Rin sírni kezdett, majd elfutott egyenesen Kagura szörnye karjába, ekkor Kagura eltűnt Rinnel, de még visszszólt Sesshoumarunak:
- Ha látni akarod öld meg az öcsédet és hozd el a palotába!
Sesshoumaru szó nélkül elindult. Három nap múlva megtalálta Inuyasháékat, akik szokás szerint veszekedtek:
- Kagome hagyál már!
- Nem!
Sesshoumaru leugrott eléjük:
- Lám csak Inuyasha öcsikém!
- Sesshoumaru!
Inuyasha Kagome elé állt:
- Mit akarsz!
- A fejedet!
- Minek?
- Nem mindegy?!
A két testvér neki esett a másiknak. Amíg ők harcoltak Kagoménak feltűnt, hogy Sesshoumaru egyedül van és ezt halkan meg is jegyezte:
- Vajon hol lehet Jaken és Rin?
Sesshoumaru ezt meghallotta és megállt, Kagome ijedten nézett rá:
- Mit suttogsz te lány?!
- Csak annyit, hogy hol lehet Jaken és Rin!
Sesshoumaru visszafordult Inuyashához, hogy megölje, de már nem tudott koncentrálni és mindig elvétette a csapásokat. Ez Inuyashának és Kagoménak is feltűnt, de Inuyasha szólalt meg előbb:
- Mi van Sesshoumaru! Mi történt veled? Ilyen bénán még sose harcoltál!
- Nem mindegy neked az öcsikém!
Sesshoumaru megint támadni próbált, de elvétette. De Inuyasha nem és telibe találta Sesshoumarut, aki elájult:
- Na végre! Legyőztem Sesshoumarut! Kagome hol vagy? Kagome MIT CSINÁLSZ?
Kagome letérdelt Sesshoumaru mellé és ellátta a sebeit:
- Ha nem látnád segítek neki!
- Minek?
- Csak……
Ekkor nagy szél támadt és ismét megjelent Kagura. Miután mindenkin végignézett, megszólalt:
- Nem hittem volna, hogy Sesshoumaru ilyen hamar idetalál! Na mindegy! Inuyasha figyelj rám! Gyere a palotába és visszakapod a szerelmedet!
- Kit?
- INUYASHA!
- Kagome!!!!
Kagomét ugyanúgy elkapta egy szörny, mint Rint. Majd Kagura eltűnt:
- KAGOME!!!!
Ekkor Sesshoumaru felállt:
- Nocsak Inuyasha! A szerelmedet is elvitték?
- Sesshoumaru mi történik?
Sesshoumaru mindent elmondott Inuyashának:
- Szóval azért akartál megölni, hogy Rint megmentsd?
- Igen! Meg azért is mert amúgy is meg akartalak ölni!
- Haha! Figyelj csak Sesshoumaru…..
- Nem te figyelj! Velem jössz vagy nem?
- Hova?
- Hát Narakuhoz!
A két testvér így együtt indult el.
Néhány napon belül megtalálták Naraku kastélyát és persze azonnal támadásba lendültek. Mikor beugrottak a palota udvarába megjelent Kikiyo. Inuyasha mint mindig mostis megállt, de Kikiyo nem habozott, kilőtt egy nyilat, ám Sesshoumaru megállította:
- Inuyasha ne vele törődj, hanem Kagoméval!
- M-mi, ja persze!
Sesshoumaru és Inuyasha átkutatták a kastély és megtalálták a lányokat, mikor épp kimentek volna a kapun valaki megállította őket:
- Na fiúk! Hova mentek?
Sesshoumaru és Inuyasha szembefordultak Narakuval. Mindketten előhúzták a kardjukat és támadni akartak, de egyszerre nem ment. Így Sesshoumaru odébb lökte Inuyashát:
- Öcsikém maradj ebből ki!
Miután Inuyasha felállt a földről, Sesshoumaru után eredt és most ő lökte el:
- Azt már nem!
Naraku csak nevetett rajtuk, a fiúk pedig külön- külön támadni akartak, de nem ment. Naraku mindig kivédte a csapásokat.
Jó ideig harcoltak így, de a két testvér kifáradt, Naraku nevetve megszólalt:
- Csak nem kifáradtatok?
A két testvér felnézett egyenesen bele Naraku szemébe. Mindkettőnek lobogott a szemében a tűz, ettől Naraku megijedt, de nem szólt. Sesshoumaru és Inuyasha egyszerre szólaltak meg:
- Mi nem vagyunk fáradtak! És te?
A fiúk felálltak és összenéztek, majd bólintottak. Naraku nem értette őket, de ők megértették a másikat és támadtak. Sesshoumaru és Inuyasha előlre tartották a kardjukat ami összeolvadt és hatalmas csapást mért. Naraku nem tudta kivédeni és meghalt. A fiúk győztek. De nekik is elfogyott az erejük, így elájultak. Rin és Kagome elvitték őket odébb és ellátták a sebeiket. Majd miután ezzel végeztek, ők leültek beszélgetni:
- Hát Rin ez egy izgalmas nap volt!
- Az biztos!
- És te annyit változtál! Hány éves is vagy?
- 18! És te?
- Én 26!
- Tényleg és azóta volt veled és Inuyashával valami?
- Ezt, hogy érted?
- Történt köztetek valami?
- Nem, sajnos! Még mindig Kikiyot szereti! Na mindegy! És veled és Sesshoumaruval?
Rin itt elvörösödött:
- Hát…..
- Szóval igen!
- Hát igen!
- De szerencsés vagy!
- Tudom! De biztos, hogy Inuyasha is szeret téged! Hisz nagyon szép lány vagy!
- Köszi! Te is.
Ekkor mocorgást hallottak:
- Na ébredeznek a fiúk!
- Hát igen! Szerintem menjünk oda!
A két lány visszasétált a fiúkhoz, akik addigra felültek. Mikor meglátták egymást felpattantak és a kardjukhoz nyúltak. De az nem volt náluk, sőt felső se volt rajtuk. Mikor meglátták a lányokat, Sesshoumaru odament Rinhez és megcsókolta. Inuyasha csak állt, de Kagome átölelte hátulról:
- Ka-kagome m-mit cs-csinálsz?
- Én? Csak átöleltelek!
Inuyasha megfordult és ő is átölelte a lányt. Rin ekkor suttogva megszólalt:
- Gyere hagyjuk őket!
Sesshoumaru bólintott és elmentek. Inuyasha elengedte Kagomét:
- Figyelj Kagome!
- Igen!
- Én nagyon aggódtam érted!
- Tényleg, ez új!
Inuyasha felkapta Kagomét:
- Hé! Inuyasha mit csinálsz?
- Azt amit a szívem mond!
Azzal megcsókolta a lányt. A lemenő nap megvilágította a két fiatalt, majd alábukott a horizontnak.
Rin és Sesshoumaru elmosolyodott a bokor mögül, majd elindultak az erdei ösvényen.
Mikor Inuyasha és Kagome szétváltak, Inuyasha megszólalt:
- Csak egy valamit nem értek!
- Mit?
- Azt, hogy Sesshoumaru gyűlölte az embereket és ezért mindig is magányosan ment az útján.
- Igen és akkor mi van?
- Akkor mért volt neki fontos annyira Rin?
- Inuyasha még nem jöttél rá?
- Nem!
- Inuyasha egy magányos ember is lehet szerelmes……..
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
