|
Inuyasha és Kagome
Bogee 2005.10.10. 17:16
 Esteledett. A csapat úgy gondolta, hogy most egy faluban szállnak meg, mert újhold volt. Mikor eltűnt a nap, Inuyasha is eltűnt. Mindenki kereste, de nem találták sehol. Kagome az erdő felé ment, míg a többiek a faluban keresték. Mikor Kagome odaért egy jó nagy fához, megszólalt:
Inuyasha és Kagome
Esteledett. A csapat úgy gondolta, hogy most egy faluban szállnak meg, mert újhold volt. Mikor eltűnt a nap, Inuyasha is eltűnt. Mindenki kereste, de nem találták sehol. Kagome az erdő felé ment, míg a többiek a faluban keresték. Mikor Kagome odaért egy jó nagy fához, megszólalt:
- INUYASHA HOL VAGY????
- Jaj Kagome ne síkits már a fülembe!
- Inuyasha!
Kagome Inuyasha nyakába ugrott. Inuyasha nagyon megdöbbent és vörös lett, majd átölelte a lányt, aki megszólalt:
- Inuyasha azt hittük, hogy valami bajod történt!
- Ugyan, mi bajom történhetne?
- Hát mondjuk, megtámad egy szellem vagy egy csapat ember, és most ember vagy!
- De az nem azt jelenti, hogy nem tudok magamra vigyázni!
- De akkor is féltünk!
Inuyasha szemei elkerekedtek:
„Mindannyian féltenek? De miért? Hisz……
Jaj Kagome! Még te is féltesz! Bárcsak tudnád, hogyha te itt vagy akkor az én életem nem számít!”
- Mért féltettek engem?
- Inuyasha de buta vagy! Hisz te is a csapathoz tartozol és amúgy is, ha te nem lennél, akkor én se! Hupsz! Bocsánat, nem úgy értettem!
Kagome fülig vörös lett, de belenézett a hanyou szemébe. A fiú szemei élénken csillogtak, majd elmosolyodott:
- Tudom, mire gondoltál!
Kagome nézte a mosolygós fiút és elkalandozott:
„Milyen helyes most! Persze ő mindig helyes! Kár, hogy csak akkor ilyen kedves, amikor ember! Nagyon jól állna neki a mosolygás! Kagome miket gondolsz te? Nem szabad ilyeneket gondolnom, hisz Inuyasha Kikiyot szereti! Én csak egy barát vagyok neki! De akkor is helyes……”
- Kagome!
- Igen?
- Vissza akarsz menni a faluba? Mert, ha igen, akkor menj!
- És te?
- Én itt maradok! Hisz mi bajom lehetne!
- Akkor én is maradok!
- De nem fogsz félni? Hisz most nem igazán tudlak megvédeni!
- Nem baj! Itt maradok veled!
Inuyasha bólintott, majd tüzet gyújtott:
- Kagome gyere ide, mielőtt megfázol itt nekem!
A lány odament a fiúhoz, aki átölelte. Ott ültek egymás ölébe és nézték a tüzet, szótlanul. Egyszer Inuyasha keze elindult és simogatni kezdte Kagome egyik karját:
- Inuyasha mit csinálsz?
- Csak megsimogattam a kezed! Mért zavar?
- Nem!
Inuyasha tovább simogatta a lányt, akinek minden egyes simításnál remegés futott végig a testén:
„Vajon Inuyasha mért csinálja? Biztos azért, mert most ember és most jobban elöntik az emberi érzések! De hát ez még nem ok, hogy ezt csinálja! .....
Viszont annyira jó itt lenni vele! Bárcsak megállna az idő!”
- K-kagome….
- Igen?
- Ööööö……. Tényleg nem zavar? Mert érzem, hogy mindig végig remegsz, mikor végig simítom a kezed!?
- Nem, nem zavar! Csak tudod……
A lány elhallgatott Inuyasha arcát látván. A fiú mosolygott és csillogó szemekkel nézte Kagomét:
- I-i-inuyasha m-mit n-nézel?
- Téged!
- M-miért?
- Nem tudom, de olyan szép szemeid vannak!
Mindketten elpirultak. Lassan kialudt a tűz és sötétségbe borult minden a két fiatal körül. Inuyashának és Kagoménak viszont egyre élénkebben csillogott a szemük. Egyszer Kagome felnézett az égre és megszólalt:
- Nézd Inuyasha hullócsillagok!
A hanyou felnézett az égre és kérdőn megszólalt:
- Az mi és mire jó?
- Az egy csillag, amelyik leesik az égről és arra jó, hogy, ha kívánsz valamit az teljesülni is fog! Na én kívántam és te?
- Én is!
Nem sokkal később elfeküdtek egymás mellett a füvön, és csak nézték az eget. Ám csak Kagome nézett fel, Inuyasha figyelmét elvonta egy csodálatosabb dolog: Kagome.
A hanyou végig nézett a lány testét és nagy késztetést érzett arra, hogy megcsókolja, vagy átölelje.
Majd lassan elindult a keze és megsimogatta Kagome kezét, majd az arcát. A lány megszeppenve nézte az egyre közeledő fiút. Inuyasha már majdnem megcsókolta Kagomét, mikor a lány felült:
- Inuyasha……… menjünk vissza a faluba!
A hanyou nem értette a lányt:
„Kagome mi történt? Minden olyan jól ment, addig, amíg meg nem akartalak csókolni! De mért nem akartad? Talán azt hiszed, hogy Kikiyot szeretem?”
- Kagome!
- Igen?
- Ööööö te……szerelmes…..vagy…..valakibe?
- Mért érdekel az téged? Tudtommal semmi közöd hozzá!
- Kagome, bocsánat! De most mi bajod? Kikiyo sose volt ilyen!
- Az, hogy minek kérdezel ilyeneket, és megint Kikiyo!
- Kagome…..
A lány felállt és elindult:
„Megint Kikiyora gondolt! Bárcsak ne ismerném!”
- Nem akarom ismerni Inuyashát! ÉLJEN CSAK KIKIYOVAL!
- Összeveszettél a nagy szerelmeddel?
Kagome egy fához hátrált és valaki elélépett, Kagome sikítani akart, de az idegen befogta a száját:
- Ne kiabálj, mert annál előbb meghalsz!
Kagome rémülten figyelt, mert nem tudta, hogy ki lehet az. Egyszer aztán finom szőrmét érzett és meglátott egy vörösen izzó szempárt, már tudta, hogy ki tartja fogságban: Naraku.
Kagome ekkor megharapta Naraku kezét, de a félszellemből felszabaduló méreg Kagome testébe jutott. Naraku nevetve megszólalt:
- Te ostoba! Azt hiszed, ez nekem árthat? Hisz nagyon jól tudod, hogy méreg van bennem! Meg fogsz halni tőle!
Narakunak igaza volt, Kagome kezdte magát rosszul érezni.
Inuyasha eközben úgy gondolta (mivel még mindig ember volt), hogy bocsánatot kell kérnie Kagométól. Lassan elindult és ekkor egy kiáltásra lett figyelmes. Ez a kiáltás Kagométól származott, mert Naraku nem tudta időben befogni a száját a lánynak.
Inuyasha sietve indult el:
- KAGOME! HOL VAGY????
Naraku nem tudta, hogy Inuyasha ember volt ezen az éjszakán, így menekülőre fogta a dolgot.
Mikor Inuyasha odaért Kagoméhoz, a lány már majdnem összeesett:
- Inuyasha…..
- Mi történt?
- Naraku megtámadott!
- MICSODA????
- Inuyasha segíts! Meg…….mérgezett!
Ekkor Kagome összeesett. Inuyasha odarohant hozzá és felvette a földről:
- KAGOME!
Ahogy ezt kimondta felkelt a nap. A sugarak mindent beborítottak, átvilágítva mindent. Inuyasha megrázta magát, már hanyou volt.
Amilyen gyorsan csak tudott a faluba ment, ott Mirokuék fogadták:
- Inuyasha hol voltál? És mi történt Kagoméval?
- Az erdőben voltunk és Kagomét Naraku megtámadta!
- MICSODA NARAKU????
- Igen! És gyorsan el kell vinni Kaedéhez!
Inuyasha megfordult és elindult, a többiek meg utána.
Ahogy Inuyasha a kezében tartotta Kagomét, a lány egyre rosszabbul lett:
- Kagome kérlek, ne add fel!
A lány mintha meghallotta volna ezeket, a szavakat, mert megnyugodott. Hamar visszaértek a faluba, ahol Inuyasha azonnal Kaede anyóhoz ment:
- KAEDE!
- Inuyasha miért kiabálsz? Még reggel van!
- Tudom, de Kagome…..
Az anyó meglátta Kagomét és rögtön bevitette a házába. Inuyashát kiküldte a ház elé, hogy figyelje a többieket, ő maga meg vizsgálni kezdte a lányt.
Inuyashának óráknak tűnő perceken várt, már Mirokuék is megérkeztek. Egyszer csak Kaede anyó kijött:
- Kagome fel fog épülni, de most ne menjetek be hozzá. Hagyjátok piheni!
Ahogy Kaede eltávolodott a háztól, Inuyasha rögtön bement. Erre Miroku megszólalt:
- Inuyasha azt mondták, hogy nem mehetünk be!
De Sango a vállára tette a kezét:
- Miroku hagy menjen, hisz a szerelme beteg!
- Igen, igazad van!
Odabent Inuyasha leült mellé és nézte Kagomét:
- Te lány! Nem adhatod fel! Küzdj a méreg ellen!
Inuyasha megfogta Kagome kezét, a lány érezte őt és kinyitotta a szemét:
- I-i-inuyasha….
- Kagome!
- M-mit k-keresel i-itt?
- Bejöttem hozzád, de nem maradhatok sokáig, mert egyébként nem jöhetek be!
- De még is itt vagy!
- Tudom!
A két fiatal csillogó szemekkel nézte a másikat:
- Inuyasha annyira sajnálom, hogy elmentem és megtámadtak. Most, hogyan fogunk ékkövet gyűjteni?
- Kagome az sokkal fontosabb, hogy jól legyél, mint a vacak ékkő!
- Inuyasha? Te ilyet még sose mondtál!
- De most mondok!
Inuyasha tekintette nagyon parancsoló és szenvedélyes volt. Kagome mosolyogni kezdett. Majd megpróbált felállni, Inuyasha segített neki. Kimentek a házból, ahol mindenki Kagome nyakába ugrott. Nemsokára megjelent Kaede anyó:
- Kagome nem szabad kijönnöd!
- De már jól vagyok! És van itt valaki, aki vigyáz rám!
Kagome belenézett Inuyasha szemeibe és csak nézték egymást. Kaede anyó elmosolyodott, akárcsak a többiek, mert tudták, hogy a két fiatal szerelmes. Majd Shippo megszólalt:
- Most mit nézünk?
Miroku és Sango ölni tudtak volna a szemükkel, ahogy ránéztek Shippora. Kagome mosolyogva felvette a földről a rókadémont és átölelte.
Délután mindenki kapott egy kis szabadidőt. Shippo Kirarával játszott, Sango Miroku elől menekült, de nem sokáig. Nemsokára mindketten eltűntek és Inuyasháék csak néztek.
Majd Inuyasha felkapta Kagomét és elmentek sétálni.
Ahogy mentek, mindketten szótlanok voltak, nem tudtak mit mondani a másiknak. Csak nézték az utat, majd egyszer Inuyasha ránézett Kagoméra és megfogta a kezét. A lány nagyon meglepődött, de ő is megfogta Inuyasha kezét.
Mirokuék egy bokorból mosolyogtak, majd Miroku megszólalt?
- Szerinted most hova mennek?
- Miroku, ha lehet, ne gondolj semmi rosszra!
- Én???? Csak kérdeztem!
- Akkor szerintem csak sétálnak!
- Aha ”sétálnak”!
- Miroku!
- Na jó! De most tényleg komolyan kérdeztem, hogy hova mennek!
- Szerintem semmi közünk hozzá!
- De….
- Gyere, menjünk vissza a faluba és hagyjuk őket kettesben!
- Na jó! Menjünk!
A két fiatal elindultak visszafelé. Inuyasháék eközben egy helyre tartottak: a Szent Fához. Mikor odaértek Kagome beleült Inuyasha ölébe és hallgatták egymás szívdobogását. Majd egyszer Kagome elmosolyodott:
- Kagome min mosolyogsz?
- Hát azon, ahogy itt találkoztunk!
- Ó, emlékszem!
- Én is! Te a Fához voltál szögezve én meg menekültem a százlábú elől!
- Hát igen! Milyen régen is volt! Lassan egy éve!
- Tudom! Én is emlékszem! És mennyi minden változott azóta!
- Hát igen!
Kagome ránézett Inuyashára, majd a lány megfordult és szemből ült vissza a helyére. Inuyasha meglepve szólalt meg:
- K-kagome, hogy hogy így ülsz ide?
- Mért, baj?
- Nem!
Kagome átölelte a hanyou nyakát, akinek a keze ”véletlenül” Kagome fenekén kötött ki. A lány elvörösödve nézett a fiúra, aki hasonlóan nézett vissza.
Kagome nemsokára a füvön kötött ki, mellette pedig Inuyasha. A hanyou végig simította a lány testét, de nem tett többet.
Kagome nézte a fiút, aki a lány fölé állt négykézláb:
- I-inuyasha mit csinálsz?
- Én semmit.
Kagome félre söpörte Inuyasha szemeiből a fehér hajtincseket, majd nevetni kezdett:
- Kagome min nevetsz?
- Csiklandoz a hajad!
- Ó!
Mindketten nevetni kezdtek. Inuyasha nagyon jól érezte magát, majd Kagome megszólalt:
- Inuyasha mért nem nevetsz gyakrabban? És különben is nagyon jól áll a mosolygás!
Inuyasha erre elkomolyodott és felült. Kagome nem értette, mi lehet a baja:
- Inuyasha mi a baj?
- Tudod, én nagyon ritkán nevettem, vagy mosolyogtam! Ennek az oka a gyerekkorom! Hisz tudod, hogy mivel hanyou vagyok így mindenki kitaszított vagy bántott. Ezért nagyon kevés alkalmam volt, hogy nevessek, vagy mosolyogjak!
- Értem! De felejtsd el, és most élj a pillanatnak! Kérlek, legalább ma!
- Rendben!
Inuyasha finoman eldöntötte a lányt és közeledni kezdett hozzá.
Ekkor valami megmozdult a bokrok között. Inuyasha védelmezőn átölelte Kagomét, de amikor meglátta, hogy ki az el is engedte. Egy fekete haj szállt a szélben egy piros és fehér ruhás lány után.
Inuyasha tátott szájjal figyelt, majd megszólalt:
- Kikiyo mit keresel itt?
- Érted jöttem, de ahogy látom zavarok!
- Nem, nem zavarsz!
Inuyasha odament Kikiyohoz és átölelte. Kagome sírva fakadt és elfutott. Inuyasháékról pedig lassan lekerült a ruha.
Kagome sírva futott vissza a faluba, mikor visszaért félre lökte Mirokut és Sangot és befutott a közös házukba.
Miroku és Sango csak néztek, majd elindultak, de az ajtó előtt Sango megszólalt:
- Szerintem jobb lenne, ha én mennék be!
- Rendben!
Miroku visszament az egyik fához és leült ott, Sango pedig bement:
- Kagome mi történt?
A lány nem válaszolt csak sírt tovább. Sango újra próbálkozott:
- Kagome……
- Sango én annyira……annyira gyűlölöm Inuyashát!
- Mi történt?
- Hát….- nyugodt meg egy kicsit Kagome és beszélni kezdett – Beszélgettünk a Szent Fa alatt és egyszer majd nem megcsókolt.
- De hát ez jó, hisz mindketten szeretitek a másikat!
- De aztán megjelent Kikiyo és Inuyasha csak úgy ott hagyott!
- Ó……
Kagome megint sírni kezdett, Sango pedig átölelte:
- Kagome te nem is érdemled meg ezt a fiút! Te sokkal jobbat érdemelsz!
- Sango! Mit tegyek? Én szeretem őt, de fordítva nem igaz!
Sango elgondolkozott:
„Szegény Kagome! Szerelmes egy olyan fiúba, aki nem viszonozza az érzelmeket! De az nem lehet! Hisz Inuyasha elmondta, hogy Mirokunak, hogy szerelmes Kagoméba! De amikor megjelenik Kikiyo, Inuyasha mindig otthagyja Kagomét! KAGOME NEM ÉRDEMEL MEG EGY ILYEN FIÚT!”
- Kagome felejtsd el Inuyashát!
- Igen, ez lenne a legjobb megoldás! El fogom felejteni!!!!
Kagome felállt, majd megfordult és mosolyogni kezdett:
- Na akkor megyünk ékköveket keresni?
Sango nagyon meglepődött Kagomén, de bólintott. Kimentek a házból és szóltak Shipponak, Kirarának és Mirokunak. Mikor elindultak Miroku megszólalt:
- És Inuyasha nem jön velünk?
Erre Kagome válaszolt:
- Ki az az Inuyasha? Én nem ismerem!
- Mi van?
Sango megállította Mirokut és megvárta, míg a többiek kicsit távolabb érnek, majd beszélni kezdett:
- Tudod Inuyasha és Kagome beszélgettek mikor megjelent Kikiyo, és Inuyasha otthagyta Kagomét! Utána Kagome azt mondta, hogy örökre elfelejti Inuyashát!
- Már értem! Csak azt nem, hogy Inuyasha azt mondta nekem, hogy szerelmes Kagoméba!
- Igen tudom, de hát most mi legyen?
- Össze kell őket hoznunk!
- De hogyan?
- Én visszamegyek Inuyasháért Shippoval, te menj Kagoméval egyenesen előlre, és majd utolérünk!
- Rendben!
Miroku visszafordult, Sango meg Kagome mellé szegődött:
- Miroku hova ment?
- Vissza a faluba!
- Akkor várjuk meg!
- Nem! Azt mondta, hogy menjünk egyenesen előlre, és majd utolér!
- Rendben!
A két lány ment tovább.
Eközben Inuyashánál:
- Kikiyo, mért jöttél vissza a faluba?
- Érted!
- Kikiyo szeretlek!
- Én is téged!
Mindketten felöltöztek és leültek a Szent Fa alá. Ekkor Inuyasha szeme előtt felvillant valami, egy lány képe, és Inuyasha megszólalt:
- Kagome……
- Mért jutott eszedbe az a lány?
- Nem tudom!
- INUYASHA HOL VAGY?
- Ez ki?
- Miroku! Vajon mit akarhat?
A szerzetes kilépett a fák közül és Inuyasha megszólalt:
- Miroku mit keresel itt és hol vannak a többiek?
- Kagome épp összetört szível, megy Sangoval ékkövet keresni! Én meg visszajöttem, hogy te nem akarsz velünk jönni, de ahogy látom nem, így nem is zavarok tovább!
Miroku megfordult, Inuyasha pedig elé ugrott:
- Miroku, hogy érted azt, hogy összetört szível?
- Inuyasha gondolom az az oka, hogy te Kikiyoért ott hagytad Kagomét!
Inuyasha lehajtotta a fejét:
- Mért kell nekem mindig ilyeneket csinálnom?!
Miroku kikerülte a hanyout és elindult. Inuyasha ott maradt Kikiyoval, de nem érezte jól magát.
Lassan telni kezdtek a hónapok, és Kagome látszólag elfelejtette Inuyashát. De mindenki nagyon jól tudta, hogy ez csak a látszat.
Egyik nap Kikiyo és Inuyashánál:
- Inuyasha hol vagy?
- Itt vagyok Kagome!
- KAGOME?
- Bocsánat! Úgy értettem Kikiyo!
- Megint eszedbe jutott az a lány?
- Igen……
- De most már felejtsd el! Hisz itt vagyok én!
- De nem tudom elfelejteni!
- DE IGEN!
- NEM!
Inuyasha leguggolt és lehajtotta a fejét. Kikiyo hirtelen a gonosz jelenlétét érezte, majd megszólalt:
- Inuyasha kérlek ne!
A hanyou csak morgott és Kikiyo fojtatta:
- Inuyasha ne tedd! INUYASHA NE!
A fiú felállt és Kikiyo már csak egy vörösen izzó szempárt látott, majd összeesett, de mielőtt elájult volna, megszólalt:
- Én már nem tudlak megállítani! Akkor ki fog?
Majd elvesztette az eszméletét. Inuyasha pedig eltűnt a fák között.
Naraku palotájában:
Naraku épp Kanna tükrében nézte Kikiyot és mikor látta, hogy mi történt, mosolyogva megszólalt:
- Inuyasha most végre gyilkoló gép vagy! Nem lehet téged megállítani! A szolgám leszel!
Naraku felállt és felöltve a pávián bundáját elindult.
Kagome kinézett a barlangból, ahol aludtak:
- Na még egy általános nap! De jó! Még nem kelt fel a nap!
A lány kiült egy sziklára és elnézett jó messze. A nap nemsokára feltűnt a horizonton.
Kagome csak gyönyörködött, mikor valaki mögé lépett:
- Jó reggelt!
Kagome az ijedségében, majdnem leesett a szikláról, mikor felállt kiabálni kezdett:
- SANGO, HA MÉG EGYSZER RÁM HOZOD A FRÁSZT ÉN-ÉN…. NEM IS TUDOM MIT CSINÁLOK VELED! TUDOD MENNYIRA MEGIJEDTEM?
- B-bocsánat….
- Á, mindegy! Amúgy jó reggelt neked is!
Sango leült Kagome mellé és beszélgetni kezdtek:
- Hát nem furcsa, hogy Inuyasha nincs velünk?
Sango hirtelen a szája elé kapta a kezét és Kagoméra nézett. A lány arca azonban nem mutatott érzéseket:
- Bocsánat Kagome, nem úgy gondoltam!
- Semmi baj! Tudod, számomra ő már nem létezik!
- Biztos?
Kagome arcán két könnycsepp folyt végig:
- Igen!
- De azért még mindig eszedbe jutnak az emlékek!
- Igen, sajnos! Pedig jó lenne őket elfelejteni!
- Szerintem nem kéne elfelejtened az emlékeket!
- Miért?
Ám Sango nem válaszolt, mikor Kagome ránézett, a démonvadásznő messze elnézett a tájra. Kagome nem értette, hogy Sango mit akar. De aztán leesett neki:
- Értem már, hogy ……
Ekkor Kirara felállt és átváltozott, majd elindult az erdőbe, Sango felállt és utána ment Kagoméval.
A lányok jó sokáig mentek, mire megtalálták Kirarát.
A kis (bocsánat a nagy) macskadémon a földön feküdt véresen fölötte meg ott állt egy szellem. Mikor a lányok kiléptek a fák közül Sango megijedt és Kagoméra nézett:
- Kagome…..
A lány azonban egyenesen előre nézett, majd megszólalt:
- Inuyasha…..
A szellem fele felnézett, majd morogni kezdett. Aztán felugrott és támadásba lendült. Sangonál nem volt semmilyen fegyver, akárcsak Kágoménél. Mindketten futni kezdtek, Inuyasha pedig dühöngve utánuk. Nemsokára elérték a barlangot, ahol aludtak és ott mindenki elővette a fegyverét. Miroku és Shippo is felébredtek és segítettek.
Hamarosan Inuyasha kiütötte Sangot és Mirokut. Kagome egy szikla mögé bújt Shippoval. Erősen szorította magához a kis rókadémont és sírt:
- Mi lesz velünk?
Inuyasha egyre közelebb került a búvóhelyükhöz és nemsokára meg is találta őket. Kagome eldobta Shippot, hogy biztonságban legyen, ő meg szembeállt a hanyouval. Ám a félszellem nem támadt és ekkor kilépett a fák közül Naraku:
- Nocsak, micsoda meglepetés!
- Mit keresel itt?
- Ó, csak megsétáltatom a kutyusomat! Nem aranyos?
- Inuyasha sosem szolgálna téged?
- Én ezt most nem úgy látom!
- Akkor sem tenne ilyet!
- De igen, miután összeveszett Kikiyoval miattad és megölte!
- Micsoda?
- Jól hallottad!
Kagome ránézett Inuyashára, majd sírni kezdett. A hanyou csak morgott és figyelt. Kagome lassan abbahagyta a sírást és felnézett:
- Inuyasha sosem tenne ilyet! HALLOD???? Ő NEM SÜLLYEDNE LE A TE SZINTEDRE!
Kagome elindult Inuyasha felé:
- Inuyasha kérlek……
A hanyou felnézett a lányra és abbahagyta a morgást. Beleszimatolt a levegőbe és megérezte Kagome illatát. Inuyasha nem tudta mi történik vele, majd egyszer csak Naraku hangját hallotta a fejében:
„Öld meg a lányt! Öld meg! GYERÜNK!”
Inuyasha felemelte a kezét és megsebezte Kagomét, a lány a földre esett és elájult. Inuyasha ekkor rájött, hogy mit tett és vissza akart változni.
Felordított, mert bár küzdött a szellem felével, Naraku nem engedte, hogy átváltozzon.
Inuyasha arcáról eltűnt a méregcsík, a szeme kifehéredett és a fogai kisebbek lettek. Zihálva esett a földre. Majd lassan felállt és elővette a kardját:
- Naraku……. Meghalsz!
Lecsapott és Naraku súlyosan megsérült, de elmenekült. Inuyasha elejtette a kardját és Kagoméhoz fordult. Inuyasha az ölébe vette a lányt és megsimogatta az arcát:
- Kagome bocsáss meg!
A lány kinyitotta a szemeit és a fiúra nézett:
- Inu…..yasha…..
- Kagome…..
Inuyasha felállt a lánnyal és bevitte a barlangra, ott rárakta a felsőjére és tüzet gyújtott, mert bent a barlangba sötét volt. Azután kiment és bevitte a többieket. Utána leült Kagome mellé és a lány arcát kezdte simogatni.
Órák teltek el, mire mindenki felébredt. Mikor meglátták Inuyashát nagyon megijedtek, de miután látták, hogy visszaváltozott megnyugodtak.
A nap lemenőben volt és mindenki a tűz körül ült és beszélgettek. Miroku és Sango egymás ölébe. Shippo Kirarával már elaludt és végül Inuyasha és Kagome.
Egyszer csak Kagome felállt és kiment a barlangból. Leült arra a sziklára, ahol reggel ült és nézni kezdte a csillagokat és a holdat. Nemsokára fázni kezdett, de ekkor valaki egy ruhát rakott rá. Kagome ránézett a ruhára és észre vette, hogy piros, már tudta, hogy ki az. Felnézett és észre vette, hogy Inuyasha messze elnézz:
- Inuyasha min gondolkozol?
- Azon, hogy ma majdnem elveszítettelek! Mert, ha nem veszem észre, hogy téged sebesítelek meg, akkor megöltelek volna! És akkor én belehaltam volna!
- Értem……sajnálom….
- Mit?
- Hogy elrohantam aznap, akkor most ez nem történt volna meg!
- Nem te vagy a hibás, hanem én, mert én mentem oda Kikiyohoz és én………..feküdtem le vele…..
Kagoménak ez hideg zuhanyként jött, de nem törődött vele:
- Kagome….
- Igen?
- Leülhetek melléd, vagy még mindig nem ismersz, és inkább menjek el?
- Inkább ülj le!
A hanyou leült és azon nyomban Kagome hozzá bújt:
- K-kagome….. Mit csinálsz?
A lány nem válaszolt, Inuyasha pedig átölelte a lányt. Mirokuék a barlang bejáratából figyeltek és mosolyogtak, majd Miroku felkapta Sangot és megcsókolta. A lány nem ellenkezett és nemsokára egymásé lettek.
Mikor Inuyasháék elindultak vissza, Shippo jött ki vörös fejjel:
- Szerintem ne menjetek be, mert mindketten meztelenek!
Inuyasha és Kagome csak néztek, majd elindultak az erdő felé sétálni. Shippo ott maradt Kirarával.
Inuyasha és Kagome egy szép erdei ösvényen sétálgattak, mikor Kagome megfogta Inuyasha kezét, aki ezt viszonozta.
A szél lágyan fújni kezdett, felborzolva a két fiatal haját. Nevetni kezdtek. Kagome hirtelen ötlettel megszólalt:
- Fogócskázunk?
- Azt, hogy kell?
- Én futok, te meg elkapsz!
- Rendben!
Játszani kezdtek. Sokáig játszottak, mire mindketten kifáradtak. Leültek egy fa alá és megnyugodtak. Majd Inuyasha mosolyogni kezdett és Kagome megszólalt:
- Miért mosolyogsz?
- Mert nagyon jól éreztem magam, és most is jól érzem magam!
- Ennek nagyon örülök!
Belenéztek egymás szemébe. Inuyasha elfektette a lányt a puha füvön, ő maga meg fölé állt négykézláb. Kagome nem tudta mit akar a fiú:
- Inuyasha…..
A fiú rárakta a mutatóujját a lány szájára, aki elhallgatott.
Másnap reggel mikorra visszamentek, Sangoék már várták őket:
- Hol voltatok?
- Nem messze innen, de szerintem jobb is volt, hogy ott voltunk!
Sango és Miroku nagyon vörösek lettek hirtelen. Nemsokára elindultak. Kagome Sangoval beszélgetett, Miroku meg Inuyashával:
- Mond csak Inuyasha, te már voltál együtt Kagoméval?
- Nem…..
- Hát akkor itt az ideje!
- DE PERVERZ VAGY! KAGOME CSAK 16 ÉVES!
- De hát akkor is!
- Miroku én nem fogok lefeküdni Kagoméval, csak, ha ő is akarja!
- Szóval te is akarod?!
- Én n…..ööööö……talán….
- Ne mond, hogy nem csábít! Az a hosszú selymes haj, a helyes arc, az a csodálatos testalak! Inuyasha nem hiszem el, hogy nem vágysz rá!
Inuyasha nagyon elvörösödött, amiből Miroku megértette, hogy vágyik rá, de nem fogja megtenni:
- Inuyasha gyerünk!
- De hát, még fiatal!
- Ki nem?
- De…..
- Semmi de!
Inuyasha ránézett Kagoméra és valami különös bizsergést érzett, majd nyelt egy nagyot.
A lányok ekkor megálltak. A nap hátralevő részében, mikor Kagome Inuyashához szólt, a fiú nagyon vörös lett, és Mirokun kívül senki nem értette, hogy mi az oka. Este Sango és Miroku hamar elaludtak a tűz mellett, akárcsak Shippo és Kirara. Kagome viszont sétálni ment, Inuyasha meg titokban követte.
Kagome egy olyan helyet keresett, ahol meg tudott fürdeni. Nemsokára talált egy patakot. Lassan levetkőzött, Inuyasha minden mozdulatát figyelte és nagyokat nyelt. Kagome hamarosan belépett a vízbe:
- Jaj ez hideg!
Végül nagy nehezen belement. Sóhajtva leült és elmerengett:
- De jó már mindenki alszik, csak én nem! De hát, muszáj fürödni! Mondjuk még Inuyasha is fekszik….
Ahogy ezt kimondta, Inuyasha leesett a fáról és lefejelte a földet. Kagome sikítva felállt és maga elé kapta a ruháit:
- INUYASHA MIT KERESEL ITT?????
- Én….
De nem tudta befejezni a mondatot, mert Kagome elindult felé. Mikor odaért odahajolt a fiú füléhez és megszólalt:
- Bocsánat…..
Nemsokára Kagome megfordult és visszament a patakba, megfürdött és Inuyashával elindult vissza a táborhelyhez.
Másnap korán keltek, méghozzá Narakura. Naraku erősebbnek bizonyult és hamar kiütött mindenkit és elvitte magával Kagomét.
Inuyasha miután feltápászkodott, már el is akart menni, de Mirokuék visszatartották:
- Inuyasha terv nélkül nem megyünk sehova!
- De, mi van, ha Naraku bántani fogja Kagomét?
- Akkor is várj!
- NEM! MEGVAN A TERV! ODAMEGYEK ÉS MEGÖLÖM! ENGEDJETEK!
- Inuyasha nem mész sehova!
Miroku elővett néhány varázsigét és a fiú köré rakta:
- Így! Most nem tudsz elmenni, amíg el nem engedlek!
- MIROKU ENGEDJ EL!
- Miroku gyere, hagy mondjak valamit!
Miroku követte Sangot, aki egyszer megállt és szembefordult a fiúval:
- Figyelj rám! Minél előbb el kell indulnunk!
- Miért?
- Mert szerintem te is észre vetted, hogy Inuyasha szerelmes!
- Ezt tudtam eddig is! És akkor?
- Miroku, te mit tennél, ha Naraku engem rabolt volna el?
- Valószínűleg azonnal utánad mentem volna!
- Na látod! Inuyasha is ezt akarja, mert nagyon aggódik Kagoméért.
- Tudom, de
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
