Kagome és Sesshoumaru

             (ebben a történetben Kikiyo és Inuyasha együtt vannak )

                                                   1.fejezet:A találkozás

Egyik reggel Kagome fáradtan ébredt fel, aztán körülnézett:

,,Ja persze megint az ősi Japánban vagyok! Azt hittem ma otthon ébredhetek, de nem……kár! Olyan jó itt mindenkinek kivéve nekem! Most, hogy így körülnézek, ugyanazt látom mint mindig: Sango és Miroku egymás mellett. Milyen szépek együtt. Mióta  rájöttek, hogy szeretik egymást szétválaszthatatlanok. Aztán meg ott van Inuyasha és Kikiyo. Jó nekik, tudják, hogy szeretik egymást. Az ő szerelmük nagyon mély és jó. Na jó eleget gondolkodtam megyek fürödni.

Kagome felállt és indult, halkan. De nem volt elég halk és Kikiyo felébredt rá de nem szólt.

Kagome elérte az a tavat ahol fürödni akart. Szépen lassan levetkőzött, majd belesétált a vízbe:

- Jaj ez hideg!

- Mért mit vártál?

Kagome ijedten leült a vízbe és körülnézett, aztán meglátta Kikiyot:

- Jaj Kikiyo megijesztettél!

- Bocsánat.

- Semmi baj. Mért nem vagy Inuyashánál?

- Mert beszélgetni akartam veled!

- Miről?

- Arról, hogy mostanába nagyon szomorú vagy. Vagy nem?

- Hát őszintén….egy kicsit.

- Mért?

- Mert olyan jó nektek. Neked ott van Inuyasha, Sangonak meg Miroku.

- Szóval ez a bajod.

- Igen….

Ekkor mozgás hallatszott a bokorból és Kikiyo megszólalt:

- Kagome gyere. Bújunk el mert nem hoztam a nyilakat és gondolom te se.

Bebújtak egy szikla mögé, Kagome gyorsan felöltözött:

- Most mi lesz Kikiyo?

- Te maradj itt, én meg elhozom az íjainkat meg a nyilakat.

- Rendben.   

Így hát Kikiyo elment, Kagome meg figyelt, hogy ki lehet az. Mikor meglátott egy nagy szőr pamacsot már tudta, hogy ki az és suttogva megszólalt:

- Sesshoumaru…

Ám nem volt elég halk és a szellem meghallotta:

- Ki az?

Kagome kilépett a szikla mögül:

- Én!

- Kagome?

- Fordulj meg, ha hozzám beszélsz!

Sesshoumaru megfordult és Kagome szája tátva maradt. Sesshoumaru felső teste meztelen volt, de jó néhány seb éktelenkedett rajta. Kagome bármennyire is nem szerette Sesshoumarut mégis rákérdezett:

- Sesshoumaru mi történt veled?

- Mi közöd van hozzá?

- Csak kérdezem.

- Ha annyira tudni akarod megtámadtak!

Kagome közelebb ment a szellemhez:

- Mutasd a sebeid!

- Nem!

- Sesshoumaru, hagy segítsek!

- Minek?

- Mert nem tetszik ez nekem.

Sesshoumaru felszisszent a fájdalomtól:

- Látod, én csak segíteni akarok!

- Én meg nem kérem a segítségedet!

- Sesshoumaru…….

A szellem ránézett Kagoméra:

- Na jó, de csak mert tényleg fáj!

Kagome szemügyre vette a sebet és elkezdte vízzel kimosni:

- Kagome ez fáj…..

- Nahát ez új!

- Mi?

- Az, hogy te azt mondod, hogy fáj valami!

- Hát lehet, hogy néha nem mutatom de szoktak fájni a dolgok.

Kikiyo ekkor visszaért és meglátta, hogy Kagome és Sesshoumaru együtt vannak. Elmosolyodott és halkan megszólalt:

- Látod Kagome…….itt a szerelmed……

                                           2.fejezet:Szeretem vagy nem?

Kagome miután ellátta Sesshoumaru sebeit, ott maradt még vele. Nem beszélgettek, hanem csöndben ültek egymás mellett, de egyszer Sesshoumaru megszólalt:

- Mért segítettél?

- Mert……mert….-Kagome nem tudott mit mondani .- Mert ezt láttam helyesnek.

- Nem ez az oka! Igaz?

- De!

- Nem! Sose segítettél volna, hisz mindig annyi bajt okoztam nektek.

- Sesshoumaru attól, hogy te sok baj okoztál, attól én még segíthetek neked, nem?

- De akkor is…..

- Sesshoumaru! Szerintem tudni fogod mért segítettem.

Kagome felállt és elindult vissza a táborba. Sesshoumaru utána nézett, valahogy különös érzés fogta el. Kagome visszament a többiekhez, Sesshoumaru pedig elindult vissza Rinhez és Jakenhez. Mindkettejükben megváltozott valami a másik iránt, de nem tudták mi. Kagoméban és Sesshoumaruban száguldoztak a gondolatok:

,, Jaj Sesshoumaru mi történt velünk? Mért segítettem? Nem is tudom. Talán ez volt a helyes? Igen az volt. Hisz Sesshoumarut nem szeretem! Vagy mégis…………”

„Kagome mért segítettél? Nem kellett volna! Jaj miket is gondolok?! Nem szabad ilyeneket gondolnom, nem szerethetem őt! Soha senkit nem szerethetek! Vagy mégis…………”

Egész nap ezen gondolkoztak és észre se vették, hogy merre mennek vagy mit csinálnak.

Este Kagome nem tudott aludni ezért inkább sétálni indult. Ezt Kikiyo is észre vette és utána ment volna, ha:

- Kikiyo hova mész?- kérdezte Inuyasha.

- Kagome után!

- Minek?

- Nem mindegy?

- Nem!

- Hajaj……Sango menj Kagome után, kérlek.

- Rendben!

Sango felállt és a lány után ment. Kagome megállt a rét közepén és felnézett az égre:

„Sesshoumaru………”

- Kagome?

- Ó, szia Sango. Hát te?

- Utánad jöttem.

- Minek?

- Hát…..mert…..

- Sango!

- Na jó, csak szeretném tudni mi a bajod.

- Mért mi bajom lenne?

- Hát olyan furcsa voltál ma.

- Tényleg? Észre se vettem.

- Pedig az voltál. Mért? Történt valami?

- Hát, ha senkinek nem mondod el.

- Nem fogom.

- Rendben. Szóval ma hajnalban mielőtt felébredtetek volna, elmentem fürödni. Kikiyo utánam jött és beszélgettünk…..

- Miről?

- Arról, hogy kinek milyen jó, hogy van valakije.

- Aha, folytasd.

- Na szóval ott tartottam ,hogy Kikiyoval beszélgettem a tó partján, mikor mozgást hallottunk a bokorból. Elbújtunk és gyorsan felöltöztem. Kinéztünk a szikla mögül és Sesshoumaru volt ott. Kikiyo visszament az íjakért én meg ott maradtam. Sesshoumaru meghallott én meg előjöttem a szikla mögül. Láttam, hogy megsebesült és segítettem neki.

- De mért?

- Na látod ezt én se tudom.

- Lehet, hogy…….

- MI???? Ugye nem képzeled, hogy én Sesshoumaruba?

- Végül is mért ne lehetne?

- Mert ez képtelenség, azért!

- De Kagome?!

- Sango……

Kagome hirtelen elhallgatott:

„ Nem, nem lehet, hogy……”

- Sango, menj vissza a többiekhez. Én még sétálok egyet.

- Rendben.

Sango elment, Kagome meg egyedül maradt.

Eközben nem messze innen:

- Sesshoumaru-nagyúr hova mész?

- Jaken nem mindegy?! Tudtommal semmi közöd hozzá! Maradj itt Rinnel, majd jövök.

Azzal Sesshoumaru eltűnt a fák között.

Kagome is az erdő felé ment. Sokáig nem is nézte merre megy, aztán hirtelen felnézett:

- Hol vagyok?

Kétségbeesetten elindult az egyik irányba. Ekkor mozgást hallott és egy szellem rontott ki az egyik bokorból. Kagome nem hozott magával íjat így nagyon megijedt. Sikítva rohanni kezdett a szellem meg utána. A lány már túl messze volt, hogy a többiek meghallják.

                                              3.fejezet:Az este

De valaki viszont meghallotta.

Kagome csak futott, de a szellem egyre közelebb ért. Egyszer csak Kagome elbotlott és elesett, neki egy fának. Nagyon beverte a fejét így elájult.

A szörny megállt és a lány fölé hajolt, hogy megegye, de ekkor egy fehér folt látszott csak és a szörny már halott is volt. Sesshoumaru megállt Kagome mellett, de nem tudta mit tegyen. Fölemelte a lányt a földről és elindult. Lassan haladt nehogy valami baj történjen. Mikor egy nagy fához ért letette a földre. Levette a felsőjét és a lányra terítette azzal a gondolattal, hogy ne fázzon meg. Sesshoumaru leült mellé és a tekintetét Kagomére szegezte. A lány egy óra múlva kinyitotta a szemét:

- Ho-hol vagyok?

- Biztonságban.

- Sesshoumaru?

- Igen?

- Hogy kerülsz te ide?

- Megmentettelek egy…..

- MICSODA???????

- Jól hallottad. Megmentettelek egy szellemtől.

Sesshoumaru fölvette szokásos modorát és felállt, Kagome meg zavarban volt. A lány felült és észre vette, hogy a szellem felsője rajta van:

- Sesshoumaru?

- Igen?

- Nem fázol?

- Mért?

- Mert itt van a felsőd.

- Tudom, és?

- Hát…..mert……

- Mert?

- Mert hideg van ma este.

Kagome és Sesshoumaru sokáig nézték egymást. Aztán a lány felállt.

- Azt hiszem nekem vissza kell mennem.

- Rendben, menj!

Sesshoumaru elfordult, Kagome meg elindult volna:

- Várj!

- Minek?

Sesshoumaru nem válaszolt:

- Ha nem válaszolsz, akkor megyek.

Sesshoumaru még mindig nem válaszolt csak nézett a lányra:

- Sesshoumaru szia!

Hiába köszönt nem indult, mivel nem tudta, hogy merre kell menni:

- Nem mész?

- Mennék, de elfelejtettem az utat.

Sesshoumaru elmosolyodott magába. Kagome visszament a fához. Sesshoumaru odament mellé, de nem ült le:

- Sesshoumaru nem ülsz le?

- Nem zavarna?

- Dehogyis.

Sesshoumaru leült mellé és felnéztek az égre. Nem tudtak mit mondani a másiknak, ezért csöndben ültek egymás mellett. Nagy sokára Kagome szólalt meg először:

- Milyen szép ez a csillagos ég……

- Az…..

„Kagome olyan gyönyörű az ég akárcsak te………!

NEM, nem lehet, hogy megszeressem! NEM, SOHA!”

Sesshoumaru felállt:

- Valami baj van?- kérdezte Kagome.

- Nem, nincs. Vagyis……

Sesshoumaru lehajtotta a fejét:

- Kérdezhetek valamit?

- Mit?

- Mit érez az ember mikor szerelmes?

- Te még sose voltál szerelmes?

- Nem.

- Akkor nehéz elmondani.

- De azért el tudod mondani?

- Persze, de ki az?

- Ööööö…..egy lány.

Kagome elmosolyodott:

- Hát azt érzed, hogy mindig vele akarsz lenni. Látni akarod őt egyfolytába. Nem akarod elengedni magad mellől. De szerintem ezt kérdezd meg valaki mástól, mert én nem igazán tudom elmondani.

- De kitől?

- Mondjuk Kikiyotól vagy Sangotól.

- Rendben. Holnap reggel ez lesz az első. De most menj aludni.

- Rendben. Te nem alszol?

- Én nem szoktam.

- Akkor most én se alszok!

Sesshoumaru meglepődve nézett a lányra. Aztán bólintott, Kagome utána megszólalt:

- Akkor viszont mit csináljunk?

- Nem tudom.

- Van itt a közelben egy patak vagy egy tó?

- Igen van nem messze innen egy patak. De miért?

- Mert fürödni akarok.

- Hogy mi????

Sesshoumaru nagy szemekkel a lányra nézett:

- Pont most?

- Igen. Megmutatod az utat?

- Persze.

Sesshoumaru megmutatta az utat Kagoménak:

- Köszi, hogy megmutattad. De fürödni egyedül is tudok. Úgyhogy menj el vagy legalább fordulj el.

- Rendben.

Sesshoumaru elment, de nem messzire. Kagome meg levetkőzőt és belement a hideg vízbe. Sesshoumaru egy ideig türtőztette magát, de végül még is ránézett a lányra. Egy ideig gyönyörködőt benne aztán mikor látta, hogy a lány jön ki a vízből gyorsan eljött onnan. Kagome visszament a fához ahol Sesshoumaru az eget nézte és gondolkozott. Kagome odament hozzá:

- Itt vagyok.

- Azt látom.

- Sesshoumaru?!

- Igen?

- Mért vagy vörös?

- Én vörös?

- Igen. Olyan a fejed, mint egy ráknak.

- Nem tudom mért.

Sesshoumaru fölállt és hozott tűzifát, így nem sokára egy kisebb tűz lobogott mellettük, de Kagome egy idő után így is fázni kezdett. Sesshoumaru ezt nagyon lassan észre vette:

- Kagome fázol?

- Nem.

- Kagome!

- Na jó talán egy kicsit.

Sesshoumaru mosolyogni kezdett:

- Oda adjam megint a felsőm?

- Nem kell annyira nincs hideg.

- De így meg fogsz fázni.

- Nem.

- Na jó, ha nem kell a felsőm….

- Akkor?

Sesshoumaru átölelte a lányt. Kagome nem ellenkezett. Elkezdtek beszélgetni. Nagyon sokáig beszélgettek, de Kagome kezdett fáradt lenni és ezt szóvá is tette:

- Fáradt vagyok.

- Akkor aludj.

- Nem! Addig nem, amíg te sem alszol.

- De Kagome én nem szoktam aludni.

- Akkor én se alszok ma este.

De Kagomét végül elnyomta az álom Sesshoumaru karjai közt. A szellem adott neki egy puszit:

- Jó éjszakát.

Másnap reggel Kagome korán felébredt ugyanott ahol elaludt: Sesshoumaru karjaiba. Kagome először nem tudta, hogy hol van, aztán eszébe jutott minden. Sesshoumaru ránézett a lányra és látta, hogy fent van:

- Jó reggelt Kagome.

- Neked is.

Nem akartak felállni de aztán mégis felálltak.

                                             4.fejezet:Az első csók

Elindultak lassan Inuyasháék felé. Nagy sokára meg érkeztek és Kagome köszönt nekik:

- Sziasztok!

- Szia!- köszönt mindenki egyszerre .- Hol voltál asz este?

- Vele.

Sesshoumaru odalépett Kagome mellé, erre mindenki a fegyveréhez kapott, de Kagome rájuk szólt:

- Várjatok, ő nem akar semmi rosszat. Most „barátként” jött.

- MI??- nézetek rá Sesshoumaruval együtt.

- Igen, ő most nem ellenség.

- De Kagome a bátyám soha nem lenne ilyen.

- Inuyasha, tudod, ő is lehet néha jó.

- De akkor is!

- Inuyasha! Fekszik!

Amint Kagome kimondta a „varázsszót” Inuyasha már a földön hevert:

- Sajnálom Kikiyo, de meg kellett tennem.

- Ugyan semmi baj.

Sesshoumaru valóban ott maradt és nem ment el. Egészen délutánig Kagoméval volt aztán egyszer a lány szólt neki:

- Sesshoumaru nem akartál beszélni Kikiyoval?

- De! Megyek.

A szellem odament Kikiyohoz:

- Öööö….Kikiyo?!

- Igen?

- Beszélhetnénk?

- Persze.

- Gyere, sétáljunk egyet.

Ők ketten elmentek sétálni a rétre. Sesshoumaru nem tudott hozzá kezdeni, ezért inkább Kikiyo kezdte:

- Sesshoumaru tegnap este, hogy találkoztatok Kagoméval?

- Megmentettem egy szellem elől.

- Mért?

- Na ezért hívtalak el beszélgetni. Kikiyo mit érez az ember, ha szerelmes?

- Mindig vele akarsz lenni. Látni akarod őt egyfolytába. Nem akarod elengedni magad mellől. Mért?

- Mert…..

- Szereted Kagomét?

- Honnan veszed?

- Hisz látszik rajtad, ahogy ránézel.

- Mi?

- Máshogy nézel rá, mint másra. Érted?

- Igen, de nem vagyok szerelmes Kagoméba…..vagyis…..

- Az vagy! Higgy nekem.

- Köszönöm a segítséget.

- Szívesen.

Visszamentek a többiekhez, Kagome azonnal elhívta Sesshoumarut:

- Na mit mondott?

- Ugyanazt, mint te.

- Tényleg?

- Igen.

Kagome mosolyogni kezdett:

- Most már elmondod, hogy ki az?

- Nem! Megfogod tudni. Most mennem kell, vissza Rinhez és Jakenhez.

Sesshoumaru elindult, Kagome meg utána:

- Várj, Sesshoumaru!

- Igen?

- Mikor látlak majd?

- Ööööö…..minek?

- Csak úgy!

Sesshoumaru elvörösödött:

- Nem tudom!

- Akkor szia, Sesshoumaru!

- Szia.

Sesshoumaru elment és Kagoméban előjött valami: a hiány. Rájött, hogy hiányzik neki Sesshoumaru:

,,Vajon mi történt velem? Valahogy nem jól érzem magam. Talán…………Sesshoumaru…………hiányzik… MI?NEKEM? Hisz az ellenségünk vagy nem?! Az elmúlt estén olyan jó volt vele. Bárcsak még ott lennék vele. Kagome! Hogy gondolhatsz ilyet! Jaj ne! Beleszerettem Sesshoumaruba! Ez már biztos!”

- Kagome valami baj van?

- Kikiyo? Inuyasha hol van?

- Végre hagyott eljönni. Na mond mi bajod?

- Én sem tudom. Mikor Sesshoumaru elment valahogy üresnek érzem magam.

- Kagome akkor egy bajod lehet, nem?

- Mi?

- Gondolkozz!

- Úgy érted tényleg beleszerettem?

- Úgy.

- Jaj Kikiyo! Igazad van! Nagyon szeretem őt.

- Látod! Akkor csak egy dolgod van.

- Mi?

- Erre neked, magadnak kell rájönni.

Kikiyo felállt és ott hagyta a lányt:

„Mire gondolsz Kikiyo? Talán arra, hogy utána menjek? Ez jó ötlet lenne? És mit mondanék neki?”

- Kikiyo! Arra gondolsz, hogy utána menjek?- kiáltott Kagome Kikiyo után.

A papnő megfordult és csak mosolygott. Kagome meg felállt és futni kezdett. Nem tudta, hogy hol lehet Sesshoumaru, ezért a nevét kiáltotta. Sesshoumaru meghallotta:

- Kagome?

- SESSHOUMARU!

- KAGOME! Itt vagyok!

A lány odaért a szellemhez. Mikor egymásra néztek nem szóltak egy szót se. Csak nézték egymást, aztán Kagome megszólalt:

- Ööööö…..

- Minek jöttél utánam?

- Mert……

A lány odament Sesshoumaruhoz és átölelte:

- Mert hiányoztál…..

Sesshoumaru csodálkozva nézett a lányra, majd ő is megszólalt:

- Te is……

Sesshoumaru is átölelte a lányt. Utána egymásra néztek. Sesshoumaru lehajolt Kagoméhoz és megcsókolta. Csókúk gyengéd és forró volt. Percekig csókolták egymást. Nem akarták elengedni egymást. Végül:

- Kagome?!

- Igen?

- Azt hiszem mondanom kell valamit!

- Mit?

- Az, hogy………szeretlek….

- Én is!

- Tényleg?

- Igen!

Miután így egymásra találtak a két csapat összeállt eggyé. Inuyasha nem tudta fel fogni, hogy Kagome épp a bátyát választotta és ezt mindig szóvá tette. De senki nem törődött vele, mindenki szerint tökéletes pár volt. Így együtt indultak el megölni Narakut.

The End