Sesshomaru és a szerelem

 A mai Japán világában járunk.A Tokio melletti erdőben egy magas barna hajú,vékony és gyönyörű lány egy fatörzs mellett guggolt és ásott.Mikor kiemelte azt a valamit a földől,hatalmas,barna szemei úgy csillogtak,mint mikor egy kisgyerek cukrot kap.De ő nem cukrot tartott a kezében.Annál valami sokkal nagyobbat.Egy hatalmas kardot.Ayami rajongott a kardokért.De ez volt az első saját kardja.Azonnal belecsavarta egy vászonba és felpattant a bicikliére,majd szélsebesen tekerni kezdett.Amint hazaért,ledobta a bicaját és berohant a házba,fel a szobájába.Letette az ágyra a kardot és kirohant egy kis melegvízért és egy vászondarabkáért,amivel majd megtisztítja a kardot.Mikor visszaért a vizet letette az földre és leült.Maga elé vette a kardot és lehajtogatta róla a vásznat.Egy darabig csak csillogó tekintettel nézte.Azután elkezdte lemosni a rozsdát.A szennyeződés meglepően könnyen tisztult le a kardról.Ayami megszagolta az anyagot,amellyel mosta a kardot és ijedten nézett rá.Ami a kardon volt az nem más,mint alvadt vér.

-Istenem!-kezdte.-Mennyi ember vére tapad ehhez a kardhoz?

 Hirtelen megpillantott egy nevet,mely a kard pengéjére volt vésve.Olvasni kezdte:

-I..nu..ta..i..sho.Inutaisho?!

 Tudta,hogy kinek a neve ez.A hatalmas szellem kutya neve.Inutaisho.

-Ezt itt,akkor a hódító kard!

 Először rémülten,majd mosolyogva nézte az előtte heverő kincset.El sem hitte,hogy egy ilyen hatalmas értékű és erejű kard hever előtte.Visszaült a földre és folytatta a tisztogatását.Mikor végzett vele,felemelte,de abban a pillanatban úgy dobta el,mintha konnektorba nyúlt volna.A kard megrázta őt.Mintha az idő csigalassúsággal telt volna.Látta,amint elengedi a kardot.Az hegyével lefelé csúszni kezd és bal alkarján egy hosszú és mély sebet ejt,aztán a földre esik.

-A francba!-kiáltott Ayami.-Hogy lehetek ilyen ügyetlen?

 Gyorsan az asztalához rohant.A fiókból egy tekercs gézt és ragasztót vett ki.Közben-nem sok sikerrel-próbálta elszorítani vérző kezét.Gyorsan rátekerte jó szorosan a gézt a kezére,majd egy kis ragasztóval rögzítette a kötést.

-Érdekes.-nézte a kezét.-Azt hittem,hogy a vér átüt majd a kötésen.

 De nem így volt.Ayami visszasétált a kardhoz és lassan hozzáért a pengéhez.Nem történt újabb „áramütés”.

-Felettébb különös.

 Ayami megrántotta a vállát és újból leült a földre és a hüvelyt kezdte tisztítani.Rengeteg sár rakódott rá.Kis időbe beletelt,míg Ayami lemosta róla mindet.Mikor kész volt a kardot óvatosan visszatolta a hüvelybe és az ágya alá rejtette.Nem akarta,hogy az édesanyja megtalálja.

 Hirtelen kiverte a víz és megszédült,mikor felállt.

-Ó!Mi a fene?

 Egy perc sem kellett és elmúlt a rosszullét.Ayami nem szokott törődni az ilyesmivel.Lerohant a földszintre és odakiáltott az édesanyjának:

-Elment Kagome-ékhoz!Majd jövök!

 Azzal kiviharzott az ajtón és futásnak eredt.Kagome volt a legjobb barátnője volt.Gyerekkorukban nagyon sok időt töltöttek együtt.Mikor odaért a házukhoz,látta amint Kagome belép az ősi szentélybe.

-Mit művel?-kérdezte magától Ayami.-Hisz oda soha nem szabadott bemenni.

 Csendben odalopózott az ajtóhoz és látta,amint Kagome a kútba ugrik.Ayami tátott szájjal figyelte.Közelebb lépett a kúthoz és belenézett.

-Kagome!-kiáltott bele.-Jól vagy?

 Nem jött válasz.Ayami nagyon megijedt.Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kútba ugrott.Hirtelen fények kezdtek keringeni körülötte és ő puhán földet ért.Gyorsan kimászott a kútból és nem hitt a szemének mikor körülnézett.Egy erdőben állt.Nyoma sem volt Tokio-nak.

-Nahát!-szólt.-Hol vagyok?

 Elindult az ösvényen.

 Sesshomaru éppen megpihent egy tisztáson,mikor egy különös illatot érzett.Egy édes illatot,melytől megrészegült és melyet soha többé nem tudott kiverni a fejéből.Egy halandó édes illatát.

-Nemsokára jövök Jaken!-mondta a szolgálójának.

-Igenis nagyuram!-mondta a varangy.

 Sesshomaru fáról-fára ugrálva közeledett a legkedvesebb illathoz,melyet egész életében érzett.Hirtelen egy nőt látott az erdei ösvényen.

-Ő az!-mondta és elé ugrott.

 Ayami majdnem elájult az ijedségtől,mikor a semmiből eléugrott egy magas,ezüst hajú,iszonyú jóképű férfi.

-Mégis kinek…-kezdte Ayami,mikor a férfi szemébe nézett és még a lélegzete is elakadt.

 A férfi szemei lebilincselték a lányt.Egy hosszú-hosszú percre elveszett a borostyán színű szemekben.

 Sesshomaru csak a lányt figyelte és ahogy Ayami,úgy ő is belemélyedt a barna szemekbe.A két fiatal csak egymást nézte és képtelenek voltak megszólalni.

 Ayami hirtelen újra megszédült.elvesztette az egyensúlyát és a férfi karjaiba zuhant.

-Bocsánat.-nyögte ki.-Nem tudom mi van velem.Elszédültem.

-Semmi baj.-Sesshomaru is nehezen tudta kipréselni a szavakat.-Majd én segítek.

-Köszönöm.

 Sesshomaru a karjaiba vette a lányt és elindult vele az ösvényen.Direkt nem használta a sebességét,mert nem akarta,hogy a lányt idő előtt keljen elengednie.

„Mit csinálok?-kérdzete magától Sesshomaru.-Egy halandót tartok a kezemben.Megbabonázott a szeme.Az illata egyszerűen megrészegített.Mi történik velem?”

 Ayami mélyen magába szívta a férfi illatát,majd megkérdzte:

-Hogy hívnak?

-Sesshomaru.

 Ayami már hallotta ezt a nevet,de nem jutott eszébe,hogy hol.Képtelen volt gondolkozni.Csak Sesshomaru körül keringtek a gondolatai.Azt kívánta bár örökké a karjaiban lehetne.

 Inuyasha hirtelen megállt és megfordult.

-Mi a baj Inuyasha?-kérdezte Kagome.

-Érdekes.-kezdte Inuyasha.-Oylan szagot érzek,ami ugyan olyan,mint ami a te ruháidból is áradt az első nap.Jött még valaki veled Kagome?

-Dehogy!

 Inuyasha ekkor morogni kezdett.

-Sesshomaru szagát is érzem.

 Miroku,Sango,Kagome rögtön a fegyverei felé nyúlt.A falubeliek érdeklődve figyelték őket.Kaede anyó is fürkészni kezdte az ösvényt.Hirtelen felbukkant Sesshomaru.Kezében egy nőt tartott.

-Ayami!-kiáltott Kagome és Sesshomaru felé rohant.

 Sesshomaru megállt Inuyasha-ék előtt.Tekintetét az öccsére szegezte.Kagome ekkor elkapta a karját.

-Ereszd el!-kiáltott rá.

 Sesshomaru Kagome-ra nézett,majd megszólalt:

-Megsérült.

-Mi?-kérdezte Kagome.

-Hová vihetnénk be,ahol elláthatjátok a sebét?-kérdzte Sesshomaru.

-Hozzd be ide!-mondta Kaede anyó és a kunyhójára mutatott.Sesshomaru besétált a lánnyal a kezében a kunyhóba.Inuyasha és a kis csapat pedig követte.

-Tedd le ide!-mondta Kaede.

 Sesshomaru letette a lányt a gyékényre.Inuyasha-ék pedig leültek a kunyhó egyik sarkába és súgdolózni kezdtek.

-Mi történt vele Inuyasha?-kérdezte Kagome.

-Hogyhogy segít egy halandón?-kérdezte most Sango.

 És ez még egy darabig így is ment.

-Vedd le róla a kötést!-adta ki a parancsot Kaede.-Sango!Te hozz melegvizet!Inuyasha és Miroku!Tűzifát!Kagome!Gyógyfüveket!

 Mindenki elindult a dolgára,de azért Shippou-t megbízták,hogy figyeljen Sesshomaru-ra.Sesshomaru mikor letekerte a kötést elszörnyedve tekintett a sebre.Ilyen még soha nem fordult elő vele.Kaede is ilyesfajta kifejezést öltött magára.Ayami sebe zölden világított.A vér apró patakokban szivárgott belőle.Ekkor a kis csapat tagjai egyszerre értek vissza.Még jó,hogy először letették,ami a kezükben volt és csak azután néztek rá Ayami kezére.Sango és Kagome sikított egyet,míg Inuyasha és Miroku undorodva figyelték a sebet.

-Azt hiszem ide már nem elég egyszerű gyógyfőzet.-kezdte Kaede.

-Nem.-mondta Sesshomaru.-Ide már nem.Ayami!Ayami!

 A lány nehezen,de résnyire kinyitotta a szemét.Sesshomaru-ra nézett.

-Mi okozta a sebedet?-kérdezte tőle Sesshoamru.

-Egy…karddal…megvágtam.-Ayami alig tudta kipréselni magából a szavakat.

-Milyen karddal?-folytatta a kérdezősködést Sesshomaru.

-Egy szellem…kardjával,..amit…az…erdőben…találtam.

-Az erdőben?-kérdezte Kagome.-Ayami rengeteg dolgot talált már az erdőben.Oda megy ki,ha találni akar valami régit.Megszállottan imádja a kardokat és a varázstárgyakat.

-Egy szellem kardjával vágta meg magát.-kezdte Sesshomaru.-Akkor tudom,hogy mire lesz szükség.

 Sesshomaru leoldottamagárol a páncélját,a kardjait maga mellé tette és levette a kimonoját is.

 Ayami mielőtt elájult volna,látta amint Sesshomaru leveszi a felsőtestéről a ruhát és rápillant.

 Kagome és Sango érdeklődve figyelte Sesshomaru-t.Nem igazán a vetkőzési jelenetet,hanem a jobb karját.Mindketten úgy emlékeztek,hogy Sessy jobb karját Inuyasha vágta le.De az teljesen épen a helyén volt.

-Sesshomaru!-szólt Inuyasha.-Mióta van meg a karod?

 Sesshomaru a jobb karjára nézett és nagyon meglepődött.Hirtelen emlékképek törtek rá.Emlékezett amikor elkapta Ayami-t és ekkor egy furcsa,meleg érzést érzett a jobb karján.”Ayami visszaadta volna a karomat?-tűnődött.”

-Kagome!-kezdte.-Megkérhetlek arra,hogy add ide a gyógyfüveket?

 A lány nagyon meglepődött,de teljesítette a szellem kérését.Sesshomaru kivett néhány gyógyfövet és egy kis tálba helyezte őket,majd erejével pépessé változtatta.Ráöntött néhány csepp vizet,majd ujjával Ayami sebébe kente azt.A lány még álmában is megrándult a fájdalomtól.Sesshomarunak sikerült elkapnia,mielőtt kiverte volna a tálat a kezéből.

-Inuyasha!-szólt.-Fogd le,kérlek!

 Inuyasha megfogta a lány mindkét kezét a földhöz szorította.Sesshomaru újabb adag pépet kent a sebbe.Inuyasha alig bírta a fájdalomtól rángatózó lányt lefogni.Mikor végeztek Inu elengette Ayami-t és hátralépett.A lány még mindig reszketett,de kis idő múlva újra nyugodtan aludt.Sesshomaru ekkor felállt és megszólalt:

-Már csak reménykedhetünk.

-Miért?-kérdezte Kagome.-Azt hittem ez rögtön meggyógyítja!

-Ne légy buta!-szólt rá Sesshomaru.-Ha egy halandót megsebesít egy szellem kardja vagy bármilyen tárgya,az vagy belehal vagy ha megkapja időben a gyógyszert,akkor felépülhet,de ez attól is függ,hogy milyen erős a szervezete.

-Sesshomaru igazat mond.-kezdte Kaede.-Nem tehetünk már érte semmit.Csak reménykedhetünk,hogy elég erős és felépül.De ha felépül is,már nem lesz a régi.

-Miért?-kérdezte újból Kagome.

-Mert többé nem halandó,hanem szellem lesz.-válaszolt Sesshomaru.-Ha felépül többé nem hagyhatja el ezt a világot.

-Mi?!-kiáltott Kagome és patakokban hulltak a könnyei.

-Nyugodj meg Kagome!-szólt Sango és megölelte a lányt.-Menjünk ki egy kicsit!

 Kagome és Sango kifelé indultak,de ebben a pillanatban Ayami felült és a lányokra nézett.A szemei égő vörösek voltak.Gyilkos tekintettel meredt rájuk.

-Inuyasha!-kiáltott Sesshomaru.-Azonnal vidd el innen a halandókat!

 Inuyasha nem ellenkezett a báttyával.Kaede anyóhoz ugrott elkapta a karját és az ajtó felé tuszkolta.Utána Miroku-t és a lányokat is kirángatta a kunyhóból.

-Inuyasha!Mi történik?-kérdezte Kagome.

-Ayami küzd a benne kialakuló szellemmel.-mondta Inu.-De amint látom nem nagyon megy neki.

-Istenem!-szólt Sango.

 A kunyhóban Ayami Sesshomaru-ra nézett.Elindult a férfi felé és pár lépés távolságra megállt tőle.A szeme hol fehér,hol vörös árnyalatú volt.Látszott rajta,hogy próbálja visszaszorítani a szellemet.Hirtelen megérezte Sesshomaru illatát.A szeme ismét fehér lett.Egy pár pillanatig még figyelte a férfit,majd újra az álmok világába zuhant.

 Sesshomaru az utolsó pillanatban kapta el az aléltan zuhanó lányt.Visszafektette a gyékényre és az arcát figyelte.Magába szívta az illatát.Már kissé az is változott.Keveredett a szellem szaggal.Így viszont még édesebb volt számára.Felállt és kiment Inuyasha-ékhoz.

-Nyugodjatok meg!-kezdte.-Már semmi baj.Újra elájult.De Inuyasha!Jobb lenne,ha a halandók nem lennének ma éjjel Ayami közelében.

-Igen,igazad van.-mondta Inuyasha.

-Miért?-kiáltott Kagome.-Vele akarok lenni!

-Nem lehet,lányom!-szólt Kaede.-Még valami bajotok esik.Hallgassatok Inuyasha-ra és Sesshomaru-ra.Ma éjjel nem lehettek Ayami közelében.

 Kagome-t nehéz volt meggyőzni,de szerencsére belement abba,hogy ma éjjel másik kunyhóban aludjanak.Sesshomaru egész éjjel Ayami mellett virassztott és egész éjjel gondolkozott.

-Mi történik velem?-kérdezte amgától.-Tényleg beleszerettem volna egy egyszerű halandóba?Mi vonz így hozzá?

 Sesshomaru a lány arcát nézte.Ayami békésen aludt.Sesshomaru érezte,amint percről percre változik.De nem csak az illatán érezte meg,hanem a külsején is sok változás végbement.Ayami haja már nem barna,hanem ezüst színű és körülbelül olyan hosszú lett,mint Sesshomaru-é.A körmei is megnőttek.A szemhéján egy aranyszínű csík húzódott,pontosan a szempillái tövében.Az homlokán egy kör alakú kékes jel jelent meg.Elől két tincs a hajából aranyszínű lett.Sesshomaru érdeklődve figyelte ezeket a változásokat.Mikor felkelt a nap őt is elnyomta az álom.Ayami körülbelül reggel hét és nyolc óra környékén ébredt fel.Mikor kinyitotta a szemét,először Sesshomaru-t pillantotta meg.A szellem egy lépésnyi távolságra,félmesztelenül,a kunyhó oldalának dőlve aludt.Nem is aludt,inkább csak szendergett.Ayami felült és a karjára pillantott.A seb teljesen eltünt.Mintha ott sem lett volna.Mikor észrevette a körmeit,akkor ámuldozva kezdte vizsgálgatni.Ekkor egy tincs csúszott előre,amely aranyszínű volt.Ayami előre kapta a haját és meglepődve vette észre a változást.Hirtelen eszébe jutott,hogy a farzsebében volt egy kis tükör.Gyorsan előkapta és nem hitt a szemének,mikor belenézett.Egy teljesen már arc nézett vissza rá a tükörből,mint tegnap.Emlékezett arra,amit még félálomba hallott.Sesshomaru azt mondta,ha egy halandót megsebez egy szellem kardja és felépül,akkor ő maga is szellemmé válik.Szóval ez történt vele is.Nehezen fogta fel az eseményeket,de még maga is meglepődött azon,hogy mennyire nyugodt és egyáltalán nem zavarta,hogy szellemmé változott.Csendben felállt és eltette a tükröt,majd Sesshomaru-hoz lépett.A szellem ijedten nyitotta ki a szemét.Mikor meglátta Ayami kedves arcát,nyomban megnyugodott.

-Látom felébredtél.-kezdte.

-Igen.-válaszolt Ayami.-Te egész éjjel vigyáztál rám?

-Igen.

-Köszönöm.

 Ayami ezzel egy puszit nyomott a szellem arcára.Sesshomaru meglepetten nézett rá.Ayami éppen felállni készült,mikor Sesshomaru megragadta a karját és a rántástól a szellem ölébe zuhant.Mikor megérintette Sesshomaru meztelen melkhasát,érezte amint egész teste libabőrös lesz.A szellem megsimította a lány arcát.Sokáig nézte az immáron smaragdzöld szemeket.Lassan a lány felé közelítette az arcát,de ekkor berontott Kagome és Sesshomaru villámgyorsan talpra segítette a lányt.

 Kagome fürkésző tekintettel meredt rájuk.

-Csak megbotlottam és Sesshomaru segített felállni.-magyarázta a helyzetet Ayami.

 Kagome még mindig kutató tekintettel nézett rá.Ayami közelebb sétált és Kagome kirohant a kunyhóból.

-Mi lelte?-kérdezte.

-Gondolom nem ismert fel.-válaszolt Sesshomaru.

-Az lehet.

 Sesshomaru magára vette kimono-ját,páncélját és kardjait,majd Ayami mellé lépett.

-Mejünk ki!-szólt.-Szerintem a kislány már mindenkinek beszámolt arról,hogy hogyan nézel ki.Már biztos mindenki nagyon kíváncsi.

 Ayami és Sesshomaru egymás után léptek ki a kunyhóból.Ayami haját ekkor megfújta az enyhe szellő.Sesshomaru nem bírta levenni a tekintetét a gyönyörű nőről.”Jobb lesz,ha most elmegyek.Minél előbb annál jobb.-gondolta a szellem.-Nem szerethetek bele!Nem szabad!”Sesshomaru elkapta a tekintetét és indulni készült,mikor egy gyengéd kéz ragadt meg.Sesshomaru visszafordult.Ayami ijedt tekintettel nézett rá.Tudta,hogy mire gondol a lány.Nem akarta,hogy ő elmenjen.De nem tehetett mást.Mennie kell mielőtt annyira megszereti a lányt,hogy többé már nem fogja elengedni.

-Elmegyek.-kezdte Sesshoamru.-Véget ért a dolgom.Már felépültél.Én csak azt ígértem a lánynak,hogy segítek meggyógyítani téged.Megtettem.Most eressz.

 Ayami elengedte a szellemet,aki egy szempillantás alatt el is tűnt.Ayami arcán egy könnycsepp gördült le.Már tudta.Beleszeretett a szellembe,de az láthatóan nem akarta viszonozni az érzelmeit.Így jobbnak látta elfelejteni.Visszafordult Kagome-ék felé.A lány előtte állt és a haját nézte.Majd megfogta a kezét és a karmait kezdte figyelni.Azután hosszan a szemébe nézett és megszólalt:

-Ayami!Te eléggé megváltoztál.

-Igen.-mondta.-Ezért nem is mehetek vissza.

-Tudom,de mi lesz édesanyáddal?

-Lehet,hogy annyi időre visszatérek,hogy elbúcsúzzak tőle.Velem jössz?

-Persze.

-Akkor induljunk.

-Rendben.Kaede anyó!Megkérhetem arra,hogy keressen Ayami számára egy megfelelő kimono-t?

-Persze lányom,de azt már tegnap éjjel megtaláltam.-válaszolt az anyó.-Gyere gyermekem és vedd fel!

 Ayami engedelmesen az anyóhoz lépett és elvette tőle a kimono-t,majd visszament a kunyhóba.Pár perc múlva már az új kimono-jában lépett ki a kunyhóból.A kimono vörös színű volt.Apró fehér virágminták borították az ujját és a lábát.

-Nagyon jól áll!-szólt Sango.

-Köszönöm.-felelt Ayami.-Induljunk Kagome.

-Rendeben!

 Ayami és Kagome futásnak eredtek.Mikor a kúthoz értek,egyszerre ugrottak bele.Míg Kagome nehézkésen mászott ki belőle,addig Ayami egy ugrással kint volt a kútból.Elindultak Ayami-ék háza felé.Ayami édesanyja éppen a ház előtt söprögetett és igencsak meglepődött,mikor Ayami anya-ként szólította meg.

-Ne haragudjon,kisasszony.-kezdte.-De ismerjük mi egymást?

-Igen,anya.-szólt Ayami.-Én vagyok az.Ayami.

 Az anyja kezéből kiesett a seprő és elájult.Ayami-nak sikerült elkapnia.Kagome-val bevitték a házba és lefektették a nappaliba.Pár percen belül magához tért.

-Mi történt veled,kislányom?-kérdezte.

-Az nagyon hosszú történet.-sóhajtott Ayami és folytatta.-Most elbúcsúzni jöttem.

-Elbúcsúzni?Miért?Hová mész?

-Olyan helyre,ahonnan már soha többé nem jövök vissza.

-Ayami.

-De tudd anya,hogy én mindig szeretni foglak.

-Tudtam,hogy egyszer elmész,de azt nem gondoltam,hogy már 15 éves korodban.

-Sajnálom,de ez így alakult.

-Dönts szíved szerint.

-Mi?

-Én nem akadályozhatlak semmiben.Ha el kell menned,akkor el kell menned.

-Anya!

-Én akárhol vagy szeretlek.

-Én is mama.

 Ayami és édesanyja egymás nyakába borultak.Hosszú percekig voltak így,majd Ayami kibontakozott az ölelésből.Felállt és felszaladt a szobájába.Kagome és anyja érdeklődve néztek utána.Egy percen belül már lent is volt és egy kardot tartott a kezében.

-Mi az?-kérdezte Kagome.

-Ez sebzett meg.-válaszolt Ayami.-Inkább magammal viszem.Nem akarom,hogy másnak is baja essen.

-Rendeben!Akkor indulunk?

-Igen.

 Ayami az övébe dugta a kardot és az ajtóhoz lépett.Kagome utánment.

-Ég veled anya!-szólt Ayami és futásnak eredt.

 Kagome gyorsan utána szaladt és a sarkon mind a ketten eltűntek.Kagome alig bírta beérni Ayami-t.Mikor a kúthoz értek,Ayami hirtelen megtorpant.

-Mi történt?-kérdezte Kagome.

 Ayami válasz gyanánt a hátára kapta a lányt és így ugrottak bele a kútba.Mikor átértek a másik oldalra,Ayami egyetlen ugrással kirepült a kútból és a levegőben úszva mentek a falu felé.

 Inuyasha,Sango és Miroku a falu közepén áltak.Ayami és Kagome épp az előbb mentek el.Sango Inuyasha felé fordult.

-Inuyasha!Még soha nem láttam a bátyádat ilyennek.Szemmel láthatóan megtetszett neki Ayami.Akkor miért ment el?

-Mert fél attól,hogy kötődni fog valakihez.-kezdte Inu.-Egyszóval fél attól,hogy szerelmes lesz.

 Miroku és Sango elgondolkodva nézett egymásra.Ekkor hirtelen a semmiből eléjük pottyant Ayami és Kagome.

-Látom már kezeled az új erődet.-szólalt meg Inuyasha.

-Igen.-válaszolt Ayami.

-És egész jól csinálja.-mondta Kagome.

-Honnan szereztél egy kardot?-kérdzete ezúttal Miroku.

-Ez volt az a kard,ami megsebesített.-válaszolt Ayami.

-Szép.-dícsérte Inu.

-Köszönöm.

-Szóval,akkor indulunk tovább Inuyasha?-kérdezte Kagome.

-Igen.Menjünk.

-Gyere Ayami!-szólt Kagome miközben Inu hátára mászott.

-Én…-kezdte a lány.-Most inkább nem tartanák veletek.

-Mi?Miért?-kérdezte a barátnője.

-Szeretnék egy kicsit egyedül lenni és körülnézni ebben az új világban,ahol a további életemet élem.

 Kagome bár kissé szomorúan,de megértette barátnőjét és útjára engedte.Ayami egy szökkenéssel a levegőben termett és elindult Inuyasha erdeje felé.Kagome és barátai még sokáig néztek utána.Egyszer csak Miroku megszólalt:

-Nem csodálom,hogy Sesshomaru beleszeretett.Nagyon vonzó nő.Kár,hogy nem kérdeztem meg tőle,hogy lenne e a gyermekeim  anyja.

 Miroku alig fejezte be a mondatot és máris a földön hevert.Kagome akkorát kevert le neki,hogy a fiú rögvest elájult.

-Ne merészeld ezt a perverz kérdést feltenni neki!-ordította Kagome.-Soha ne merészeld!Világos?!

 Miroku csak sűrűn bólogatott.Egy hang sem jött ki a torkán.”Kagome most olyan,mint egy sárkány.Félek,ha megszólalok,akkor még tüzet is okád dühében.”Lehet,hogy nem mindenkinek kéne feltennem ezt a kérdést.”-elmélkedett Miroku.

 A kis csapat lassan elindult.Eközben Ayami már rég elhaladt Inuyasha erdeje felett.Egy hatalmas tisztást hagyott maga mögött és egy sűrű,sötét erdő felé ért.Érezte az erdőből kiáramló gonoszságot.

-Vajon mi lehet itt?-tette fel a kérdést és már le is ereszkedett az erdő melletti falu mellé.

 Egy csapat gyerek mellett ért földet,akik épp virágot szedtek.Amikor a gyerekek megpillantották,többen a legidősebb fiú háta mögé rejtőztek.3 lány és 4 fiú.A lányok nem voltak idősebbek 7-8 évesnél.A fiúk közt volt 8-9 éves és a legidősebb körülbelül 12 lehetett.A fiú most megmarkolta a fegyverét,ami egy íj volt.Ayami meglepődve nézett rá,majd eszébe jutott,hogy most már nem egészen bíztató a külseje.Hosszú karmok,ezüstös haj,két arany csíkkal és a levegőből pottyant eléjük.A helyükben bárki megrémült volna.

-Ne féljetek tőlem!-kezdte.-Csak kérdezni szeretnék valamit.

 A fiú még mindig nem engedte le a fegyverét,de azért megkérdezte:

-És mégis mit akarsz tőlünk?

-Először is megtudni,hogy mi a nevetek.

 A fiú gyanakvóan meredt Ayami-ra,de valami okból kifolyólag-amit Ayami nem tudott magyarázni-látta,hogy a fiú bizalma egyre nő iránta.Ekkor leengedte a fegyverét és válaszolt:

-Az én nevem Misaki.

-Szép neved van.-szólt Ayami.-Az enyém Ayami.Nagyon örülök.

-Mit akarsz még tudni?

-Az igazat szólva azt akarom tudni,hogy mi él ebben a gonosz erdőben?

 A gyerekek megrémülve néztek a lányra.Egyikük sem szólt egy szót sem.

-Gyere velünk!-szólt Misaki.-A falu papnője tud válaszolni a kérdéseidre.

-Ti miért nem tudtok?-kérdezte.

-Mert számunkra tilos erről beszélni.

 Ayami engedelmesen követte a gyerekeket a faluba,ahol mindenki félelemmel fogadta őt.Amint meglátták elkapták a kicsiket és bezárkóztak a kunyhóikban.Mire a papnő kunyhójához értek,már csak Misaki volt vele.A fiú bevezette a kunyhóba és meghajolt a papnő előtt.Ayami még életében nem látott ilyen vén emberi lényt.A papnő már talán 200 éves is elmúlt.Haja meglehtősen hosszú,ősz színű volt.A bőre iszonyatosan ráncos.A szemeiből viszont olyan kedvesség sugárzott Ayami irányába,hogy nem tudta elképzelni,hogy a nő miért nem fél tőle úgy,mint a többi falusi.A papnő hellyel kínálta.Ayami leült.

-Mondd mi járatban vagy,gyermekem?-kérdezte a papnő.

-Csupán azt szeretném tudni,-kezdte Ayami.-hogy miféle szörnyeteg él az erdőben,akinek a gonoszsága már mérföldekre érződik.

-Egy olyan szörnyeteg,ami nem ismer irgalmat.Egy olyan szörny,ami már évtizedek óta rettegésben tartja a falunkat.Csupán éjjel bújik elő.Minden héten egy bizonyos éjjel egy gyermeket követel.

-Mikor van ez az éjjel?

-Holnap.

-Mondja anyó!Itt maradhatnék addig,amíg a szörny meg nem jelenik?

-Miért tennéd ezt,gyermekem?

-Szeretnék segíteni a falunak.

-Ahogy akarod.Maradj,ha így gondolod.

-Köszönöm.

-Misaki!

-Igen,Kaname úrnő?

-Vidd Ayami-t a falu melletti kunyhóba.Ott elaludhat.

-Igen,úrnőm.

 Ayami és Misaki felálltak,majd kisétáltak a kunyhóból és a falu széle felé vették az irányt.

-Mondd csak Misaki!-kezdte Ayami.-Honnan tudta a papnő,hogy engem hogy hívnak?

-Ő mindent tud.-felelte a fiú.

 Az út további részét csendben tették meg.Mikor a kunyhóhoz értek,Misaki bevezette a lányt,majd elment.Ayami-nak még megköszönni sem volt ideje.A nő szétnézett a kunyhóban.Egy gyékényágy hevert a kunyhó egyik sarkában.Középen egy tűzrakóhely.Más berendezési tárgy nem volt benne.A kunyhó elhagyatottnak tűnt,de mégis csillogott a tisztaságtól.Ayami beleszimatolt a levegőbe.

-Itt nemrég még emberek laktak.-mondta.-Ezek szerint itt élt a legutóbbi áldozat és családja.

 Ayami tudta,hogy mi történt.Olyan volt,mintha ő maga is átélte volna.A kislányt-aki az áldozat volt-elvitte a szörny.A szülei pedig belehaltak a bánatba.Ayami-ra szívszorító érzés tört.Keze ökölbe szorult és egyre jobban égett benne a düh lángja.Már alig várta,hogy megölhesse a szörnyeteget.

 Sesshomaru miután visszatért Jaken-hez,felettébb csendes lett.Egész nap nem szólt egy szót sem,csak bámult a semmibe.Jaken egy-két nap után már szóvá is tette aggodalmát.

-Nagyuram.-kezdte.

-Igen Jaken?-kérdezte csendesen Sesshomaru.

-Miért ilyen furcsa,amióta visszajött,nagyuram?

-Semmi érdekes Jaken.Ne aggódj!

 Sesshomaru egyszerűen nem bírta elfelejteni Ayami-t.Az illatát egyfolytában maga körül érezte.Az érintése még mindig égette a bőrét.A szemei még előtte lebegtek.Szerelmes lett.Most már nem tagadhatta.Megszerette azt a nőt és képtelen nélküle élni.Hirtelen Jaken felé fordult.

-Jaken!-szólt.-Most újra elmegyek.Te várj meg itt!

-Igen,nagyuram!-mondta engedelmesen a kis varangy.

 Sesshomaru felállt és a levegőbe szimatolt.Hirtelen halványan megérezte azt az édes illatot.Egyetlen ugrással a levegőbe emelkedett és az illat irányába indult.

 Ayami már görcsösen számolta a másodperceket.A nap egy órája nyugodott le.Ő már a falu közepén állt,a falusiak pedig mögötte.Mindenki reszketve várakozott.Hirtelen egy iszonytató szörnyeteg lépett ki a fák közül.Hatalmas,méregzöld színű volt.A szájába egy egész kunyhó is belefért volna.A fogai pedig hatalmasak és hegyesek voltak.Ayami furállotta,hogy a nyugalom szétáradt a testében és egyáltalán nem rémült a meg a szörny látványától.

-Hol van azáldozat?-dörrent a szörny mély hangon az emberekre.

-Nincs ma este lakoma,te iszonyat!-kiáltott Ayami.

-Ki vagy te?

-A végzeted.

 Ayami a levegőbe szökkent és rutinszerűen felemelte a jobb karját és karmait meglegyintette.Egyetlen csapással darabokra tépte a szörnyet.A csapásai nyomán aranyszínű vágások maradtak.Olyan volt,mintha valaki aranyszínű festéket kent volna a sebek széleire.Ayami puhán ért a földre és darabokra szedett áldozatára pillantott.Egyszer csak észrevett benne öt apró,csillogó pontot.Közelebb sétált és egyenként kiszedte a csillogás forrásait.Miután alaposabban megnézte őket,látta,hogy azok szilánkok.Apró rózsaszín szilánkok.

-Nahát!-kiáltotta el magát.-Ezek szilánkok a szent ékkőből.

 Ayami elővett egy bőrzacskót,amit még a szobájából hozott magával,mikor legutoljára ott jártak Kagome-val és belerakta a szilánkokat,majd gondosan az övére kötözte a zacskót.

-Mivel tartozunk neked,gyermekem?-kérdezte a papnő.

-Semmivel.-mondta kedvesen Ayami.

-De igen.-szólt egy gyermek hagja.

 Misaki volt az.Ayami-hoz lépett és elővett 3 szilánkot.

-Ezt tedd el!-mondta.-Ez a fizetséged.Köszönjük,hogy megszabadítottál minket a szörnyetegtől.

-Szívesen.-mondta Ayami és eltette az ékkőszilánkokat.

 Rámosolygott még egyszer utoljára a fiúra,majd a levegőbe ugrott és eltűnt az éjszakában.Ayami az egész estét utazással töltötte.Mikor felkelt a nap,leereszkedett egy sziklára.Ugyanis az éjjel folyamán sziklás területre ért.Mindenütt sziklát látott szikla hátán.Egyetlen tisztás,de még egyetlen fűszál sem volt sehol.Ayami-t nagyon elszomorította ez a kopár vidék.Elindult egy kanyon felé.Lassan haladt lefelé.Mikor sikerült felkapaszkodnia az utolsó sziklára,ami eltakarta a kanyont,majdnem visszazuhant a mélybe a látványtól.Csodálatos erdők terültek el a kanyonban és egy folyó szelte ketté azt.A vízesés,ahol a folyó a kanyonba bukott alá,gyönyörű volt.Ayami-t lenyűgözte a látvány.Gyorsan ugrálva indult lefelé a hegyről.Beleszippantott a levegőbe és ismerős illatokat vélt felfedezni benne.

-Kagome!-szólt Ayami,mikor meglátta a kis csapatot a vízesés előtt állni.Azonnal elindult feléjük.Amikor közelebb ért látta,hogy nem egyedül vannak.Egy falka farkas és egy nagycsapat ember állt előttük.Inuyasha egy meglehetősen jóképű fiúval veszekedett és próbálta távol tartani Kagome-tól.Ayami hirtelen pottyant melléjük és látta,hogy mindenki kissé megrémülve hátrál egy lépést.Kagome viszont mosolyogva borult a lány nyakába.

-Ayami!-mondta.-Végre itt vagy!Már úgy aggódtam miattad.

-Jaj Kagome!-szólt Ayami.-Nincs semmi bajom.De hoztam nektek egy kis ajándékot.

-Mit?

 Kagome kérdőn nézett a lányra.

-Egy kevés ékkőszilánkot.-mondta Ayami és megfogta Kagome kezét,majd a tenyerébe borította a nyolc,csillogó ékkőszilánkot.

 Kagome mosolyogva nézett Ayami-ra.

-Köszönjük!-kezdte.

-Nagyon szívesen.Én úgysem veszem hasznát.

-Ki vagy te?-kérdezte a fiú,akivel az imént Inuyasha veszekedett.

-Ő itt Ayami.-szólt gyorsan Kagome.-Ő legjobb barátnőm.Ayami!Ő itt Kouga.Farkas szellem.

-Örvendek!-szólt Ayami és Kouga felé nyújtotta a kezét.

 Kouga viszonozta az üdvözlést és érdeklődve vette szemügyre Ayami-t.Valami nagyon ismerőset látott benne,de nem tudta,hogy mi az.Ekkor tekintete a lány övében lévő kardra vetődött.Hatalmas erőt érzett a kardban.

-Nagyon szép kardod van.-mondta.    

-Köszönöm.-felelte Ayami és ösztönösen a kardra tette a bal kezét.

 Kouga és Ayami még sokáig fürkésző pillantásokat vetettek egymásra.Mindkettő érzett valami ismerőset a másikban,de egyikük sem tudta megmondani,hogy mi az.

-Nos,Kouga!-szólt Inuyasha.-Miért hívtál minket ide?

-Naraku-ról van szó.-kezdte Kouga és leült a földre.

 A falka és a kis csapat követte a példáját.Ayami viszont állva hallgatta tovább Kouga-t.

-Arra akarlak kérni benneteket,hogy segítsetek megölni őt.-folytatta a farkas.

-Ki az a Naraku?-kérdezte zavarodottan Ayami.

-Naraku egy rettenetesen gonosz szellem.Fő célja,hogy összegyűjtse a Szent Ékkő minden darabját és hatalmas erőre tegyen szert.-kezdte Kagome.

 Ezután a lány mindent elmesélt Ayami-nak Naraku-ról.Elmesélte Inuyasha és Kikyou történetét,Miroku és Sango történetét és az addig velük történteket.Ayami szájtátva hallgatta Kagome-t.Nem hitte el,hogy létezhet egy ilyen gonosz lény is.Azt sem igazán tudta elképzelni,hogy egy egyszerű kőnek,hogyan lehet akkora ereje,hogy egyetlen szellemből inkarnációkat hozzon létre.Mikor Kagome a történet végre ért,Ayami-t már majdnem szétfeszítette a düh.Bár nem ismerte Naraku-t,tudta,hogy minél előbb meg kell ölni,mert nem szabad engedni,hogy egy ilyen iszonyatos szörnyeteg szabadon mászkáljon.

 Másnap reggel a farkas falka és Inuyasa-ék felkerekedtek,hogy megtalálják Naraku-t és végleg elpusztítsák.Már órák óta mentek erdőn és erdőn át,mikor egyszer csak egy tisztáshoz értek.egy seregnyi szellem,egy nő,egy kislány,és két férfi várta a tisztáson őket.A nő fekete hajú,vöröses szemű volt.Kezében egy legyezőt tartott.”Minden bizonnyal a nő Kagura,a szélboszorkány.-gondolta Ayami.-A fehér ruhájú kislány pedig biztosan Kanna,az üresség.A fekete hajú,magas,pávián ruhás férfi,biztosan Naraku.És a másik fiú ki lehet?”Ayami-t megbabonázta a jóképű fiú.Magas,rövid,fekete hajú srác volt.Egyenesen Ayami-ra nézett.A lány látta,amint halványan elmosolyodik.Hirtelen egy férfi képe lebegett előtte.Sesshomaru.Ayami Sesshomaru-ra gondolt.Visszaemlékezett a jóképú férfire és a gyönyörű borostyánszínű szemeire.Visszaemlékezett a szerelmére.

 Ayami kénytelen volt kizökkeni az álmodozásból,mert Naraku intésére az egész szellemsereg elindult feléjük.A farkasok,Inuyasha,Sango és Kagome a fegyveréhez kapott,míg Miroku a kezén lévő gyöngysort rántotta le és megindították a támadást ők is.Ayami először csak nézte őket,majd ő is bekapcsolódott a harcba.Pár perc alatt szétverték az egész sereget és már nem állt senki köztük és Naraku csapata között.Hirtelen az ismeretlen fiú a levegőbe ugrott és egyenesen Ayami felé tartott.A lány csupán 10-20 méterre állt a többiektől.Mindenki a nevét kiabálta.Azt kiáltozták felé,hogy csináljon már valamit,de Ayami képtelen volt megmozdulni.Hirtelen a félelem elöntötte a testét.Fogalma sem volt,hogy miért,de nagyon megijedt és a félelem miatt gyökeret eresztett a lába.A fiú már csak pár méterre volt,de mielőtt a vég lesúlytott volna rá,két erős kar a levegőbe emelte és szorosan tartotta.Ayami felnézett.A megmentője nem volt más,mint…

-Sesshomaru!-szólt a lány,miközben a borostyánszínű szemekbe nézett.

 Sesshomaru óvatosan talpra állította a lányt és mélyen a szemébe nézett.Ayami számára olyan volt,mintha megállt volna az idő.A gyönyörű pillanatból Kagome hangja zökkentette ki.

-Jól vagy,Ayami?-kérdezte aggódva a lány.

-Igen.-felelte Ayami.

-Nocsak,nocsak!-szólalt meg Naraku.-Sesshomaru!

-Naraku!-szólt Sesshomaru.

-Örülök,hogy újra találkozhatunk.

-Én nem így érzek.

-Az sajnálatos.

-Nem hiszem.

-Mi lenne,ha ajánlanék valamit?Aki legyőzi Doshi-t,az megküzdhet velem.De csak az és más nem avatkozhat bele.Na milyen ötlet?

-Nagyon jó!-kiáltotta egyszerre Inuyasha,Sesshomaru,Miroku és Kouga.

-Remek!Akkor kezdhetitek!

 A Doshi-nak nevezett fiú a magas ugrott.Inuyasha,Sesshomaru,Miroku és Kouga követték a példáját,de egy perc sem telt bele,mind a négyen vérző sebekkel zuhantak le.Annyira megsebesítette őket Doshi,hogy még felállni sem volt erejük.Ayami-ban hirtelen eluralkodott a nyugalom.Behunyta a szemét és mikor újra kinyitotta az vörösen izzot.Hirtelen a lányt hatalmas szél vette körül és ő aranyszínű gömbbe burkolózva a levegőbe emelkedett.Fél perc elteltével a gömb szertefoszlott és a földre egy hatalmas,fehér