-Yukina a parton van.Idehozom.Egyedül megyek.
Mondta Hiei,olyan komolysággal,hogy senkinek nem volt kedve utánna
menni vagy vitázni. Kio az ajtó felé ment.
-Most hova mész?Nem úgy volt hogy egyedül megy?(Yusuke)
-Ne haragugyatok,de indulok.
Yusuke mérgesen nézett a lány szemébe.Kio maga is meglepődött,de
egy kicsit megijedt Yusuketől.
-Most miért nézel így rám?
Yusuke nem válaszolt.
-Hagyd abba Yusuke!Megijeszted!(Kurama)
-Ha Urameshi így néz,akor jobb nem zavarni!(Kuwabara)
-Had mennyen!(Kurama)
-Ne nézz már így!Engedd elmenni!(Kuwabara)
-Had legyen csak egyedül!(Yusuke)
-Kérlek engegy elmenni...
-Nem engedhetlek!
-Akkor ha ott lesz Yukina elmegyek,ha nem ottmaradok.Megfelel?
-Nem azért csinálom ezt mert jól esik.Hagyd egyedül.
Yusuke ezt most valami fura csengéssel a haglyában mondta.
-Na de...
Yusuke ismét a lány szemébe nézett,de nem úgy mint ahogyan előbb.
Egy kicsivel később megszólalt.
-Szép a szemed.
Kionak sötétkék,mélyre hatoló szeme aggodalmat sugárzott.
-Köszönöm...Akkor elmehetek?
-Ha nincs ott Yukina várj egy órát,és azután menny oda hozzá.
-Nagyon köszönöm...amúgy neked is szép a szemed.
Kio elment.
-Miért mondtad neki hogy szép a szeme?(Kurama)
-Bók volt vagy mi?(Kuwabara)
-Nem...A szeme olyan ismerős volt...

Hiei sebesen futott a part felé.
Nagyon aggódott a huga miatt.
A nagy rohanásban csak később vette észre,hogy Kio megpróbált a
nyomába eredni.Kio megpróbált úgy futni hogy Hiei észre ne vegye,de
már a fiu tudta,hogy a lány ottvan.
Hiei leért a partra.A teste egészében remegett.
*Ez nem lehet igaz!*-Gondolta.
Kio egy fán rejtőzött el.
*Várok egy nyomorult órát! Nem akarom Yusuket és a többieket bajba
keverni*-Mondta magában Kio.
-Most már előjöhetsz.
Szólt a fiu.
-Én csak...
-Utánnam jöttél.Miért?
-Nos...
-Yukina nincs itt.Remélem nem foglya megtudni hogy a bátya vagyok.Ha
kiderülne biztosan velem akarna jönni,baja eshet.Régóta szeretném
neki elmondani,de nem tehetem,mert féltem őt.
-Nahát...még sohasem nyilvánúltál meg előttem.
-Tudod,nekem a hugom mindennél fontosabb.Ha baja esik én nem is
tudom mit fogok csinálni.
-És ő tudni foglya,hogy kire számíthat?
-Ezt hogy érted?
Kio leüllt Hiei mellé.
-Nekem is van egy bátyám.Három évvel vagyok nála fiatalabb.Tudod,
nekem is van egy bátyám.Tudtunk egymás létezéséről,de amikor én
hat éves lettem,ő pedig kilenc,csak akkor találkoztam vele először.
-És honnan tudtad hogy ti testvérek vagytok?
-Elég csak a szemünkbe nézni.Ugyanolyan az én szemem is,mint az
övé.Nekem nagyából jobb sorom volt mint neki,de ez nem jelenti azt
hogy nem szenvedtünk eleget fiatal korunkban.
-Eddig még te sem nyíltál meg eddig előttem.Mit gondolsz,ha Yukina
belenéz a szemembe tudni foglya ki vagyok?
-Szerintem igen,sőt biztos vagyok benne.
-Mennyünk vissza.hát ha megtalálták.

Hiei megint becsapta a lakás ajtaját majd leült az ablak párkányára.
-Hé Hiei,kopogásról hallottál már?
Mondta Yusuke,de akkor észrevedte hogy Hiei ideges s bánatos.
-Ezek szerint nem találtátok meg?
Hiei leugrott az ablakból,és futásnak eredt.
-Nem,nem találtuk meg.(Kio)
-Maragyunk itt.Biztosra veszem hogy Hiei Yukinat keresi.(Kurama)
Kuwabara nem szólt,csak kiment azajtón.
-Hova akarsz menni?(Yusuke)
-Megkeresem Yukinat,ez logikus nem?
-Veled megyek.(Kio)
-Nem!Te ittm maradsz Urameshiékkel és várod Hieit.
-Na de...
-Erről nem nyitok vitát!
Kuwabara elment.

Közben Koenmanal.
Üvöltözés hallatszott Koenma ajtajánál.
-Nem érdekel,hogy dolga van!Gyerünk lányok,most berontunk.
Mondta Atsuko,közben az ajtónak rontott a lányokkal.
Koenma felvedte a tinéndzser alakját.
-Elnézést,segíthetek?
-Még szép!
Rontott neki Atsuko.
-Nyugogy meg.Nem lesz semmi baj.(Keiko)
-Ne nekem mongyátok meg hogy nyugogyak meg!Hol a fiam?
-Semmi baja,legalább is reméljül.
-Mi az hogy remélik?
-Egyelőre Yukinat keresik.
-És Hiei?Velük tart?(Botan)
-És az öcsém hogy van?(Seryou)
Keiko ugyanolyan méregben ment Koenmahoz mint Atsuko.
-Jól van Yusuke?
-Hiei miért tart külön a többiektől?(Atsuko)
-Azt nem mondhatjuk el...(Botan)
-Most már mindegy lesz.Már amúgy is az öcsém is tugya.(Seryou)
-Mi?(Botan)
-Mit kellene tudnom?(Atsuko)
-Kuwabara kihalgatott mikor Keikoval telefonálltam.Innen tugya.
-Még mindig nem értem.(Atsuko)
-Na jó...Yukina Hiei kishuga.
Mindent elmondtak Atsukonak a kis kalandokról,és azt is hogy Kio az új
tag.

Már éjjel három óra volt.
-Miért nem alszol Kio?(Yusuke)
-Aggódom Hiei miatt.
-Én is.
Kurama jött elő a sötétből.
-Vajon mi lehet a lányokkal?(Yusuke)
-Na és Kuwabaraval?(Kurama)
-És Yukina?Remélem mindannyian jól vannak.(Kio)
Kuwabara berontott Hieiel a vállan.
-Kuwabara!(Yusuke)
-Hiei!(Kio)
-Mi történt?(Kurama)
-Ahogy kerestem Yukinat,hírtelen így találtam rá Hieire.Segítsetek már!
Hieit lefektették az ágyra.
-Mennyetek csak aludni.Mindannyiunknak nehéz napja volt.Én itt
maradok Hieiel.(Kurama)
-Én ha nem zavar tényleg lefekszem.(Kuwabara)
-Azt hiszem én is.Te nem jösz Kio?(Yusuke)
-Menny csak te is Kurama.Vigyázok hogy Hiei nehogy rosszul
legyen.Van gyógyító képességem segítek rajta.
-Hát ma már nem mentek sehova.Baj ha éjszakára itt maradtok?
(Yusuke)
A fiuk bólintottak,és elmentek lefeküdni.Yusuke még odaszólt.
-Súlyosak a sebei?
Kio levette Hiei pólóját és elkezdte begyógyítani a sebeket.
-Nem tudom hogy túléli-e az éjszakát.
-Kérlek,mentsd meg az életét.
-Megteszem amit tudok.

Közben:
-Most már ideje hazamennünk.(Keiko)
-Bizony,későre jár.(Atsuko)
-Sajnálom de nem mehettek haza.Yusuke és a többiek megigértették
velem,hogy amig nem adnak valami bíztató jelet,addig nem mehettek el.
-És Botan?(Seryou)
-Elvették a lapátomat...
Felete a lány

folyt.köv