Másnap reggel a lányok nehéz napra virradtak. Keiko odament
Koenmahoz.
-Koenma, ugye jól van Yusuke?
-Az az igazság, hogy nem tudunk róluk semmit.
-Semmit?
Kérdezett vissza szomorúan a lány.
-Nem, de megkértem valakit hogy jöjjön ide, hát ha akkor jobb
kedvetek lesz.
-És ki az?
-Hoz valakit magával. Nagyon fogsz nekik örülni.
Keiko visszaballagott a lányokhoz.
-Na?(Botan)
-Koenma azt mondta, hogy két személy ma idejön hozzánk.
Genkai és Puu bejött az ajtón.
-Nahát! Genkai mester, mit csinálsz itt?(Seryou)
-Yusuke kért meg, hogy vigyázzak rátok.
Keiko Puut ölelgette.
-Fura, hogy már nem bírlak a kezembe venni.
Nevetett a lány.
-Bizony, Puu szépen megnőtt.(Botan)
-Ez a madár régebben elfért a karodban?(Atsuko)
-Mikor Yusuke átalakult, akkor Puu is.
Felelte Keiko.
-Ó, már értem. Akkor az a madár a fiam lelkének megtestesítője?
-Úgy valahogy.
Atsukoból kitört a nevetés. Erre a lányok is, majd később
Genkai,Koenma, még George is rákezdett.
-De nem így nézett ki régebben.
Mondta Keiko, nevetve.
-Hanem?
A lány odanyújtott Atsukonak egy képet Puuról, amikor még kicsi volt.
Erre ujra nevetni kezdtek.

Közben a fiuknál:
Hiei kinyitotta a szemét.
-Jó hogy fent vagy. Már attól féltem nem látunk többé.
Lépett elő Yusuke.
-Hát a többiek?
-Yukinat keresik.
-Még mindig nincs meg?
-Nincs. Mindenki elment megkeresni.
-Akkor te miért vagy itt?
-Féltem hogy meghalsz te hülye!
-Mért haltam volna meg?
-Kuwabara talált rád az éjszaka közepén. Kio begyógyította a sebeidet.
-Ha?
-Csoda hogy túlélted a tegnapit!
-Akkor most meg kell kösznnöm Kuwabaranak és Kionak?
-Meg Kuramanak. Reggel adott neked gyógynövényeket.
-Értem. Akkor add át köszönetemet nekik.
-Most el akarsz menni? Meg sem várod őket?
-Kértem én, hogy segítsenek rajtam.
Kurama belépett az ajtón.
-Megint árad belőled a jóindulat?
Kuwabara nemsokkal Kurama után jött.
-Nahát,nahát. Nem haltál meg.
Hiei kínosan érezte magát.
Kio is megérkezett, de amikor meglátta Hieit egyenesen a nyakába
ugrott.
Szemeit ellepték a könnyek. Hiei ahejett, hogy eltolta volna magától,
kedvesen szólt hozzá.
-Hé. Nincs semmi baj. Már jól vagyok.
-Na, én leléptem. Maragyatok itt vele, rendben?(Yusuke)
Kurama és Kuwabara bólintottak.
-Csodálom Yusuket.(Kurama)
-Miért?(Hiei)
-Miután behoztalak elmentünk volna auldni, de Kio ittmaradt és
begyógyította a sebeidet.Ez már két napja volt.(Kuwabara)
-Már két napja?(Hiei)
-Igen. Miután begyógyítottam a sebeidet, legalább is megpróbáltam,
Yusuke odajött hozzám Kuramaval együtt.(Kio)
-És?
Hiei nem tudott semmit.
-Yusuke felkeltett engem, hogy agyak neked gyógynövényeket. Miután
Kio és én megtettünk mindent, még akkor is kétséges volt, hogy
túléled-e.(Kurama)
-És utána?
-Aztán Kurama és Kio elment lefeküdni. Urameshi egész éjszaka fent
volt, mert aggódott miattad. Korán reggel felkeltett, hogy vigyázzak rád
amíg elmegy kötszerért és gyógyszerekért. Engem keltett fel, mert úgy
gondolta tegnap már nagyon idegeíthette Kiot és Kuramat.(Kuwabara)
-Tényleg?
-Két napja nem aludt. Egy részt miattad, más részt a hugodat kereste.
(Kurama)
-Értem.
Hiei meglepődött, hogy miket csinált miatta Yusuke.
-Nagyon sokat köszönhetsz neki. (Kio)
-Most mondok valamit, de nagyon nyissátok ki a fületeket, mert többet
ijet nem mondok!
Szólt nekik Hiei.
-Mi lenne az?(Kuwabara)
-Hát…izé…
-Meg akarja köszönni, hogy segítettünk neki.(Kio)
-Úgy valahogy…
Mosolyodott el a fiu.
Yusuke belépett az ajtón.
-Hoztam még egy kis kötszert.
-Kuwabara,Kio és én elmegyünk megkeresni Hiei tündérkéjét.
Viccelődött Kurama.
-Én is megyek!
Jelentette ki Hiei, de amint megpróbállt felállni összeesett.
-Ha így folytatod, mire megtaláljuk Yukinat nem lesz belőled semmi.
(Kurama)
-Bizony. A hugodnak hiányozni fogsz.(Kuwabara)
Hiei nagyot nézett, mikor Kuwabara ezt mondta.
-Hiei,tartalékold az energiád. Már ha maradt.
Viccelődtek hárman, Hiei kicsit meg is lepődött hogy Yusuke nem szált
be.
-Ha-Ha!Nagyon vicces!
Szólt nekik a fiu, de tudta hogy van benne némi igazság.
-Hagyátok már.
Szólt rájuk kedvesen Yusuke.
Kurama,Kuwabara és Kio elment.
-Te miért nem tartasz velük?
-Talán azért,barátocskám, mert még mindig súlyosak a sebeid.
-Nem vagyok a barátod.
Yusuke nem szólt,csak elmosolyodott.
-A többiek elmondták mit tettél értem.Köszönöm.
-Igazán?Hát…nincs mit Hiei…
Hiei becsukta a szemét és elaludt.
*Mennyi életenergia lehet még ebben a fiuban?*-Gondolta Yusuke.

Közben:
Szerintem Hiei kikészült.(Kio)
-Pontosan hogy találtad meg Kuwabara?(Kurama)
-Nem találtam meg Yukinat, ezért gondoltam visszajöttem. Akkor
hírtelen megláttam Hieit. Nem volt valami szép látvány, tiszta vér volt.
-Köszönöm hogy segítettetek neki.(Kio)
A fiuk összenéztek, majd csalfa vigyor jelent meg az arcukon.
-Most mi van?
Későre járt, úgy gondolták visszamenek.
-Megjöttünk.(Kio)
Hiei már fel tudott állni.
-Én elmentem.
-Mi?(Kurama)
-Így akarsz elmenni?(Kuwabara)
-És ha megtámadnak?(Kio)
-Had mennyen.(Yusuke)
Hiei ránézett Yusukera. Mind a ketten elmosolyodtak.
A fiu kilépett az ajtón.
-Te megőrültél?(Kuwabara)
-Na de Yusuke!(Kurama)
-Ezt hogy tehetted,pont te?(Kio)
-Hagyátok,tud magára vigyázni.
Felelt Yusuke.

folyt.köv.