Mikor Hiei elment,mindenki Yusukera förmedt.
-Te bolond vagy Urameshi!Miért engedted el?
-És ha megint megtámadják?
-Ugyan.Had mennyen csak. Biztosra veszem,hogy most hazamegy.
-Én megyek,megkeresem Yukinat.(Kuwabara)
Mikor Kuwabara kiment,Kio Yusukehoz fordult.
-Mond csak Yusuke, Kuwabara szerelmes Yukinaba?
-Igen. Nagyon is.
Vigyorodott el a fiu, Kio füle pedig úgy rezgett mint a macskáé.
-Miért csinálja ezt a füled?
-Ha izgatott vagyok,akkor ijen.

Hiei bement a lakásába.Mikor belépett meglepetésére a hugát találta
ott.
-Yukina?
-Ne haragyugy,hogy idejöttem. Elnézésedet kérem.
Hiei észrevette,hogy a lány kezén sérülések vannak.
-Mit műveltek veled?
-Rettenetes volt. Először megégették a kezem, utána vertek. Azután
pedig mondzak valamit az erőmről, és hogy a könnyeim kellenek nekik.
Máig sem tudom, hogy sikerült megszöknöm. Egy szobában voltam, ott
tartottak.
-Miért nem jöttél egyenesen vissza Yusukeekel?
-Tudod….
A lány elővett egy kis rózsaszínű dobozt.
-Az meg micsoda?
Yukina kinyitotta a dobozt. A dobozból ismerős dallam szűrődött.
Amikor Hiei még csecsemő volt, az édesannya dúdolta ezt neki. Azóta
sem hallotta a dallamot, és már majdnem elfelejtette. A dobozban az a
Hirui kő volt, amit Yukina akkor siratott, amikor megnézte azt a
könyvet, amit még Hieitől kapott. A kő színe azóta kék lett.
A fiu dermedten állt az ajtó mellett.
Yukina elmosolyodott.
-Ezt a dallamot még az anyukám dúdolta nekem kiskoromban. Azt
mondta a bátyám is ismerte, de ő csak egyszer halhatta. Szeretném
ezt neked adni.
Yukina a szoba másik oldalán állt.
-Nekem szeretnéd adni?
-Igen. Mint tudod, én nem ismertem a bátyámat, de mindig úgy
tekintettem rád mintha te lennél az.
Yukina méjen Hiei szemébe nézett.
-Ez különös.
-Micsoda?
-Hogy ugyanolyan szemed van mint nekem.
A fiu reménykedett,hogy a lány nem fog rájönni az igazságra.
-Megharagudnál,hogy ha most az egyszer a bátyámank szólítanálak?
-Nem.
Még mindig egy kicsit meg volt lepődve.
Yukina szemét elárasztották a könnyek, sírva rohant Hieihez.
-Bátyám.
-Most már nem lesz semmi baj.
-Megígéred?
-Ígérem.
Hiei a szíve mélyén mindig is erre vágyott. Hogy a kishuga mellette
legyen.
Yukina lassan elaludt Hiei karjaiban.
Hiei is lecsukta a szemét, és csak később vette észre, hogy egy
könnycsepp gördült le az arcán.


Közben Kuwabara is megérkezett.
-Megtaláltad?(Kurama)
-Nem. Talán holnap.
Már későre járt, elmentek lefeküdni. Megegyeztek, hogy amíg Yukina
elő nem kerül, addig Yusukenal fognak tartózkodni.
Yusuke még mindig nem aludt. Felült az ablakpárkányra.
-Keiko.
Suttogta a fiu.

Közben a lányoknál is elemntek lefeküdni, mindenki bement a saját
szobályába.
De Keiko sem tudott aludni, csak úgy mint Yusuke.
Ő is ugyanúgy felült az ablakpárkányra, és a holdta nézte.
-Yusuke.
Suttogta a lány.

De nem csak ők nem tudtak aludni.
Kio még sokáig forgolódott az ágyában.
*Remélem Hiei jól van*-Gondolta.
Kuwabaranak azon járt a feje, mi lehet Yukinaval.
Kurama a családja, és az itteni barátai miatt aggódott. És bár soha
senkinek sem mondta el, de nagyon féltette Botant.
Botan is őt, emiatt nem nagyon aludtak az éjszaka.
Puu a gazdijával akart lenni, és Genkai is aggódott a tanítvány miatt.
Koenma is ideges volt, mivel nem tudtak róluk semmit.
Seryou sem bírta lehunyni a szemét, az öccsén jártak a gondolatai.
*Vajon mi lehet vele?*-Kérdezte magában.
Atsuko sírt az este. Nagyon aggódott a fia miatt, bár ezt nem szokta
kimutatni.
*És ha valami baja esett? Miért nem jelenkezik?*-Még a gondolattól is
eleredt a könnye.
Az elmúlt éjszaka Keiko és Yusuke az este mindenkire gondolt egy
kicsit, de leginkább arra, vajon mit csinál most a szeretett fél.
Az elmúlt éjszaka, csak a testvér pár aludt jól.