Alv
Kirara 2006.04.02. 10:33
ez az első versem, remélem tetszeni fog;)
Alv
Csöndesen fúj az esti szél,
A fákon se madár, se levél.
Egy lány ballag a sötét utcán,
Gondolkozik szíve búján.
Hajával játszik a szél,
Szép szemében izzik a fény.
S szívében lüktet még,
Egy eltökélt, vak remény.
Sudár, magas alakja dereng a sötétben,
De ő csak megy, ballag az éjben.
Megszűnt az út, megszűnt a fény,
A kiút, s a remény.
Fáj a lelke, gond nyomasztja,
Csakhogy könnyre nem fakasztja.
Rossz volt hozzá az élet,
Elvett tőle minden szépet.
Most rideg, s kemény,
De valójában érzékeny lény.
Tűr mindent, mit csak lehet,
A fájdalmat, s az életet.
Szíve mélyén törékeny, s fél,
Pedig egy szív dobogása csak érte él.
De késő mire belátja,
S könnyzápor hullik rejtett sírjára.
|