Másnap reggel Hiei és Yukina a többiekhez ment.

Yusuke az éjjel nem is aludt, még mindig az ablakpárkányon ült, ezért mikor a testvérpár belépett őt látták meg először.

-Nahát! Yukina, jól vagy?

Kérdezte izgatottan.

-Jól vagyok. Hiei elmondta, hogy miket tettél értem. Nagyon hálás vagyok.

-Nincs mit.

-Hol vannak a többiek.

-Igazából téged keresnek.

Kurama jött be.

-Hála az égnek.Örülök hogy egyikőtök sem halt meg.

-Semmi bajom.

Kurama észrevette a sebeket Yukina kezén.

-Begyógyítsam a sérüléseidet.

-Hálás lennék.

Kurama hamar végzett a sebek gyógyításával.

Kuwabara belépett az ajtón, de mielőtt szólhatott volna Yukina a nyakába ugrott.

-Jól vagy Kazuma?

-Ne izgulj miattam.

-Sajnálom, hogy annyi gondot okztam.

-Nem te vagy a hibás.

Kio is megérkezett. A két lány átölelte egymást, de amikor Kio észrevete hogy Hiei is ittvan azonnal odasétált hozzá.

-Jó látni, hogy nem haltál meg.

-Nem olyan fából faragtak.

-Nem akarlak megzavarni titeket de …

Yusuke gondolta belő egy viccet.

-De mi?

Kérdezte Hiei.

-A kopogás még mindig ismeretlen nálad?

Hiei elmosolyodott.

-Úgy látszik.

-Sajnálom Yukina, de nem maradhatsz itt velünk.(Kuwabara)

-Miért nem?

-Az az első hogy biztonságba helyezzünk téged. Elviszünk Koenmahoz. Ott vannak a lányok is és Genkai meg Puu is. Valószínű, hogy Botan vagy Puu jön érted.

-Értem. Biztos hogy nem maradhatok?

-Sajnos nem.(Kio)

-De nem leszel egyedül.(Kurama)

-Ott vigyáznak rád.(Kuwabara)

-Ott lesz Keiko is.(Yusuke)

Yukina még mindig szomorkás hangulatban volt. Hiei odalépett a lány elé.

-Emlékszel, hogy megígértem nem lesz semmi baj?

-Igen, emlékszem.

-Akkor kérlek menj oda.

Yukina elmosolyodott.

Kio fülei hevesenen rebegtek.

-Mi van a füleiddel?

Kérdezte Hiei.

-Gondolom megérkezett Puu.

Lementek a tengerpartra. Amikor Puu meglátta Yusuket odasietett hozzá.

-Szia Puu. Légy jó és vidd el Yukinat Keikohoz.

Yusuke még halkan suttogott neki és mintha oda is adott volna valamit.

-Ezt odaadnád Koenmanak?(Kio)

-Persze. Mi van benne?

Kérdezte Yukina, miközben Yusuke felsegítette őt Puura.

-Majd meglátod.

Mondta sanda kis mosollyal Kio.

-Ne repülj gyorsan Puu, még Yukina leesik.(Yusuke)

Puu bólintott majd elrepült.

Yukina egy nap múlva megérkezett.

-Üdvözöllek Yukina. Ezek szerint hazaküldhetjük a lányokat?

Kérdezte Koenma.

-Azt mondták, hogy adjak át neked egy dobozt.

A lány átadta, majd odafutott a többiekhez.

Koenma kinyitotta a csomagot. Levelek voltak benne. Gondolta szól a lányoknak. A lányok Botan szobájában gyűltek össze, Koenma bekopogott.

-Gyere be.

Szólt Botan.

-Leveleket kaptatok a fiuktól és Kiotól.

Botan elvette a dobozt.

A nap onnantól azzal telt, hogy felolvasták egymásnak a levelek tartalmát.

-Neked mit írtak Koenma?

-Nekem Yusuke írt, és azt kéri maradjatok még itt, amíg meg nem találják ki áll e mögött az egész mögött. Te kitől kaptál?

Botan elpirult.

-Kuramatól kaptam.

-És mit ír?(Keiko)

-Azt írta vigyázzak magamra és a többiekre.

-Milyen aranyos.(Seryou)

-Te kitől kaptál?

-Én az öcsémtől. Azt írta, hogy vigyázzak Yukinara, és hogy sajnálja hogy itt kell lennem, meg hogy nincs semmi baja.

Atsuko belenézett a dobozba.

-Nahát, én is kaptam valamit.

Atsuko fölbontotta a levelet.

-A fiam írta.

Olvasd már, mit ír?(Botan)

-Azt írta, hogy tudja nekem ez egyelőre még fura, de azt kéri ne aggódjak érte.

-Csak mi kaptunk Koenma?

Kérdezte Botan, de ekkor Genkai bejött a szobába kezében egy levéllel.

-Én is kaptam. Nekem is Yusuke írt.

-Olvasd fel kérlek.

Kérlelte Atsuko.

-Csak annyit ír, hogy nem kell aggodalmaskodnunk, és megkért, nagyon vigyázzak rátok. Ezen kívül Kio is írt nekem. De ő is csak annyit, hogy vigyázzatok egymásra és magatokra.

Mikor Yukina belenézett a dobozba, látta hogy neki is van ott egy levél.

-Ki írta?(Seryou)

-Hiei írta.

Yukina hangosan olvasta a levelet.

-Azt írja: Nagyon vigyázz magadra és a többiekre. Remélem nem volt semmi baj az úton. Egy időre lehet, hogy lemegyünk az Alvilágba. Ne izgulj miattunk és érezd jól magad a lányokkal. Hiei

A lányok egymásra kacsintottak. Csak Keiko nem kapott levelet.

-Vajon miért nem kaptál?(Botan)

Keiko megpróbált úgy csinálni mint akit nem is érdekel az egész, de nem sikerül valami fényesen az álca. Felállt és hátat fordított a többieknek.

-Nem tudom miért nem kaptam.

Ezzel bevonult a szobájába.

Másnap reggel találkoztak abban az erdőben, ahol ki fog nyílni az átjáró.

-Meg kéne nézni látunk e erre valakit.(Yusuke)

-Körülnézzek odafent?

Ajánlotta fel Kio. A füle rezgett, és kék szeme az izgatottságtól csillogott.

-És mégis, hogyan akarsz körülnézni?

-Majd meglátod.

Kio egy pillanat alatt a levegőben volt.

-Hmm…

-Mi a baj Yusuke?(Kurama)

-Egyre jobban emlékeztet engem valakire ez a lány.

-Na és kire?

-Nos…az igazat megvallva nem teljesen tudom hogy kire hasonlít de…

Kio leérkezett mielőtt Yusuke befejezhette volna a mondandóját.

-Senki sehol.

-Akkor menjünk már!(Hiei)

-Ha ennyire oda akarsz menni, akkor miért jöttél vissza?(Kurama)

-A húgom miatt. Meg akarok győződni róla, hogy biztonságban van.

-Mennyi időt is töltött Hiei az Alvilágban?(Kio)

-Pontosan fél évet.

(Válaszolta Yusuke)

A fiuk és a lány már készültek lemenni az alvilágba.

Mihelyt leértek megpillantották Jint és Toyat.

-Ti mit csináltok itt fiuk?

Kérdezte meglepődötten Toya.

-Hosszú sztori. A lényeg, hogy Koenma elintézte az átjáró kinyitását. És ti mit csináltok pont az átjáró közelében?

Kérdezte Yusuke, egy kis mosollyal.

-Csak nem képzeled, hogy átmennénk rajta?

Kérdezte csípősen Toya.

-De nem át akarunk menni rajta?

Mondta Jin.

-És mit is akartok ott pontosan?(Kurama)

-Tudod mi csak…

De mielőtt Toya elmondhatta volna Jin közbevágott.

-Elég a beszédből! Keresünk valakit, aki állítólag veletek tart.

Kio hátra fordult, halk kis léptekkel próbált elosonni.

-Ki az akit kerestek?(Yusuke)

-Meg ne mozdulj!

Kiáltotta Jin.

Yusuke hátra fordult.

-De hisz ő csak Kio.

-Azt én is tudom.

Jinből előtört az idegesség.

Kio még mindig háttal állt a fiúnak. Lépett egyet.

-Nehogy elsétálj!

-Jin?

Kérdezte a lány úgy, mintha csak most vette volna észre Jint. A teste ebbe a kérdésbe beleborzongott.

-Te Jint is ismered?(Kurama).

-Futólag.

-Futólag?

Háborodott fel Jin.

-Mond csak Kio, honnan imsered Jint?(Hiei)

-Csak nem féltékeny vagy?

Viccelődött Kurama, de aztán meglepődött mikor Hiei elpirult. Kionak nem volt ideje ezzel foglalkozni.

-Hát persze!

Kiáltott fel Yusuke diadalmasan.

-Mi az?(Kurama)

-Már értem honnan volt olyan ismerős Kio!

-Most azonnal idejössz!

Kiáltotta Jin Kionak.

-Ugyan Jin, ne csináld már…

-Akkor mégis mit csinálak? Elment az a maradék kis csöpp eszed, igaz?

Kio megsértődött.

Kurama végig azt figyelte, hogy Hiei hogy lesz egyre jobban féltékenyebb.

-Már mindent értek!

-Akkor végre elmagyaráznád?(Kuwabara)

-Csak nézd a fejleményeket.

Kio Jin elé lépett. Hiei egyre jobban ideges lett.

-Most haragszol?

Kérdezte Kio, egy ártatlan kis mosollyal, amit Jin nem viszonzott.

-Ugyan, hagyd már azt a lányt Jin. Amúgy is beszélni szeretnék veled.(Yusuke)

Jin elment Kio mellett, majd Yusukevel félrevonultak.

-És a többiek?(Kuwabara)

-Csak én jöttem el Jinnel. A közelben van egy kis elhagyatott falu, Jin meg én odamentünk.

Toya elvezette a többieket a faluba, amíg Jin meg Yusuke úgy is beszélgetnek.

-Mit csináltok itt Yusuke?

Yusuke elmondott mindent Jinnek.

-Ugye nem okozott sok gondot Kio?

-Nem. Imádni való a kishúgod.

Viccelődött Yusuke.

-Honnan tudod, hogy a húgom?

-Először a fülei emlékeztettek rád, utána a szeme. Aztán megláttam ahogyan repül.

-Értem.

Beesteledett.

-Hol voltatok?(Hiei)

-Csak beszélgettünk.(Yusuke)

-Én még ma el akartam indulni!(Hiei)

-És én is! Elfelejtetted, hogy Yukinaval mit tettek?(Kuwabara)

-Dehogy felejtettem el.

Mostanra már Toya is tudott mindent.

Kio, aki eddig Hiei mellett ült, most odalépett Jin elé.

-Ne haragudj már annyira.

-Szólhattál volna!

-Tudom,tudom.

Kuwabara is észrevette Hiei vörösödő arcát. Amint Kuramaval egymásra néztek kitört belőlük a nevetés.

-Meg ne próbálj megint elszökni!

-Pedig nagyon élveztem a társaságot. És ez nem igazság! Te megküzdhettél Yusukevel, én miért nem?

-Mert lemosna a pályáról.

Jin nevetett, és utána mindenki rákezdett. Mindenki, kivéve Hieit.

-Majdnem elfelejtettem, mire mondtad ma hogy értesz mindent Urameshi?

-Ja?Csak az hogy…

Yusuke Jinre nézett.

Jin megszólalt.

-Bocsásatok meg a húgomnak. Néha nagy bajt tud okozni. Nem értem, hogy juthatott eszébe felmenni a ti világotokba.

-A húgod?(Hiei)

Kio visszaült Hiei mellé.

-Elfelejtetted, amit mondtam a szemről.

Hiei kínosan érezte magát.

-Tehát innen ismered Jint és Toyat.(Kurama)

-A viselkedéseteken jobban látszik hogy testvérek vagytok.(Kuwabara)

-Az biztos. Tudjátok milyen Jin ha ideges. Most még rosszabb volt. (Toya)

Hiei kiment egy fára.

Mikor már mindenki aludt Kio utána ment.

-Pszt. Hiei? Alszol?

A lány felmászott a fára, de meglepetésére nem találta ott Hieit.

A fiú a háta  mögé lopakodott és megijesztette.

-Jó estét!

Hangoskodott.

Kio a döbbenettől leesett a fáról.

-Ha-ha! Nagyon vicces!

-Miért jöttél?

Kio kezében kötszer volt, és valami krém.

-Csak el akarom látni a sebeidet.

-Ez nem rossz ötlet.

Mondta Hiei, és leült a lány mellé.

-Fájnak még a sebeid?

-Már nem.

Tagadta a fiú.

-El is hiszem.

-Akkor ezt figyeld.

Hiei nagyon gyorsan felállt és felugrott a fára. Jól tudta, hogy a hírtelen mozdulatok nem tesznek jót neki, de nem akarta hogy sajnálják.

-Nem kell megjátszanod magad Hiei.

A fiú újabb gyors mozdulattal leugrott. A fájdalomtól elvesztette az eszméletét.

Mikor visszanyerte tudatát Kio pont a hátán lévő sebeket kötözte be.

-Tudod ez egyáltalán nem vicces! A hírtelen mozdulataidnak köszönhetően meg is halhatsz!

-Csodás. Itt fekszem félholtan miközben egy lány nemcsak, hogy megmentette az életemet, de még meg is dorgál.

Mondta Hiei, de mosollyal.

-Most már felkelhetsz.

Hiei felállt. Kio szorosan a fiú mellett volt.

-Most…mit csinálsz?

Kérdezte pironkodva Hiei.

-Ne mozogj! Látni akarom melyikünk a magasabb.

Hiei egy fél fejel nagyobb volt a lánynál.

-Úgy látszik én vagyok a nagyobb.

Kio leült.

-Nem is olyan rossz az alvilág másik fele. De nagyon tetszik nekem az emberek világa.

-Értem mire gondolsz.

-Te is szeretsz ott lenni?

-A fiuknak sokat köszönhetek. Még ha nem is mutatom ki.

-Azt mondják azt bántjuk a legjobban akit szeretünk.

-Lehet.

Hiei és Kio még sokáig beszélgettek.

-Miért voltál ma olyan vörös?

-Nem érdekes.

Egy ideig egyikük sem szólt. Hiei becsukta a szemét és elaludt.

Egy óra múlva arra ébredt, hogy valami ránehezedett a mellkasára.

Amikor kinyitotta a szemét látta hogy Kio feje volt a mellkasán.

Furcsállta bár, de nem lökte le magáról a lányt.

Hajnalban Hiei finoman felkelt és hozott a lánynak egy pokrócot. Nem akarta, hogy felébredjen.

Halkan elindult a táborhelyről,de valaki megszólította.

-Most hova akarsz menni?

Hiei nem fordult meg. Jól tudta,hogy Yusuke az.

-Mi közöd hozzá?

-Csak így itt akarod hagyni?

-Már mondtam hogy semmi közöd hozzá.

-És az,hogy Kuwabara megtalált téged és megmentette az életed? Vagy az, hogy

Kurama segített a felgyógyulásodban?És tudod, hogy a többiek is aggódnak értünk.

-Nem tartozom nekik hálával,nem kértem a segítségüket!

-És Yukina vagy Kio?

-Ezt te nem értheted!

Hiei megfordult, és mélyen Yusuke szemébe nézett.

-Dehogy is nem értem.

Mondta Yusuke és hátat fordított.

Hiei meglepetten nézett maga elé.

-Ha rám hallgatsz nem mész el. Legalábbis egyedül nem.

Yusuke Hiei felé fordult és elmosolyodott.

-Az előbb még arról beszéltél, hogy milyen felelőtlenség lenne.

-Amit te teszel az igen, de ha nem mennék veled akkor én érezném magam pocsékul. Szerintem várjunk hajnalig és aztán induljunk el. Mit szólsz?

-Legyen.

Eleredt az eső.

-Mi lenne ha egy éjszakát nem a fán töltenél el?

Hiei bólintott.

-Kio a fánál alszik, érte megyek és azután megyünk utánad.

-De meg ne próbálj elszökni.

A fiú elment a fához.

Kio kinyitotta a szemét.

-Esik az eső?

-Elaludtunk a fánál.

Kio visszaaludt. Hiei a karjaiban hozta vissza.

Hiei és Kio végre beértek a kisházba.

-Azt hittem tényleg elmentél.(Yusuke)

-Én meg azt hogy alszol.

A ház összesen négy szobácskából állt.

Jin kijött az egyikből.

-Mi van a lánnyal?

Kérdezte mintha jól tudta volna a választ.

-Csak alszik.

-Akkor jó, mert azt hittük bajotok esett.(Toya)

-Ez persze nem lett volna meglepő.(Kuwabara)

-Hát nem nagyon…(Kurama)

-Na jó.Én elmegyek aludni. Jössz Kurama?(Kuwabara)

-Megyek én is.

A két fiú kapta az egyik szobát.

-Szívesebben aludnék a zuhogó esőben a fán.

Jelentette ki Hiei, a lányt még mindi